A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 KÉMIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYA

X

 

 

RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK


Fülöp Ferenc
Szankon született 1952-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerkémiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA–SZTE Sztereokémiai Kutatócsoport vezetője. Szűkebb szakterülete a szintetikus szerves kémia, a gyógyszerkutatás.

Az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar volt dékánja. A szintetikus szerves kémia és a gyógyszerkutatás területén iskolateremtő egyéniség. Modern módszereket alkalmaz eredményes gyógyszerkutatói munkája során (Angew. 48, 2009, 2171; Chem. Eur. J. 2009, 7376; Org. Biomol. Chem. 2011, 6528; ChemSusChem 5, 2012, 266; Angew. 2012, 2208; Chem. Soc. Rev. 41, 2012, 687; WO 2009/007759, 2010/070365, 2010/128345, 2012/001438, 2012/120195) Közleményeinek száma 530, összesített hatás: 1100, idézések száma: 4194, h-index: 39.

Ajánlók: Antus Sándor, Bartók Mihály,

Blaskó Gábor, Sohár Pál



Horvai György
Budapesten született 1949-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. A BME Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszékének egyetemi tanára, az MTA–BME Műszaki Analitikai Kémiai Kutatócsoportjának vezetője. Szűkebb szakterülete az analitikai kémia, az elektroanalitika, az elválasztástechnika, a folyadékok határfelületeinek számítógépes modellezése.

A levelező tagság elnyerése óta új, nagy fontosságú eredményekhez vezető módszert dolgozott ki folyadékok határfelületein a valódi határfelületi molekulák azonosítására. Molekuláris lenyomatú polimereket – egy, a polimerkémiában eddig ismeretlen, újfajta eljárással – szabályos mikroszemcsék formájában állított elő. Új eljárást dolgozott ki molekuláris lenyomatú polimer membránok előállítására is. Kutatócsoportjának fiatal tagjai nagy nemzetközi visszhangot kiváltó eredményeket értek el a mikro- és nanopórusos szenzorok megvalósításában, valamint fehérjékre imprintelt polimerek és aptamereken alapuló bioanalitikai mérési eljárások kidolgozásában. A Kémiai Tudományok Osztályának elnökhelyettese, Széchenyi-díjas (2010).

Ajánlók: Beck Mihály, Blaskó Gábor,

Görög Sándor, Hargittai István, Joó Ferenc, Pálinkás Gábor, Pukánszky Béla



Zrínyi Miklós
Jákón született 1949-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. A Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Kar Biofizikai Intézete Nanokémiai Laboratóriumának egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a fizikai kémia, a kolloidika.

Tisztán poliaminosav-alapú térhálós rendszerekre vonatkozó kutatásaival az ún. intelligens gélek egy új csoportját hozta létre. Olyan polimereket fejlesztett ki, amelyek sztatikus elektromos térben történő forgása megteremtette a mikro- és (talán) nanoméretű motorok kifejlesztését. A 2010-ben megalapított Nanokémiai Kutatócsoport vezetőjeként munkatársaival olyan mesteréges extracelluláris mátrixokat állított elő, amelyek sikeresen alkalmazhatók orvosbiológiai célokra. Kutatómunkáját többször ismertették hazai és nemzetközi tudományos fórumok (pl. New Scientist TV).

Ajánlók: Dékány Imre, Hargittai István,

Kálmán Alajos, Náray-Szabó Gábor,

Pálinkás Gábor, Tétényi Pál

 



LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK


E. Kövér Katalin
Debrecenben született 1956-ban. 2002 óta az MTA doktora. A Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete az NMR-spektroszkópia és a kémiai szerkezetkutatás.

