RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK

Bozó László
Budapesten született 1962-ben. 2007 óta az MTA levelező tagja. Az Országos Meteorológiai Szolgálat vezető főtanácsosa, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatóprofesszora. Szűkebb szakterülete a levegőkémia, a légköri nyomanyagterjedés modellezése.

A légköri nyomanyagmérleg tagjainak modellszámításokkal történő becslése alapján elemezte Magyarországnak az európai nyomanyag-háztartásban játszott szerepét és az elmúlt évtizedek során ebben bekövetkezett változásokat. Modellezte az európai légköri szennyezőanyag-terhelés 2020-ig várható mértékét. A hazai környezetállapot átfogó vizsgálatának részeként értékelte az egyes hazai régiók legfontosabb levegőminőségi jellemzőit. Az MTA Környezeti jövőkép – környezet- és klímabiztonság című köztestületi stratégiai kutatási programját vezette, amelynek keretében a természeti erőforrások felhasználásában érintett ágazatok klímaalkalmazkodási lehetőségeit vizsgálta.

Ajánlók: Czelnai Rudolf,

Major György, Mészáros Ernő
 

LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK

Dobróka Mihály
Gyöngyösön született 1948-ban. 1996 óta a műszaki tudományok doktora. A Miskolci Egyetem egyetemi tanára, tudományos és nemzetközi rektorhelyettes. Szűkebb szakterülete a geofizika, ezen belül a szeizmika és a geofizikai inverzió.

Kiemelkedő eredményeket ért el a telephullámok elméleti leírásában (Geoph. Prosp., 1987, 1988) és csillapodásának tomográfiai vizsgálatában (Geoph. Prosp., 1992). Kezdeményezésére indult el a hazai és nemzetközi vonatkozásban is elismert együttes inverziós módszerfejlesztés a Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszékén, ahol mára inverziós iskola jött létre (Geoph. Prosp., 1991, 1995, 1997, 2005; Math. Geosci., 2008; Geophysics, 2012). A mélyfúrási geofizikai adatok értelmezésére új intervallum-inverziós eljárást fejlesztett ki, megnövelve a mérési adatokból leszármaztatható petrofizikai jellemzők meghatározásának pontosságát és megbízhatóságát (Petrol. Sci. & Eng., 2012). A geofizikai inverzió módszereinek újszerű alkalmazási területét jelölte ki az indukált polarizációs mérések adatainak feldolgozására/értelmezésére kidolgozott eljárásával, amely – különösen a környezet geofizikai területén – igen hatékonynak bizonyult (Acta Geod. Geoph. Hung., 2011). Kiemelkedő eredményeket ért el a Fourier-transzformáció zajérzékenységének csökkentésére irányuló módszerfejlesztésben (Acta Geod. Geoph. Hung., 2012; Magyar Geofizika, 2012). Több mint 180 publikációjára 296 hivatkozást kapott. A PhD-képzésben annak indítása óta közreműködik. Tagja az Országos Doktori Tanácsnak, a Miskolci Egyetem Doktori Tanácsának alelnöke. A tudományos utánpótlás képzésében PhD tudományos vezetőként is kiveszi részét: 15 PhD-hallgatója közül eddig 13 szerzett abszolutóriumot, és 10 nyerte el a PhD doktori címet.

Ajánlók: Ádám Antal, Biró Péter,

Kovács Ferenc (X. o.), Lakatos István

•

Gelencsér András
Kisvárdán született 1966-ban. 2002 óta az MTA doktora. A Pannon Egyetem Környezettudományi Intézetének egyetemi tanára, az MTA–PE Levegőkémiai Kutatócsoportjának vezetője. Szűkebb szakterülete a levegőkémia.

A légköri aeroszol részecskék kémiai összetételét, a képződésükhöz vezető légköri reakciókat, a részecskék forrásait és az éghajlati hatásuk szempontjából fontos tulajdonságaikat tanulmányozza. Nevéhez fűződik a légköri humuszképződés folyamatának első kísérleti bizonyítása és a légköri humuszszerű anyag fényelnyelő tulajdonságainak a meghatározása. Munkásságának kiemelkedő eredménye az a felismerés, hogy a légkörben a beérkező napsugárzás elnyelésében a koromrészecskék mellett a szerves vegyületek légköri oxidációjával keletkező humuszszerű anyag is fontos szerepet játszik. Ezzel jelentősen hozzájárult az emberi tevékenység a légkör sugárzási mérlegére gyakorolt hatásának pontosabb megismeréséhez. A széntartalmú aeroszol kémiájáról és légköri hatásairól Carbonaceous Aerosol címmel írt monográfiát, amely 2004-ben jelent meg a Springer Kiadó gondozásában. Nemzetközi elismertségét jelzi neves külföldi kutatóintézetekkel való szoros szakmai együttműködése, a több elnyert EU-pályázat és rangos, sokat idézett publikációi. 2011-ben a Mindentudás Egyeteme 2.0 sorozatának keretében tartott előadást az emberi tevékenység levegőkörnyezetre gyakorolt hatásáról, illetve részt vett a témához kapcsolódó televíziós kerekasztal-beszélgetésen.

