|
|
RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Barnabás Beáta Mária
Budapesten született 1948-ban. 2007 óta az MTA levelező tagja. Az MTA
Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézete Növényi
Sejtbiológia Osztályának vezetője, habilitált egyetemi magántanár.
Szűkebb szakterülete a növényi szaporodásbiológa.
Levelező tagsága óta gazdagította az aszály termést
csökkentő hatásának hátterében álló folyamatokról alkotott ismereteket
(Plant Cell & Environ. 31: 11–38, 2008). Munkatársaival feltárta a
fejlődő búza szemtermésszöveti szerkezetében (Plant Cell Rep. 30:
551–563, 2011) és génexpressziós mintázatában a stresszorok által
okozott változásokat (Physiol. Plant 140: 174–188, 2010). Irányította
a szárazságtűrésben szerepet játszó epidermális bélyegek (Plant
Biology 13: 78–84, 2011) és fiziológiai paraméterek (J. Agron. Crop
Sci. 197: 354–465, 2011) azonosítására irányuló kutatásokat, amelyek
lehetővé teszik az eltérő szárazságtűrésű genotípusok
megkülönböztetését. Az elmúlt hat évben 27 közleménye jelent meg (IF:
23.6), független idézeteinek száma 364-gyel nőtt.
Ajánlók: Balázs Ervin, Dimény Imre,
Hornok László, Horváth József, Nagy Béla,
Schmidt János, Solti László, Tomcsányi Pál
•
Mesterházy Ákos
Deutsch-Krone-ban született 1945-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja.
A Gabonakutató Kft. tudományos igazgatója, a Szent István Egyetem
habilitált egyetemi magántanára és a Szegedi Egyetem c. egyetemi
tanára. Szűkebb szakterülete a növénynemesítés, a rezisztenciakutatás,
az élelmiszer-biztonság, a növényvédelem.
A búza-kalászfuzárium QTL-jeinek hatását vizsgálva
kiderítette, hogy a fontos QTL-k nem fajspecifikusak, hanem az egész
kórfolyamatot szabályozzák (Crop Sci 51: 2430–2438; Can J. Plant Path
34: 224–238; TAG 2007 115: 617–625). Kidolgozta a kalászvédelem
hatékonyabb táblaspecifikus formáját (Toxins 3: 1453–1483). A kukorica
csőfuzárium-ellenállóság nemesítési problémáit szemlecikkben foglalta
össze (Plant Breeding 131: 1–19). Részt vett új fumonizintoxinok
azonosításában (Rapid Comm. Mass Spectrometry 24: 35–42). Négy
PhD-hallgató munkáját irányítja. Az elmúlt hat évben 35 tudományos
közleménye jelent meg (IF = 15,29), független idézeteinek száma
828-cal gyarapodott.
Ajánlók: Balázs Ervin, Dudits Dénes,
Heszky László, Hornok László,
Horváth József, Kovács Ferenc (IV. o.), Nagy
Béla
LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Barna Balázs
Budapesten született 1948-ban. 1996 óta a mezőgaz-dasági tudományok
doktora. Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének
tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterülete a növényi
betegség-ellenállóság.
Az egyetem befejezése után bekapcsolódott a
növények hiperszenzitív reakciójának (HR) vizsgálatába, és napjainkig
a növények betegség-ellenállóságát tanulmányozza. Munkatársaival
megállapította, hogy a HR nem oka, hanem következménye a
rezisztenciának (Nature 239, 215–219, 1972). Ezt az eredményt még
2011-ben is mint úttörő munkát idézték. Munkatársaival kimutatta, hogy
az in vitro szelektált reaktív oxigéntoleráns dohány számos
kórokozóval és abiotikus stresszel szemben ellenálló
(Naturwissenschaften 80, 420–422, 1993). A gyakorlatban a fokozott
antioxidáns-kapacitású növények előállítása biotikus és abiotikus
stresszekkel szemben ellenálló kultúrnövények nemesítését teszi
lehetővé (Nature Biotechnology 17, 192–196, 1999). Elismert
iskolateremtő hatását jelzi, hogy ezen a területen review-cikk írására
kérték fel (Plant Physiology and Biochemistry 2012, sajtó alatt).
Független hivatkozásainak száma 751, összes IF: 156,41 a 2011-es
lista, 81,3 a megjelenés éve alapján, h-index: 16. Részt vesz
valamennyi agrár- és számos tudományegyetem posztgraduális képzésében.
Széchenyi professzori ösztöndíjat kapott 1999-ben. Az ELTE és a SZIE
címzetes egyetemi tanára. Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetének 7
évig igazgatóhelyettese, majd 4 évig igazgatója volt. Tagja az Európai
Növénybiológiai Társaságok Szövetségének, az Amerikai Növénykórtani
Társaságnak, az MTA Növényvédelmi Bizottságának és három nemzetközi
folyóirat szerkesztőbizottságának.