Kövér Katalin a hazai spektroszkópiai szerkezetkutatás egyik legeredményesebb, nemzetközileg elismert, kiemelkedő szaktekintélye. Fő kutatási területe az NMR-spektroszkópia metodikai fejlesztése és az általa kidolgozott új mérési módszerek alkalmazása a kémiai szerkezetkutatásban. Kutatásait a biológiailag fontos oligopeptidek, szénhidrátok és antibiotikumok szerkezetfelderítésére fókuszálta. Nagy nemzetközi elismerést arattak metodikai fejlesztései a relaxációs idők mérésére alkalmas új pulzusszekvenciák kidolgozása és felhasználásuk bonyolult molekulák szerkezetigazolására, dinamikai paramétereik meghatározására. A szerkezet-hatás összefüggések feltárásának céljából foglalkozott peptid-ligandumok és hormonok vizsgálatával. 179 idegen nyelvű tudományos cikke, öt könyve/könyvfejezete jelent meg. Az ezekre kapott független idézetek száma 1524. Publikációinak összesített hatástényezője 328, h-indexe: 21. 132 tudományos előadás/poszter és egy szabadalom szerzője/társszerzője. Batta Gyulával tematikát dolgoztak ki, és bevezették a Debreceni Egyetemen az NMR-mérési gyakorlatokat. Vendégprofesszorként külföldön (Spanyol-, Svéd- és Franciaország, USA) is rendszeresen oktat. Sikeres pályázatok témavezetője/résztvevője, és egy EU-pályázat koordinátora. Nemzetközi konferenciák szervezője, szervezőbizottsági tagja. Több vezető tudományos folyóiratnál (pl. J. Am. Chem. Soc., Magn. Reson. Chem., Tetr. Lett.,) rendszeres bíráló. A The Open Spectroscopy Journal szerkesztőbizottsági tagja.

Ajánlók: Blaskó Gábor, Hargittai Magdolna, Medzihradszky Kálmán, Sohár Pál



Hajós György
Budapesten született 1946-ban. 1992 óta a kémiai tudományok doktora. Az MTA Természettudományi Kutatóközpont Szerves Kémiai Intézetének igazgatója, egyetemi magántanár. Szűkebb szakterülete a heterociklusos kémia, a gyűrűzárás, a szintézis, a reakciómechanizmus-kutatás, a gyógyhatású vegyületek előállítása.

Nemzetközileg elismert kutató a nitrogéntartalmú heterociklusok szintézise és reakciókészségük kutatása területén. Mintegy húsz új gyűrűváz szintézisét oldotta meg kutatócsoportjával, különös figyelmet fordítva a hídfő-nitrogénatomot tartalmazó rendszerekre. Fontos összefüggést állapított meg a gyűrűvázak elrendeződése és reakciókészsége között, kiemelkedő eredményeket ért el a gyűrűfelnyílások és azok értelmezése területén. Sikeres erőfeszítéseket tett arra, hogy eredményeit a gyógyszerkutatásban is hasznosítható új vegyületek szintézisére is felhasználja. Számos biológiailag aktív, például központi idegrendszerre ható fájdalomcsillapító, rezisztenciát gátló heterociklusos származékot szintetizált, és vett részt ezek hatásvizsgálatában. Közleményeinek száma: 158, ezekre 1060 független idézetet kapott. Publikációinak összesített hatástényezője 220, h-index: 24. Rendszeresen oktat, doktori kutatásokat irányít, nemzetközi konferenciák aktív szervezője és résztvevője, számos kiemelkedő szakfolyóirat (pl. J. Org. Chem., Tetrahedron, Chem Comm., Arkivoc) rendszeres bírálója. Jelentős külföldi kapcsolatrendszert alakított ki elsősorban német, osztrák és angol akadémiai létesítményekkel. Az MTA 1986-ban Zemplén Géza-díjjal, 2008-ban Akadémiai Díjjal tüntette ki

Ajánlók: Fülöp Ferenc,

Penke Botond, Perczel András



Huszthy Péter
Nyáregyházán született 1950-ben. 1995 óta a kémiai tudományok doktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szerves Kémia és Technológia Tanszékének egyetemi tanára, tanszékvezető-helyettese. Szűkebb szakterülete a szerves kémia, a szupramolekuláris kémia.