Ajánlók: Bozó László, Detrekői Ákos,

Lakatos István, Mészáros Ernő, Pósfai Mihály

•

Haas János
Budapesten született 1947-ben. 1990 óta a földtudományok doktora. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatóprofesszora, a MTA–ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoportjának vezetője. Szűkebb szakterületei a szedimentológia, a rétegtan, és a regionális földtan.

A hazai karbonátszedimentológia egyik elindítója. A Föld pályaelem-változásait tükröző üledékciklusok karbonátos kőzetekben való kimutatását illetően nemzetközileg is számottevő eredményeket ért el. A rétegtan területén a hazai triászkőzetek litosztratigráfiai rendszerének kidolgozásában volt meghatározó szerepe. Ennek eredményei az általa szerkesztett 2004-ben kiadott kézikönyvben jelentek meg. 2001-ben Geology of Hungary címmel összefoglaló regionális földtani kézikönyvet szerkesztett, amelynek korszerűsített változatát 2012-ben jelentette meg a Springer Kiadó. 197 tudományos közleménye jelent meg, összesített impaktfaktora 54,447. Független hivatkozásainak száma 1014, h-indexe 19. 1990 és 1994 között a Nemzetközi Szedimentológiai Asszociáció (IAS) tudományos tanácsának tagja, 1999 és 2005 között pedig az MTA Földtani Tudományos Bizottság elnöke, majd 2011-ben az újjáalakult bizottság ismét elnökévé választotta. A Nemzetközi Geológiai Unió Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. 1991 és 2010 között az Acta Geologica Hungarica (Central European Geology) főszerkesztőjeként is dolgozott. 2006 és 2012 között Magyarhoni Földtani Társulat elnöke volt, 2012-ben tiszteleti taggá választották. 2000-ben elnyerte a Földtani Társulat Koch Antal-emlékérmét. 2003-ban Akadémiai Díjat kapott. 2011-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült.

Ajánlók: Hetényi Magdolna,

Nemecz Ernő, Vörös Attila

•

Kovács Zoltán
Egerben született 1960-ban. 2003 óta az MTA doktora. Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének tudományos tanácsadója, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete a társadalomföldrajz.

Kutatómunkája elsősorban a városföldrajz elméleti és gyakorlati kérdéseire irányul, az európai városföldrajzi kutatások egyik meghatározó személyisége. Tudományos tevékenységével jelentősen hozzájárult a városfejlődés hazai és kelet-közép-európai törvényszerűségeinek feltárásához, a posztszocialista városi jelenségek értelmezéséhez, a hazai városföldrajzi kutatások elméleti és módszertani megújításához. Városföldrajzi kutatásai mellett behatóan foglalkozott hazánk térszerkezetének 1990 utáni átalakulásával, ennek során feltárta és külföldön is széles körben publikálta a hazai területi fejlődés új jelenségeit (Hungary towards the 21st century. The human geography of transition, 2000). 275 tudományos publikáció (köztük 15 szakkönyv) szerzője. Ismertségét, elismertségét mutatja, hogy tudományos munkáira eddig 1469 független hivatkozás történt, többségük idegen nyelven. Több hazai és nemzetközi (európai uniós) kutatási projekt vezetője, illetve részvevője volt. Oktatói tevékenysége kiemelkedő, több külföldi egyetemen (Bergen, Lipcse, Oxford) tanított, iskolateremtő tevékenységét hazai és külföldi PhD-hallgatók témavezetése jelzi. Közéleti és tudományszervező munkássága élenjáró, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke, két cikluson át az MTA közgyűlési képviselője, az MTA Földtudományok Osztálya Társadalom-földrajzi Tudományos Bizottságának elnöke. Tudományos tevékenysége elismeréseként 2010-ben az Academia Europaea a tagjai sorába fogadta, 2006-ban megosztva Akadémiai Díjban részesült.

Ajánlók: Detrekői Ákos, Klinghammer István, Kocsis Károly, Mészáros Rezső

Mindszenty Andrea
Budapesten született 1946-ban. 2000 óta az MTA doktora. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára, geológus/szedimentológus. Szűkebb szakterülete a szedimentológia, a bauxitföldtan.

