nem modernizálódik, terminológiája elavul (korábban
megfogalmazott álláspontunk: a szaknyelvek megszűnése magával rántja a
többi nyelvváltozatot is); fogalmi körök szűkülnek, új szavak nem
teremtődnek; nincs, vagy csökken központi összetartó változata
(sztenderd), széttagolódik; nagy számban jelennek meg idegen szavak
(nem kölcsönszavak, mert idegenségüket megőrzik); kétnyelvűségi
tendenciák jelentkeznek; egy ideig kialakulhat a kiegyensúlyozott
kétnyelvűség; egyesek használják a „félnyelvűség” kifejezést is; a
kétnyelvű nyelvhasználat kapu lehet az egynyelvűség felé. Az anyanyelv
visszaszorul a családba, egyes megállapítások szerint nagymama-nyelv
lesz belőle (a nagyszülők őrzik a legtovább), majd a szakralitásba, a
holt szövegekbe. Az elvesztett nyelv elvesztett tudást is jelent.
(2) Kultúrák, nyelvek találkozása • A kultúrák és
nyelvek találkozásánál egyértelműen érvényesül a politikai-hatalmi
viszonyok hatása. A nyelvek között az áthatásnak különféle formái:
kölcsönzések, interferenciák, sőt konvergenciák figyelhetők meg.
A nyelvek politikai/ökológiai státusa csakúgy, mint a politikai
képződmények, folyamatosan változik. Vannak terjedő, stagnáló, kihaló
és keletkező nyelvek. Ezeket így is nevezhetjük: erőnyelv –
veszélyeztetett nyelv – kihalt nyelv – feltámadó nyelv – születő (új)
nyelv. Abram de Swaan (2004) a nyelvek hálózatát a bolygókéhoz
hasonlítja: hipercentrális – szupercentrális – centrális – periferikus
– emlékezeti nyelv.
Földünk furcsa keverékét adja nyelv – terület
(ország) – állam és identitás négy jellemzőjének. Csak néhány példát
mutatok, a lényeg, hogy ahány nyelv és ország, annyiféle helyzet. –
Nyelv (NY); terület(ország) (T); állam (Á); identitás (I)
francia: NY=T=Á=I
ír: (NY)=T=Á=I
német: NY=(T–T)=(Á–Á)=(I–I)
Németalföld: flamand-vallon: (NY–NY)=T/T=Á=(I–I)
Svájc: (4 nyelv): (NY–NY–NY–NY)=T=Á=I
magyar: NY=T(T)=Á=I
cigány: (NY–NY)=T?=(Á)=I
Az összetett nyelvpolitikai helyzetre idézzünk egy kulturális
antropológust (orientalistát), a lengyel Pjotr Kłodkowskit (2008):
„Jelenleg Belgiumban három hivatalos nyelv van, a francia, a flamand
és a német. Negyedikként az arab jönne szóba. A javaslat Abu
Dzsadzsától, az Európai Arab Liga elnökétől származik, aki…
álláspontját nagyon logikus érvekkel támasztotta alá: Ebben az
országban 70 ezren élnek németek, akiknek német az anyanyelvük, és 300
ezren, akiknek az arab az anyanyelvük. Azoknak, akik arra hivatkoznak,
hogy a német hivatalos nyelvként való elismerésének történelmi okai
vannak, azt üzenem, hogy a történelem még nem ért véget.”
(3) Többszintű kulturális-nyelvi verseny/harc •
Antropológiai megállapítások szerint folyamatosan a változások és a
„közöttiségek” hálójában élünk. A fő trendek: egységesülés –
széttagolódás, globalizáció – regionalizáció, internacionalizmus –
nacionalizmus, szupra-nacionalitás – nacionalitás, integráció –
dezintegráció, föderáció – fundamentalizmus, világpolgár –
nemzetpolgár, szekularizáció – vallási újjászületés (például:
nemzetvallások, újpogányság). A modern világban szemben áll egymással
a netizen (netokrata, proletár) és a digitális analfabéta.
A folyamatos változásban uralkodó lesz a
„közöttiség”. A legfontosabb kulturális áthatások, amelyek nyelvi
változásokhoz vezetnek:
enkulturáció = a kultúrába való belenevelődés, a
kulturális tudás átadása
akulturáció = kulturális hasonulás, keveredés;
akkor történik, amikor két kulturális hagyomány képviselői kapcsolatba
lépnek egymással
inkulturáció = vallási áthatás
interkulturáció = kultúrák közötti kapcsolat
transzkulturáció = kultúrákat áthidaló
(kultúraközi) jelenség, hatásegyüttes
multikulturáció = kulturális sokféleség
A nyelvi verseny/harc legfőbb jellemzői: a durva
vagy kifinomult nyelvtörvények (államnyelv, elismert nyelv, oktatási
nyelv, felirattörvény, névtörvény); nem tudomásul vétel („ilyen nyelv
nincs”); a nyelvi fejlesztés tudatos elhanyagolása; az attitűdök
megváltoztatása „ez haszontalan/sikertelen nyelv”.
A multikulturális világba való integrálódás
gazdasági szempontból hasznos. Ám ez is folyamatos egyenlőtlenséget
jelent. Általában a később érkezettek integrálódnak. Az integráció
sikerességét rendszerint a nyelvismeret (nyelvváltás) mutatja. Részben
ez sem mindig sikerült, ráadásul a multikulturális világban feltűnik
az a jelenség, hogy a második-harmadik generáció nem feltétlenül akar
integrálódni, hanem erősen különbözni akar.
