RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK

Dóczi Tamás Péter
Szegeden született 1949-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. A Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinika tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a klinikai idegtudomány (idegsebészet).

Elsőként írta le a vér-agy gát korai károsodását lágyagyhártyavérzések után. Megfigyeléseket tett a vér-agy gát károsodás hatásáról az agy térfogat-szabályozására és az agyödéma képződésére. Diagnosztikai központtal integrált idegsebészeti centrumot és klinikai idegtudományi képalkotó konzorciumot alapított, ahol az MR-képalkotás lehetőségeit vizsgálja több idegrendszeri kórképben. Levelező taggá választása óta 49 in extenso közleménye jelent meg, amelyek impaktfaktora: 127,98, és amelyeket több mint 900 alkalommal idéztek.

Ajánlók: Jobst Kázmér, Kosztolányi György, Pásztor Emil, Szolcsányi János

•

Ligeti Erzsébet
Budapesten született 1950-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. A Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a sejtélettan, az immunológia.

Kutatási területe a fagocitasejtek élettani működése, a GTP-kötő fehérjék sejtélettani szerepe, a fagociták részvétele a nem specifikus védekezési reakciókban és a természetes immunitás csökkenésével járó betegségek patomechanizmusában. Az elmúlt hat évben munkatársaival megklónozott egy új GTPáz-aktiváló fehérjét (GAP), és kimutatta ennek szerepét a fagocitózisban. Leírta a foszforiláció szabályozó szerepét a kis G-fehérje-működés szabályozásában részt vevő p190GAP szubsztrátspecificitásának meghatározásában. A Physiological Reviews-ban foglalta össze a GAP-ok eddig ismert élettani és kórtani szerepét. Leírta a granulocitákból felszabaduló vezikulumok baktériumnövekedést gátló hatását.

Ajánlók: Ádám Veronika, Dobozy Attila,

Kovács László, Mandl József, Spät András

•

Oláh Edit
Káldon született 1947-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. Az Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Genetikai Osztályának vezetője. Szűkebb szakterülete a molekuláris onkológia, azon belül a molekuláris onkogenetika.

Levelező taggá választása óta is jelentős új eredményeket ért el munkatársaival a familiáris/örökletes daganatok, a női és a férfiemlőrák, a petefészek- és a vastagbélrák molekuláris kóreredetének feltárásában. A Lynch-szindróma új génjét (EPCAM/TACSTD1) (Hum Mutat 30: 197, 2009) és ritka daganatszindróma-gének meghibásodásait (BMC Med Genet 11: 169, 2010) azonosította. Hozzájárult a BRCA1/2-mutációt hordozók megbetegedési kockázatának előrejelzéséhez (Br J Cancer 98: 1457, 2008). Kutatási eredményeit genetikai tesztekben hasznosítják (Lancet Oncol 12: 49, 2011). Tudománymetria: 137 közlemény; összesített IF: 407,59; független hivatkozás: 3264; h-index: 38. 10 PhD-hallgatója szerzett fokozatot.

Ajánlók: Besznyák István, Eckhardt Sándor,
Halász Béla, Kosztolányi György, Nász István
 

LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK

Bagdy György
Budapesten született 1955-ben. 1999 óta az MTA doktora. A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kara Gyógyszerhatástani Intézetének igazgató egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a neuropszichofarmakológia.

Tudományos munkásságának mind hazai, mind nemzetközi szinten elismert területe a szerotoninkomplex központi idegrendszeri hatásának vizsgálata. Kutatásai felölelik a szerotonin szerepét a gyógyszerhatásokban, valamint a pszichiátriai és a neurológiai kórképek patomechanizmusában. Nevéhez kötődik több szerotoninreceptor szerepének a felismerése a neuroendokrin rendszer szabályozásában (Endocrinology 1989, 1994), valamint az SSRI antidepresszív vegyületek hatásának és mellékhatásának közvetítésében (Neuropharmacology 1999; Int. J. Neuropsychopharmacology 2001). Leírta az ecstasy neuronkárosító hatásának morfometriai és funkcionális következményeit (J. Comp. Neurol. 2006, 2011). Klinikai genetikai és genomikai vizsgálatai értékes megállapításokhoz vezettek olyan génpolimorfizmusok azonosításában, amelyek a szorongás, a migrén és a lakosságot sújtó egyik legnagyobb népbetegség, a depresszió kialakulásában, illetve a gyógyszerek pszichiátriai és neurológiai mellékhatásának előrejelzésében jelentősek (Biol. Psychiatry 2008, Trends Pharmacol. Sciences 2011). Nevéhez fűződik a kimagasló hírű neuropszichofarmakológiai kutatóműhely kialakítása az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, korábbi munkahelyén. Kiváló PhD-oktató kitüntetésben részesült, 12 doktori fokozatot szerzett tanítványa van, közülük többen rangos kitüntetést, például Junior Príma díjat kaptak. 2012-ben Akadémiai Díjban részesült. Publikációinak impaktfaktora >400, független idézettsége 2960, h-indexe 35.

