Az emberiség létfenntartásával kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel, feltételekkel már évszázadokkal előttünk is foglalkoztak. Valamikor e kérdés még filozofikus jellegű lehetett, utóbb már egyre inkább gyakorlatias. Álljon itt két nevezetes személytől származó idézet. Ludwig Boltzmann (1884–1906) osztrák fizikus: „A létért való küzdelem a rendelkezésre álló energiáért való küzdelem”, illetőleg a Nobel-díjas (1996) amerikai Richard Smalley (1943–2005): „A tíz legfontosabb kihívás közül az első három: energia, víz, élelmiszer-ellátás”. A Nemzeti Energiastratégiáról szóló 77/2011. (X.14.) OGY határozat előszavának első mondata: „A XXI. század legjelentősebb stratégiai kihívásai az egészséges élelmiszer, a tiszta ivóvíz és a fenntartható energiaellátás biztosítása” is az előbbi mondat tartalmára rímel.

Tanulmányomban a Nemzeti Energiastratégia (továbbiakban NE) 6.2 Villamosenergia fejezetben tárgyalt kérdésekkel foglalkozom, összevetve a villamosenergia-termelés 2030-ra tervezett primér energiahordozó arányait a 2. Lényegi megállapítások fejezet energetikai struktúrával kapcsolatban deklarált energetikai struktúraváltás megvalósítandó elemeivel és fő céljaival. Bemutatom továbbá, hogy a villamosenergia-termelés egyik alapvető primér forrásából az szénből milyen tartalékokkal rendelkezik a világ és hazánk, illetőleg jelenleg, valamint 30-50 éves távlatban milyen prognózisadatok jellemzik a szénfelhasználást, annak a villamosenergia termelésbeni arányát.

A felvett témák érdemi/tartalmi tárgyalása előtt szabad legyen a Nemzeti Energiastratégia 2030 I. melléklet a 77/2011. (X.14.) OGY határozat (Magyar Közlöny 2011. évi 119. szám 30210-30359 oldal) 1. táblázatában Magyarország hagyományos energiahordozó vagyona (30237. oldal) pontatlanságára felhívni a figyelmet. A táblázat 2. számsorában szerepel: Feketekőszén földtani vagyon (2010) 1625,1 millió tonna, kitermelhető vagyon 1915,5 millió tonna. Ha nem sértő a hasonlat, ez már a bibliai csodálatos kenyérszaporítás esete, a két adat szerint ugyanis több feketeszenet lehetne kitermelni, mint amennyi a geológiai vagyon. Más kérdés természetesen – amire tanulmányom második témájaként kitérek –, hogy a 8500 Mt földtani vagyonból a Magyar Geológiai Szolgálat (ma MBFH) szerint a gazdaságosan nem művelhető tömeg 3800-3900 Mt, a jelenlegi technikai-gazdasági feltételek mellett az ipari vagyon 3300-3400 Mt.

A villamosenergia-termelés tervezett szerkezeti arányai tartalmi kérdései tárgyalása során a Nemzeti Energiastratégia 2. Lényegi megállapítások alapján az Atom-Szén-Zöld forgatókönyv legfontosabb elemei, alapvetései:

• az atomenergia hosszú távú fenntartása az energiamixben;

• a szénalapú energiatermelés szinten tartása két okból:

– krízishelyzetben (földgáz-árrobbanás, nukleáris üzemzavar),

– gyorsan mozgósítható belső tartalék;

• a megújuló energia arány 2020. utáni lineáris meghosszabbítása.

A fenti három legfontosabb elem teljesítése melletti célok:

• függetlenedés az energiafüggőségtől,

• a fogyasztók teherbíróképességének figyelembe vétele,

• a fosszilis energiahordozók felhasználásának és a CO₂ kibocsátásának csökkentése.

Az elemzés során a villamosenergia-termelésnél hasznosítható primér energiahordozó fajták tény (2008., 2010.) és prognózisadatait, arányait a hazai és külföldi adatok alapján hasonlítjuk össze. Az abszolút értékek esetenkénti nagyságrendi különbözősége miatt az ábrákon %-os arányok szerepelnek, számszerűen megadjuk a 100%-ot jelentő abszolút értékeket is.

