|
|
RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Nagy László
Debrecenben született 1966-ban. 2007 óta az MTA levelező tagja. A
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma Biokémiai és
Molekuláris Biológiai Intézetének egyetemi tanára, a Klinikai
Genomikai és Személyre Szabott Orvoslási Központ és az MTA–DE Lendület
Immungenomikai Kutatócsoport vezetője. Szűkebb szakterülete a
génkifejeződés biológiája, a szteroid-hormonreceptorok működése és a
különböző betegségek genomikája.
Folytatta a szteroid-hormonreceptorok működésének
feltárását immunsejtekben, és ezek során új utakat nyitó
összefüggéseket talált az immunválasz és az anyagcsere szabályozása
között. Jelentős eredményeket ért el betegségek genomikai
vizsgálatában a vér sejtjeiben megváltozó génexpresszió változásainak
felderítésével. A levelező tagság elnyerése óta 33 közleménye jelent
meg. 11 000 hivatkozást kapott, h-indexe: 36. 2007-ben az European
Molecular Biology Organization tagjává választották, és elnyerte az
European Society of Clinical Investigation Excellence in Biomedical
Research Awardját. Molekuláris biológiát és genomikát tanít a Debrecei
Egyetemen. Hat hallgatója szerzett PhD fokozatot.
Ajánlók: Falus András,
Fésüs László, Gergely Pál
•
Nusser Zoltán
Bonyhádon született 1968-ban. 2007 óta az MTA levelező tagja. Az MTA
Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének kutatóprofesszora. Szűkebb
szakterülete a neurobiológia.
Az elmúlt 6 évben az idegsejtek elektromos
tulajdonságait, valamint az őket összekötő kémiai szinapszisok
működését vizsgálta. Meghatározta a feszültségfüggő ioncsatornák
sejtfelszíni eloszlását és annak funkcionális következményeit
(Lőrincz–Nusser, Science, 2010). Eredményei lehetővé tették az
elektromos szinapszisok kisagyi Golgi-sejt-hálózatok működésében
betöltött szerepének (Varvaeke, Science, 2012), valamint a
hippokampális serkentő szinapszisok molekuláris diverzitásának
értelmezését (Holderith, Nature Neurosci, 2012). Levelező taggá
választása óta közölt dolgozatai (15) összesített impaktfaktora 170,3.
Ezen időszakban kapott idézeteinek száma 2257.
Ajánlók: Freund Tamás, Sarkadi Balázs, Székely
György (VIII. o.), Vigh László
•
Somogyi Péter Pál
Szentendrén született 1950-ben. 2004 óta az MTA levelező tagja. Az
Anatomical Neuropharmacology Unit, Department of Pharmacology, Oxford
University egyetemi tanára, igazgatója. Szűkebb szakterülete a
neurobiológia.
Levelező taggá választása óta 35 tanulmányt közölt
vezető folyóiratokban, és három további akadémia választotta tagjává.
Kombinált élettani-anatómiai-neurokémiai egysejtfeloldású vizsgálatai
lehetővé tették az egyes idegsejttípusok aktivitásmintázatának és
kapcsolatainak a működő agyban történő jellemzését viselkedésfüggő
agyi hullámtevékenységek során. Igazolta, hogy az interneuronok
specificitása egyszerre tér- és időbeli, és ez alapján megalkotta az
„időhálózat”- (chronocircuitry) koncepciót. Közleményeire évente >1000
hivatkozást kap, amelyek összege meghaladja a 24 ezret. Harmadmagával
2011-ben elnyerte a The Brain Prize-t (Grete Lundbeck Alapítvány).
Ajánlók: Freund Tamás, Papp László,
Patthy László, Székely György (VIII. o.),
Vigh László, Závodszky Péter
•
Szathmáry Eörs
Budapesten született 1959-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. Az
Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológiai Intézetének egyetemi tanára, a
Parmenides Center for the Conceptual Foundations of Science, Pullach,
Németország igazgatója. Szűkebb szakterülete az elméleti biológia.
Megalkotta a membránok és a metabolizmus korai
koevolúciójának elméletét, mélyen elemezte a replikációs folyamatokat,
az evolvabilitás általános kritériumait és a molekuláris hálózatok
evolúcióképességét. Az utóbbi években munkatársaival kidolgozta a
neuronális replikátor hipotézisét, amely az agyon belüli darwini
dinamika lehetőségeit vizsgálja. Számos nagy hazai és nemzetközi
pályázat vezető kutatója vagy koordinátora; legújabban az European
Research Counsil Advanced Grant pályázatán nyert. Ezzel kapcsolatban
kinevezték a pullachi Parmenides Center for the Conceptual Foundations
of Science igazgatójának. Tanítványai szerte a világon megtalálhatók;
közülük többen jelentős díjakat kaptak.
Ajánlók: Papp László,
Patthy László, Vida Gábor
LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Andó István
Budapesten született 1949-ben. 1989 óta a biológiai tudomány doktora.
Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetének
tudományos tanácsadója, csoportvezetője. Szűkebb szakterülete az
immunológia.