Ajánlók: Dóczi Tamás Péter, Ligeti Erzsébet, Magyar Kálmán, Makara B. Gábor

•

Bódis József
Csurgón született 1953-ban. 1999 óta az MTA doktora. A Pécsi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára, a Pécsi Tudományegyetem rektora. Szűkebb szakterülete a szülészet-nőgyógyászat.

A Magyar Nőorvos Társaság elnöke, a European Board and College of Obstetrics and Gynecology tagja. Az MTA Közgyűlésének képviselője, az Orvosi Todományok Osztályának tanácskozási jogú tagja. Tudományos munkássága alapvetően a humánreprodukcióhoz kötődik. A perinatalis asphyxia által kiváltott neuroendokrin változásokat, valamint a perinatális gyógyszermellékhatásokat tanulmányozta. Elsőként írta le az anyai methyldopa-szedés következményeként fellépő „neonatalis iatrogen parkinzonizmust”. Az intervillózus mikrocirkuláció vizsgálatára alkalmas új radioizotópos módszert fejlesztett ki. A petefészek-funkció centrális és intraovarialis szabályozásának vizsgálata során sikerült bebizonyítania, hogy a neurotranszmitterek közvetlenül és specifikusan hatnak az emberi petefészek granulosasejtjeinek szteroidszekréciójára. Elsőként végzett az országban laparoszkópos cystectomiát, oldott meg méhen kívüli terhességet, és bevezette az idegkímélő laparoszkópos technikát. Közreműködésével történt az első négy laparoszkópos cholecystectomia Magyarországon. Tudományos közleményeinek száma: 229 (217 dolgozat, 11 könyvfejezet, 1 szakkönyv), ezek összesített impaktfaktora: 265, idézettségeinek száma: 1026 (független: 838). Kitüntetései: Gyógyszereink – Nívódíj (1985), Magyar Nőorvosok Lapja – Nívódíj (1988, 1995a, 1995b), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005), Pécsi Területi Bizottság tudományszervezői díja (2005, 2010), Hippokratész-díj (2012).

Ajánlók: Balla György, Kovács L. Gábor, Lénárd László, Szolcsányi János, Telegdy Gyula

•

Csiba László
Sajószentpéteren született 1952-ben. 1999 óta az MTA doktora. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma Neurológia Klinikájának tanszékvezetője. Szűkebb szakterülete a neurológia, a stroke-kutatás.

Eredményeit a kísérletes és klinikai stroke-kutatás területén érte el. Az agy regionális pH-ját, hemoglobintartalmát detektáló két módszert, reverzibilis fokális ischemia modelljét és a cerebralis káliumeloszlást megjelenítő eljárást publikált. Megindította hazánkban a neuroszonológiai kutatásokat, a Magyar Neuroszonológiai Társaság alapítója. Új eljárásaival (transcranialis ultrahanggal kombinált ergometria, cardialis és neuropszichológiai vizsgálatok) szubklinikus idegrendszeri károsodást igazolt migrénben, dyslipidemiában, diabéteszben, hipertóniában. Klinikáján nyolc PhD-, egy habilitációs, két MTA doktori, két külföldi orvosi értekezés készült részben vagy teljesen neuroszonológiai témakörben. 2009-től az European Society of Neurosonology and Cerebral Hemodynamics elnöke. Klinikáján végzik az országban a legtöbb lysiskezelést stroke-ban. A Magyar Stroke Társaság, a Szakmai Kollégium korábbi elnöke, jelenleg a World Stroke Academy, az European Master Course on Stroke vezetőségi tagja, az European Stroke Organisation igazgató tanácsának elnöke, az osztrák Stroke Társaság tiszteleti tagja. Számos oktatási díj tulajdonosa: Markusovszky-díj, Batthyány-Strattmann-díj, Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje és az Európai Stroke Konferencia díjazottja. MTMT-adatok: 183 cikk, 2 könyv, 15 könyvfejezet, 12 proceedings. IF: 287,96 összes idézettség: 2640, független idézettség: 2256, h-index: 23. Sokszerzős klinikai vizsgálatokkal IF: 396,52, h-index: 24, összes hivatkozás: 3707.

Ajánlók: Ádám Veronika, Balla György,

Gulyás Balázs, Kovács László,

Muszbek László, Pásztor Emil, Szegedi Gyula

•

Hangody László
Kiskunhalason született 1958-ban. 2000 óta az MTA doktora. A Semmelweis Egyetem egyetemi tanára, az Uzsoki Kórház ortopéd-traumatológus főorvosa. Szűkebb szakterülete az ortopédia-traumatológia.