Az 1. ábra az energiahordozó-fajták villamosenergia-termelésben meglévő 2008., 2010. évi arányait mutatja. A szén-arány vonatkozásban a világ, az USA és Németország adatai közel azonos értékek – kereken háromszorosan magasabbak – mint a 14%-os hazai arány. A földgázhasznosításban a németországi adat csupán fele a világátlagnak és az USA adatának, a hazai földgázarány kiugróan magas érték. A hazai atomarány kiugróan magas, a világátlag „csak” 14%. Az egyéb kategóriában szerepel az összes megújuló, külön feltüntetve az USA és a világ adatain belül a vízenergia hasznosítás arányát. A hazai megújuló arány viszonylag szerény adat, a 13%-os importtal együtt teszi ki a német és a világ egyéb értéket. Az ábrára tekintve szubjektíve is látható a hazai kiugróan alacsony szén- és megújuló arány, a kiugróan magas földgáz- és atomarány. Az utóbbi két „nyersanyag” 29 + 37 = 66%-os, a 13%-os villamosenergia-behozatallal együtt 79%-os importarány már ma is, a NE megállapítása szerint is igen magas importfüggőséget, kitettséget, kockázatot jelent. (Uránérctermelés nélkül a fűtőelem is import, méghozzá elég merev, a reaktortípushoz kötött import.)

A 2. ábra a 2030., 2035. illetőleg 2050. évre prognosztizált arányokat mutatja. Az 1. ábra szerkezetéhez hasonlóan adjuk meg a prognózis/tervezet-adatokat, arányokat. A NE-ban 2030-ra „tervezett” öt mixből (MK 30289. old. 21. ábra) hármat mutatunk, köztük az Erőműfejlesztési Cselekvési Terv (EFCST) koncepciójában csendesen preferált atom-szén-zöld mixet, két 0%-os szén arányt tervező mixszel együtt. További két mix – atom-zöld, anti atom-zöld (+) – esetében is a 0%-os szénarány szerepel.

A bemutatott két adatsor (7 oszlop) elemzése alapján igen durva („ordító”) arányeltérés látható a világ 43%-os, az USA 25-38% és Németország ~50%-os aránya és a hazai 0-5-0%-os szénarány között! (Az utóbbi három 0-5-0%-os szénarány aligha felel meg a 2. Lényegi megállapítások fejezetben kitűzött „a szénalapú energiatermelés szinten tartása” követelménynek/célnak, mivel a jelenlegi 14%-os szén arányt a 0-5-0%-ra csökkenti, a szokásos (klasszikus) értelmezés szerint aligha tartja „szinten”.

A földgáz „oszlopok” összehasonlításánál – ugyan fordított irányban – ugyancsak feltűnő („ordító”) aránykülönbség van a külföldi prognózis/törekvés 6-11-21%-a és a hazai tervek 39-41-52%-a között.

Az atomarány két mixnél is 54%, közel kétszerese a világ és az USA átlag adatának. (A német adatsor kérdőjeles volta azt mutatja, hogy az atomerőművek leállításának társadalmi-politikai okokból történt bejelentésének jövőbeli realitása-üteme hosszabb távra előre aligha látható, a német szénipar készen áll a jelenlegi 43%-os részarány növelésére.)

A megújuló „egyéb” arányokat (nap, szél, víz, bio-, geotermikus stb.) az ábrák áttekinthetősége érdekében most nem részletezzük. A zárójeles számok azért adnak információt az egyes országok (területek) eltérő adottságairól, törekvéseiről.

Visszatérve a hazai három mix, köztük a NE-ban, illetőleg EFCST- koncepcióban is preferáltnak minősített Atom-Szén-Zöld mixről megállapítható, hogy 0–5–0%-os szénarány mellett (szemben) 95–93–79%-os földgáz- + atomarányt jelent, igen magas kitettségű importfüggőséget. Úgy tűnik „sikerül” a jelenlegi 79%-os importarányt 93%-ra „mérsékelni”. (A 11–14%-os tervezett áramexport aligha csökkenti a behozatalból adódó importfüggőséget.) Az 1. és 2. ábrán bemutatott adatokkal jellemzett, a fentiekben bemutatott hazai

törekvések értékelése alapján megállapítható, hogy a villamosenergia- termelésben kitűzött prognózistervben:

A szénhasznosítás arányának 14%-ról 5%-ra (0%-ra) csökkentése szembe megy:

• a nemzetközi (világ-) tendenciával,

• a 2. Lényegi megállapításokban kitűzött „szénarány szinten tartásával”,

• az energiafüggőség csökkentésével.