Főbb eredményei: piridin-, akridin- és fenazinegységet tartalmazó enantiomer koronaétereket állított elő, és vizsgálta ezek enantiomerfelismerését protonált primer aminók, aminosavak és azok származékaival szemben (JACS 115, 4318, 1993; JOC 55, 3129, 1990; 56, 3330, 1991; 57, 5383, 1992; 61, 8391, 1996; Tetrahedron 55, 1491, 1999; Tetrahedron: Asymm. 22, 684, 2011). Optikailag aktív piridino- és akridino-18-korona-6 étereket kovalens kötésekkel szilikagélhez, illetve polimer gyantához kötött és az így kapott királis állófázisokon racém protonált primer aminókat, aminosavakat és azok származékait rezolvált (Tetrahedron: Asymm. 10, 2087, 1999; 10, 4573, 1999; 17, 1883, 2006; 23, 415, 2012; Tetrahedron 64, 1012, 2008). Piridon-, tiopiridon-, akridon-, diarilfoszfinsav- és dialkilhidrogénfoszfát-egységet tartalmazó koronétereket szintetizált, és tanulmányozta azok molekuláris felismerését (Anal. Chem. 60, 1694, 1988; Tetrahedron 57, 4967, 2001; 59, 9371, 2003; 64, 10107, 2008; Tetrahedron: Asymm. 15, 1487, 2004; 17, 2538, 2006; EJOC 3396, 2012). Tudományos közleményei: 133 folyóiratcikk, 1 könyvfejezet és 8 szabadalom, amelyekre 1168 független hivatkozást kapott. 19 szakmai bizottságban végez, illetve végzett értékes munkát. Öt évet dolgozott a Brigham Young Egyetemen (Provo, UT, USA). Főbb díjai: Árvízvédelemért érem 1970, Széchenyi professzori ösztöndíj 1997–2000, Zemplén Géza-fődíj 2006, Bruckner Győző-díj 2007, Ipolyi Arnold-díj 2009, OTDK Mestertanár Aranyérem 2011.

Ajánlók: Antus Sándor, Fülöp Ferenc,

Dékány Imre, Sohár Pál, Solymosi Frigyes



Inzelt György
Budapesten született 1946-ban. 1989 óta a kémiai tudományok doktora. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, az Elektrokémiai és Elektroanalitikai Laboratórium, valamint az ELTE Kémia Doktori Iskola vezetője. Szűkebb szakterülete a fizikai kémia, az elektrokémia, az elektroanalitika.

Közleményeinek száma 483, ebből SCI-folyóiratban 199 jelent meg; 5 könyv, 3 egyetemi jegyzet és 15 könyvfejezet szerzője. Közleményeire 3317 független hivatkozás történt, h-indexe: 36. Nemzetközi konferenciák meghívott előadója, szervezője. Kutatási eredményei nagymértékben hozzájárultak a polimer elektródokon végbemenő töltéstranszport és szorpciós folyamatok mechanizmusának tisztázásához (Electroanal. Chem., ed. A. J. Bard, Vol. 18, Dekker [1993] 89–241; Electrochim. Acta 45 [2000] 2403; Conducting Polymers. Springer [2010]). A kvarckristály-nanomérleg készülékével (szabadalom, 1996) elsőként mutatta ki a galvanosztatikus potenciáloszcillációkat kísérő periodikus felületi tömegváltozásokat (J. Phys. Chem. 97 [1993] 6104). Sikerrel alkalmazott poliazinelektródot az emberi vér hemoglobin-tartalmának meghatározására (Anal. Chim. Acta 385 [1999] 119). Az impedanciaspektroszkópia területén elért eredményei széleskörűen elismertek. Az utóbbi időkben szilárd fázisú elektrokémiai kísérletei és a tüzelőanyag-cellákkal kapcsolatos kutatásai keltettek jelentős visszhangot. 1999-ben jelent meg Az elektrokémia korszerű elmélete és módszerei című könyve. Sok tudománynépszerűsítő cikket és három könyvet írt. A J. Solid State Electrochemistry 2011-ben Festschriftet jelentetett meg a tiszteletére. Kitüntetései: Doctor Honoris Causa, Babeş-Bolyai Egyetem, Kolozsvár 2000; Polányi Mihály-díj 2004; ISE Fellow 2009; Széchenyi-díj 2011; Szilárd Leó professzori ösztöndíj 2011.