A magyar operatív klinikai orvostudomány komoly, nemzetközi hírnevet kivívó képviselője. Nemzetközi ismertségét közleményeinek 3043 idézettsége is jelzi, amely tudományterületén rendkívül magas. Biomechanikai, állatkísérletes és kadaverstúdiumok után az alap- és klinikai felfedező kutatásokat ötvözve több átütő sikerű innovációs műtét bevezetését és a műszerfejlesztést követően 1992-ben vezette be a klinikai gyakorlatba az autológ osteochondralis mozaikplasztikát, amely húsz év alatt a világon a leggyakrabban alkalmazott modern porcfelszínképző eljárássá vált. Eljárása alapján ma már évi negyvenezer műtétet végeznek a világon. A mozaikplasztika elfogadottá vált az állatorvoslásban is. Több porcfelszínpótló implantátumot vezetett be a klinikai gyakorlatba; ezzel új kutatási irányt is nyitott. Vezető amerikai és angol egyetemekkel kollaborációban kifejlesztett implantátumai világszerte az alapvető klinikai gyakorlatba kerültek. Nagyméretű defektusok megoldására az osteochondralis allograftok friss beültetésével masszív defektussal rendelkező fiatal betegeken elkerülhetővé teszi az endoprotetikai megoldást. További implantátumok fejlesztésével térdprotézisrendszert fejlesztett ki. Jelentős nemzetközi kitüntetésekben részesült: Société Internationale de Chirurgie Orthopédique et de Traumatologie (SICOT) I. díj, European Society of Sports Traumatology Knee Surgery and Arthroscopy (ESSKA) I. díj, Top Ten Advances in Orthopaedics díj, Oscar Miller-díj, Arthroscopy Association of North America tiszteletbeli tagság, FIFA Medical Centre of Excellence díja.

Ajánlók: Besznyák István,

Mandl József, Tulassay Tivadar

•

Karádi István
Budapesten született 1951-ben. 2000 óta az MTA doktora. A Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára, az Általános Orvostudományi Kar dékánja. Szűkebb szakterülete a belgyógyászat, az anyagcsere-betegségek, a diabetológia, a lipidológia, az atherosclerosis.

1975 óta végzett kutatási tevékenységének témája elsősorban az anyagcsere-betegségek, azon belül a lipoproteinek patofiziológiai szerepének a tisztázása. A lipoprotein(a) vizsgálata során olyan alapvető megfigyeléseket tett, amelyek hozzájárultak e különösen aterogén lipoproteinfrakció atherosclerosisban betöltött szerepének pontosabb megismeréséhez, illetve a magyarországi lipidológiai kutatások nemzetközivé tételéhez. Elsőként ismerte fel, hogy vesebetegek proteinuriája jelentősen emelheti a szérum-lipoprotein(a) koncentrációját, és ez hozzájárulhat a vesebetegségek aterogén jellegéhez. Elsők között bizonyította a lipoprotein(a) és a plazminogén strukturális azonosságait, az érbetegségek, a lipoproteinek és a trombóziskészség kapcsolatát, továbbá a koleszterinellenes antitestek és az érbetegségek közötti összefüggést. Elsőként tisztázta a kemoterápia során jelentkező cardiomyopathia és az endothelin rendszer közötti összefüggést. A Semmelweis Egyetem legtöbbet idézett klinikai kutatói közé tartozik. Három évtizedes oktatói (graduális, posztgraduális, PhD- és ismeretterjesztő) tevékenysége mellett több tudományos társaság vezetésében vállalt feladatot. 1985 és 2001 között az MTA Orvosi Tudományok Osztályának tudományos titkára. 2004-ben az osztály tanácskozási jogú tagjává választották. 2004 óta az MTA nem akadémikus közgyűlési képviselője. 2008 óta az MTA Doktori Tanácsának tagja. A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara 2006-ban dékánjának választotta, amelyet 2010-ben egyhangúan megújított. 2010 óta az MTA Elnökségének választott tagja.

Ajánlók: Hunyady László, Magyar Kálmán,
Oláh Edit, Palkovits Miklós, Sótonyi Péter

•

Kárpáti Sarolta
Budapesten született 1951-ben. 1995 óta az orvostudományok doktora. A Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikájának intézetvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a gyermekbőrgyógyászat, a genodermatosisok, a gyógyszermellékhatás-prevenció, a nemi úton terjedő betegségek prevenciója.

