Parányok és rezgönczök –
górcső alatt a magyarországi
mikrobiológia története

2008 karácsonyán, otthoni telefonszámomon felhívott Dr. Ralovich Béla és megkért, hogy sürgősen adjam meg neki a Magyar Mikrobiológiai Társaság (MMT) akkori és korábbi vezetőségi tagjainak – bizonyos okokból máig sem teljes – névsorát, mert könyvet ír a magyar mikrobiológia történetéről. Mivel korábban sohasem beszéltünk telefonon, az MMT sok vihart megélt elnökeként rögtön gyanítottam, hogy Ralovich doktor bizonyára rendkívüli módon elkötelezett lehet a magyar mikrobiológia ügye iránt, ha ilyen heroikus munkára vállalkozik.

Sejtésem beigazolódott: 2011-ben, az MMT fennállásának 60. évfordulójára elkészült, és az MMT kiadásában Budapesten megjelent Ralovich Béla könyve: Adatok a mikrobiológiával kapcsolatos ismeretek oktatás- és kutatástörténetéhez. A könyv alcíme pontosan körvonalazta a feldolgozott témát: Oktató intézmények, oktatók, a Magyar Tudományos Akadémia, a főhatóságok és a tudományos társaságok szerepe. Mivel egy ennyire szerteágazó területet nem könnyű áttekinteni, a szerző kérésére a hazai mikrobiológiai oktató- és kutatóműhelyek jelenlegi és korábbi vezetői és munkatársai saját intézetük, tanszékük, vagy kutatócsoportjuk 1945 utáni történetének megírásával, s az azt illusztráló fényképek egy részével (a többi a szerző tulajdona vagy ő szerezte be azokat) járultak hozzá a könyv megalkotásához. Valójában a 2011-re tervezett műnek csak az első fele – az oktatástörténettel foglalkozó rész – készült el az évfordulóra, amit követett ugyancsak 2011-ben, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megjelent átdolgozott, bővített kiadás, melyet a változatlan cím után írt római szám (I.), és a kiadás helye (Balatonberény) jelez. A kutatástörténeti rész megírása folyamatban van.

Az átdolgozás a mű lényegét – néhány pontosítást leszámítva – kevéssé érintette, helyenként bővült vagy átrendeződött a szöveg és a képanyag, csökkent a betűméret és a könyv kiállítása modernebb lett. Az átdolgozott, bővített kiadás terjedelme 555 oldal. A könyv borítójának címoldalát három értékes dokumentum képe díszíti, a hátsó borítón pedig a szerző önéletrajza olvasható. A könyvet a Püski Kiadó terjeszti.

Az Előszót és a többoldalas, valamennyi közreműködő nevét és munkáját feltüntető Köszönetnyilvánítást követő Bevezetésben (1. fejezet) a szerző szelíden figyelmezteti a gyanútlan olvasót, hogy enciklopédikus műve nem könnyen olvasható. Hozzátenném azonban, hogy a mondandóját megvilágító lényeges művekből számos helyen szó szerint idéz, és ezek a felsorolásszerű részeket feloldó idézetek nyelvtörténeti és tudománytörténeti kuriózumok. A recenzió címében szereplő parányok szó például A hazai oktatási rendszer és a természettudomány, valamint a mikrobiológia oktatás rövid története című (2.) fejezetben fordul elő: Schwimmer Ernő 1874-es könyvéből (Bőrkórtan, Budapest) citálta a szerző. A szó gömb alakú baktériumokra (ma már nem használt szóval Monades, vagy ma is használt szóval Micrococci) utalhatott, „melyek lényegét a górcső derítette fel”. A rezgönczök szót hiába keresnénk a Wikipédiában, bár bakteriológusok számára egyértelmű a jelentése, amint meglátják a zárójelbe tett latin kifejezést (Vibriones), és felidézik például a Filippo Pacini által elsőként Firenzében leírt és elnevezett koleravibrió élénk mozgását.

A szerző, akinek munkáját sokan segítették, a magyarországi könyvtárakban és levéltárakban végzett önálló kutatási tevékenysége során is értékes adatokat gyűjtött. Ezek közül szeretném kiemelni, hogy eddig ismeretlen, lappangó, vagy a tudományos közvélemény által kevéssé ismert dokumentumokra bukkant a korábban „láthatatlan férgecskéket” is láthatóvá tevő mikroszkóp magyarországi elterjedésével, első tulajdonosaival és felhasználóival kapcsolatban.