Felismerte, hogy a humorális és a sejtes
immunválasz közös szabályozás alatt áll (Eur. J. Immunol. 1977;
Nature, 1978). Több országban meghonosította a hibridómatechnikát, és
diagnosztikai rendszereket fejlesztett. Felfedezte, hogy a T-sejtek
specifitását egy, a tímuszon kívüli szövet is meghatározza (Nature,
1981). Az immunitást nemzetközi viszonylatban úttörő módon,
Drosophila-modellen vizsgálva elsőként felismerte, hogy a vérsejtek
molekuláris markerekkel jellemezhetők; az általa felfedezett és
létrehozott immunológiai és genetikai rendszereket valamennyi, a
veleszületett immunitást Drosophilában vizsgáló laboratóriumban
rutinszerűen használják, ezeket vendégprofesszorként Svédországban is
meghonosította. Felfedezett egy fagocitózisreceptort és az immunitást
szabályozó géncsaládot (Curr. Biol., 2007). Sejtes immunitást
szabályozó faktorokat azonosított (PNAS, 2003; PNAS, 2004), és
felismert egy vérsejt-differenciálódást irányító szövetet és annak
funkcióit (PNAS, 2009). Jelenleg egy, a laboratóriumában fölfedezett
immunsejtet jellemez. Munkáját aktív nemzetközi kapcsolatok jellemzik.
Akadémiai Díj, Straub-plakett és Köztársasági Érdemrend
tisztikeresztje elismerésekben részesült. Munkásságára a kezdetektől
fogva a nagyfokú eredetiség és kezdeményezőkészség jellemző, amely
nemzetközileg elismert kutatócsoport, tudományos iskola létrejöttéhez
és jelentős tudományos eredmények eléréséhez vezetett. 86
közleményének kumulált impaktfaktora 253,258, idézettsége: 1354/1609.
Ajánlók: Alföldi Lajos, Berczik Árpád,
Falus András, Takács László
•
Báldi András
Budapesten született 1965-ben. 2006 óta az MTA doktora. Az MTA
Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója. Szűkebb szakterülete a
természetvédelmi biológia.
A magyar természetvédelmi biológia egyik
megteremtője. Igazolta az élőhelyek közötti „szegély” hatását
populációs és közösségi mintázatokra és folyamatokra. Élőhelyszigetek
állatközösségeinek elemzésével kimutatta, hogy a fajszám-terület
törvényszerűséget az emberi tájátalakítás és az élőhely-fragmentáció
„tönkreteszi”. Kimutatta a gyepek és szántók kezelésének faj-,
élőhely- és tájspecifikus hatását a biodiverzitásra (pl. Proc Roy B
276: 903–909 és 278: 1894–1902). Jelentősen hozzájárult annak
igazolásához, hogy a mezőgazdasági területeken élő vad fajok
sokfélesége, illetve e fajok reakciója a kezelésre és a tájszerkezetre
jelentősen variál Európán belül. A biodiverzitás és
ökoszisztéma-szolgáltatás kapcsolatának kutatására Lendület csoportot
alapíthatott 2011-ben. Kiemelkedő tudományos közéleti aktivitása,
ismertsége és elismertsége van hazai és nemzetközi szinten. A 1st
European Congress of Conservation Biology (Eger, 2006)
szervezőbizottságának, a harmadik konferencia (Glasgow, 2012)
tudományos bizottságának elnöke volt, a Society for Conservation
Biology (SCB) – Europe Section elnöke, a European Ecological
Federation vezetőségének a tagja. A magyar természetvédelmi biológia
egyik megteremtője, MTA bizottsági titkár, lapszerkesztő és
iskolateremtő kutató. A Magyar Ökológusok Tudományos Egyesületének
korábbi elnöke, a Magyar Biológiai Társaság főtitkárhelyettese. Az MTA
Bolyai-plakettjének kitüntetettje.
Ajánlók: Jermy Tibor, Papp László,
Szabó István Mihály, Vida Gábor
•
Buday László
Budapesten született 1963-ban. Az MTA doktora 1998 óta. Az MTA
Természettudományi Kutatóközpontja Enzimológiai Intézetének
igazgatója. Szűkebb szakterülete a biokémia és a sejtbiológia, azon
belül is a jelátvitel.
Elsőként írta le a sejtosztódás szabályozásában
alapvető Ras-fehérjék aktivációjának mechanizmusát (Cell 73, 1993,
610; Nature 363, 1993, 45). Később kimutatta, hogy a Ras-specifikus
Sos kicserélő faktor foszforilációja szerepet játszik a növekedési
jelpálya inaktiválásában (Oncogene 11, 1995, 1327). Tovább vizsgálva a
tirozin-kinázok jelpályáiban szerepet játszó kapcsolófehérjéket,
kimutatta, hogy az Nck szerepet játszik a T-sejtek aktivációjában (Eur
J Immunol 29, 1999, 1068). Felismert több jelpályarészletet, amellyel
az epidermális növekedési faktor (EGF) a sejt alakját, illetve
mozgását képes szabályozni (J. Biol. Chem. 278, 2003, 5167 és 2012, in
press). Kutatómunkáját számos nemzetközi szervezet támogatta, így az
Association for Int. Cancer Research, a Howard Hughes Medical
Institute, a Wellcome Trust, a Volkswagen Alapítvány, illetve az
Europai Unió. 54 eredeti közlemény és 6 könyvfejezet szerzője, amelyek
összesített impaktfaktora ~300, a rájuk kapott független idézetek
száma ~4300 (teljes idézettség ~4600). A Semmelweis Egyetem részállású
egyetemi tanára. A Magyar Biokémiai Egyesület alelnöke, az egyesület
Jelátviteli Szakosztályának társelnöke. Az MTA Biológiai Osztálya
Molekuláris Biológiai, Genetikai és Sejtbiológiai Tudományos
Bizottságának elnöke, doktor képviselő. Az Akadémiai Kutatóintézetek
Tanácsa Élettudományi Szakbizottságának tagja. A PLoS One akadémiai
szerkesztője. Magyarország delegáltja az International Union of
Biochemistry and Molecular Biologyban. Kitüntetései: Széchenyi
professzori ösztöndíj, Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje
(2009).