Fontosabb kutatási eredményei az autoimmun hólyagos betegségek, a súlyos örökletes bőrbetegségek genetikája, induló kutatásként az infekció indukálta autoimmunitás, az őssejtkutatás területén születtek. Új auto-ellenanyagokat írt le dermatitis herpetiformisban és coeliakiában, új autoantigéneket azonosít és lokalizál autoimmun hólyagos bőrbetegségekben. A súlyos genodermatosisokban a betegséget okozó mutáció azonosítása és a prenatális géndiagnosztika megszervezése hazánkban fontos lépés volt. Hat éve társszerkesztője a Journal of Investigative Dermatologynak (IF: 6, 314) és több nemzetközi vezető szaklapnak. 1998 óta PhD-alprogram vezetője, 2005-ben önálló Bőrgyógyászati és Venerológia PhD-programot indított. Vezetése mellett tíz PhD-védés történt, munkatársai közül ketten Batthyány-Strattmann-, egy Szent-Györgyi Albert-díjat, tanítványai közül egy UNESCO–L’Oréal-díjat, egy Prima Primissima díjat nyert. Publikációk: IF 240, független idézettség 1500 felett. Levelező tagságra ajánljuk kutatómunkája és iskolateremtő aktivitása miatt a Német Tudományos Akadémia (Leopoldina) egyetlen magyar hölgytagját, aki képviselni kívánja a hazánkban súlyos gondokat jelentő venerológiai megbetegedések ügyét is az Akadémián.

Ajánlók: Palkovits Miklós,

Sótonyi Péter, Tulassay Zsolt

•

Kemény Lajos
Szegeden született 1959-ben. 1998 óta az MTA doktora. A Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára, az Általános Orvostudományi Kar dékánhelyettese, az MTA–SZTE Dermatológiai Kutatócsoportjának vezetője. Szűkebb szakterülete a bőrgyógyászat és az immunológia.

Kutatócsoportjának eredményei szerint a keratinociták fontos szerepet töltenek be a bőr immunrendszerének a működésében, azon belül a természetes immunitásban. Elsőként azonosított hámsejteken baktériumok felismerésére szolgáló mintázatfelismerő receptorokat, amelyek kulcsfontosságúak a kórokozók felismerésében, és szerepük van a gyulladásos bőrbetegségek kialakulásában. Hámsejtekben az UV sugárzás sejtszintű hatásában fontos szerepet betöltő fehérjét (COP1) azonosított, amely a p53 fehérjével kölcsönhatásban szabályozza a sejtek UV-fényre adott válaszát. Kutatócsoportja fejlesztette ki a bőrbetegségek kezelésére a xenon-klorid excimer

lézerkezelést. Elsőként igazolta az excimer lézerrel végzett célzott fototerápia hatékonyságát több bőrbetegségben, köztük pikkelysömörben, atopiás dermatitisben és festékhiány-betegségben. Az excimer lézerkezelés ma már a klinikai gyakorlatban is hasznosult, a nemzetközi szakmai irányelvek is hivatkozzák. Új fényterápiás kezelési eljárást dolgozott ki a szénanátha kezelésére. A fényterápia, a biotechnológia, valamint a molekuláris biológia területén 13 szabadalma van. Témavezetésével 15-en szereztek PhD fokozatot, és munkatársai közül ketten nyerték el az MTA doktora címet. Tudományos közleményeinek száma 263, összesített impaktfaktora 649, hivatkozásainak száma 3652, h-indexe 34. Szerkesztőbizottsági tagja öt nemzetközi folyóiratnak. Jelentősebb díjai: Akadémiai Ifjúsági Díj, Otto Braun-Falco-díj, Kaposi-díj, Batthyány-Strattman László-díj, Akadémiai Díj.

Ajánlók: Besznyák István,

Dobozy Attila, Kovács László

•

Komoly Sámuel
Budapesten született 1952-ben. 1999 óta az MTA doktora. A Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának igazgatója. Szűkebb szakterülete a neurológia, ezen belül a neuroimmunológia.

Sclerosis multiplexhez és myasthenia gravishoz kapcsolódó tevékenységét összefoglalva: elsők között mutatott rá az oligodendrocyta-károsodás primer szerepére demylinisatióban és elsőként paracrininterakcióra remyelinisatióban (Neurol Sci 79; 141, 1987, Proc Natl Acad Sci USA 89; 1984, 1992). Az a megfigyelése, hogy sclerosis multiplex másodlagos fázisában nagyfokú az axonvesztés, jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki (Brain