Ajánlók: Görög Sándor,

Hudecz Ferenc, Orbán Miklós



Iván Béla
Nagyatádon született 1952-ben. 1991 óta a kémiai tudományok doktora. Az MTA Természettudományi Kutatóközpont Szerves Kémiai Intézet Polimer Kémiai Osztálya tudományos osztályvezetője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi magántanára. Szűkebb szakterülete a polimer kémia és az anyagtudomány, a polimer nanoszerkezetek.

Feltárta a PVC-degradáció és -stabilizálás alapvető folyamatait (Polym. Bull. 1, 1979, 79; J. Polym. Sci., Chem. 21, 1983, 2177; Angew. Makromol. Chem. 189, 1991, 35). A J. P. Kennedyvel közösen írt könyvében elsőként vezették be a ma már széles körben alkalmazott „macromolecular engineering” koncepcióját (Designed Polymers by Carbocationic Macromolecular Engineering: Theory and Practice, 1992). Újfajta funkciós polimereket szintetizált (J. Polym. Sci., Chem. 18, 1980, 3177; 28, 1990, 89; ACS Symp. Ser. 854, 2003, 331), amelyekből ojtásos (Macromolecules 36, 2003, 4719), nanoszerkezetű (Adv. Mater. 17, 2005, 1158) és szupramolekuláris (Adv. Funct. Mater. 17, 2007, 1317) polimereket állított elő. Új kotérhálókat szintetizált (ACS Symp. Ser. 469, 1991, 194; Chem. Mater. 16, 2004, 959; 18, 2006, 4952), feltárta nanoszerkezetüket (Macromolecules 34, 2001, 1579; 36, 2003, 9107; 38, 2005, 2431), nanohibrideket (J. Polym. Sci., Phys. Ed. 39, 2001, 1429) és gyógyszerhordozókat hozott létre (US Patent 1991, 5073381). Eddig 276 közlemény, 20 nemzetközi szabadalom fűződik a nevéhez,

 

 

amelyekre 2430 független hivatkozás történt, h-indexe 33. Az ELTE-n modern polimer kémiai oktatást valósított meg. Irányításával eddig 12 PhD-dolgozat készült. Elismerései: MTA Ifjúsági Díj (1981), MTA KKKI intézeti díj (1983), DuPont Research Award (1997, 2003), Széchenyi professzori ösztöndíj (1999), Pro Scientia díj (1999, 2009), MTA KK kutatói díj (2003, 2009), Mestertanár Aranyérem (2007).

Ajánlók: Hudecz Ferenc, Kálmán Alajos,

Náray-Szabó Gábor, Pálinkás Gábor



Keserű György Miklós
Budapesten született 1967-ben. 2003 óta az MTA doktora. A Richter Gedeon NyRt. eredeti kémiai kutatásának vezetője, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi magántanára. Szűkebb szakterülete a gyógyszerkémia, a gyógyszertervezés.

