2012-ben ünnepeltük a Magyar Biokémiai Társaság megalakulásának ötvenedik évfordulóját. A kerek évforduló alkalmat adott arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia székházában, amely egykor a Társaság alakuló ülésének is otthont adott, a hazai biokémikusok áttekintsék a tudományterület elmúlt öt évtizedének fejlődését, és felvillantsák a jelen és jövő néhány trendjét. Az ülésen a Federation of European Biochemical Society (FEBS) vezetése nevében a pozsonyi születésű bayreuthi biokémikus professzor, Mathias Sprinzl ékes magyar nyelven köszöntötte az itthoni biokémikusokat. Az MTA köszöntését Závodszky Péter, a biológiai osztály elnöke tolmácsolta. Cikkünkben összefoglaljuk a tudományos ülést, és az évforduló alkalmából kiadott kötetet.

A Magyar Biokémiai Társaság
megalapítása és bővülése

A hatvanas évek elején a biokémiai társaság mellett számos hazai tudományos társaság alakult, így a Magyar Biofizikai Társaság, a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság és a Magyar Infektológiai és Klinikai Mikrobiológiai Társaság. A biokémia szorosabb európai kapcsolatrendszerében is számos kerek évforduló esik ezekre az évekre. A brit Biochemical Society 2011-ben volt százéves, a francia 2014-ben lesz ugyanennyi, a Federation of European Biochemical Society (FEBS) és a European Molecular Biology Organization (EMBO) is 2014-ben éri el az ötvenéves kort. A hazai biokémia sikerei, nemzetközi beágyazottsága méltán helyezik a hazai jubileumot ebbe a rangos sorba.

A Magyar Biokémiai Társaság létrejöttét a Magyar Tudományos Akadémia Straub F. Brunó vezette Biológiai Tudományok Osztálya kezdeményezte 1961-ben. A Társaság 1962. június 30-án, az MTA Felolvasó Termében tartotta meg alakuló és vezetőségválasztó taggyűlését 123 alapító taggal (26 biológus, 53 vegyész, 37 orvos, 1 biokémikus, 2 mezőgazdász és 4 gyógyszerész), akik elfogadták az alapszabályt, és megválasztották a társaság vezetőségét. A társaság első elnöke Tankó Béla, titkára Antoni Ferenc lett. Tankó Bélát Guba Ferenc, Szabolcsi Gertrúd, Dénes Géza, Friedrich Péter és Fésüs László követték az elnökök sorában.

1981 májusáig a Magyar Biokémiai Társaság mellett a hazai biokémia sok kutatója a Magyar Kémikusok Egyesülete Biokémiai Szakosztályában tevékenykedett. Ötéves kemény tárgyalások és az 1980-as közös siófoki kongresszus után 1981-ben a két szervezet fúziójával a MTESZ keretei között alakult meg a Magyar Biokémiai Egyesület, amely a hazai biokémiai kutatásoknak ma is az egyesületi formáját képezi. Az egyesület honlapja a www.mbkegy.hu címen tekinthető meg.