A földgázarány jelenlegi 29%-ról 39–41–52%-ra növelése szembe megy:

• az energiafüggőség csökkentésével,

• a nemzetközi (világ-) tendenciával,

• a fosszilis (szénhidrogének) energiahordozók „fogyó” tendenciájával,

• a fogyasztói teherbíróképesség figyelembe vételével.

A NE-ban 2030-ra tervezett energiamix(ek) megvalósítása esetén – miszerint a 2010. évi földgáz+atom+import 79%-os importarány 2030-ra földgáz (39%) + atom (54%) importarány 93%-ra emelkedik – aligha teljesül az Energiastratégia fő üzenete célunk „a függetlenedés az energiafüggőségtől”. (MK. 30216. old.)

A hazai ásványvagyongazdálkodás, illetőleg az energiaellátás kérdései említése során úton-útfélen halljuk, hogy „Magyarország ásványi nyersanyagokban, energiahordozókban szegény ország”. Vizsgáljuk meg – most csak a szénféleségekre vonatkozóan – ezen állítás valós, avagy a realitásokat teljességgel figyelmen kívül hagyó voltát.

Az 1. táblázatban hazai, továbbá vezető széntermelő országok és a „világátlag” adatait mutatjuk be. Nevezetesen a szakirodalmi források (Fabian, 2011; Karcher,. 2012; Karmis, 2010; Kovács, 2012; MGSz 2004; NE 2011; Vajda, 2004) alapján megadjuk az ipari (kitermelhető) szénvagyon, az évi termelés, a népesség, az egy lakosra jutó ipari szénvagyon, ill. a szénvagyon és az évi (2010. év) termelés alapján számított szénvagyon-„ellátottságot”. A hazai ellátottság esetén a 2010. évi 10 Mt/éves, illetőleg a 2030-ra az 5%-os szénarányhoz tartozó 4 Mt/éves adattal is számoltunk.

A táblázat adatai önmagában is beszédesek, szavakban nem kell az eredményeket ismételni. A látó ember számára az mindenesetre világosan „látható”, hogy az egy főre jutó reálisan kitermelhető ipari, ipari+tartalék vagyon alapján – 300–450 t/fő, a világátlag ~ 150 t/fő, a vezető széntermelő (szénben gazdag) országok átlagában 260 t/fő – aligha igaz a „szegény” minősítés, az ellátottság 330–470 éves, illetve 830–1170 éves adata ugyancsak nehezen minősíthető „gyengének”.

A 2. ábra összehasonlító prognózisadatai (arányai), illetőleg az 1. táblázat szénvagyon- (abszolút, illetve fajlagos) adatai alapján – megítélésem szerint – teljességgel indokolatlan a hazai villamosenergia- (energetika) termelés „fejlesztése” során 0–5%-os szénarányokat tervezni, hacsak a rendíthetetlen szándék nem az, hogy hazánk viselje vállán a Föld klímájának megőrzését, továbbá a „hosszú távú dekarbonizációs célok megvalósítását”. Utóbbi két cél részünkről történő teljesítése talán azért is lehetetlen, mivel a világ jelenlegi széntermelésében (6300 Mt/év) a hazai 10 Mt/év 0,00159-es arányt, 0,16%-ot tesz ki, a 2030–2050-re prognosztizált 7 Mrd t/év világtermelésben az 5%-os villamosenergia szénarány 4 Mt/év aránya 0,00043 = 0,04%. A villamosenergia-mix tervezésében miért nem a sok tekintetben példaként említett Németországot követjük, ahol ma is 180–190-200 Mt szenet (lignitet) termelnek, és a távlati villamosenergia-mixben is – az atomleépítéstől függően – 40–50%-os lesz a szén aránya.