A Kémiai Tudományok Osztálya nem akadémikus közgyűlési képviselője. Tudományos publikációinak száma 183 (156 közlemény, 3 könyv, 7 könyvfejezet), összesített IF: 400, független hivatkozásainak száma 1776. Nemzetközi konferenciákon az elmúlt öt évben húsz meghívott vagy plenáris előadást tartott. A Molecular Diversity és a Drugs of Future folyóiratok szerkesztőbizottságának a tagja. A gyógyszertervezés területén új megközelítéseket dolgozott ki gyógyszerjelöltek hatékonyságának (JACS 2001, 123, 12708; JMC 2008, 51, 3145) és farmakokinetikai paramétereinek előrejelzésére (JCICS 2001, 41, 120; BMCL 2002, 12, 419). Gyógyszerkémiai kutatásainak kiemelkedő jelentőségű eredménye a kémiai kiindulópontok szerepének tisztázása a gyógyszerjelöltek azonosításában (Nature Rev Drug Disc. 2009, 8, 203). Nemzetközileg is meghatározó szerepet játszott a tulajdonságalapú gyógyszerkémiai optimálás elveinek és gyakorlatának kidolgozásában (Nature Rev Drug Disc. 2012, 11, 355). Gyógyszerkutatási tevékenysége során 21 szabadalmi bejelentés feltalálójaként tíz eredeti vegyület felfedezésében működött közre, amelyeket klinikailag kipróbáltak. Ezek közül az antipszichotikus hatású Cariprazine 2012-ben kerül törzskönyvi benyújtásra az Egyesült Államokban. Díjai: Akadémiai Ifjúsági Díj (1996), Oláh György-díj (2001), Kajtár Márton-díj (2002), Akadémiai Nívódíj (2006).

Ajánlók: Antus Sándor, Blaskó Gábor,

Görög Sándor, Horvai György,

Náray-Szabó Gábor, Perczel András



Kiss Tamás
Debrecenben született 1950-ben. 1994 óta a kémiai tudományok doktora. A Szegedi Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a koordinációs kémia, a bioszervetlen kémia.

Tudományos munkája a biológiai szempontból is fontos kis és nagy biomolekulák létfontosságú, illetve toxikus fémionokkal képezett komplexeinek egyensúlyi, szerkezeti és részben kinetikai vizsgálata. Jellemezte több biomolekula-család, így a katecholaminok (Handbook of Metal-Ligand Interactions in Biological Fluids. Part I, 1, 717–724, Marcell Dekker, New York, 1995), az aminofoszfátok (Aminophosphonic and Aminophosphinic Acids, 285–326, Wiley, New York, 2000), átmenetifém-ionokhoz való kötődésének sajátságait. Több inzulinutánzó, illetve rákellenes hatású fémkomplex biológiai nedvekben és szövetekben való megoszlását modellezték a különböző kis és nagy molekulatömegű alkotók között, majd korszerű analitikai módszerekkel, ex vivo mérésekkel igazolták is (Coord. Chem. Rev. 255, 2218–2226 [2011]; Metallomics 2, 670–682 [2010]; Bioorganic & Medicinal Chemistry 19, 4202–4210 [2011]). Eredményeit – számos társszerzővel – eddig 234, nemzetközi folyóiratban megjelent tudományos közleményben publikálta. Ezek összesített hatása 412, a független hivatkozások száma közel 3463, h-indexe 39. 38 alkalommal tartott előadásokat meghívott előadóként, és 70 alkalommal tartott szemináriumi előadást külföldi egyetemeken. Elismerései: Széchenyi professzori ösztöndíj és Than Károly-emlékérem. Szakmai kapcsolatban áll lengyel, osztrák, portugál, spanyol, olasz, amerikai és japán kutatókkal.

Ajánlók: Beck Mihály, Hargittai István,

Joó Ferenc, Penke Botond, Solymosi Frigyes



Kollár László
Kaposváron született 1955-ben. 1996 óta a kémiai tudományok doktora. A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara Szervetlen Kémia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a fémorganikus kémia, a homogén katalízis.