Ajánlók: Balázs Ervin, Bedő Zoltán,
Király Zoltán, Kőmíves Tamás, Tóth Miklós
•
Birkás Márta
Jászapátin született 1951-ben. 2002 óta az MTA doktora. A Szent István
Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar egyetemi tanára.
Szűkebb szakterülete a talajművelés, a növénytermesztés.
Nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el a talajok védelmében,
művelésének megújításában. Nevéhez fűződik a műveléseredetű
állapothibák felfedése (Soil Till. Res., Biologia, JEPE, Agr. Cons.
Sci., Növénytermelés), amely a szakirodalomban is új. A szárazság- és
csapadékstressz megelőzésére, enyhítésére kidolgozott módszereit négy
országban alkalmazzák sikeresen. Hazánkban a felhasználóterület elérte
az évi 2,2 millió hektárt. A nemzetközileg elismert kutató megújította
a talajművelés oktatását, új taxonómiákat alkotott (Tillage, impacts
on soil and environment: Encyclopedia of Agrophysics. Springer, 2011).
Könyvei közül három nívódíjas. A Talajművelők zsebkönyvé-ért az Év
Szerzője címet kapta (2011). Nevéhez kötődik a Gödöllői Talajművelési
Iskola megteremtése, amelyben számos hazai és külföldi hallgatót
nevel. PhD fokozatot elért hallgatói teljesítménye kiemelkedő. A
térségben elsőként publikált korszerű angol nyelvű talajművelési
könyvet (Environmentally-sound adaptable tillage. Akadémiai Kiadó,
2008), amelyből a külföldi társintézményekben is oktatnak. A Horvát
Talajtani Társaság 2012-ben tiszteletbeli tagjának választotta. A
Magyar Talajművelők Társaságának alapító tagja és elnöke, emellett az
International Soil Tillage Research Organisation elnöksége térségi
tanácsadója. Az MTA doktora fokozat elérése óta 36 tudományos cikkére
(11 IF-es) 67 hazai és 143 nemzetközi független hivatkozást kapott.
Összes tudományos közleménye 139, független idézői száma 407.
Ajánlók: Heszky László, Láng István, Mézes
Miklós
•
Győri Zoltán
Tiszaföldváron született 1948-ban. 2000 óta az MTA doktora. A
Debreceni Egyetem további jogviszonyú tanára, a Központi
Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet tudományos tanácsadója. Szűkebb
szakterülete az élelmiszerlánc, azaz a talaj-növény-állat rendszer
minőségvizsgálata a növénytáplálás, a termékfeldolgozás és az
élelmiszer-biztonság szempontjából.
Szakterülete nemzetközileg elismert szakértője,
fejlesztője szerteágazó tudományos tevékenységgel. A
kutatócsoportjával új Cr(III)-Cr(VI) meghatározási módszert dolgozott
ki az ICP-HPLC-kapcsolt technikák segítségével (J Chromatogr A 774
[1–2] 363–371; J Chromatogr A 683, 253–260). A talajok, növényi
termékek, takarmányok, élelmiszerek vizsgálatához fejlesztette a
minta-előkészítési módszereket, amelyeket a világon számos helyen
alkalmaznak (Comm Soil Sci Plan Anal 27 [5–8] 1177–1198 és 31
[11–14]1949–1963). A trágyázás és az öntözés hatásának vizsgálatával
hozzájárult az őszi búza és a kukorica minőségvizsgálati módszereinek
és értékelésének fejlesztéséhez (Élelmiszervizsgálati Közlemények 53
[3] 145–155; J of Food Physics 21, 99–102; Növénytermelés 55
[1–2]15–26; Comm Soil Sci Plan Anal 36 [13] 373–382; Cereal Res Commun
33 [4] 825–832). A kukorica minőségvizsgálati eredményeit a Cereal
grains assessing and managing quality (2010) könyvben is közreadta. A
talaj-növény rendszer nehézfémforgalmának elemzésével új adatokat
közölt a tartamtrágyázás, a tiszai nehézfémszennyezés és az
élelmiszer-biztonság kapcsolatában (J Agr Food Chem 47 [7] 2751–2754;
Chem Spec and Bioavailab 9 [3]83–93; Agrokémia és Talajtan 59
[1]117–124; J Sci Food Agric 85 [6] 1049–1054). Az élelmiszerlánc
minőségbiztosításáról több könyvfejezete jelent meg. Öt szabadalom
tulajdonosa. Hazai és nemzetközi elismertségét külföldi meghívások,
publikációbírálatok és bizottsági funkciók bizonyítják. Akadémikusi
habitusát iskolateremtő tevékenysége is igazolja.