Ajánlók: Friedrich Péter, Gergely Pál,
Hámori József, Patthy László, Teplán István
•
Burgyán József
Monoron született 1951-ben. 1999 óta az MTA doktora. A
Vidékfejlesztési Minisztérium Mezőgazdasági Biotechnológiai
Kutatóközpont-jában a virológiai csoport vezetője és főigazgató.
Szűkebb szakterülete a növényi molekuláris biológia, ezen belül a
növényi virológia, a vírus-gazda kapcsolat molekuláris folyamatainak
megismerése.
Közleményeinek kumulatív impaktfaktora 401, a
munkáira kapott független idézetek száma 3033. Kiemelkedően fontos
felfedezéseket tett a növényi vírusok molekuláris szintű
megismerésében és a géncsendesítés (RNS silencing) sokrétű szerepének
feltárásában a vírus-növény kapcsolatban. Igazolta, hogy a növény
géncsendesítésen alapuló antivirális válaszát a vírus szupresszor
fehérjéje (p19) hatékonyan képes gátolni, oly módon, hogy fizikailag
és méretspecifikusan megköti a géncsendesítés központi molekuláját, a
kis interferáló (si) RNS-t. Munkatársaival sikeresen feltárták a
siRNS-P19 komplex kristályszerkezetét, és kimutatták, hogy az
siRNS-kötés általánosan elterjedt mechanizmus a virális szupresszor
fehérjék között. Molekuláris szintű magyarázatot adtak arra a régóta
megfigyelt jelenségre, hogy hűvös időben gyakoriak a
növényivírus-járványok. A világon elsőként határozták meg genomi
léptékben az antivirális válaszban kulcsszerepet játszó virális
siRNS-eket újgenerációs szekvenálással, amelynek segítségével sikerült
megismerni a vírus indukálta tünetek molekuláris magyarázatát. Az
Európai Molekuláris Biológiai Társaság (EMBO) tagja. Iskolateremtő
munkásságát jelzi, eddig 14 PhD- és kandidátusi disszertáció készült a
vezetése alatt. PhD-hallgatói közül hat részesült EMBO- és
Marie-Curie-ösztöndíjban. Számos külföldi kutató töltött el 3–24
hónapot a laboratóriumában rangos ösztöndíjakkal (EMBO, NATO,
Marie-Curie). Tanítványai közül ma már többen kutatócsoportok
vezetőjeként dolgoznak Európa különböző országaiban, akik közül kettő
megszerezte az MTA doktori címet is.
Ajánlók: Kondorosi Éva, Nagy Ferenc István,
Orosz László, Tora László, Venetianer Pál
•
Csermely Péter
Budapesten született 1958-ban. 1995 óta az orvostudományok doktora. A
Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és
Pathobiokémiai Intézetének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a
stressz és az öregedés molekuláris okainak a vizsgálata, ebben a
chaperonok szerepe, valamint a biológiai hálózatok szerkezetének és
változásainak elemzése.
Feltárta a Hsp90 működésének mechanizmusát (5 J.
Biol. Chem.-cikk), amely rákellenes gyógyszerek kifejlesztéséhez
vezetett. Felismerte, hogy az idős korban felszaporodó hibás fehérjék
a csendes mutációk elszabadulását okozhatják, és részt vehetnek a rák
vagy a cukorbetegség kialakulásában (Trends in Genetics). Elsőként
írta le a gyenge kapcsolatok komplex rendszereket stabilizáló
hatásának általános érvényességét (Weak Links, Springer) és a kreatív
hálózatos elemeket (Trends in Biochem. Sci., címlapon). Pál Csabával
és Papp Balázzsal együtt nagy pontossággal megjósolták a szimbiózisban
élő baktériumok metabolikus hálózatát (Nature). Felismerte a hálózatos
környezeti adaptáció egyik alapmechanizmusát (PLoS Comput. Biol.). Két
új hálózatos gyógyszerfejlesztési irányt dolgozott ki (Trends in
Pharmacol. Sci., címlapon; Science Signaling). 13 könyvet és 223
tudományos közleményt írt, amelyek összesített impaktfaktora 615, a
rájuk kapott független idézetek száma 6234, amelynek több mint fele az
elmúlt öt évben keletkezett. Közleményeinek h-indexe 41. A
tehetséggondozás nemzetközileg jelentős alakja. Iskolateremtő
tevékenységét eddig 8 PhD fokozat (egyikük sub auspiciis) és 36
diákköri díj fémjelzi. Mestertanár, a Magyar Biokémiai Egyesület
alelnöke. 95 nemzetközi konferencián volt meghívott előadó, 24
nemzetközi konferencia szervezésében játszott szerepet. Fogarty,
Howard Hughes és Rockefeller Scholar volt, Magyar Örökség díjas, az EU
Descartes-díjában részesült.