A társaság konferenciái, szakosztályai és díjai

A Magyar Biokémiai Társaság első tudományos rendezvényére, az I. Nagygyűlésre 1963-ban került sor az MTA Biológiai Tudományok Osztályával közös szervezésben. A részletes programot nem sikerült megtalálni, de az 1969. évi IV. Nagygyűlésé előkerült: az előadók között ott találjuk többek között Banga Ilonát, Gárdos Györgyöt, Gráf Lászlót, Muszbek Lászlót, Tankó Bélát, Závodszky Pétert és Udvardy Andort. A nagygyűlések korszaka az 1974-ben Budapesten megrendezett 9. Európai Biokémiai (FEBS) kongresszust követően lezárult. Ezután vándorgyűlések kerültek megrendezésre, általában kétévente, más-más helyszínen, többnyire az egyetemi városokban – a fővároson kívül Debrecenben, Gödöllőn, Pécsett, Szegeden, Veszprémben – számos esetben a Magyar Élettani Társasággal és/vagy a Magyar Biofizikai Társasággal közösen. A folyamatos számozás fennmaradt, így került sor a 25. Jubileumi Vándorgyűlésre, szintén Budapesten 1988-ban. Az 1990-ben rendezett 20. FEBS-kongresszus után a vándorgyűlések abbamaradtak, és csak 2006-ban, az újabb általunk rendezett FEBS-kongresszus után kezdődtek újra – ettől kezdve már évente. A köztes időszakban az egyesület három igen sikeres angol nyelvű nemzetközi konferenciát szervezett International Conference of the Hungarian Biochemical Society néven, az elsőt 1993-ban Debrecenben, majd Szegeden (1995) és Pécsett (1997). A szegedi nemzetközi konferencián megalakult Molekuláris Biológia Szakosztály Patthy László vezetésével tíz éven keresztül rendezett olyan nagy léptékű konferenciákat, amelyek helyettesítették a vándorgyűléseket. A magyar biokémikusok tehát rendezvényeikkel rugalmasan alkalmazkodtak az adott korszak igényeihez és lehetőségeihez. Jól mutatja ezt, hogy amikor meghirdetésre került a FEBS3+ konferenciák rendezésének lehetősége (azaz legalább három európai ország közös szervezésű biokémiai konferenciája), 2012-ben Opatijában a horvát és szlovén kollégákkal együtt szerveztük az első ilyen, igen sikeres kongresszust. A 2013. évi, első ízben teljesen angol nyelvű konferenciánk pedig közös lesz a hazai genetikusokkal és sejtbiológusokkal.

A Magyar Biokémiai Társaság és később a Magyar Biokémiai Egyesület szakmai életének meghatározó eleme volt és marad a spontán kezdeményezéssel létrehozott, és a közös szakmai érdeklődés erejével különböző ideig fennmaradó szakosztályok aktivitása. A biokémia idehaza művelt tudományterületeinek is igen jó keresztmetszetét adja a szakosztályok felsorolása: Agrár- és Élelmiszerbiokémia, Biomedicinális, Biotechnológiai, Fehérje, Funkcionális Biokémia, Környezetbiokémiai, Mikrobiológiai és Szteroidbiokémiai, Molekuláris Biológia, Neurobiokémiai, Jelátvitel és Gyógyszerbiokémia szakosztály. Az utóbbi két szakosztály 2012-ben is rendezett konferenciát. A Magyar Biokémiai Egyesület szívesen befogad új kezdeményezéseket, így legutóbb a fiatal kutatók által szervezett Epigenetika szimpóziumot.

Mint minden igényes tudományos társaság, a Magyar Biokémiai Társaság és később a Magyar Biokémiai Egyesület is fontosnak tartotta a teljesítmény elismerését, díjak alapítását. Már az első két díjat, a Szörényi Imre-pályadíjat és a Hári Pál-emlékérmet fiatal kutató kollégák eredményeinek elismerésére alapította a Társaság. Később ezt Ifjúsági Díj és a Gerendás-díj váltotta fel. A Tankó család indította el alapítványi kezdeményezéssel a Tankó Béla-pályadíjat, amit kezdetben az ígéretes fiatal kutatóknak adtuk, majd az elkészült érem az egyesület kiemelkedő teljesítményeket elismerő legfontosabb díja lett. A fiatal kutatók elismerése a konferenciák poszter díjain túlmenően említendő, a Bio-Science Kft. előadás-lehetőséget is biztosító „legjobb közlemény díja” (1. kép), amelyre egyre több és színvonalasabb pályázat érkezik az elmúlt években.