Ajánlók: Farkas József,
Stefanovits Pál, Várallyay György
•
Harrach Balázs
Mosonmagyaróváron született 1952-ben. 2002 óta az MTA doktora. Az MTA
Agártudományi Kutatóközpont Állatorvos-tudományi Intézet tudományos
tanácsadója és témacsoport-vezetője, a Szent István Egyetem címzetes
egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete az állatorvosi virológia.
Nyolc évig az MTA Állatorvos-tudományi
Kutatóintézet igazgatója volt. Legjelentősebb tudományos eredményei: a
Stachybotrys izolátumok mikotoxinjait azonosította HPLC-vel és
tömegspektrometriával (Appl. Environ. Microbiol. 1981, 1982, 1983). A
szarvasmarha-leukózis mentesítéséhez immundiagnosztikai készletet
állított elő (600 000 savó vizsgálatára, részben exportra).
Állatorvosi területen számos molekuláris módszert elsőként vezetett
be. Munkatársaival száznál több, korábban ismeretlen adenovírust
identifikált (J. Gen. Virol. 1990, 2002; J. Clin. Microbiol. 1996;
Virology 1997, 1998; J. Virol. 2002)., Közel húsz vírus teljes
genomszekvenciáját is meghatározta (J. Gen. Virol. 2000, 2004, 2005;
J. Virol. 2007; PLoS. ONE, 2009). Javaslatukra a rendszertanba három,
új adenovírus-nemzetség bevezetését fogadta el a Nemzetközi
Vírusrendszertani Bizottság (Virus Taxonomy. Elsevier, 2000, 2005,
2011). Elsőként végzett filogenetikai vizsgálatokat adenovírusokkal,
és érdekes gazdaváltásokat állapított meg (J. Virol. 2004, 2012). A
gazdavátáson átesett vírusok kórokozó képességének fokozódását
figyelték meg. Volt munkatársai és PhD-hallgatói közül többen már
vezető beosztásban dolgoznak hazai állatorvosi intézményekben. Számos
külföldi hallgatója is volt csaknem valamennyi kontinensről. Az elmúlt
hat évben vezette a Nemzetközi Vírusrendszertani Bizottság
Adenoviridae Munkacsoportját. 12 külföldi könyvfejezet szerzője.
Tudományos cikkeinek impaktfaktora 121,32. Független hivatkozásainak
száma: 1353; h-indexe 25.
Ajánlók: Horváth József,
Mészáros János, Nagy Béla
•
Hrotkó Károly
Hajdúnánáson született 1952-ben. 2004 óta az MTA doktora. A Budapesti
Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Kertészettudományi
Kar dékánja. Szűkebb szakterülete a fás növények szaporodásbiológiája.
Az oltási komponensek fiziológiai és agronómiai
kölcsönhatásainak, valamint környezetfiziológiai adaptációjuk
kutatásában nemzetközileg elismert eredményeket ért el.
Továbbfejlesztette a gyümölcsfák alanyértékelését, irányította és
közreműködött 18 államilag elismert alany nemesítésében,
honosításában. Az alanyok, koronaformák, metszési eljárások
alkalmazásával intenzív művelési rendszert fejlesztett cseresznyéhez,
alanyait és eljárását itthon több száz, Kínában több ezer hektár
ültetvényben hasznosítják. Nemzetközileg elismert szaktekintély, az
International Society of Horticultural Science Alany
Munkabizottságának két cikluson át elnöke, a Budapesten tartott
szimpóziumuknak szervezője. Nemzetközi konferenciák rendszeres
meghívott előadója és tagja a konferenciák tudományos és
szerkesztőbizottságainak. Öt angol nyelvű nemzetközi folyóirat
szerkesztőbizottságának tagja, főszerkesztője a Kertgazdaság című
tudományos folyóiratnak. Publikációs tevékenysége: 169 tudományos
cikk, valamint 259 szakcikk, előadás, szakkönyv. Publikációira kapott
független hivatkozásainak száma 549, ennek több mint fele külföldi
hivatkozó. A PhD-képzésben irányításával 9 tanítványa szerzett
tudományos fokozatot. Munkáját itthon Széchenyi professzori
ösztöndíjjal (2000), Újhelyi Imre-díjjal (2008), külföldön a
Nemzetközi Kertészeti Tudományos Társaság (ISHS) éremdíjával (2004)
ismerték el.
Ajánlók: Balázs Sándor, Dimény Imre,
Lelley Jan Iván, Mátyás Csaba
•
Kovács Melinda
Budapesten született 1959-ben. 2005 óta az MTA doktora. A Kaposvári
Egyetem Állattudományi Kar Élettani és Állathigiéniai Tanszékének
tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a termelésélettan,
a takarmány- és élelmiszer-biztonság, a mikotoxikózisok.