Ajánlók: Fekete Gábor, Fésüs László,
Friedrich Péter, Gráf László,
Pócs Tamás, Podani János,
Székely György (VIII. o.), Vigh László
•
Csuzdi Csaba
Berettyóújfalun született 1959-ben. 2007 óta az MTA doktora. Szűkebb
szakterülete a zoológia.
A talajzoológia (zootaxonómia, állatföldrajz)
nemzetközileg elismert, vezető kutatója. Tevékenysége a Palearctisra,
az Aethiopisra, a Neotropisra és behurcolt fajok tekintetében az egész
világra kiterjed. Kiemelkedő eredményeket ért el a Kárpát-medence
talajfaunájának kutatásában, megoldotta az erdélyi földigiliszta-fauna
eredetének kérdéseit. Kimutatta, hogy az Erdélyi-szigethegység
kiemelkedő fontosságú extramediterrán refugiális gócpontként szolgált,
és ez nemcsak a régió negyedkori jégtakaró-mentességével, hanem a
Szigethegység komplex geotektonikai múltjával is magyarázható.
Feltárta a Kelet-Palearktikum földigiliszta-faunája és a régió
tektonikai múltja közötti összefüggéseket. Elsőként mutatta ki egy
újonnan behurcolt gilisztafaj jelenlétét Észak-Amerikában és egy új
adaptációs típus, a domicolia jelenlétét földigilisztáknál. Megalkotta
a Benhamiinae alcsalád rendszerét, és morfológiai, molekuláris
genetikai vizsgálatokkal feltárta rokonsági viszonyaikat. Nemzetközi
szinten is egyedülálló monográfiában foglalta össze ez afrikai
Benhamiinae faunát. Elsőként mutatta ki, hogy a földigilisztáknál
használt ökológiai kategóriák alkalmatlanok a fajszintű megközelítés
kiváltására. Nagyszerű tudományszervező (az MTA Zoológiai Bizottsága
és az OTKA Szupra Bizottságának elnöke volt), emellett egy
könyvsorozatot (Pedozoologia Hungarica) és két tudományos folyóiratot
szerkeszt (Acta zool. hung., Opusc. Zool.). Az ELTE Állatrendszertani
és Ökológia Tanszékén több főkollégiumi tárgyat oktat.
Ajánlók: Berczik Árpád, Bíró Péter,
Jermy Tibor, Mahunka Sándor
•
Haller József
Marosvásárhelyen született 1958-ban. 2004 óta az MTA doktora. Az MTA
Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Magatartás Neurobiológiai
Osztályának vezetője, biológus. Szűkebb szakterülete a magatartás
neurobiológiai szabályozása.
Úttörő munkásságot fejtett ki az agresszió
szabályozásának területén. Megalkotta az első, humánszempontból is
jelentős abnormális agresszió modelljét, amellyel új kutatási irány
alapjait fektette le az agressziókutatásban. Ugyancsak jelentősek a
stressz és a cannabinoidok tárgykörében folytatott kutatásai. Feltárta
a glukokortikoidok nem genomiális mechanizmusának jelentőségét az
agresszió és a szorongás szabályozásában, és ezzel jelentős hatást
fejtett ki erre az azóta dinamikusan fejlődő területre. Elsőként írta
le a CB1 cannabinoid receptor hatását a szorongásra és a cannabinoidok
komplex hatását a környezeti ingerek megválaszolására. Kiépítette az
egyik legjelentősebb hazai magatartás-kutató laboratóriumot; az itt
dolgozó fiatal munkatársai évente nyernek el jelentős hazai és
külföldi tudományos díjakat, egy alkalommal pedig elnyerték a
Visegrádi Országok Akadémiáinak ifjúsági kutatói versenyén az első
díjat. MTA doktori címének megszerzése (2004) óta cikkeinek száma
56-ról 111-re, míg független idézeteinek száma 478-ról 2325-re nőtt.
Jelenleg évente 300-nál többször idézik; az ISI WEB of Science által
nyilvántartott h-indexe 35.
Ajánlók: Csányi Vilmos,
Freund Tamás, Lénárd László
•
Kéri György
Budapesten született 1950-ben. 1994 óta a biológiai tudományok
doktora. A Semmelweis Egyetem kutatóprofesszora, az MTA–SE
Pathobiokémiai Kutatócsoport vezetője. Szűkebb szakterülete a
jelátviteli mechanizmusok és a terápia.
