presztízse is. Hogy például a Parlament Felsőházi
termében történik a díj átadása, és több közjogi méltóság is
megjelenik, díjátadóként is.
Előfordul, hogy olyan személyt javasolnak a díjra,
aki szerintünk is megérdemli az elismerést, de nem felel meg a Gábor
Dénes-díjra való felterjesztés „formai-tartalmi” kritériumainak. Az
idén ez történt a már hivatkozott Csermely Péter esetében, aki
kiemelkedő, misszióértékű munkát végez, de nem az innováció területén,
hanem a fiatalok tudományos pályára való nevelése terén. Ezért úgy
döntöttünk, hogy az „In Memoriam Gábor Dénes” oklevéllel ismerjük el
nagyszerű tevékenységét.
Mi a helyzet a Gábor Dénes Ifjúsági díjjal?
Az ifjúságot célzó díjak az egyetemekkel kapcsolatban rendszeresek.
A fiatalok számára jelent elismerést a Budapesti
Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel és a Miskolci Egyetemmel
közösen alapított díj, melyek közül az elsőként említett a
TDK-munkában sikeres alkotót, a második pedig a kiemelkedő
diplomamunka szerzőjét jutalmazza.
2012-ben a MAVIR támogatásával négy egyetem
végzősei részére hirdettünk diplomamunka pályázatot.
A Gábor Dénes nevét viselő középiskolák tanulóinak
kiírt Gábor Dénes Középiskolai Ösztöndíj pályázatunkat az EGIS
támogatta.
De ezeknek a dolgozatoknak nem kell megvalósult eredményt
tartalmazniuk!
Nem. A középiskolásoknál volt néhány kedves ötlet, de ezektől ezt nem
várjuk el. Viszont a TDK-sok esetében volt olyan, hogy az alkotó
azután a munkahelyén ki is dolgozta, meg is valósította a dolgozatának
tárgyát.
Huszonhárom éve kerül kiadásra
a Gábor Dénes-díj, nagyon sok díjazott van.
Az ő további pályájukról mit lehet tudni?
A korábbi kitüntetettek – szinte kivétel nélkül – sikeres életpályát
futottak. Sokan kaptak Széchenyi-díjat, Középkeresztet, és hasonló
állami, illetve egyéb kitüntetést.
Az elején beszéltünk a forrásokról. Most még
rendben van az alapítvány vagyona. Az MVM felajánlotta egy „MVM Gábor
Dénes Energetikai Nemzeti Díj” alapítását, finanszírozását egy határon
kívüli és egy határon belüli villamosmérnök számára. Ezért 2012-ben
lett is egy kolozsvári és egy magyarországi villamosmérnök
díjazottunk.
Egy másik díjat a Docler Holding hozott, ennek a
neve „DOCLER Holding Új Generáció” Gábor Dénes-díj, ezt Rátai Dániel,
a Leonar3Do program kitalálója kapta, aki korábban már számos
nemzetközi díjat is elnyert ezzel a találmányával.
De mi lesz az alapdíjjal,
ha nem lesz állami támogatás?
Egyelőre idén az NFÜ támogatásával kiadtuk az öt díjat, és reméljük,
hogy 2013-ban megtaláljuk a szponzorokat, hogy lehetővé váljék a díj
fenntartása. Az idei díjátadási beszédekben próbáltuk jelezni a
problémákat, amelyek egyébként nemcsak a pénzzel kapcsolatosak, hanem
azzal is, hogy az ország vezetése ugyan igyekszik a fiatalokat a
tudományos-műszaki pályák felé terelni, segíteni abban, hogy többen
válasszanak ilyen pályát. Ez rendben van, de nem elég. Valójában a
mérnöki-tanári presztízst kell visszaemelni olyan szintre, hogy a
legtehetségesebb fiatalok közül is sokan válasszák ezeket a pályákat.
Távlatokat kell mutatni a fiataloknak. A mi időnkben a kutató és
műszaki szakok presztízse nagyon magas volt. És ennek a pénz csak egy
része, és nem is a legfontosabb része. Hanem például az is, hogy ha
csökken az ilyen pályákat választók „minősége”, akkor csökken a
végzettek megbecsültsége is, és kialakul egy rossz spirál, és egyre
kevésbé tehetséges fiatalok fognak a pályára kerülni, ami tovább
rontja a pálya presztízsét. Ezt kell megfordítani. Ehhez kellene
például az is, hogy az idetelepedő nagy cégek ne csak az olcsó mérnöki
munkaerőre alapozzák itteni tevékenységüket, hanem a valódi
K+F-tevékenységük vonatkozó része is megjelenjék. Ezt egyelőre kevesen
teszik. A rendszerváltáskor nagyon hittem abban, hogy ha idejönnek
ezek a cégek, akkor úgy beépülnek ide, hogy a magyarországi gyáraik
szinte magyar gyárak lesznek. Ehhez persze idő kell, tíz-tizenöt év,
vagyis mostanra kellett volna ennek beérnie, de ez sajnos csak néhány
esetben történt így. Hadd említsem meg egyébként, hogy nemrég
Brüsszelben jártam – tagja vagyok a Nano and Materials Program
Committee-nek az EU-ban –, és ott az ír delegálttal beszélgettem, aki
büszkén mondta, hogy sikerült a kormányt meggyőzni, hogy amikor nagy
baj van, mint éppen náluk, akkor az oktatásba és a kutatásba kell
pénzt fektetni.
Ahogyan a japánok csinálták a hatvanas években.
Igen. Ami nekem a legnagyobb fájdalmam Magyarországgal, az a
következő. Világos dolog, hogy a japán tőke is továbbment Koreából
Thaiföldre, amikor ott már olcsóbb volt a munkaerő. A tőke már csak
ilyen. De a koreaiak összegyűjtötték azt a tudást, akár a mérnökök,
akár a szakmunkások szintjén, amit nem lehet elvinni egy országból.
Ebből lett a koreai ipar. És nem is akármilyen. Mi pedig inkább csak
lamentálunk, hogy elmegy a HP Kínába. Ehelyett szerintem azokkal a
munkásokkal, akik jók voltak, például a HP-nek, azokkal igenis állami
szinten kell kezdeni valamit. Kitalálni nekik egy olyan gyárat, ahol a
tudásukat hasznosítani lehet.
Még elmondanám, hogy készítettünk egy kiadványt,
amelyik megjelent a díjátadásra: arra kértük a korábbi Gábor
Dénes-díjasokat, hogy írjanak tanulmányokat Feltaláljuk a jövőt
címmel. A tudománynak ma az a legfontosabb missziója, hogy megkeresse,
miként élhet hét-tízmilliárd ember a Földön, és úgy, hogy a tigrisek
is megmaradjanak. Azt kértük a szerzőktől, hogy ebben a szellemben
írják meg ezeket a tanulmányokat, és nagyon izgalmas, jó munkákat
kaptunk, mintegy húszat, ezekből állítottuk össze ezt a kötetet.
Kulcsszavak: Gábor Dénes-díj, innováció, műszaki pálya presztízse,
fiatalok, támogatás, szabadalom, TDK, publikáció
|