Tíz évet töltött el az iparban hazai és külföldi nyersanyagtelepek kutatásával, 1981-ben tért vissza az egyetemre. A mediterrán régióban folytatott bauxitvizsgálatainak eredményeként fontos, a telepek litosztratigráfiai besorolásában (és a nyersanyag-prognózisban is) jól használható szedimentológiai jellegekre mutatott rá. Kidolgozta a karsztbauxitok litofacies-elméletét, és rámutatott ennek őskörnyezetjelző értékére. Diagenezistörténeti vizsgálatai feltárták a középhegységi bauxitszintek képződésének geodinamikai meghatározottságát. Üledékhézagokkal foglalkozó munkái hozzájárultak a tengeri és szárazulati üledékhézagok közötti fenomenologikus különbségek jobb megismeréséhez. Tanítványait itthon és külföldön egyaránt elismerik. Jelenleg Budapest területén folytat urbángeológiai tanulmányokat. Fontosabb munkái: D. Argenio, B. – Mindszenty, A.: Bauxites and related Paleokarst: Tectonic and Climatic Event Markers at Regional Unconformities. Eclogae Geol.Helv. 88/3, 1995, 453–499; DiStefano, P. – Mindszenty, A.: Fe-Mn-encrusted “Kamenitza” and associated features in the Jurassic of Monte Kumeta (Sicily): subaerial and/or submarine dissolution? Sedimentary Geology 132, 2000, 37–68, Elsevier; Mindszenty et al.: Flexura jellegű előtéri deformációhoz köthető karsztbauxit szintek a Dunántúli középhegységben. Földtani Közlöny 131, 1–2, 2001, 107–152; Poros, Zs. – Mindszenty, A. – Molnár, F. – Pironon, J. – Győri, O. – Ronchi, P. – Szekeres, Z.: Imprints of hydrocarbon-bearing basinal fluids on a karst system... Int.J.Earth Sci 101: 429–452, 2012.

Ajánlók: Bárdossy György,

Bozó László, Nemecz Ernő

•

Pálfy József
Budapesten született 1962-ben. 2004 óta az MTA doktora. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoportjának vezetője. Szűkebb szakterülete a paleontológia és a geológia.

Tudományos eredményei mezozóos őslénytani, geokronológiai és geokémiai módszerekkel is segített oknyomozó földtörténeti kutatásokhoz kötődnek. Észak-Amerika jura ammoniteszfaunáinak rétegtani feldolgozását vulkáni tufák nagy pontosságú U-Pb radioizotópos kormeghatározásával ötvözte, jelentősen pontosítva a jura geológiai időskála kalibrálását (Pálfy et al.: Can. J. Earth Sci. 37: 923–944, 2000). A triász/jura határ korát meghatározva kimutatta a triász végén bekövetkezett kihalás és a Közép-atlanti Magmás Provincia árbazalt vulkanizmusának időbeli egybeesését, ennek alapján feltételezve a két esemény ok-okozati összefüggését. Egy hazai triász/jura határszelvényben a világon az elsők között sikerült negatív szénizotóp-anomáliát kimutatni, amely a triász/jura határon bekövetkezett globális környezetváltozás fontos indikátora (Pálfy et al.: Geology 29: 1047–1051, 2001). Felismerte a toarci (kora jura) kihalás és óceáni anoxikus esemény, valamint egy másik árbazalt provincia (Karoo-Ferrar) egyidejűségét, támogatva ezzel a vulkanizmus okozta környezetváltozás és az élővilágbeli kihalás kapcsolatának általános elméletét (Pálfy–Smith: Geology 28: 747–750, 2000). Kutatási eredményeit a geológusképzésbe átültetve korszerű szemléletű földtörténeti oktatást honosított meg. A hazai paleontológia fejlődéséhez a Magyar Őslénytani Vándorgyűlések bevezetésével és szervezésével is hozzájárult. Cikkeinek összesített impaktfaktora 48, munkáira több mint 1200 független hivatkozás ismert.

Ajánlók: Géczy Barnabás, Hetényi Magdolna, Mészáros Ernő, Vörös Attila

•

Szarka László Csaba
Derecskén született 1954-ben. 1997 óta a földtudományok doktora. A Nyugat-magyarországi Egyetem tanára, az MTA Titkárság Kutatóintézeti Főosztályának vezetője. Szűkebb szakterülete az elektromágneses geofizika és geo-környezettudomány.