A jelátviteli mechanizmusok és a terápia kutatása
területén ért el kimagasló eredményeket. Két hatóanyaga áll klinikai
fejlesztés alatt, és részt vett a
|
|
|
klinikai forgalomban lévő Sunitinib előanyagának
kifejlesztésében. Meghatározó szerepe volt a Nested Chemical Library™
kinázgátló és a KinaTor™ (Target Fishing) technológiák, valamint a
jelátviteli terápia kifejlesztésében. Kifejlesztett egy TT232 jelű
tumorszelektív hatású szomatosztatin-peptid-analógot, amely jelentős
kinázgátló és programozott sejthalált indukáló, illetve tumorgátló
hatásokkal rendelkezik. Klinika II. fázisig fejlesztették és sikeresen
alkalmazták melanómás betegeken. Kimutatták, hogy a TT232
intracellulárisan kötődik a pyruvát-kináz tumorban expresszálódó
izoformjához, és annak magi transzlokációját és programozott
sejthalált idéz elő, ez pedig kulcsfontosságú felismerésnek bizonyult
a tumormetabolizmus regulációjában. Axel Ullrichhal együttműködésben
több igen hatékony növekedési faktor receptor-tirozin-kinázt gátló
vegyületet fejlesztett ki (PDGFR-, VEGFR-, EGFR-, cMet- és Axl-gátló
hatóanyagokat). Kifejlesztettek egy igen hatékony vezetőmolekulát a
Mycobacterium Tuberculosis egyik kináz-célmolekulája ellen és egy igen
hatékony HIV-ellenes CDK9 kinázt gátló molekulát. Jelentős publikációs
és tudományos közéleti tevékenységet folytat (181 nemzetközi cikk, IF:
591,8, idézettsége: 3481, szabadalmainak száma: 97). 36 éve oktat a
Semmelweis Egyetemen és több mint 10 éve az Európai Biotech Egyetemen.
Ajánlók: Gráf László, Medzihradszky Kálmán,
Sarkadi Balázs, Teplán István
•
Padisák Judit
Budapesten született 1955-ben. 1999 óta az MTA doktora. A Pannon
Egyetem Mérnöki Kara Környezettudományi Intézetének igazgatója,
egyetemi tanár. Szűkebb szakterülete a limnoökológia, ezen belül a
fitoplankton tér-idő mintázatainak az elemzése.
A modern magyar limnológia nemzetközileg is ismert,
kiemelkedő alakja. 2002-ben Limnológia Tanszéket alapított a Pannon
Egyetemen, amelynek keretében ma két nemzetközileg elismert
kutatócsoport működik. Általános limnológia című könyvét az ország
minden releváns felsőoktatási intézményében és kutatóhelyén forgatják.
Fokozatot (kandidátus, PhD) szerzett tanítványainak száma 11. Több
külföldi egyetemen tartott posztgraduális kurzusokat. Tudományos
érdeklődésének középpontjában a fitoplankton tér-idő mintázatainak
elemzése áll. Kutatási eredményeit a szakterület rangos folyóirataiban
(pl. J. Ecology, J. Plankton Research, Hydrobiologia, Archiv f.
Hydrobiologie, Freshwater Biology, European J. Phycology) publikálta,
tevékenységével nemzetközi szinten jelentősen hozzájárult e sok
gyakorlati vonatkozással (pl. ökológiai állapot monitorozása,
vízminőség) is rendelkező tudományterület fejlődéséhez. A Kluwer, majd
Springer Kiadó gondozásában hat szerkesztett könyve és három
szerkesztett folyóiratkötete (special issue) jelent meg. Tudományos
közleményeinek száma 254, összesített impaktfaktoruk 99,103 (MTMT,
2012. 09. 10.). E munkákra közel 5000 hivatkozást ismert (ebből
egyszerzős művekre: 1161, első szerzős művekre: 1426, utolsó szerzős
művekre: 864), h-indexe 36. A European Journal of Phycology és a
Freshwater Reviews szerkesztőbizottságának tagja, a Hydrobiologia
szerkesztője, a Nemzetközi Limnológiai Társaság (SIL) több mint 2000
tag által választott alelnöke.
Ajánlók: Fekete Gábor, Pócs Tamás,
Podani János, Szathmáry Eörs
•
Rajnavölgyi Éva
Budapesten született 1950-ben. 1996 óta a biológiai tudományok
doktora. A Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum
Immunológiai Intézetének vezetője, immunológus. Szűkebb szakterülete
az immunológia.
A Magyar Immunológiai Társaság, az MTA Orvosi és
Immunológiai Osztályközi Bizottság volt elnöke, a Debreceni Területi
Bizottság volt alelnöke. A hazai immunológiai oktatás, kutatás és
kutatásfejlesztés egyik legkiemelkedőbb iskolateremtő, vezető
személyisége. Nemzetközileg minősített monoklonális ellenanyagokat
fejlesztett, vakcinafejlesztésre alkalmas virális T- és
B-sejt-epitópokat azonosított, szabadalommal védett funkcionálisan
eltérő humándendritikussejt- (DS) altípusokat jellemzett, és az
általuk kifejezett mintázatfelismerő receptorok együttműködését
igazolta. Humán-DS-ekkel és csontvelői őssejtekkel végzett preklinikai
vizsgálatai Magyarországon elsőként új sejtterápiás eljárások klinikai
kipróbálását tették lehetővé. Legfontosabb munkái: 1) Fazekas G,
Rosenwirth B, Dukor P, Gergely J, Rajnavolgyi E.: IgG isotype
distribution of [….]. Eur. J. Immunol. 24: 3063–3067, 1994.
Egérmodellben igazolta az influenzavírus-fertőzés lezajlását. 2)
Gogolak P, Rethi B, Szatmari I, Lanyi A, Dezso B, Nagy L, Rajnavolgyi
E.: Differentiation of CD1a- and CD1a+ […]. Blood 109: 643–665, 1997.