A BIOKÉMIA folyóirat

A társaság több mint harmincöt éve negyedévenként megjelenő folyóirata, a BIOKÉMIA egyedülállóan folyamatos tudományos egyesületi szakmai kiadvány Magyarországon. A lap tudományos közleményeivel, a társaság, a szakosztályai, a nemzetközi tudományos közélet híreinek folyamatos közlésével, történeti visszatekintésekkel, tudománypolitikai állásfoglalások megjelentetésével évtizedek óta összetartó közösségi fórum. Köszönhető ez három lelkes és önzetlen főszerkesztőjének, a heroikus munkát végző Bagdy Dániel alapító főszerkesztőnek, majd Székács Andrásnak és a legújabb, digitális korszakot jegyző Szűcs Máriának, valamint szerkesztő társaiknak. A jubileum alkalmából az első főszerkesztő idején készült kötetek tartalmát is digitalizáltuk, így a BIOKÉMIA minden száma elérhető az egyesület honlapján (www.mbkegy.hu).

Nemzetközi kapcsolatok

A Magyar Biokémiai Társaság az Európai Biokémiai Társaságok Szövetsége (FEBS) nyolc alapító tagjának egyike. A brit alapítványi törvények szerint működő európai biokémiai szervezet konferenciáinak megrendezésében, bizottságainak munkájában és folyóiratainak szerkesztőségeiben az öt évtized alatt a hazai biokémikusok jelentős szerepet vállaltak. Ennek leglátványosabb megnyilvánulása a három Budapesten megrendezett, emlékezetes és sikeres FEBS-kongresszus (1974, 1990 és 2005), amely nemcsak a hazai biokémiai kutatások fontos elismerése volt, hanem igen széles körű kapcsolati lehetőségeket is biztosított kutatói közösségünknek.

A rendszerváltás történelmi oka miatt hadd emeljük ki a három FEBS-kongresszus közül az 1990-est, amelynek az összefoglalása a BIOKÉMIA 14. évfolyamának 2. számában jelent meg Elődi Pál, illetve Friedrich Péter írásaként. A kongresszus szervezése a rendszerváltás időszakában nem volt egyszerű feladat, hiszen ahogyan Elődi professzor írta: „nem volt felelős állami, vagy városi vezető, akivel érdemben tárgyalni lehetett volna”. Friedrich Péter legendás humorával így foglalta össze a szervezés további nehézségeit: „A megbízható, rutinos szervező titkár elmenekült a süllyedő hajóról, a helyére felvett dinamikus fiatalembert pedig pár hónapon belül nekünk kellett menesztenünk, mert a dinamizmusa meghaladta az elfogadható mértéket… Fél évvel a kongresszus kezdete előtt úgy álltunk, mint a szedett fa.” Ennek ellenére az

1974-es kongresszus tíz szekciója után az 1990-es kongresszuson hatvan szekció kapott helyet. Ahogyan Friedrich professzor írta: „a nemzeti-szakmai felelősségérzet szinte az utolsó pillanatban összehozott egy kis csapatot, azt a kemény magot, amely minden huzavonát félrelökve, erőit nem kímélve végül is diadalra vitte az ügyet.”

A 2005-ös, 2650 fős kongresszusra a világ kilencvenöt országából érkeztek résztvevők (2. kép). Hosszú ideig az MTA keretei között ápoltuk kapcsolatainkat a biokémikusok világszervezetével, az IUBMB-vel; napjainkban ezt is az egyesület biztosítja. Venetianer Pál részvétele az IUBMB enzim nómenklatúra bizottságában jelentős elismerésnek számított. Fontos megemlíteni, hogy a European Molecular Biology Organization (EMBO) nagy tekintélyű testülete tizenegy hazai, és tíz magyar gyökerekkel rendelkező biokémikust / molekuláris biológust választott tagjai sorába.