123; 308, 2000). Ennek eredményeként klinikai (Lancet 371; 2085, 2008, Lancet 374; 1503, 2009, Mult Scler 16; 1360, 2010) és kísérletes kollaborációkra kapott felkérést. Utóbbiakban igazolták, hogy kísérletes demyelinisatióban a myelinkárosodás ösztrogén-progeszteron adásával mérsékelhető, a poly(ADP-ribose) polymerase gátlásával kivédhető (Glia 57; 807, 2008, Brain 133; 822, 2010). Myasthenia gravisban elsőként igazolta, hogy tartós immunmoduláló kezelés kivédi a recidív kríziseket. Ezt a megfigyelést a nemzetközi szakirodalom mérvadónak tartja (Eur J Neurol. 16; 775, 2009, 16; 796, 2009). Publikációinak száma 130, összegzett impaktfaktora 264, összes idézettsége 1672 (független 1406). MTA-bizottságoknak volt és jelenleg is tagja. A PTE Klinikai Orvostudományok Doktori Iskolájának vezetője. Korábbi munkatársai közül öt osztály-vezető főorvos, egy senior lecturer (Newcastle University), egy cheffe de clinique (Geneva). Jelenlegi munkatársai közül öt szerzett PhD fokozatot, három habilitált, ketten szereztek MTA doktora címet, és kaptak professzori kinevezést.

Ajánlók: Hunyady László, Makara B. Gábor,

Pásztor Emil, Petrányi Győző, Szolcsányi János

•

Maródi László
Bökönyben született 1949-ben. 1991 óta az orvostudományok doktora. A Debreceni Egyetem Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszékének vezetője. Szűkebb szakterülete a fertőző betegségek immunpatológiája és genetikája.

Laboratóriumot hozott létre a fertőzésekkel szembeni fogékonyság immunológiai és génszintű kutatására. Új tanszéket és infekciós immunológiai kutatóhálózatot (J Project) szervezett (Nat Immunol. 2007, 8, 323; Lancet. 2009, 373, 2128). Alapvető megállapításokat tett a Candida-makrofág interakció immunbiológiájáról (J Immunol. 1991, 146, 2783; J Immunol. 1991, 146, 2790; J Clin Invest. 1993; 91, 2596) és a köldökzsinórvér-makrofágok immunbiológiai sajátosságairól (J Immunol. 1994, 153, 5643). Számos új, fertőzésre hajlamosító génmutációt írt le, és igazolta szekvenciavariánsok kóroki szerepét (Mol Immunol. 2008, 46, 202; Mol Immunol. 2009, 46, 2140). Elsőként közölte a STAT1 funkciónyerő mutáció oki szerepét krónikus mucocutan candidiasisban és recidiváló herpeszvírus-fertőzésben (J Exp Med. 2011,208,1635; Lancet 2012, 379, 2500). Részt vett új génterápiás kutatóprogram megvalósításában (N Engl J Med. 2010, 363, 1918). Tudománymetria: IF: 853; h-index: 30; idézettség: 3501 (független: 2646). Nemzetközi folyóiratban szerkesztőbizottsági tag (6), nemzetközi tudományos társaságban vezetőségi tag (2), illetve elnök (1) volt. Három nemzetközi társasági konferenciát szervezett. Doktori iskola vezetője. Hét tanítványa szerzett PhD fokozatot. Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya Infektológiai Munkabizottságának titkára, majd elnöke, a Kutatási Infrastruktúra Elnöki Bizottság tagja, közgyűlési képviselő. Kitüntetései: Miniszteri dicséret, MTA DAB-plakett, Debreceni Egyetem Publikációs Díja, Publication Award (European Society of Immunodeficiencies), Dream Makers Award (Jeffrey Modell Foundation), Területi Prima díj.

Ajánlók: Muszbek László,

Nász István, Oláh Edit, Szegedi Gyula

•

Melegh Béla
Kömlőn született 1954-ben. 1999 óta az MTA doktora. A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Orvosi Genetika Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a humángenetika, a molekuláris genetikai diagnosztika, a ritka betegségek.

A karnitinmetabolizmust alapvetően érintő megfigyeléseket tett a pivaloil-karnitin xenobiotikájának felismerésével (Biochem Pharmacol 36, 1987, 3405), ezek kihatottak a karnitinbioszintézisről alkotott elképzelésekre is. Roma családokban megfigyelt egy új OCTN2 karnitintranszporter-mutációt (Am J Med Genet 65, 1996 ,82); a mitokondriális betegségek körében új fenotípus-variánsok leírásában vett részt. Az apolipoprotein A5-gén stroke és metabolikus szindróma kialakulásában szerepet játszó variánsainak és haplocsoportjainak felismerésében vett részt (J Mol Neurosci 29, 2006, 177). Jelenleg is aktív európai hálózat keretében részt vett örökletes ataxiák jellemzését és lefolyását kutató együttműködésben (Neurology 66, 2006, 1717; 71, 2008, 486; 74, 2010, 678 és 77, 2011, 1035). Az ország legszélesebb humángenetikai diagnosztikai spektrumát felmutató laboratórium vezetője; az infrastruktúra lehetőséget teremt mikrobiológiai kollaborációkra is (Lancet 303, 2004, 682; Emerg Inf Dis 16, 2007, 916). Elismert biobankrendszer kialakításában vett részt, amely a BBMRI hálózat tagja (Nature Genet 43, 2011, 503); munkacsoportja ennek felhasználásával a roma populációt érintő farmakogenomikai megfigyeléseket tett (Pharmacogenomics 10, 2009, 1025; Drug Metab Pharmacokinet 26, 2011, 206). Tagja a European Society of Human Genetics Boardnak és a European Board of Medical Geneticsnek. 2009-ben Akadémiai Díjat kapott. Bírált közleményeinek száma 244, idézeteinek száma 2223/1981; impaktfaktora 516,5; h-indexe 25.