Új szabályozási mechanizmust írt le. 3) Kis-Toth K, Hajdu P, Bacskai
I, Szilagyi O, Papp F, Szanto A, Posta E, Gogolak P, Panyi G,
Rajnavolgyi E.: Voltage-gated sodium channel Nav1.7 […]. J. Immunol.
187: 1273–1280, 2011. A sejtaktivációs küszöb ioncsatorna általi
szabályozását igazolta.
Ajánlók: Erdei Anna,
Falus András, Fésüs László
•
Sümegi Balázs
Bátán született 1952-ben. 1990 óta a biológiai tudományok doktora. A
Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Biokémiai és
Orvosi Kémiai Intézetének intézetvezető egyetemi tanára, a
Szentágothai János Kutatóközpont tudományos igazgatója. Szűkebb
szakterülete a biokémia, a molekuláris biológia, a molekuláris
farmakológia.
Eredményei, a mitokondriális fehérje-fehérje
interakciók és „substrate channelling” jelenségének az igazolása,
nemzetközi tankönyvekbe is bekerültek. További eredményei: új, a
nukleusból a citoplazmába irányuló PARP-függő jelátviteli folyamatok
felfedezése oxidatív stresszben; az Src-kináz – PI-3-K–Akt és az MKP-1
útvonalak kitüntetett szerepének azonosítása a PARP-gátlás protektív
hatásában; a PARP-1 aktiváció NFκB-re és AP-1-re gyakorolt hatásainak
feltárása oxidatív stresszben; a PARP-gátlás protektív hatásainak
felfedezése, a magas vérnyomás indukálta remodelingben, „multiple
sclerosis”-ban, hipoperfúzióindukált retinadegenerációban és egyéb
modelleken; a növényi polifenolok új gyulladásgátló
hatásmechanizmusainak feltárása és az inzulinérzékenyítő hatás
igazolása diabétesz-2-ben; új sejthalált szabályzó fehérjék
felfedezése: új hősokkfehérje (HspB11), egy BH3 doménfehérje (SOUL),
Galektin-13 és egy mitokondriumot stabilizáló fehérje (PP17).
Kutatás-fejlesztései a következők: 12 szabadalommal rendelkezik, egy
általuk fejlesztett molekula (BGP-15) diabétesz 2-re két sikeres
magyar fázis II után az USA-ban is fázis II-ben van. A PTE-n doktori
iskolát és doktori programot is vezet, a PhD-hallgatói közül 34 fő
szerzett PhD és közvetlen kollégái közül 4 fő MTA doktori fokozatot. A
PTE Szentágothai János Kutatóközpontjának fejlesztésében meghatározó
szerepet játszott, és jelenleg tudományos igazgatói feladatot lát el.
Tudománymetriás adatai: IF 395,029, hivatkozások: 2984, h-index: 30.
Ajánlók: Borhidi Attila,
Kovács L. Gábor, Orosz László
•
Szöllősi János
Debrecenben született 1953-ban. 1992 óta a biológiai tudományok
doktora. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum
tudományos centrumelnök-helyettese, a Biofizikai és Sejtbiológiai
Intézetének igazgatója. Szűkebb szakterülete a sejtbiofizika.
A sejtfelszíni fehérjék topográfiájának
vizsgálatára alkalmas új áramlási citometriás
fluoreszcenciarezonanciás energiatranszfer-módszert fejlesztett ki
munkatársaival. Az új kísérleti megközelítés lehetővé tette a
membránfehérjék dinamikus mintázatai összetételének és funkciójának a
vizsgálatát. Vezető szerepe volt egy újszerű membránmodell
kidolgozásában, amely módosította a Singer–Nicolson–membránmodellt,
hangsúlyozva a membrán dinamikus rendezettségét. Újabb kutatásai során
az epidermális növekedési faktor receptorcsaládtagjainak sejtfelszíni
topográfiáját, konformációját és jelátviteli mechanizmusát
tanulmányozta. Eredményei szerint a sejtek metasztatizáló képessége
szoros korrelációt mutat az ErbB2-fehérje homoasszociációjának
mértékével a különböző sejtvonalakon. Megállapította, hogy a
molekuláris asszociáción túl nagyméretű, akár 1000 ErbB2-molekulát is
tartalmazó asszociátumok, klaszterek találhatók az emlőtumorsejteken.
Kimutatta, hogy az ErbB2-támadáspontú trastuzumabkezeléssel szemben
rezisztens emlő- és gyomortumorsejtek esetén a kötőszövet-sejt
interakciók létrejöttében részt vevő molekulák (pl. MUC-4,
β1-integrin, CD44) fontos szerepet játszanak a rezisztencia
kialakulásában. Eredményei a klinikai terápiát befolyásoló üzenettel
bírnak. Közleményeinek összesített impaktfaktora 450,385, független
idézetségük 3185, h-indexe 38. A Cytometry folyóirat európai
szerkesztője. 2012 óta akadémiai kutatócsoportot vezet.
Ajánlók: Damjanovich Sándor,
Erdei Anna, Gergely Pál, Nagy László,
Patthy László, Vigh László
•
Tamás Gábor
Dunaújvárosban született 1969-ben. 2005 óta az MTA doktora. A Szegedi
Tudományegyetem Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszékének
egyetemi tanára, az MTA–SZTE Agykérgi Neuronhálózat Kutatócsoport
vezetője. Szűkebb szakterülete a neurobiológia.
