A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 GÁBOR DÉNES-DÍJ 1012

X

Egyed László beszélgetése Gyulai József akadémikussal

 

 

 

Decemberben, a Parlamentben adták át a Gábor Dénes-díjakat. A díjat odaítélő Novofer Alapítványt (NOVOFER Alapítvány a Műszaki-Szellemi Alkotásért) 1989-ben alapította Jamrik Péter, a Novofer Zrt. vezérigazgatója. Az alapítvány a széles értelemben vett innovációs folyamatban alkotó módon részt vevő műszaki és természettudományos képzettségű szakemberek, aktív kutatók, fejlesztők, feltalálók, egyetemi oktatók, műszaki-gazdasági menedzserek társadalmi elismertetését tűzte ki célul.

A Nobel-díjas tudósról, a holográfia feltalálójáról (és a környezetvédelem iránt elkötelezett humanista gondolkodóról) elnevezett hazai és nemzetközi díjat minden évben nyilvános pályázaton hirdetik meg, és a bíráló bizottság javaslatára, az arra méltó szakembereknek a kuratórium ítéli oda. A Magyar Tudomány számára külön öröm, hogy most a kitüntetettek közt volt lapunk állandó segítője, szerkesztője, Csermely Péter. A díjátadás után a kuratórium elnökével, Gyulai József akadémikussal Egyed László beszélgetett.



Igazából miből gazdálkodik az alapítvány?


Az állami pályázati lehetőségek beszűkülése és a vagyon hozadékából származó kamatbevételek alacsony szintje miatt mindenképpen rákényszerülünk a gazdálkodó szervezetek támogatására. Előnyösebb lenne a díjak kiadásának anyagi fedezetét állami pályázatokból biztosítani, a társadalom számára is meggyőzően elkerülve ezzel a részrehajlás gyanúját.


Vagyis az alapítvány kap egy állami „apanázst”?


Az alapítvány a kezdetek óta pályázott és kapott is állami forrásokból pénzeket. Például az egykori OMFB-től, illetve annak utódaitól, a Mecenatúra pályázat keretében.


Ma is?


2012-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból támogatta a „reguláris” Gábor Dénes-díjakat. A nevesített díjak költségéhez a névadók járultak hozzá. Elődöm, Garay Tóth János, aki egészségi okok miatt lemondott, 2010 végéig sikeresen szervezte az anyagi hátteret. Tőle vettem át a kuratóriumi elnökséget. A kuratórium is eléggé átalakult; új tagjai vannak, például Tóth Klára (Pungor Ernő utóda) vegyész, akadémikus. Folytonosságot biztosító tag Ginsztler János gépészmérnök, akadémikus és Drozdy Győző villamosmérnök.


…neki van is Gábor Dénes-díja…


Igen, a hattagú kuratórium két tagjának van Gábor Dénes-díja. Drozdy Győző 1999-ben, Pap László akadémikus 2005-ben részesült ezen elismerésben. A megújult kuratórium tagja még Karsai Béla PhD, vállalkozó.


Hogyan választják ki a díjazottakat?


A jelöltekre a nyilvánosan meghirdetett felhívás alapján tehetnek javaslatot az innovációban érintett szervezetek (kutató, fejlesztő, gazdálkodó, oktató, tudománynépszerűsítő stb.) vezetői és minden korábbi Gábor Dénes-díjas. Nagyon tág ez a kör. Lényegében minden olyan kutatás-fejlesztési eredmény díjazható, amelyet – lehetőleg – szabadalmak is fémjeleznek. De fontos, hogy megvalósítás is fűződjék a díjazott nevéhez. Ez lehet akár az iparhoz, akár a mezőgazdasághoz kapcsolódó termék, termékközeli eredmény is.


Ha jól értem, akkor a díjjal
nem valamilyen tudományos felfedezést,
hanem inkább egy újítást jutalmaznak.


Az „újítás” szót messze kerülném: az nagyon-nagyon kevés a díj elnyeréséhez. De az igaz, hogy nem a „felfedező kutatás” közvetlen eredményei azok, amelyekért a díjat odaítéljük, hanem az eredményességnek át kell jutnia az „innováció” fázisába. Sőt, előny, ha a „termék” fázisát is eléri. Jellegében leginkább az Innovációs Nagydíjhoz hasonlít. Csak mi nem feltétlenül várjuk el, hogy az adott innovációnak nagy összegű árbevétele legyen, hanem elsősorban a dolog tudományos-szakmai szépsége az, amit értékelni szándékozunk. Alapvető különbség még az Innovációs Nagydíjjal összehasonlítva, hogy mi a díjjal nem a szervezetet, hanem az alkotó szakembert ismerjük el. Nálunk azok a kiválóságok nyernek, akiknek van masszív tudományos múltjuk, megvalósult szabadalmaik, és ezeket gyártják, vagy az eredmény közeledik ehhez az állapothoz.