Az enantioszelektív homogén katalitikus reakciók területén ketonok hidrogénezésénél és alkének hidroformilezésénél az addig ismert legjobb optikai hozamokat érte el. Ez lehetővé tette számos értékes királis építőelem (2-aril-propanal-származékok, 2-formil-oxazolidin, formil-borostyánkősav-származékok stb.) hatékony szintézisét. Eredményeit (J. Organomet. Chem. 232 [1982] C17; 694 [2009] 219) széles körben használt kézi- és tankönyvek idézik (March: Org. Chem.; Wilkinson: Compr. Coord. Chem.) Nagy nyomású NMR-vizsgálatok és modellvegyületek segítségével tisztázta, hogy a platinakomplexek katalizálta hidroformilezés intermedierjei komplex kationok. Ezzel évtizedek óta vitatott kérdéseket tudott megválaszolni (Inorg. Chem. 33 [1994] 5708). Kidolgozta szteránvázas enol-triflátok, jódalkének és jódaromások több olyan palládiumkatalizált homogénkatalitikus kapcsolási és karbonilezési reakcióját, amelyek kiváló hozammal szolgáltatnak gyakorlati szempontból fontos szteroidokat, nikotinsavamidokat és új N-heterociklusos származékokat. Ezek a vegyületek fontos gyógyszeripari céltermékek szintézisének kulcsintermedierjei (J. Org. Chem. 62 [1999] 5921; Chem. Rev. 103 [2003] 4095; Tetrahedron 65 [2009] 4795). Nemzetközi konferenciákon 22 meghívott vagy plenáris előadást tartott. Elismerései: Széchenyi professzori ösztöndíj (1997), Oláh György-díj (1998), Akadémiai Díj (2003), Charles Simonyi kutatói ösztöndíj (2009), Szent-Györgyi Albert-díj (2012), Széchenyi-díj (2012).

Ajánlók: Bartók Mihály,

Markó László, Tőke László



Nyulászi László
Budapesten született 1957-ben. 1998 óta az MTA doktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének egyetemi tanára, tanszékvezetője, az Oláh György Doktori Iskola vezetője. Szűkebb szakterülete a szervetlen kémia.

A főcsoportbeli elemek, köztük főleg a foszfor és a szilícium kémiájának kutatója, elsősorban számítógépes modellezéssel. Az 1990-es évek közepén megjelent munkáiban megalapozta a periódusos rendszerben tapasztalható „átlós rokonságnak” a szén-foszfor elempárra történő kiterjesztését. 2001-ben a Chemical Reviewsban megjelent egyszerzős munkájában összefoglalta a változatos kötésszerkezetű foszforvegyületek aromásságának és stabilitásának jellemzőit. Tíz éve foglalkozik fotofizikai alkalmazásokban felhasználható foszforalapú π-konjugált oligomerek tulajdonságainak az előrejelzésével. A kis koordinációjú szilícium- és szénvegyületek, elsősorban karbének, aromás stabilizálhatóságát vizsgálta, és több új, később sikeresen szintetizált vegyület előállítását jósolta meg. Feltárta az ionos folyadékok anionjainak szerepét a kationokból deprotonálással előállítható katalitikusan nagy aktivitással bíró NHC-karbének megjelenésére, összekapcsolva a környezeti szempontból fontos ionos folyadékok alkalmazását a karbén-organokatalízissel. Tisztázta több NHC-karbén hidrolízisreakciójának mechanizmusát (ezeket az eredményeket a BASF felhasználja) és katalitikus szerepüket biomimetikus reakciókban. Korábbi doktoránsai főleg a foszforkémia és az ionos folyadékok témákban végeznek önálló kutatómunkát.

Ajánlók: Hargittai Magdolna,

Horvai György, Joó Ferenc



Salgó András
Budapesten született 1951-ben. 2004 óta az MTA doktora. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszer-tudományi Tanszékének egyetemi tanára, tanszékvezetője. Szűkebb szakterülete az élelmiszerkémia, az NIR-spektroszkópia, a gabonaminősítés.