Ajánlók: Dóczi Tamás Péter,

Kosztolányi György, Tulassay Zsolt

•

Merkely Béla Péter
Budapesten született 1966-ban. 2006 óta az MTA doktora. A Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központ és Kardiológiai Tanszék, valamint a Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója, egyetemi tanár. Szűkebb szakterülete az intervencionális kardiológia és a szív-elektrofiziológia

Már fiatalon tanszékvezető, a Kardiológiai Szak-mai Tanács és a Magyar Kardiológusok Társasága elnöke, az Orvosképzés című folyóirat felelős szerkesztője, a TÁMOP Semmelweis Híd projekt vezetője. Tudományos eredményei a szívelégtelenség és infarktus nem gyógyszeres kezelése, valamint az experimentális és klinikai szív-elektrofiziológia területén születtek. Kimutatta az endothelin-1, az endogén vazoaktív peptid aritmogén hatását, és bizonyította annak mechanizmusát (J. Cardiovasc. Pharmacol. 31, 1998, 437; Cardiovasc. Res. 45, 2000, 310). A klinikumban alkalmazott eredeti módszerei és fejlesztései: új beültethető cardioverter-defibrillációs sokkimpulzus és diszkriminációs algoritmus (J. Cardiovasc. Electrohysiol. 12, 2001, 824; 15, 2004, 646), továbbá új reszinkronizációs elektródaimplantációs technikák szívelégtelenség kezelésében (Heart Rhythm 8, 2011, 845). Főszerepet vállalt a hazai infarktusellátás megszervezésében, amely jelentősen csökkentette a mortalitást (Eur. Heart J. 31, 2010, 943). Igazolta, hogy akut infarktusban a gyógyszerkibocsátó stentimplantáció hatékonyabb, mint a hagyományos fémstent (New Engl. J. Med. 355, 2006, 1093). Közleményeinek összesített impaktfaktora 417, független idézettsége 1800, h-indexe 20. Karizmatikus vezetői képessége és kiemelkedő szervezőkészsége mellett rendkívüli hatékonyságú gyógyító, kutató és oktató tevékenysége, valamint a betegek iránti elkötelezettsége a kardiológia hazai és nemzetközi viszonylatban meghatározó egyéniségévé teszik.

Ajánlók: Knoll József, Nász István,

Papp Gyula, Schaff Zsuzsa

•

Poór Gyula
Budapesten született 1952-ben. 2000 óta az MTA doktora. A Semmelweis Egyetemen a reumatológia egyetemi tanára, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) főigazgatója. Szűkebb szakterülete a molekuláris reumatológia, az oszteológia és a környezet-egészségügy.

A Magyar Reumatológusok Egyesülete, az ESZK Reumatológia Tagozat és az MTA Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottságának elnöke. Úttörő munkásságot végzett a köszvényes vesekárosodás korai diagnosztikája területén és a tartós ólomexpozíció köszvényt előidéző hatására vonatkozóan. A Mayo Klinikán végzett kutatásai során az elsők között igazolta férfiakban az osteoporotikus combnyaktáji törések hajlamosító tényezőit és a magas halálozás okait. Az Európai Vertebralis Osteoporosis Study hazai vizsgálatvezetőjeként több alapvető közleményt publikált az osteoporosis talaján kialakult csigolyafraktúrák európai előfordulásáról és kockázati tényezőiről. Molekuláris biológiai kutatócsoportja eredeti megfigyeléseket tett a toll-like receptorok és a szeronegatív spondylitisek kapcsolatáról, az interferon jelátviteli útvonal up-regulációjáról Paget-kórban, valamint a juvenilis idiopathiás arthritis genetikai asszociációjáról. Három WHO-világprogram szerzői között szerepel. A Közép-európai Reumatológus Kongresszus elnöke, számos nemzetközi szakmai testület és szerkesztőbizottság tagja, nemzetközi kongresszusok és tanfolyamok felkért előadója, üléselnöke és szervezője. Iskolateremtő tevékenysége is jelentős. Tudományos publikációinak száma 242, ebből négy könyv és 25 könyvfejezet (9 angol nyelvű) szerzője. Dolgozatainak összesített impaktfaktora 288,629 (ebből multicentrikus study group tagjaként: 81,651), független idézettsége: 1912, h-indexe: 27.