És vajon számít az innovációk fontossága is,
vagy csak a „szépségük”?


Mi „csak” az előterjesztések minősége alapján dolgozhatunk…


…mire hivatkoznak az előterjesztők?


Például arra, hogy van a jelöltnek húsz szabadalma, a húszból megvalósult tíz, és ezzel a tízzel egy cégnél ez és ez történt. És ezen kívül az illető cikkeit a nemzetközi szakirodalom közli, a hivatkozásainak a száma ezer körül van, és ilyenek.

 

A publikáció kötelező?


Nem kötelező, de a legtöbb esetben ezt a kritériumot is teljesíti a jelölt. Ilyen értelemben általában sincsenek megfogalmazottan kötelező szabályaink. A mérlegelés úgy történik, hogy a kuratórium valamennyi tagja elolvassa valamennyi előterjesztést, és ezt követően leülünk egy konszenzus-meetingre…


Egyhangú döntés kell?


Igyekszünk, bár a végén van szavazás is. Nincs kötelező szabály, de gyakorlatilag – én két alkalommal voltam jelen – mindig eljutottunk az egyhangú döntéshez. Korábban évente hét díjat is kiadott az alapítvány, most ötöt tudtunk kiadni; a díjjal járó összeg nem jelentéktelen, de úgy gondoljuk, hogy nemcsak ez a fontos, hanem a díj

 

 

presztízse is. Hogy például a Parlament Felsőházi termében történik a díj átadása, és több közjogi méltóság is megjelenik, díjátadóként is.

Előfordul, hogy olyan személyt javasolnak a díjra, aki szerintünk is megérdemli az elismerést, de nem felel meg a Gábor Dénes-díjra való felterjesztés „formai-tartalmi” kritériumainak. Az idén ez történt a már hivatkozott Csermely Péter esetében, aki kiemelkedő, misszióértékű munkát végez, de nem az innováció területén, hanem a fiatalok tudományos pályára való nevelése terén. Ezért úgy döntöttünk, hogy az „In Memoriam Gábor Dénes” oklevéllel ismerjük el nagyszerű tevékenységét.


Mi a helyzet a Gábor Dénes Ifjúsági díjjal?


Az ifjúságot célzó díjak az egyetemekkel kapcsolatban rendszeresek.

A fiatalok számára jelent elismerést a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel és a Miskolci Egyetemmel közösen alapított díj, melyek közül az elsőként említett a TDK-munkában sikeres alkotót, a második pedig a kiemelkedő diplomamunka szerzőjét jutalmazza.

2012-ben a MAVIR támogatásával négy egyetem végzősei részére hirdettünk diplomamunka pályázatot.

A Gábor Dénes nevét viselő középiskolák tanulóinak kiírt Gábor Dénes Középiskolai Ösztöndíj pályázatunkat az EGIS támogatta.


De ezeknek a dolgozatoknak nem kell megvalósult eredményt tartalmazniuk!


Nem. A középiskolásoknál volt néhány kedves ötlet, de ezektől ezt nem várjuk el. Viszont a TDK-sok esetében volt olyan, hogy az alkotó azután a munkahelyén ki is dolgozta, meg is valósította a dolgozatának tárgyát.


Huszonhárom éve kerül kiadásra
a Gábor Dénes-díj, nagyon sok díjazott van.
Az ő további pályájukról mit lehet tudni?


A korábbi kitüntetettek – szinte kivétel nélkül – sikeres életpályát futottak. Sokan kaptak Széchenyi-díjat, Középkeresztet, és hasonló állami, illetve egyéb kitüntetést.

Az elején beszéltünk a forrásokról. Most még rendben van az alapítvány vagyona. Az MVM felajánlotta egy „MVM Gábor Dénes Energetikai Nemzeti Díj” alapítását, finanszírozását egy határon kívüli és egy határon belüli villamosmérnök számára. Ezért 2012-ben lett is egy kolozsvári és egy magyarországi villamosmérnök díjazottunk.