Feltárta az erjesztéssel tárolt kukorica
erjedésbiológiája és mikotoxin-szennyezettsége közötti
összefüggéseket. Eljárást dolgozott ki az állati fehérjelisztek
hasznosítható lizintartalmának meghatározására (Magy. Állatorv. Lapja
1982, 104, 590–595). Computertomográfiás eljárással meghatározta a
legkisebb, elváltozást már nem okozó fumonizin B1 (FB1)
mikotoxin-koncentrációt sertésben (Livest. Prod. Sci. 2002, 76,
251–256). Elsőként mutatta ki az FB1 méhen belüli magzatkárosító
hatását sertésben és házinyúlban, továbbá azt, hogy za FB1
kiválasztódik a kocatejjel (Teratogen. carcin. mut. 2000, 20,
293–299), illetve nem akkumulálódik az élelmiszer-alapanyagul szolgáló
szervekben (Food Addit. Contam. 2008, 25, 88–96). Kutatási eredményeit
82 tudományos közleményben (ebből 43 idegen nyelvű) és 15
szakkönyvfejezetben (3 angol nyelvű) tette közzé. Impaktfaktora
26,971, a független hivatkozások száma 371. Az MTA–KE Mikotoxinok az
Élelmiszerláncban Kutatócsoport vezetője. A kutatáshoz szükséges
infrastruktúrát maga teremtette meg, eddig 11 doktorandusz munkáját
vezette, illetve vezeti, az Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola
vezetője. Aktív részese a felsőoktatási és tudományos közéletnek (pl.
MTA Környezettudományi Elnöki Bizottság Élelmiszerbiztonsági
Albizottsága, MTA Állatorvos-tudományi Bizottság, 2007–2012 Magyar
Akkreditációs Bizottság Agrár- és Agrármérnöki Bizottsága). Széchenyi
professzori ösztöndíjban (2000–2003), Heinrich Baur kutatói díjban
(2002) és Szent-Györgyi Albert-díjban (2010) részesült.
Ajánlók: Horn Péter,
Mesterházy Ákos, Schmidt János
•
Palkovics László Amand
Budapesten született 1960-ban. 2006 óta az MTA doktora. A
Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője, habilitált egyetemi
tanára, az egyetem tudományos rektorhelyettese. Szűkebb szakterülete a
növénykórtan.
Szakterületének kiváló, nemzetközileg is elismert
kutatója. Első nemzetközileg elismert munkája a szilvahimlővírushoz
kapcsolódik (Plum pox virus, PPV). A világon először közölte a vírus M
típusú, magyar izolátumának teljes nukleinsavsorrendjét (Virus Genes
7: 4, 339–347, 1993). Jelentős nemzetközi visszhangot kapott eredménye
a fertőzőképes szilvahimlővírus-klón előállítása volt. Legtöbbet
idézett munkájában (J. Gen. Virol. 85: 9, 2671–2681, 2004) vizsgálta a
PPV természetes rekombinánsait, és megállapította, hogy önálló
alcsoportot képeznek a fajon belül. Kimutatta a
vírusszekvenciákat tartalmazó transzgénikus növény
és a felülfertőző vírus rekombinációs képességét (J. Virol. 74: 16,
7462–7469, 2000). Mesterséges interspecifikus vírusokat állított elő,
és vizsgálta működésüket (Virus Res. 76, 9–16, 2001). Mikológiai
kutatásai során elsőként azonosította munkatársaival a Monilinia
fructicola fajt import gyümölcsszállítmányokból (Plant Disease 90: 3,
375, 2006), amely Európában karantén-kórokozó, és rámutatott a
kórokozó elterjedésének veszélyére Magyarországon. Elsőként
azonosított Európában egy másik fajt (Monilinia polystroma) almáról,
amely korábban a világon csak Japánban fordult elő (Eur. J. Plant
Pathol. 125: 2, 343–347, 2009). Elsőként írta le hazánkban az Erwinia
amylovora karantén-kórokozót európai szilváról, amellyel rámutatott a
kórokozó veszélyességére a csonthéjas kultúrákban. Publikációinak
száma 255 (IF: 51,334), a független idézeteinek száma 377.
Ajánlók: Barnabás Beáta Mária,
Horváth József, Kőmíves Tamás
•
Pauk János
Szolnokon született 1951-ben. 2005 óta az MTA doktora. A szegedi
Gabonakutató Non-profit Közhasznú Kft. kutatási igazgatóhelyettese, a
Szent István Egyetem habilitált egyetemi magántanára, a
Növénytudományi Doktori Iskola alapító törzstagja. Szűkebb
szakterülete a növénynemesítés, a növényi biotechnológia.
Az in vitro technikák kutatásai során új
módszereket dolgozott ki a növényregenerálás és az androgenezis
javítására (Plant Sci. 63, 187–198; J. Plant Physiol. 156, 197–203).
Eredményei alapján a világon elsők között, sikerrel használta fel a
növényi sejt- és szövettenyésztési módszereket a gazdaságilag jelentős
növények nemesítésben (Plant Breeding 107, 18–27; Plant Cell Tiss Org.
