Gyakran mondják, hogy minden válság egyben lehetőség is. A jelenlegi válság választásokra kényszerít bennünket, és egyik lehetőségként a tudományt és annak támogatását választhatjuk. Önök és elődeik már 2000-ben célul tűzték ki, hogy 2010-re „a világ legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává” váljunk. A szándék nemes és nagyra törő volt, de a cél elérése még várat magára.

Holott a tudomány segíthet megtalálni a megfelelő válaszokat számos olyan aktuális és nyomasztó problémánkra, mint például az új energiaforrások, új termelési módok és termékek bevezetése, vagy annak kérdéseire, hogyan működnek a társadalmak, hogyan érthetjük, szervezhetjük és jobbíthatjuk a működést. Még annak is csak az elején tartunk, hogy testünk működését forradalmian új módon értsük meg, amelynek pedig felbecsülhetetlen hatása lesz egészségi állapotunk jövőjére és meghosszabbodó életünkre.

Európa a tudomány több területén is vezető helyet foglal el. Gyorsan változó világunkban az egyetlen út Európa versenyelőnyhöz juttatásában az, ha ezt a tudást innovatív termékekbe, szolgáltatásokba és iparágakba visszük át, biztosítva ezzel Európa hosszú távú, jövőbeli prosperitását.

A tudás nem ismer határokat. A kiemelkedő tehetségek világpiacát erős verseny jellemzi. Európa nem engedheti meg magának, hogy elveszítse legjobb kutatóit és tanárait, de sokat nyerhet, ha magához vonzza a külföldi tehetségeket. A kiemelkedő kutatások számára elérhető források csökkenése egyben kevesebb képzett kutatót jelent. Ha az Európai Unió kutatási és innovációs költségvetése jelentősen csökken, éppen akkor kockáztatjuk egy tehetséges kutatógeneráció elvesztését, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá.

Az Európai Kutatási Tanács meglepően rövid idő alatt globális elismerést vívott ki magának. Nemzetiségtől függetlenül Európa-szerte a legjobb kutatóknak nyújt támogatást: kiváló emberek, kiváló projektek jelenhettek így meg a tudományban, ami

 jelentősen hozzájárult az alapkutatások nemzeti finanszírozásához is.

A kutatás európai szintű finanszírozása jobb kihasztnáltságúvá katalizálja a már rendelkezésre álló forrásokat, és ezzel a nemzeti forrásokat is hatékonyabbá és hatásosabbá teszi. Ezek az EU-források rendkívül értékesek. Bebizonyították, hogy alkalmasak az európai tudomány jelentős mértékű támogatására, növelik annak társadalmi hatásait, és erősítik Európa nemzetközi versenyképességét.

Fontos, hogy támogassuk, sőt, talán még fontosabb, hogy páneurópai szellemben inspiráljuk az európai kutatási és innovációs potenciálnak azt a gazdagságát, amellyel rendelkezünk. Meggyőződésünk, hogy a kutatók fiatalabb generációja szintén hallatni fogja hangját – és kérjük, figyeljenek arra is, amit ők mondanak!

Kérdésünk Önökhöz, állam- és kormányfőkhöz, elnökökhöz – akik november 22–23-án Brüsszelben a 2014–2020-as EU-költségvetést tárgyalják – nagyon egyszerű: amikor a jövő európai költségvetésről született megállapodást nyilvánosságra hozzák, vajon a jövő Európájában milyen szerepet szánnak a tudománynak?
 

Sidney Altman, Werner Arber, Robert J. Aumann, Françoise Barre-Sinoussi, Günter Blobel, Mario Capecchi, Aaron Ciechanover, Claude Cohen-Tannoudji, Johann Deisenhofer, Richard R. Ernst, Gerhart Ertl, Sir Martin Evans, Albert Fert, Andre Geim, Serge Haroche, Avram Hersko, Jules A. Hoffmann, Roald Hoffmann, Robert Huber, Sir Tim Hunt, Eric R. Kandel, Klaus von Klitzing, Sir Harold Kroto, Finn Kydland, Jean-Marie Lehn, Eric S. Maskin, Dale T. Mortensen, Erwin Neher, Konsztantyin Novoszjolov, Sir Paul Nurse, Christiane Nüsslein-Volhard, Venkatraman Ramakrishnan, Sir Richard J. Roberts, Heinrich Rohrer, Bert Sakmann, Bengt I. Samuelsson, John E. Sulston, Jack W. Szostak, Sir John E. Walker, Ada E. Jonat, Rolf Zinkernagel, Harald zur Hausen, Pierre Deligne, Timothy Gowers, Makszim Koncsevics, Stanislav Smirnov, Cedric Villani