A magyar biokémiai kutatások gyökerei

Biokémiai kutatásokat több mint száz éve művelnek hazánkban. E kutatások kezdetben a kémiai (vegytani) és élettani kutatások egyetemi műhelyeiben kaptak helyet. Tartalmilag három korai időszak különül el. Az első a kezdetektől a századfordulóig, Plósz Pálnak, a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem első életvegytan professzorának haláláig, a második Szent-Györgyi Albert hazatéréséig tart. A harmadik a hazai biokémiai kutatások nemzetközi élvonalba emelkedésének időszaka, amelyet elsősorban a szegedi Szent-Györgyi iskola fémjelez. E korszak világraszóló sikere Szent-Györgyi Albert Nobel-díja 1937-ben, a biokémia klasszikus anyagcsere-kutatási korszakában. Nem kétséges, hogy Szent-Györgyi példája nyomán kivételes erősséggel bontakozott ki a biokémiai, molekuláris szintű kutatás hazánkban, és lett az ország méretéhez viszonyítva kiemelkedően sikeres a következő évtizedekben is. Annak ellenére történt ez így, hogy maga Szent-Györgyi és sok más nemzetközi hírű tudós elhagyni kényszerültek az országot a II. világháború után. A Magyar Biokémiai Társaság történetének emlékezetes napja Szent-Györgyi Albert tiszteletbeli taggá fogadása 1973-ban (3. kép).

Szent-Györgyi Albert tanítványai közül meghatározóan fontos Straub F. Brunó munkássága, aki először a budapesti orvosi fakultáson, később az MTA Enzimológiai Intézetében teremtett igényes kutatási környezetet, majd a Szegedi Biológiai Központ (SZBK) létrehozásával tudománytörténeti léptékkel mérve is hatalmasat alkotott. Laki Kálmán, a Szent-Györgyi iskola másik legendás alakja, aki közvetve itthoni iskolát teremtett Debrecenben, először ösztöndíj-lehetőségekkel, a 80-as években pedig már laboratóriumunk bekapcsolásával Szent-Györgyi USA-beli alapítványának kutatócsoporti hálózatába. Banga Ilona a Magyar Biokémiai Társaság alapító tagjaként jelentette a közvetlen folytonosságot (4. kép). Guba Ferenc Szegeden vitte tovább az izomkutatás hagyományait. Sokan mások segítették hasonló módon a hazai biokémia nemzetközi tekintélyének fennmaradását.

Az elmúlt ötven év hazai biokémiai műhelyei

Az intézetekben, a tanszékeken zajló kutatás, a kutatói utánpótlás nevelése (csaknem húsz éve már PhD-képzés formájában is) és az egyetemi oktatás teremtette és teremti meg a hazai biokémia alapjait. A magyar biokémiai műhelyek hosszú sora alakult ki az elmúlt évtizedekben:

• Budapesti Műszaki Egyetem Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék

• Debreceni Egyetem ÁOK, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet

• Debreceni Egyetem ÁOK, Orvosi Vegytani Intézet

• ELTE, TTK Biokémia Tanszék

• MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézet

• MTA Enzimológiai Intézet

• OVSZ–OHVI–OGYK–MTA–TTK molekuláris sejtbiológiai kutatócsoport

• Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet

• Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet

• Semmelweis Egyetem Orvosi Biokémiai Intézet

• Szegedi Tudományegyetem ÁOK, Biokémiai Intézet

• Szegedi Tudományegyetem TTK, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszék.

A tizenkét kutatóhelyet felsoroló lista jól mutatja, hogyan erősödtek meg már a hatvanas évekre a legfontosabb műhelyek, bontakoztak ki a jelentős nemzetközi tekintélyt szerző kutatók és csoportjaik, jelentek meg a korszerű technikák, műszerek, és alakultak ki napjainkra a genomika, a proteomika, a lipidomika rendkívüli adatgazdagságot biztosító kutatási lehetőségei. Kiemelkedő jelentőségű az SZBK megépítése a 70-es évek elejére. A XXI. században az egyetemek orvostudományi és természettudományi karain működő intézetek, tanszékek csaknem kivétel nélkül, sorra kaptak új épületekben modern laboratóriumokat és elhelyezést. 2013-ban az MTA Enzimológiai Intézete költözhet új, korszerű helyre.

A biokémikusok már az évtizedekkel ezelőtti nehezebb időkben sem zárkóztak bele a kutatás elefántcsonttornyába, hanem vidám, kreatív, emberi légkört teremtve végezték sok esetben iskolateremtő munkájukat (5. kép).