A hazai villamosenergia mixekben szereplő primér energiahordozó fajták arányainak kialakításában az elemző számára az is nehezen érthető, hogy a viszonylag kedvező (elvileg import) atomarány mellől a NE miért zárja ki (negligálja) az ugyancsak kedvező önköltségű lignit és szén energiahordozót, szemben a sokkal drágább importfüggőséget jelentő földgázzal, illetőleg a 32,5 Ft/kWh-s megújuló (beruházási dotációval és kedvezményekkel esetleg 40–50 Ft/kWh-ás) energiákkal szemben. Csak nem a három-négyszeres önköltségű áramfajtákkal vesszük figyelembe a „fogyasztók teherbíróképességét”? Hacsak nem a kártyás árammérőket gyártó ágazat fejlesztését célozzuk meg. Talán indokolt itt visszahivatkozni a Magyarország hagyományos energiahordozó-vagyonát bemutató táblázat alatti szövegrészre (MK. 30237. old.), miszerint „a hazai szénvagyon eddiginél nagyobb mértékű felhasználása szükséges, támogatható…” (A jelenlegi 14%-nál aligha nagyobb a tervezett 0–5%.)

A Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának 2011. december 10-i miskolci nyilatkozata szerint: „A külszíni bányászatot nem, a mélyművelését viszont preferálja a kormányzat…”. A Miskolcon elhangzott nyilatkozat nyilván a hallgatóság „ízlése” szerinti volt, reményt keltve a korábban felhagyott borsodi bányák újranyitásához. A szakemberek számára nyilvánvaló, hogy a korábban harminc-ötven évig művelt, húsz–huszonöt éve lezárt (lefejtett) bányák újranyitásával korszerű, eredményes, gépesített termelés nem valósítható meg. A nyilatkozó államtitkárnak tudnia kellene, hogy hazánkban a mélyműveléses területek tektonikailag kedvezőtlenek, általában természeti és bányászati veszélyekkel terheltek, a barnaszénterületeken a mellékkőzetek kis szilárdságúak, míg a külfejtésre alkalmas lignitvagyon döntő részben kedvező adottságokkal rendelkezik. Viszont, ha a kormányzat a „mélyművelésű bányászatot támogatja”, akkor miért akarja mindenki a kedvező barnaszén-előfordulást korszerű, gépesített fejtésekkel művelő bányát, Márkushegyet bezárni. Talán azért, hogy szén helyett a Vértesi Erőműbe – import kőolajszármazékkal üzemelő kamionokkal – 100–120 km-ről (például Hevesből) lehessen autópályán szalmát szállítani, és 12–15 Ft/kWh-ás lignit-, illetve kb. 20 Ft/kWh-ás „barnaszén-áram” helyett 32,50 Ft/kWh-ás „bio-áramot” termelni, figyelemmel a „fogyasztók teherbíróképességére”.
 

Kulcsszavak: energiaszerkezet, primér energiahordozó arányok, nemzetközi összehasonlítás, szénkészletek
 

IRODALOM

Büki Gergely (2006): A jövő és az energia. Mérnök Újság. XIII, 12–15.

Fabian, Jan (2011): Steinkohle – lokale Auswirkungen eines globalen Aufschwungs.. 12. November, 2011. Clausthal – Zellerfeld

Karcher, Christian (2012): RWE The Energy to Lead. Bergheim, 18.04.2012.

Karmis, Michael (2010): Carbon Capture and Strorage (CCS) – The Road to Deployment. Annual General Meeting, Society of Mining Professors, Tallin, Estonia, 19 June 2010. • WEBCÍM >

Kovács Ferenc (2012): A Nemzeti energiastratégia (2030) kapcsán ismét egyszer a CO2 és a szén szerepéről. Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat. 145, 1, 1–11. • WEBCÍM >

Nemzeti Energiastratégia 2030 (2011): 77/2011 (X.14.) Országgyűlési Határozat Magyar Közlöny. 119, 30210–30359. magyarkozlony.hu/pdf/10586, • WEBCÍM >

Magyar Geológiai Szolgálat (2004): Magyarország ásványi nyersanyagvagyona. Budapest

Vajda György (2004): Energiaellátás ma és holnap. (Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián) MTA Társadalomkutató központ, Budapest