Már PhD-diákként kimagasló eredményeket ért el
Somogyi Péter oxfordi intézetében, meghatározta az egyes agykérgi
idegsejttípusokat összekötő szinapszisok hatását és számát. 1998-ban
laboratóriumot alapított Szegeden, és azonosította az agykérgi
gamma-oszcilláció lehetséges mechanizmusát (Nature Neurosci., 2000).
Tanítványaival felfedezte a lassú gátlást kialakító sejteket, és
jellemezte az agykéregben betöltött szerepüket (Science, 2003). A
leghatékonyabbnak vélt gátló idegsejtekről kimutatta, hogy gátló
funkciójuk mellett a legerősebb serkentő hatású sejtekként is
működhetnek (Szabadics, Science, 2006). Munkatársaival felfedeztek egy
szinapszisok nélküli hatásokra specializálódott sejttípust az
agykéregben (Oláh, Nature, 2009). Eredményei csúcstechnológiát
képviselő élettani, morfológiai, molekuláris módszerek kombinációin
alapulnak. Felfedezéseivel tehát alapvetően megváltoztatta a magasabb
kognitív funkciók kialakításért felelős agykéreg normális működéséről
kialakult elképzeléseket. Megfigyelései lehetővé tették számos
neurológiai kórkép (pl. skizofrénia, autizmus) kialakulásának jobb
megértését. A kutatócsoport munkáját a döntően nemzetközi források
(ERC Advanced Grant, EURYI, Wellcome Trust) mellett az MTA
kutatócsoportként támogatja. Tanítványai sikerrel szerepeltek az MTA
Lendület programjában és kimagasló nemzetközi pályázatokon egyaránt
(pl. Wellcome Trust, Human Frontier Science program, Marie Curie
Actions).
Ajánlók: Borhidi Attila, Freund Tamás,
Nusser Zoltán, Székely György (VIII. o.)
•
Tóthmérész Béla
Miskolcon született 1960-ban. 1996 óta a biológia tudományok doktora.
A Debreceni Egyetem Természettudományi Kara Ökológia Tanszékének
tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete az ökológia.
Munkássága átfogja az ökológia, a
szupraindividuális biológia teljes spektrumát: a botanikai, zoológiai,
hidrobiológiai, természetvédelmi, restaurációs, konzervációbiológiai
és környezet-statisztikai vonatkozásokat. Módszereket dolgozott ki a
biodiverzitás skálafüggő jellemzésére. A szukcessziós folyamatok
vizsgálata során rámutatott, hogy a mintázati kényszerek alapvető
módon befolyásolják a vegetációfejlődés menetét. Munkatársaival
kimutatták, hogy a magbank szerepe meghatározó a szukcessziós és a
regenerációs folyamatok menetének és sebességének meghatározásában.
Bizonyították, hogy a nem őshonos fenyőtelepítések talajfaunára
gyakorolt káros hatását már kisléptékű beavatkozással, a mozaikosság
növelésével ellensúlyozni lehet. Bizonyították a szegélyeknek a
biodiverzitás megőrzésében betöltött fontosságát. Kimutatták, hogy a
fajok specifikus ökológiai tulajdonságainak az ismerete nélkül még az
alapvető biogeográfiai összefüggések is elfedődhetnek, és az
erdőfragmentumok mérete mellett azok elrendeződése és a köztük lévő
kapcsolatok is alapvető szerepet játszik a fajkészlet megőrzésében, és
ezeket az ismereteket eredményesen fel lehet használni a környezeti
kockázatok csökkentésében. Rámutattak, hogy az urbanizáció hatása
jelentősen függ a fajkészlettől és a biogeográfiai különbségektől;
ugyanakkor az adott élőhelyhez evolúciósan adaptálódott fajok jelentős
mértékben háttérbe szorultak az urbanizáció hatására.
Ajánlók: Bíró Péter, Papp László,
Szabó István Mihály, Vida Gábor
•
Váradi András
Nyíregyházán született 1948-ban. 2002 óta az MTA doktora. Az MTA
Természettudományi Kutatóközpont Enzimológiai Intézetének tudományos
tanácsadója. Szűkebb szakterülete a biokémia.
A 90-es években úttörő szerepet játszott a modern
DNS-alapú molekuláris diagnosztikai módszerek magyarországi
bevezetésében. Jelenlegi kutatási területe az ABC-fehérjék élettani
szerepe, működési mechanizmusa és szerkezete. Az elmúlt húsz évben
létrehozott egy nemzetközileg igen magasan jegyzett kutatási-szellemi
műhelyt, munkatársaival publikálták a humán ABC-fehérjék első
„katalógusát“. Érdeklődése 2000-ben az ABCC6-fehérje felé fordult,
amelynek mutációi egy ritka betegséget, a pseudoxanthoma elasticumot
(PXE) okozzák. A gén-fehérje betegség problémájának vizsgálatára
komplex kutatási programot állított fel, amely magában foglalja a
géntranszkripciós szabályozást, a fehérje működésének megértését és
fiziológiai szerepének feltárását. Állatmodelleket dolgoztak ki (egér
és zebrahal) a fehérjebetegséget okozó mutációinak vizsgálatára, amely
allélspecifikus terápia megalapozására szolgál. Nemzetközi
publikációinak száma 94, munkáira több mint 4500 idézetet kapott,
h-indexe 35. 2003-ban Akadémia Díjat, 2002-ben a PXE Research Award
(USA) díjat nyert. Tanít a Semmelweis Egyetemen és az ELTE-n,
iskolateremtő eredményeit 14 sikeresen megvédett PhD fokozat jelzi.