97, 285–293). Nevéhez főződik az első biotechnológiai úton előállított
búzafajta-szabadalom („GK Délibáb”, 1992). A biotechnológiai és
molekuláris
|
|
|
módszerekkel, hazai és nemzetközi kooperációban,
napjainkig 25 fajtát és hibridet állított elő (19 búza, 3 rizs,
3 fűszerpaprika). A nemesítési kutatások mellett figyelemre méltóak a
gabonafélék funkcionális genomikájával kapcsolatos eredményei is (J.
Exp. Bot. 59, 3359–3369; Euphytica 181, 341–356). Hazánkban elsőként
állított elő transzgénikus búzát, rizst és repcét (Euphitica 85,
411–416). Nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy 6 nemzetközi
tudományos könyvbe kérték fel önálló fejezet írására (Springer, Kluwer
stb.). Publikációinak száma 232. Ebből 56 tudományos közlemény,
amelyek tudományterületének vezető nemzetközi lapjaiban jelentek meg
(IF 25,196). Független hivatkozásainak száma: 230. Szabadalmainak
száma 11. Napjainkig 5 PhD-hallgatója védett sikerrel. Főszerkesztője
a Cereal Research Communications nemzetközi tudományos folyóiratnak.
Két nemzetközi konferenciát szervezett 2010-ben és 2011-ben.
Kitüntetései: Akadémia Díj (2002), Entz Géza-díj (2008).
Ajánlók: Dudits Dénes, Heszky László,
Mesterházy Ákos, Solymos Rezső
•
Popp József
Bonyhádon született 1955-ben. 2007 óta az MTA doktora. A Debreceni
Egyetem Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar egyetemi tanára,
dékánhelyettese, a Gazdaságelméleti Intézet vezetője. Szűkebb
szakterülete az agrár-közgazdaságtan.
Tudományos munkásságának fő területe a nemzetközi
kereskedelem liberalizálásának, a nemzetközi agrárpolitikának,
kiemelten a közös agrárpolitikának az elemzése. A nemzetközi
agrárpolitika változásainak tanulmányozására újszerű megközelítéseket
alkalmazva, alternatívákat vázolt föl, amelyek kibővítik a lehetséges
agrárpolitikai eszköztárat a hatékonyabb döntéshozatal érdekében. E
téren elméleti és módszertani szempontból is úttörő munkát végzett, és
felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-csatlakozás kihívásai a magyar
élelmiszer-gazdaság azonnali alkalmazkodását követeli meg a
hatékonyság számottevő javításával. Meghatározó egyénisége a globális
élelmezés-, energia- és környezetbiztonság közgazdasági elemzésének,
és meghatározó szerepet játszott a magyar élelmiszer-gazdaság
versenyesélyeinek javításáról és az élelmiszer-kereskedelem beszerzési
és árképzési politikájáról szóló kutatásokban is. A magyar
agrár-közgazdaságtan kiemelkedő egyénisége, akinek tudományos
eredményei komoly hatással voltak a hazai és a nemzetközi
agrár-közgazdasági tudomány fejlődésére. Rangos nemzetközi
konferenciákon, felkért előadóként (Sustainability of Cellulosic
Biofuels on the Landscape, Madrid, 2008; Challenges for Agricultural
Research, Prague, 2009) a magyar agrárközgazdászok nemzetközi
elismertségét öregbítette. Vezetésével agrár-közgazdasági iskola
alakult az Agrárgazdasági Kutató Intézetben és a Debreceni Egyetem
Ihrig Károly Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolájában.
Ajánlók: Balázs Ervin, Csáki Csaba, Dudits Dénes
•
Rajkai Kálmán László
Budapesten született 1951-ben. 2004 óta az MTA doktora. Az MTA
Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézet
osztályvezetője. Szűkebb szakterülete a talajfizika.
A talajfizika és a vízgazdálkodás mérési, becslési
és modellezési módszereinek nemzetközileg elismert szakértője,
fejlesztője, széles körű és sokoldalú publikációs tevékenységgel. A
termőhely talajnedvesség-állapota és vegetációja közti kapcsolatot
elemezte (Botanikai Közlemények, 1977). Kidolgozta a talaj víztartó
képességének becslési módszerét (Agrokémia és Talajtan, 1988; Soil
Sci. 161, 1996; Soil and Till. Res. 79, 2004). Alkalmazására
számítógépes programot készített. Talajnedvesség-mérő készülék
társfejlesztője (Munkahelyi Újítás, 1986). Mérési eredményeit
mezőgazdasági, ökológiai és erdészeti kutatásokban alkalmazta.