A biokémia jelentős súlyt képvisel az orvos- és természettudományos képzésekben. Az egyetemi intézetek és tanszékek jelentős oktatási feladatokat látnak el. Biokémia tankönyvek (Elődi Pál Biokémia könyve, az Ádám Veronika által szerkesztett Orvosi Biokémia), jegyzetek íródtak, valamint elektronikus tananyagok készültek a magyar mellett angolul és németül is. Társaságunk a kezdeti évektől nagy hangsúlyt helyezett a rendszeres tanfolyamokra, módszertani bemutatókra, munkaértekezletekre (így például több éven át rendeztek nukleinsav munkaértekezleteket a 70-es években). Nagy jelentőségűek voltak a 60-as évek továbbképző előadásai; előkerült az 1967-ben tartott A genetika biokémiai problémái sorozat programja, amin többek között Dévényi Tibor, Elődi Pál, Györffy Barna, Venetianer Pál és Vida Gábor tartottak előadást. A BIOKÉMIA lapban folyamatosan jelentek meg a biokémiai oktatással kapcsolatos információk, konferenciáinkon gyakran napirendre kerültek oktatási kérdések is.

A magyar biokémia trendjei

Az elmúlt évtizedekben a magyar biokémiai kutatásoknak számos olyan irányzata alakult ki, amely a jelen és a jövő trendjeinek is tekinthető. A teljesség igénye nélkül adjuk közre ezek összefoglaló jellegű felsorolását. A sort a fehérjebiokémia nyitja, melynek a fehérjék szerkezetét vizsgáló és (újabban) a sejtek fehérjekészletét és annak pillanatnyi állapotát feltáró proteomikai alkalmazásait még a Szent-Györgyi-féle iskola kezdte el. A sejtek membránjait alkotó sok száz fajta lipid globális analízisével foglalkozó lipidomika a legutóbbi időkben több hazai műhelyben is meghonosodott. A jelátviteli kutatások a terület nemzetközi kezdetei óta a hazai kutatásoknak is egyik élvonalbeli irányát jelentik. Az elmúlt évtizedekben a molekuláris biológiai módszerek egyre meghatározóbbakká váltak, amelyeket napjainkban az élőlények genetikai állományának egészét vizsgáló genomika, az ennek aktuális állapotát feltáró epigenetika és a legújabb időszak igen fontos eljárása, az adatok milliárdjait adó újgenerációs szekvenálás jellemez. Az adatok egyre nagyobb tömegének elemzésében ma már nélkülözhetetlen a bioinformatika, amelynek egyik, hazánkban igen sok más tudományterületen is sikeresen művelt ágazata a hálózatkutatás. A biokémiai eszköztár nagyon fontos, és hazánkban igen sikeres alkalmazási területe a gyógyszerkutatás. Mindezek a biokémiai kutatási területek egymást jól kiegészítve képeznek egységet az egyes intézményeken belül, de a magyar biokémia egészét tekintve is.

Az aranyjubileum alkalmat ad azon is elgondolkodni, hogy vajon mit hoznak majd a biokémia tudományában a következő évtizedek? Jelzésértékű volt, amikor a biokémiai társaságok, tanszékek sora felvette a nevébe a molekuláris biológiát is. Napjainkban divatos molekuláris élettudományokról beszélni, vannak országok, ahol az egyetemi tanszéki nomenklatúrából is eltűnt a biokémia szó. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb, hogy az életműködések molekuláris alapjainak megértéséhez milyen nagy szükség van és lesz is a klasszikus biokémia eszköztárára. A biokémiának igen jelentős szerepe van az „omics” világ létrejöttében, annak eszköztára kialakításában. A természet- és orvostudományi egyetemi oktatásban is megkerülhetetlen marad a biokémia. Így a magyar biokémikusok a tudományterület erejében bizakodva készülnek a majdani századik évforduló megünneplésére.
 

Kulcsszavak: bioinformatika, biokémia, epigenetika, genomika, gyógyszerkutatás, jelátvitel, lipidomika, molekuláris biológia, műhelyek