A gabonafélék, különösen a búza biokémiája, fiziológiája, érési és csírázási folyamatai műszeres vizsgálatával (Experientia 41, 1985, 213; J. Near Infrared Spectr. 15, 2007, 49) és a kapilláris fehérjeelektroforézis (Chromatographia 51, 2000, 130) alkalmazásával ért el nemzetközileg is ismert és elismert új tudományos eredményeket. Új vizsgálati utakat nyitott meg az élelmiszerek közeli infravörös spektroszkópiája és a reológiai módszerek (Starch 60, 2008, 70), valamint a cereáliák vizsgálati eszközszükségletének miniatürizálása területén. A gabonaminősítésre alkalmazott NIR-spektroszkópiai nemzeti mérőhálózat és kalibrációs szolgáltatás kialakítója. Eredményei a növénynemesítéstől az élelmiszer-minősítésen át a feldolgozásig terjedő szakterületek számára nagy segítséget nyújtanak. Népegészségügyi szempontból fontosak az ún. rezisztens keményítők élelmiszerekben való alkalmazásával kapcsolatos kutatási és termékfejlesztési munkái (Food Bioprocess Technol. 5, 2012, 401). Eredményeit 163 közlemény (összesített IF 79,86) és 4 szabadalom jellemzi, amelyekre eddig 727 független hivatkozást kapott. Irányításával eddig tíz PhD-disszertáció készült. Fontosabb díjai: Harald Perten-díj (2002, International Association for Cereal Science and Technology), Apáczai Csere János-díj (2011).

Ajánlók: Bartók Mihály, Farkas József, Pukánszky Béla, Tőke László



Szépvölgyi János
Hódmezővásárhelyen született 1945-ben. 2000 óta az MTA doktora. Az MTA Természettudományi Kutatóközpont főigazgatója, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi magántanára, a Pannon Egyetem egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a műszaki kémia, az anyagtudomány.

A műszaki kémiai rendszerelméleti és plazmakémiai kutatások egyik hazai úttörője. Tisztázta a kerámia nanoporok szintézise során lejátszódó folyamatok részleteit (J. Mater. Chem. 5, 1227, 1995), eljárást fejlesztett ki C60-nál nagyobb szénatomszámú fullerének előállítására (J. Nanosci. Nanotechn. 7 (4–5), 1357, 2007), és plazmatermikus módszert alakított ki könnyen funkcionalizálható, biokompatibilis mágneses nanorészecskék egylépéses szintézisére (Carbon 47 (8), 2040, 2009). Számos műszaki alkotásából szabadalom született, és gyakorlatilag is megvalósították őket (pl. EP-88-1089-858, CANP 200,981, JPP 1-322,440, AUSP 614,436, NZP 231,743, USP 4,988,238). Eredményeit 193 tudományos közleményben, 24 könyvben, illetve könyvfejezetben, valamint 36 magyar és 18 külföldi szabadalomban publikálta. Közleményeinek összesített hatástényezője 97,254, munkáira 486 független hivatkozást kapott. Az MTA TTK Anyag- és Környezetkémiai Intézetének igazgatója, az MTA Természettudományi Kutatóközpont főigazgatója, az MTA Elnökségének szavazati jogú tagja.

Ajánlók: Beck Mihály, Kálmán Alajos,
Markó László, Pálinkás Gábor, PukánszkyBéla
 



KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTT


Szabó Attila
Budapesten született 1947-ben. 1973-ban szerzett PhD fokozatot a Harvard Universityn. A National Institutes of Health, Bethesda vezető kutatója, az Elméleti Biofizikai Kémia részleg igazgatója. Szűkebb szakterülete a biofizikai kémia.

Elméleti modellt alkotott az oxigén hemoglobin-kooperatív kötődésének értelmezésére (SK-modell). Az NMR-relaxációs mérések „modellmentes” értelmezését adta; a ~2500 hivatkozás jelzi használhatóságát. Megalkotta a biopolimerek belső dinamikájának értelmezését, átalakítva ezzel a fehérjék működéséről alkotott képünket. Elsőként származtatta a belső mozgásokra jellemző rend-paramétert MD-számításokból. Oslunddal ma is használt kvantumkémiai könyvet írt: Modern quantum chemistry: Introduction to advanced electronic structure theory. Fontos eredményeket ért el a diffúzió és a reakciókinetika, újabban az unimolekuláris jelenségek és a FRET területén. Pályája tudományos sikertörténet, ezt jelzi a 60. születésnapjának szentelt Journal of Physical Chemistry B különszám.

Ajánlók: Bartók Mihály,

Hargittai István, Perczel András