Elemezte a talajnedvesség területi eloszlását, mintázatát (Geoderma
52, 1992; Soil Sci. 157, 1994). Frekvenciaspektrumok felvételével
fejlesztette a gyökérkapacitás-módszert (Acta Agronomica Hung. 53,
2005; Int. Agrophys. 26, 2012). Széchenyi professzori ösztöndíjasként
az Agroökológiai modellek című egyetemi jegyzet (DE ATC, 2004) és
egyetemi tankönyv (http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/
books/b114/index.html) szerzője. Aktuális feladata a talaj-légkör
kapcsolat kutatása (Theor. Appl. Climatol., 2012). Hazai és nemzetközi
elismertségét külföldi meghívások (Svédország, Ausztrália, Japán, USA,
IIASA, IUSS), ösztöndíjak és bizottsági funkciók jelzik.
Iskolateremtő, akadémikus habitusú egyéniség.
Ajánlók: Barnabás Beáta Mária,
Neményi Miklós, Stefanovits Pál, Várallyay
György
•
Szabó Ferenc
Nagyberényben született 1949-ben. 1994 óta a mezőgazdasági tudományok
doktora. A Nyugat-magyarországi Egyetem egyetemi tanára. Szűkebb
szakterülete az állattenyésztés, a húsmarha-genetika.
Kutatási eredményeit 59 külföldi, 111 hazai
folyóiratban közölte. Összesített impaktfaktora 39,043, független
hivatkozásainak száma 317. Elsőként határozta meg több tulajdonság
populációgenetikai paramétereit (Arch. Anim. Breeding, 2010).
Tisztázta az anyai és a heterózishatásokat (Livest. Sci., 2009). A
genetikai trendek elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a
különböző típust képviselő húsmarhafajták között a világon egymáshoz
hasonlóbbáválási, uniformizálódási tendencia figyelhető meg.
Kimutatta, hogy e tendencia a genetikai diverzitás fenntartása
szempontjából világviszonylatban kedvezőtlen (Acta Agr. Hung., 1999;
L. Prod. Sci., 1999; G. Agric., 2007; Livest. Sci., 2006). Több
kutatási program irányítója. Kutatóbázist és doktori iskolát
alapított. Irányításával 10 fő szerzett PhD fokozatot. Második
ciklusban az MTA Állatnemesítési, -tenyésztési, Takarmányozási és
Gyepgazdálkodási Tudományos Bizottság elnöke, két ciklusban volt MTA
közgyűlési képviselője. A Magyar Agrártudományi Egyesület
Állattenyésztők Társasága elnöke, az International Committee for
Animal Recording Beef Working Group, a European Association for Animal
Production, Livestock Farming System hazai képviselője, volt titkára.
Két angol és egy magyar nyelvű tudományos folyóirat
szerkesztőbizottsági tagja. Tudományos elismerései: MTA VEAB-díj
(1987), Széchenyi professzori ösztöndíj (1997), MAE aranykoszorús
jelvény (2001), MAE-emlékérem (2004), Kiadói Nívódíj (2006, 2009,
2011), Csukás Zoltán-díj (2011).
Ajánlók: Mátyás Csaba,
Schmidt János, Varga János
•
Szenci Ottó
Újpesten született 1949-ben. 1999 óta az MTA doktora. A Szent István
Egyetem Állatorvos-tudományi Kara Nagyállat Klinikájának klinikavezető
egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a nagyállatszülészet és a
szaporodásbiológia.
Fő kutatási területe az embrionális és a
perinatális mortalitás klinikopatológiája. Nemzetközi téren úttörő
szerepet játszott a szarvasmarha-neonatológia mint önálló
tudományterület megteremtésében. Eredeti tudományos eredményei között
elsőként tisztázta szarvasmarhában az ultrahangvizsgálatok pontossága
és a méh mérete közötti összefüggést (Vet. Quart., 1995), a vemhességi
fehérjék (PAG) felezési idejét (Vet. J., 2003) és a sav-bázis
egyensúly szerepét a borjak perinatális mortalitásában (Vet. Bulletin,
2003). Számos hazai és nemzetközi szervezet tisztségviselője: a
Buiatrikus Világszövetség főtitkára (2002–), a 25. Jubileumi
Buiatrikus Világkongresszus (Budapest) szervezője (2008), a European
College of Bovine Heath Management alapító tagja (2003), a Magyar
Buiatrikus Társaság elnöke (1989–), a Szaporodásbiológiai Társaság
elnökségi tagja (1995–), a Magyar Országos Állatorvos Egyesület
választmányi tagja (1994), az MTA Állatorvos-tudományi Bizottság
alelnöke (2009–). Tudományos elismerései: Széchenyi professzori
ösztöndíj (1998), „Honorary Scientist” és „Research Advisor” (Rural
Development Administration, Dél-Korea, 2004, 2010),
Nádaskay-Hagenlocher-díj (2011). Eddig 5 PhD-hallgatója végzett, és
számos tanítványa nyert különböző hazai és nemzetközi díjat. Meghívott
előadóként félszáz világ- és nemzeti kongresszuson, illetve
egyetemeken tartott előadást. Kutatási eredményeit eddig 120 idegen és
79 magyar nyelvű közleményben tette közzé, (IF: 96,6). Dolgozataira
740 önálló hivatkozást tart számon, h-indexe: 18.