Egy másik díjat a Docler Holding hozott, ennek a neve „DOCLER Holding Új Generáció” Gábor Dénes-díj, ezt Rátai Dániel, a Leonar3Do program kitalálója kapta, aki korábban már számos nemzetközi díjat is elnyert ezzel a találmányával.


De mi lesz az alapdíjjal,
ha nem lesz állami támogatás?


Egyelőre idén az NFÜ támogatásával kiadtuk az öt díjat, és reméljük, hogy 2013-ban megtaláljuk a szponzorokat, hogy lehetővé váljék a díj fenntartása. Az idei díjátadási beszédekben próbáltuk jelezni a problémákat, amelyek egyébként nemcsak a pénzzel kapcsolatosak, hanem azzal is, hogy az ország vezetése ugyan igyekszik a fiatalokat a tudományos-műszaki pályák felé terelni, segíteni abban, hogy többen válasszanak ilyen pályát. Ez rendben van, de nem elég. Valójában a mérnöki-tanári presztízst kell visszaemelni olyan szintre, hogy a legtehetségesebb fiatalok közül is sokan válasszák ezeket a pályákat. Távlatokat kell mutatni a fiataloknak. A mi időnkben a kutató és műszaki szakok presztízse nagyon magas volt. És ennek a pénz csak egy része, és nem is a legfontosabb része. Hanem például az is, hogy ha csökken az ilyen pályákat választók „minősége”, akkor csökken a végzettek megbecsültsége is, és kialakul egy rossz spirál, és egyre kevésbé tehetséges fiatalok fognak a pályára kerülni, ami tovább rontja a pálya presztízsét. Ezt kell megfordítani. Ehhez kellene például az is, hogy az idetelepedő nagy cégek ne csak az olcsó mérnöki munkaerőre alapozzák itteni tevékenységüket, hanem a valódi K+F-tevékenységük vonatkozó része is megjelenjék. Ezt egyelőre kevesen teszik. A rendszerváltáskor nagyon hittem abban, hogy ha idejönnek ezek a cégek, akkor úgy beépülnek ide, hogy a magyarországi gyáraik szinte magyar gyárak lesznek. Ehhez persze idő kell, tíz-tizenöt év, vagyis mostanra kellett volna ennek beérnie, de ez sajnos csak néhány esetben történt így. Hadd említsem meg egyébként, hogy nemrég Brüsszelben jártam – tagja vagyok a Nano and Materials Program Committee-nek az EU-ban –, és ott az ír delegálttal beszélgettem, aki büszkén mondta, hogy sikerült a kormányt meggyőzni, hogy amikor nagy baj van, mint éppen náluk, akkor az oktatásba és a kutatásba kell pénzt fektetni.


Ahogyan a japánok csinálták a hatvanas években.


Igen. Ami nekem a legnagyobb fájdalmam Magyarországgal, az a következő. Világos dolog, hogy a japán tőke is továbbment Koreából Thaiföldre, amikor ott már olcsóbb volt a munkaerő. A tőke már csak ilyen. De a koreaiak összegyűjtötték azt a tudást, akár a mérnökök, akár a szakmunkások szintjén, amit nem lehet elvinni egy országból. Ebből lett a koreai ipar. És nem is akármilyen. Mi pedig inkább csak lamentálunk, hogy elmegy a HP Kínába. Ehelyett szerintem azokkal a munkásokkal, akik jók voltak, például a HP-nek, azokkal igenis állami szinten kell kezdeni valamit. Kitalálni nekik egy olyan gyárat, ahol a tudásukat hasznosítani lehet.

Még elmondanám, hogy készítettünk egy kiadványt, amelyik megjelent a díjátadásra: arra kértük a korábbi Gábor Dénes-díjasokat, hogy írjanak tanulmányokat Feltaláljuk a jövőt címmel. A tudománynak ma az a legfontosabb missziója, hogy megkeresse, miként élhet hét-tízmilliárd ember a Földön, és úgy, hogy a tigrisek is megmaradjanak. Azt kértük a szerzőktől, hogy ebben a szellemben írják meg ezeket a tanulmányokat, és nagyon izgalmas, jó munkákat kaptunk, mintegy húszat, ezekből állítottuk össze ezt a kötetet.
 



Kulcsszavak: Gábor Dénes-díj, innováció, műszaki pálya presztízse, fiatalok, támogatás, szabadalom, TDK, publikáció