A nyelvészet egyik ága, az ún. gazdasági nyelvészet
megállapítja, hogy a nyelvtudás gazdasági értékké vált, az
idegennyelvtudás áru. Ám ne feledjük, nyelvet lentről felfelé tanul az
ember: kisebb nyelvet beszélő nagyobb nyelvet, alávetett helyzetben
lévő hatalmi helyzetben lévőnek a nyelvét.
Hogy a világ nyelvi egyenlőtlenségét jobban
megértsük, pillantsuk rá a világ nyelvi térképére (Nettle – Romaine,
2000). Európai szempontból ugyanis alig értelmezhető a probléma. A
világ nyelveinek 60%-át az Egyenlítő mentén, a trópusokon beszélik.
Magában Pápua Új-Guineában 1300 nyelvet használnak. A főbb
statisztikai adatok:
33% Ázsia (2165)
30% Afrika (2011)
19% Csendes-ó. térsége (Ausztrália… 1302)
15% Amerika (1000)
3% Európa (225)
összesen 6703 nyelv
Ezzel szemben Európa vagy az Európai Unió nyelvi
problémája elenyészően kicsinynek tűnik. Annak tűnik, de nem az! A 27
tagállam 21 hivatalos nyelvet használ (és számos további kisebbségi
nyelvet). Az EU 21 hivatalos nyelvével számolva csak az EU-ban 420
fordítási irány van. Az EU-nak előbb-utóbb utat kell választania: vagy
radikálisan csökkenti a hivatalos nyelvek számát, vagy marad a
szuverenitás, de akkor a működésén kell változtatnia, hiszen ez a
„kicsiny” európai nyelvi kavalkád is az együttműködést lassítja, vagy
akár lehetetlenné is teszi (Vö. Gados, 2001.).
Visszatérve a (3) tételhez: a többszintű
kulturális-nyelvi harcnak már vannak és a következőkben még nagyobb
számban lesznek nyertesei és vesztesei.
(4) Kitűzhető-e célul a nyelvi tolerancia, béke? •
A kérdés meglehetősen retorikai. Szemben állnak egymással globális
tendenciák, például a nemzetek fölötti kommunikáció igénye
(interlingvisztika), valamint a regionális tendenciák, a helyi
kultúrák, nyelvek védelme. A történelmi kulturális-nyelvi mozgások ma
is hatnak. Korunkban csak a kommunikációs zavarok állandóak. A zavarok
szélsőséges esetben nyelvi agresszióhoz vezetnek. Számíthatunk a
folyamatos nyelvi egyenlőtlenség fennmaradására, az egyre szaporodó
kihaló nyelvekre, identitásokra. Tisztességes, retorikai szempontból
talán hasznos, ám gyakorlatilag fölösleges törekvések történtek a
nyelvi jogok szabályozására az 1990-es években. A nyelvek fennmaradása
ugyanis nem jogi kérdés.
Jó szándékú, ám főként propagandisztikus törekvések
a különféle felhívások, programok, emlékezések. Például az UNESCO
veszélyeztetett nyelvek programja, az anyanyelvek napjának (február
21.), vagy éppen a nyelvek európai napjának (szeptember 26.)
kikiáltása. Vannak helyi kezdeményezések is. Észtországban Kristjan
Jaak Peterson költő születésnapja az anyanyelvek napja (március 14.),
és 2011-ben Magyarországon is törvénybe került a magyar nyelv napja
(november 13.). Az eddig értelmezett nyelvi szuverenitások módosulnak.
Ami biztos: sok minden változni fog.
Bennünket magyarokat némi optimizmussal tölthet el,
hogy a magyar nyelv minden szempontból fejlett nyelv – de tegyük
hozzá, ez nemcsak „magától” van így, hanem azért is, mert sokan tettek
érte. Például a nyelvújításban egyetértő értelmiségiek. A magyar ma
azon néhány tucat (!) nyelv közé sorolható, amelyen minden
kifejezhető. Fontos kérdés a tudatos nyelvpolitika, nyelvstratégia és
nyelvművelés. Végső soron a legfontosabb: a nyelvi öntudat erősítése.
Kulcsszavak: nyelvi szuverenitás, nyelvpolitika, nyelvstratégia,
nyelvi verseny, nyelvi béke, nyelvi öntudat
IRODALOM
Balázs Géza (2001): Magyar nyelvstratégia.
Magyar Tudományos Akadémia, Budapest
Bańczerowski, Janusz (2001): Nyelvi
helyzetkép – 2001. A Magyar Filológiai Társaság Értesítője (2001.
szeptember)
de Swaan, Abram (2004): A nyelvek
társadalma. A globális nyelvrendszer. Typotex, Budapest
Gados László (2001): Virágozzék minden
nyelv! Soknyel-vűségért és egyenjogú nyelvi érintkezésért Európában.
Magyar Eszperantó Szövetség, h. n. •
WEBCÍM
Kłodkowski, Piotr (2008): A Kelet
csodálatos zamata. (ford. Kertész Noémi) Typotex, Budapest
Nettle, Daniel – Romaine, Suzanne (2000):
Vanishing Voices. The Extincion of the World’s Languages. Oxford
University Press.
Pomozi Péter (szerk.) (2011): Kis nyelv –
nagy stratégia. Az észt nyelvpolitikai modell. (Az észt kultúra
kiskönyvtára 1) Budapest
Pusztay János (szerk.) (2010): Esélyek és
veszélyek – a magyar nyelv helyzete és jövője az egységesülő
Európában. NH – Collegium Fenno-Ugricum
Tóth Szergej (szerk.) (2006): Hatalom
interdiszciplináris megközelítésben. Szegedi Egyetemi Kiadó–Juhász
Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged
|