Ajánlók: Damjanovich Sándor, Mészáros János,
Nagy Béla, Solymos Rezső, Tóth Miklós
•
Szendrő Zsolt
Gödöllőn született 1947-ben. 1997 óta a mezőgazdasági tudományok
doktora. A Kaposvári Egyetem egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a
kisállattenyésztés, a nyúltenyésztés.
Kaposváron létrehozta a világ egyik elismerten
legeredményesebb nyúltenyésztési központját, amelyet publikációs
aktivitás alapján közel 300 közül a legjobb négy közé sorolnak. Három
széleskörűen forgalmazott nyúlfajta előállítója. Egyedülálló a
diagnosztikai módszerek nyúltenyésztésben és nemesítésben való
alkalmazása. A CT-adatokra alapozott szelekcióval a világ legjobb
hústermelő nyúlfajtáját állították elő (J. Anim. Sci., 2010, 533–543).
Széles körű állatjólléti kutatásai számos kérdést teljesen új
megvilágításba helyeztek (Appl. Anim. Behav. Sci., 2009, 273–278;
Livest. Sci., 2011, 296–505; EFSA-tanulmány; EU-ajánlások). A
szaporítás területén több, hormonális kezelést helyettesítő alternatív
módszer kidolgozásában vett részt (World Rabbit Sci., 2004, 173–183;
2011, 209–216). Számos külföldi intézménnyel végez közös kutatást.
Harmadik alkalommal választották meg a Nyúltenyésztési Világszövetség
alelnökének. Az MTA több bizottságában működött, működik közre.
Publikációinak száma 830, ebből könyv és könyvfejezet: 16, tudományos
cikk: 265 (2/3-a angol nyelvű), proceeding teljes terjedelemben: 390
(122 világkongresszuson), független idézettség: 900 (85%-ban
külföldi), IF: 53,7. Tizennégy hallgatója szerzett PhD-fokozatot,
közülük egy már az MTA doktora, egy másik most írja értekezését.
Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült, 2005-ben megkapta a
Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2007-ben az Akadémiai
Díjat, 2012-ben a Szent-Györgyi Albert-díjat.
Ajánlók: Horn Péter, Hornok László,
Mézes Miklós, Neményi Miklós
•
Tóth Magdolna
Nyírgyulajban született 1951-ben. 2007 óta az MTA doktora. A Budapesti
Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának tanszékvezető professzora.
Szűkebb szakterülete a pomológia és a gyümölcsnemesítés.
Az alma rezisztencianemesítésének hazai
megalapozója, kidolgozója. Négy államilag elismert (ebből kettő
szabadalmi eljárás alá vont) almafajta, hat fajtajelölt nemesítője. Az
általa honosított öt almafajtát és fajtaköreiket 60%-os arányban
termesztik hazánkban. Elsőként mutatott rá a régi almafajták mint
génforrások nemesítési értékeire (Acta Hort. 663, 2004, 609–612; Tree
Genet. Genomes 7, 2011, 1135–1145). Elsők között igazolta a Vf (Rvi6)
varasodásrezisztencia komplex jellegét (Acta Hort. 484, 1998,
463–467). Malus taxonok pollenadó szerepéről nemzetközileg is új
eredményeket közölt (Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 28, 1982, 391–402).
Műszeres analízisekkel bizonyította hazai gyümölcsfajták egészségvédő
értékeit (Food Techn. Biotechn. 50, 2012, 117–122; Fitoterapia, 2012,
in print). 128 lektorált tudományos dolgozat, három könyv és 28
könyvfejezet szerzője (IF: 17,814; független citáció: 292;
h-index: 9). Doktori iskola vezetőjeként négy éve, korábban titkárként
tíz évig kiemelt szerepet játszott a tudományos minősítésben. Két
alkalommal külföldi PhD-bírálatba is bevonták. Témavezetésével hét
hallgató szerzett PhD fokozatot, tanítványai közül öt ért el helyezést
TDK-konferencián. Kutatási területén nemzetközileg is jól ismert
(PomeFruitHealth COST 864; EU FruitBreedomics Network; ISHS Commission
Plant Genetic Resources). Az MTA Kertészet- és Élelmiszertudományi
Bizottság elnöke, a Tudományetikai Bizottság tagja. A Magyar
Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje és más kitüntetések birtokosa.
Ajánlók: Balázs Sándor,
Dimény Imre, Tomcsányi Pál
•
Veisz Ottó Bálint
Téten született 1955-ben. 2000 óta az MTA doktora. Az MTA
Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézet Kalászos Gabona
Rezisztencia Nemesítési Osztályának vezetője, címzetes egyetemi tanár.