Ajánlók: Eckhardt Sándor, Halász Béla, Kosztolányi György, Mandl József,

Petrányi Győző, Spät András

•

Tímár József
Budapesten született 1952-ben. 1995 óta az orvostudományok doktora. A Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézetének patológusa. Kutatási területe a molekuláris onkológia, a daganat-áttétképzés.

Harminc éve foglalkozik a daganatok áttétképzésének patomechanizmusával, ezen belül elsősorban a májáttétek keletkezésének molekuláris alapjaival. Nevéhez fűződik a heparán-szulfát proteoglikánok ez irányú szerepének igazolása kísérleti rendszerekben és emberi daganatokban. A legagresszívebb emberi daganat, a melanóma esetében rámutatott a β3-integrin-asszociált jelpálya mitogén és motogén hatásaira. Nevéhez fűződik a daganatok ún. trombocitamimikri-képességének tisztázása. Kiterjedten kutatja a daganat-gazdaszervezet kölcsönhatását és ennek szerepét az áttétképzési folyamatban nemcsak melanóma, hanem fejnyaki laphámrákok és tüdőrákok esetében. Igazolta, hogy a daganatok ereződésének számos alternatív útja van, amelyek többsége nem igényel érújdonképződést. Elsők között határozta meg a daganatokat infiltráló különböző immunsejtek klinikai jelentőségét melanóma és fejnyaki laphámrák esetében. Húsz éven át dolgozott az SE 1. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Metasztázis Munkacsoportjában, öt éven át annak vezetőjeként, hasonló témában alapító alprogramvezetője az Intézmény Doktori Iskolájának, ahol számos PhD fokozatot szereztek. Munkatársaival 1999-ben létrehozta az Országos Onkológiai Intézet Tumor Progressziós Osztályát, 2004-ben az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet Tumorbiológiai Osztályát, 2008-ban az Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézetének Tumor Progressziós Laboratóriumát, majd 2012-ben az MTA–SE Daganatprogresszió Kutatócsoportját.

Ajánlók: Eckhardt Sándor, Lapis Károly, Makovitzky József, Schaff Zsuzsa,

Somogyi Péter, Tulassay Tivadar

•

Varró András
Szegeden született 1954-ben. 1998 óta az orvostu-dományok doktora. A Szegedi Tudományegyetem Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA–SZTE Keringésfarmakológiai Kutatócsoportjának vezetője, az SZTE tudományos és innovációs rektorhelyettese. Szűkebb szakterülete a celluláris szív-elektrofiziológia és a szívre ható gyógyszerek kutatása.

Alapvető megállapításokat tett az egyik, jelenleg is széles körben alkalmazott gyógyszer, az Amiodaron hatásmódját illetően (Eur J Pharmacol 112, 1985, 419–422; 154, 1988, 11–18; Br J Pharmacol 117, 1996, 1181–1186). Nemzetközileg elismert tudományos eredményeivel hozzájárult a humánszívizom ioncsatorna-szintű működésének megismeréséhez (Cardiovasc Res 40, 1998, 508–515; 49, 2001, 790–797; J Physiol 582, 2007, 675–693). Alapvetőek a szívizom IKs-csatornáinak és repolarizációs tartalékának felismerésére vonatkozó megállapításai (J Physiol 523, 2000, 67–81; Br J Pharmacol 137, 2002, 361–368; 143, 2004, 152–158; Circulation 112, 2005, 1392–1399); ezek mára tankönyvi ismeretté váltak. Széchenyi professzori ösztöndíjat (1997) és Issekutz-díjat (2007) nyert. Angol nyelvű közleményeinek száma: 232. Publikációinak összesített impaktfaktora: 628,222; független idézettsége több mint 3400; h-indexe: 34; nemzetközi szabadalmainak száma: 7. Témavezetésével eddig négy habilitáció és nyolc PhD-minősítés született. Ötletadója és egyik fő szervezője volt a 2012-ben Szegeden kilenc Nobel-díjas tudós részvételével megtartott Szent-Györgyi-emlékkonferenciának.

Ajánlók: Dobozy Attila, Knoll József,

Ligeti Erzsébet, Papp Gyula, Spät András

KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK

Hajnóczky György
Budapesten született 1963-ban. 1997 óta az orvostudományok kandidátusa. A Jefferson Egyetem professzora. Szűkebb szakterülete a sejtélettan, különös tekintettel a biológiai jelátvitelre és a mitokondriumműködésre.
Vizsgálatai hozzájárultak a Ca2+-os jelátvitel pontosabb megismeréséhez. Kimutatta a másodlagos hírvivő IP3-receptorának inaktiválódását és az IP3 által kiváltott Ca2+-oszcillációk mitokondriális dekódolását. Új mikroszkópos módszerei lehetővé tették a mitokondrium és más sejtalkotók funkcióvizsgálatát egyedi élő sejtekben. Elemezte a mitokondrium-endoplazmás retikulumkapcsolatot a sejten belüli jelátvitelben és a sejt anyagcsere-folyamataiban. Kimutatta, hogy a két organellum közötti kapcsolatot fehérjehidak biztosítják. Leírta a mitokondrium Ca2+-függő mozgását és ebben a Miro-fehérje szerepét. Bizonyította a mitokondriális Ca2+ jelszerepét az apoptotikus sejthalál kiváltásában.