Tanítványai közül egy MTA doktora fokozatot szerzett, egyikük 2010-ben
ERC Starting grantot és MTA Lendület pályázatot nyert, ketten pedig
elnyerték a L’Oréal–UNESCO Nők a Tudományért díját.
Ajánlók: Nagy László,
Sarkadi Balázs, Venetianer Pál
•
Vass Imre
Szentesen született 1952-ben. 1994 óta a biológiai tudományok doktora.
Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Növénybiológiai Intézetének
igazgatója. Szűkebb szakterülete a fotoszintézis és a növényi
stresszélettan.
A magyar fotoszintézis-kutatások nemzetközileg
számon tartott képviselője. Kidolgozta a fotoszintetikus
termolumineszcencia elméleti leírását, amely lehetővé teszi az ún.
második fotokémiai rendszerben (PSII) lejátszódó töltésre kombinációs
folyamatok energetikai paramétereinek a meghatározását. Biofizikai
módszerekkel vizsgálja a PSII szerkezet-funkció összefüggéseit. E
téren legjelentősebb munkája a vízbontó rendszer környezetében
fennálló töltésegyensúlyi folyamatok jellemzése. Részt vett a
PSII-reakciócentrum számítógépes térszerkezeti modelljének
megalkotásában, amely a terület meghatározó jelentőségű eredménye
volt. Magyarországon meghonosította a fotoszintézis fénygátlásával
kapcsolatos kutatásokat. E területen legfontosabb eredménye annak
kimutatása, hogy a látható fény által okozott gátlás egyik alapvető
mechanizmusa a triplett klorofill kialakulása a PSII
reakciócentrumában, és ez reaktív szingulett oxigén képződésére vezet,
míg az UV-fény elődlegesen a vízbontó rendszert inaktiválja. Legújabb
kutatásai során a fénykárosítás elleni védekező mechanizmusok
szabályozását tanulmányozza. Öt évet töltött a világ vezető
fotoszintézis-laboratóriumaiban. Nemzetközi tudományos konferenciák
szervezője és meghívott előadója. Díjai: Straub-plakett (1996),
Széchenyi professzori ösztöndíj (1998), Magyar Érdemrend
tisztikeresztje (2012). Eredményeit 137 nemzetközi folyóiratcikkben
közölte, amelyek impaktfaktora 467. Publikációira összesen 5042
hivatkozás (3758 független) ismert, h-indexe 40. 10 cikke kapott
100-nál több idézetet.
Ajánlók: Kondorosi Éva,
Nagy Ferenc István, Ormos Pál
KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Fábry Zsuzsanna
Budapesten született 1956-ban. 1984-ben szerzett PhD fokozatot. A
School of Medicine and Public Health, University of Wisconsin,
Department of Pathology egyetemi tanára, biológus. Szűkebb
szakterülete a neuroimmunológia.
Kutatásai hozzájárultak a sclerosis multiplex
kialakulásának a megértéséhez. Csoportja leírta, hogy az agyi
antigének hogyan indukálnak autoimmun választ, és mi regulálja a
limfociták agyba jutását, továbbá igazolta a dendritikus sejtek
fontosságát. Kidolgozott egy új klinikai kezelést sclerosis
multiplexes betegek gyógyítására. Megszervezte a Human Betegségek
Pathogenesise PhD-képző programot, amelyet az USA Nemzeti Egészségügyi
Intézete (NIH) 3 évvel ezelőtt a modern diákképzés mintaprogramjaként
ajánlott. Itthoni kollaborációi mellett rendszeresen részt vesz
magyarországi kongresszusokon és fiatal magyar tudósok képzésében.
Ajánlók: Erdei Anna,
Falus András, Kondorosi Éva
•
Talianidis Iannis
Budapesten született 1957-ben. 1991-ben szerzett PhD fokozatot. Az
Alexander Fleming Kutatóközpont Molekuláris Biológiai Intézetének
igazgatója. Szűkebb szakterülete a molekuláris biológia.
Legjelentősebb kutatási eredményei a
májtranszkripciós faktor hálózata funkcionális szerveződésének és a
hisztonok módosulási dinamikájának a leírása, a transzkripciós
faktorok metilációja és a diabétesszel asszociálódó mutációinak
szabályzó szerepével kapcsolatban tett felfedezései. 66 eredeti
közleménye, ezekre 2600-nál több hivatkozása és 30-as h-indexe van.
2004-ben az Európai Molekuláris Biológiai Társaság (EMBO) tagjává
választották, 2012-ben pedig elnyerte a European Research Council
Advanced Grantjét. Szoros munkakapcsolatban áll magyar kollégáival
EU-keretprogramok kapcsán: a Semmelweis Egyetem és a Szegedi
Tudományegyetem tudományos műhelyeivel működött együtt, és számos
magyar kutatót foglalkoztatott saját laboratóriumában.
Ajánlók: Kondorosi Éva,
Nagy László, Tora László
|
|