Szűkebb szakterülete a kalászos gabonák abiotikus
stresszrezisztenciájának a kutatása, nemesítése, a klímaváltozás
mezőgazdasági hatásainak a tanulmányozása.
Kiemelkedő tudományos tevékenységet folytat a
globális klímaváltozás és a növénynemesítés területén fontos szerepet
betöltő növényi rezisztenciakutatásokban. A világon elsők között
indított klímaváltozást szimuláló kutatásokat fitotronban. E témában
elért eredményeit az EU az FP7-REGPOT-2007-1 pályázata keretében
Magyarországon elsőként ismerték el az általa koordinált program
elfogadásával. Elsők között állapította meg az őszibúza-genotípusok
fagyállósági szintjének változását és a kromoszómákon lévő
fagyállósági gének eltérő működését (Euphytica 43, 1989, 41–45).
Amerikai kutatókkal közösen, MRI-eljárással vizsgálta a búza
bokrosodási csomójában a víz fagyási folyamatát, és feltárta a
részleges fagykár okát (Plant Cell Environ 18, 1995, 535–544; Plant
Cell Environ 19, 1996, 33–42). Igazolta az abszcizinsav szerepét az
őszi kalászosok hideg edzésében (J. Plant Physiol 149, 1996, 439–443).
Közleményeinek száma: 451, amelyből 224 tudományos publikáció.
Cikkeinek kumulatív impaktfaktora: 44,36, független hivatkozásainak
száma: 686. Irányításával történik a martonvásári búza genotípusainak
stresszrezisztencia-vizsgálata, új genetikai források szelekciója.
Társnemesítője 47 őszi búzafajtának, amelyek közül 19-et külföldön is
elismertek, 6 durumbúzának és 3 zabfajtának, valamint társfeltalálója
25 szabadalmi oltalomban részesített találmánynak. Ezeket a fajtákat
eddig több mint 3,5 millió hektáron termesztették. Munkáját Jedlik
Ányos-díjjal és Akadémiai Díjjal ismerték el.
Ajánlók: Hornok László, Király Zoltán, Láng
István
KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Bariska Mihály
Budapesten született 1936-ban. 1966-ban szerzett PhD fokozatot. A
Zürichi Műszaki Egyetem (ETH) nyugalmazott intézetvezető egyetemi
tanára, erdőmérnök. Szűkebb szakterülete a faanyagtudomány, a
fahasznosítás.
Nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el a
faanyagok szorpciós tulajdonságainak és az azokhoz kapcsolódó
sejtfalkollapszusok feltárásában. Jelentős módszertani fejlesztéseket
végzett a fatest mikroszkópos szerkezetének és fizikai
tulajdonságainak összefüggés-vizsgálataiban és a faanyagok
modifikálásában. Rendszeresen fogad Zürichben és Stellenboschban
magyar kollégákat. Részt vesz a Nyugat-magyarországi Egyetem
kutatásaiban, több doktorandusz munkáját irányítja. 1986 óta a
Nemzetközi Faanyagtudományi Akadémia tagja, 1993 óta az NYME
díszdoktora. Társszerzője a Magyarország ipari fái című magyar és
angol nyelvű szakkönyvnek. Munkásságát 9 könyv és könyvfejezet, 15
egyetemi jegyzet, 18 monográfia és közel 100 szakcikk fémjelzi.
Ajánlók: Mátyás Csaba,
Sitkei György, Solymos Rezső
•
Békés Ferenc
Zalaegerszegen született 1947-ben. 1990 óta a kémiai tudományok
doktora. 2011 júliusában vonult nyugdíjba az ausztráliai CSIRO
Növénykutató Intézetétől, jelenleg növénynemesítési és
élelmiszer-ipari kutatásokban szakértőként aktív. Szakterülete a
gabonakémia.
A BME Élelmiszerkémiai Tanszékén kezdett el
foglalkozni gabonakémiával, majd Kanadában, később Ausztráliában
folytatta e tudományterület művelését. Az általa Sydney-ben vezetett
kutatócsoport alkalmazta először a genetika és a molekuláris biológia
adta lehetőségeket a búzaminőség tudományosan megalapozott javítására.
Kutatásait a nemzetközi gabonatudományi szervezet, az International
Association For Cereal Science and Technology, a rangos Harold
Perten-díjjal jutalmazta 2000-ben. Közel 150 tudományos közleménye
(IF: 141,3, 1303 független idézettel) ismert, és további számos
szakkönyv és szabadalom szerzője. Jelenleg nagy áteresztő képességű,
technofunkcionális módszerek fejlesztésén és a lisztérzékenyek által
is fogyasztható, alacsony toxicitású gabonák előállításán dolgozik.
Ajánlók: Balázs Ervin, Barnabás Beáta Mária,
Bedő Zoltán, Láng István, Várallyay György
|
|