A mélyszerkezet- és a nyersanyagkutatás számára szemléletformáló elektromágneses analóg modellkísérleteket végzett. Eljárást dolgozott ki arra, hogy a mesterséges eredetű elektromágneses zajimpulzusok miként használhatók geofizikai kutatásra. Felállította az ún. magnetotellurikus impedanciatenzor (a természetes eredetű elektromágneses térváltozások mérésén alapuló módszer információhordozója) invariánsainak rendszerét, amely az irányfüggetlen elektromágneses leképezés alapja lett. Valószínűsítette a mágneses fázisátalakulás földkéregbeli előfordulását. Rendszerezte az egyenáramú geofizikai mérési elrendezéseket, és vizsgálta azok leképezési tulajdonságait. Külföldi vendégprofesszorságát (Paris XI, 1997–1999) követően a soproni egyetemen megalapította a környezettudományi képzést; alapítója és vezetője a geo-környezettudományi doktori programnak. Környezettudományi szemléletét a földi erőforrások végességének hangsúlyozása jellemzi. Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezetben választották tisztségviselőnek: többek között a Geophysical Prospecting főszerkesztő-helyettese (2006–2010), az IAGA (Nemzetközi Geomágnességi és Aeronómiai Szövetség) vezetőségi tagja (2011–2015). Jelentős tudományos közéleti munkásságából kiemelkedik az IAGA 11. világkonferenciájának soproni elnyerése és megrendezése, amely meghatározónak bizonyult a soproni geofizikai tudományos iskola fejlődésében. 1977-től 2010-ig a soproni MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet kutatója. 2010 óta akadémiai köztisztviselőként a magyar tudomány megújításán dolgozik.

Ajánlók: Ádám Antal, Ádám József, Árkai Péter,
Czelnai Rudolf, Pápay József, Verő József

•

Závoti József
Szekszárdon született 1949-ben. 2000 óta az MTA doktora. Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Intézetének igazgatója, a Nyugat-magyarországi Egyetem egyetemi tanára, a Széchenyi István Doktori Iskola törzstagja. Szűkebb szakterülete a geodézia.

Kiemelkedő jelentőségű, nemzetközileg elismert eredményeket ért el a digitális terepmodellek matematikai elméletének a kutatásában. A spline-interpoláció elméletét általánosította, bevezette a kiegyenlítő spline matematikai modelljét (Math. Models, Helsinki, 1982, 540–551). A geodézia hagyományos kiegyenlítő számítási módszereit megújító kutatásaival megalkotta a Soproni módszer néven ismert robusztus becslési modellt (ZfV, 1990, 28–36). L1 normában megadta a 2D és a 3D hasonlósági transzformáció matematikai modelljét (ZfV, 1992, 336–344). Idősorok digitális szűrésére speciális trigonometrikus interpolációt dolgozott ki (Acta GGH, 2001, 345–352). Nemzetközi viszonylatban is elsőként mutatta ki wavelet transzformációval a Föld pólusingadozásának egy- és félnapos árapály-periódusait (Complex interpretation of the Earth despinning history. Springer, 2002, 417–422). A Föld pólusmozgásának idősor-analízise során új módszert adott a trend leválasztására (Acta GGH, 2004, 477–480). Egyik legnagyobb jelentőségű eredménye a térbeli hasonlósági transzformációk pontos, nemlineáris megoldása számítógépes algebrai rendszerek felhasználásával (Acta GGH, 2011, 317–325). Összes közleményeinek száma több mint 150. Rangos nemzetközi geodéziai folyóiratokban, kiadványokban megjelent publikációira közel 250 hivatkozást kapott. Az Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica című folyóirat főszerkesztője. A Soproni Tudós Társaság ügyvezető elnöke. Az MTA Geodéziai Tudományos Bizottság elnöke (2003–2008). 2000-ben Akadémiai Díjat kapott.

Ajánlók: Ádám József, Biró Péter, Verő József
 

KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLOTT

Flórián Károly
Lőcsén született 1944-ben. 1991 óta a kémiai tudományok doktora. A Kassai Műszaki Egyetem Kohómérnöki Kara Kémia Tanszékének egyetemi tanára. Szűkebb szakterülete az analitikai kémia, az atomspektroszkópia, a kemometria.

Kutatási tevékenységének meghatározó területét képezték a szilárd halmazállapotú anyagok elemi összetételének meghatározására alkalmas kemometriai módszerek számítógépes kutatása és fejlesztése. Ezen eljárások hasznosítása az ásványi anyagok atomspektroszkópiai vizsgálatának eredményeiben elősegítették az anyag- és földtudományi kutatások hatékonyságának növelését. Ezen túlmenően a bányászati és a kohászati ipari tevékenységekből származó környezeti hatások (nehézfémterhelések) meghatározásához alkalmazott optimálási és validálási módszerek fejlesztése új távlatokat nyitott a nemzetközi együttműködés, ezen belül a magyar–szlovák tudományos kapcsolatok kiszélesítésében.

Ajánlók: Beck Mihály, Dusza János,

Kocsis Károly, Kovács Ferenc (X. o.),

Lakatos István, Roósz András