A magyarországi oktatás történetének rövid summáját követően szisztematikusan bemutatja – valóban a teljesség igényével – a természettudományos és mikrobiológiai

ismereteket oktató magyar tanintézeteket és intézményeket. A mikrobiológiai ismeretek terjesztésében egykor közreműködő, vagy abban jelenleg szerepet játszó vezető oktatók és az általuk irányított egyetemek, főiskolák, karok, tanszékek, intézetek, és egyéb más iskolák tevékenységének leírása mellett, áttekintést nyújt a legfontosabb tan- és szakkönyvekről is, melyek címlapját be is mutatja, hasonlóan a mikrobiológiai témájú közlemények megjelenését biztosító számos magyarországi folyóirat címlapjához.

A könyv utolsó, 3. fejezetében A mikrobiológiával kapcsolatos tudományos társaságokra és szervezetekre vonatkozó adatok rendszerezett tárgyalása következik. Az MTA, és mikrobiológiai szempontból jelentős osztályainak, bizottságainak és munkabizottságainak leírása után Ralovich doktor felvázolja a Királyi Magyar Természettudományi Társaság történetét. A KMTT 1927-ben létrehozott Mikrobiológiai Szakosztálya az 1951-ben alapított Magyar Mikrobiológiai Társaság elődjének tekinthető. Az MMT történelmével kapcsolatban ugyancsak alapvető dokumentumokat „ásott ki” a szerző. Bár az MMT története főbb vonalakban ismert volt (Farkas és mtsai, 2001), a szájhagyomány szerint az MMT korábbi székhelyén, az Országos Közegészségügyi Intézetben (OKI) történt egyik átalakítás (festés) során az MMT számos dokumentuma elveszett (Dr. Berencsi György személyes közlése), szerző minden bizonnyal ezek eredeti vagy másolati példányaira bukkant a levéltárakban. Ugyanakkor gondosan összegyűjtötte azoknak a tudományos társaságoknak, társulatoknak, egyesületeknek és egyéb szervezeteknek az adatait is, amelyek tevékenységi területe szoros, vagy első látásra talán kevésbé szoros kapcsolatban áll a mikrobiológiával: Eötvös Loránd Fizikai Társulat, Erdélyi Múzeum Egyesület, Magyar Agrártudományi Egyesület, Magyar Állattani Társaság, Magyar Biofizikai Társaság, Magyar Biokémiai Egyesület, Magyar Biológiai Társaság, Magyar Dermatológiai Társaság, Magyar Földtani Társulat, Magyar Hidrológiai Társaság, Magyar Higiénikusok Társasága, Magyar Infekciókontroll Egyesület/Társaság, Magyar Infektológiai és Klinikai Mikrobiológiai Társaság, Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság, Magyar Mikológiai Társaság, Magyar Mikroszkópos Társaság, Magyar Parazitológusok Társasága, Magyar Pathológusok Társasága, Magyar Zoonózis Társaság, Országos Alapellátási Intézet, s nem feledkezett meg a Magyar Élelmiszer-tudományi és Technológiai Egyesületről és annak elődeiről, valamint az Országos Állatorvos Egyesületről sem. A Magyar Immunológiai Társaság történetét más szerzőkhöz hasonlóan már feldolgozta.

Az Irodalomjegyzék a szerző bevallása szerint 950 releváns hivatkozást tartalmaz. A Függelékben a magyarországi mikrobiológia, irodalom, és kultúra szempontjából alapvető fontosságúnak vagy kuriózumnak számító művek másolatai láthatók. Ilyen például Fejér Elek A plánták nyavalyái című könyvének (1815) néhány részlete, Semmelweis Ignác Fülöp rendelkezése a szülészeti vizsgálatok előtti és utáni miheztartási rendszabályokkal kapcsolatban (Pest, 1861), és Csokonai Vitéz Mihály írása arról, hogy a penész voltaképpen „ezer apró plántákból összecsoportozott erdőcske,” melyet „jó nagyító üvegen szemlélni kibeszélhetetlen gyönyörűség” (1799). (Ralovich Béla: Adatok a mikrobiológiával kapcsolatos ismeretek oktatás- és kutatástörténetéhez. (I). Oktató intézmények, oktatók, a Magyar Tudományos Akadémia, a főhatóságok és a tudományos társaságok szerepe. Balatonberény: 2012)

Minárovits János

az MTA doktora,

a Magyar Mikrobiológiai Társaság elnöke
 

IRODALOM

Pacini, Filipoo (1854). Osservazioni microscopiche e deduzioni patologiche sul colera asiatico. Gazetta medica italiana federativa, Dec., 397–405. • WEBCÍM

Farkas Elek – Földes I. – Minárovits J. (2001). 50th Anniversary of the Hungarian Society for Microbiology (H. S. M.) (A Short History). Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica. 48, 289–294.