Ajánlók: Ádám Veronika, Kúnos György, Makara B. Gábor, Muszbek László,

Papp Gyula, Spät András, Szolcsányi János

•

Kovács Gyula
Békésen született 1944-ben. 1996 óta az orvostudományok doktora. A Heidelbergi Egyetem Orvosi Karának professor emeritusa. Szűkebb szakterülete az urológiai tumorok molekuláris patológiája.

Munkájával új szemléletet vitt a nemzetközi vesetumor-kutatásba. Elsőként írta le a vesetumorokra jellemző genetikai elváltozásokat, és kialakította a vesetumorok modern genetikai osztályozását (Adv Cancer Res 62: 89–124, 1993; Histopathology 22: 1–8, 1993; J. Pathol. 183: 131–133; 1997), amelyet 2002-ben a WHO és az UICC is átvett. Kifejlesztette a vesetumorok DNA-elváltozásokra alapozott differenciáldiagnosztikáját (Am. J. Pathol. 149: 2081–2088, 1996; Cancer Res. 62: 957–960, 2002). Munkáiból eddig 140 eredeti közlemény (42 első és 75 utolsó szerző) jelent meg, ezek összetett impaktfaktora 552,251, idézettsége 6 594, h-indexe 43. Laboratóriumában rendszeresen fogadott magyar kutatókat.

Ajánlók: Dobozy Attila,

Eckhard Sándor, Kovács L. Gábor

•

Mezey Éva
Budapesten született 1951-ben. 1982 óta az orvostudományok kandidátusa. A Bethesda, NIH, National Institute of Dental and Craniofacial Research Őssejt Laboratóriumának vezetője. Szűkebb szakterülete az idegrendszeri regeneráció, a csontvelői őssejtek.

1996-ban elsőként mutatta ki (társszerzőjével), hogy keringő vérsejtek képesek a központi idegrendszerbe bejutni és ott neurális sejtekké alakulni. Később kimutatta, hogy ezek a sejtek új neuronokat is létrehoznak, és ezt a megfigyelést emberben is sikerült alátámasztani. Szerkesztőbi-zottsági tagja volt a Neuroendocrinology és a Stem Cells and Development folyóiratoknak; jelenleg szerkesztőbizottsági tag az Oral Diseases, a Stem Cell International és a PLOS One folyóiratokban. Az elmúlt 15 évben 10 fiatal magyar kutatót irányított és irányít az NIH-ben, akik közül többen ottani munkájuk alapján később PhD fokozatot szereztek. Az NIH-ből megjelent cikkeinek több mint 50%-ában magyar társszerzők vannak.

Ajánlók: Erdei Anna, Hunyady László,

Lapis Károly, Palkovits Miklós,

Pásztor Emil, Petrányi Győző,

Schaff Zsuzsa, Sótonyi Péter, Vécsei László

•

Szabó Gyöngyi
Pásztón született 1959-ben. 1991-ben szerzett PhD fokozatot. A University of Massachusetts Medical School professzora, igazgató. Szűkebb szakterülete a gasztroenterológia, a hepatológia, az immunológia.

A nemzetközi hepatológiai közélet kiemelkedő egyénisége. Tudományos munkássága nyomán a gyulladásos májbetegségek immunológiai szemlélete megváltozott, az alkohol okozta immunszuppresszió mechanizmusa is ismertté vált. Igazolta, hogy emberben akár egyszeri nagy mennyiségű alkohol is jelentősen megváltoztatja az immunitást. Bizonyította, hogy az alkohol akut és idült hatása gyulladásban ellentétes irányú. Felismerte, hogy a keringésben megjelenő m-RNS a májkárosodás biomarkere. Kimutatta, hogy a HCV-fertőzött májsejtek kölcsönhatása interferon-alfa-termeléshez vezet. Közleményeinek impaktfaktora: 585, idézettsége: 3908, h-indexe: 31. A Semmelweis Egyetem díszdoktora és a Doktori Iskola témavezetője.

Ajánlók: Balla György, Dobozy Attila,

Falus András, Hunyady László, Kovács László, Muszbek László, Oláh Edit, Sótonyi Péter,

Szegedi Gyula, Tulassay Tivadar, Tulassay Zsolt