„A digitális fogyasztó kifejezetten pragmatikus:
véleménye szerint, ha egy információ nem található meg azonnal, egy
helyen, akkor nem is érdemes keresni” – ez a 2008-as, David
Nicholas–Ian Rowlands-idézet is lehetne a folksonomy vizsgálati
terület mottója, hiszen éppen az információ létrehozásával,
keresésével és elérésével foglalkozik.
Az internetkorszak általános és nyelvszociológiai
jellemzője, hogy az információmennyiség a korábban tapasztalthoz
képest elképzelhetetlen mértékben és sebességgel nő („tudásrobbanás”,
Pscheida, 2007, 9., 27.). Ez a tudásáradat az átláthatatlan,
befoghatatlan, feldolgozhatatlan információmennyiség miatt egyrészt
erőteljes bizonytalanságérzetet okoz, másrészt viszont azt az érzést
is keltheti a magabiztos netfelhasználóban, hogy minden információ
online elérhető – az á la carte-kultúrában (Origgi, 2006, 202.)
ismerni kell a keresés és szelekció megfelelő módját. Az erre képes
személy Christop Meinel és Harald Sack (2004) fogalmával a homo
surfiens. A keresni tudás pedig a legegyszerűbb megfogalmazása annak a
tudásfajtának, amely a 2000-es évek társadalmának egyik kulcsfogalma:
a médiakompetencia. Az információs társadalom paradoxona, hogy ugyan a
(kollektív) tudásmennyiség nő, ezzel egy időben viszont – a véges
befogadási kapacitás és a tudáshalmaz átláthatatlansága és
strukturálatlansága miatt – az egyén tudása folyamatosan csökken
(Pscheida, 2007, 29.). A tudásalapú társadalom folyamatos
rugalmasságot, élethosszig történő tanulást (life-long learning,
lebenslanges Lernen), tudatos metakogníciót igényel az individuumtól.
A mai technológia a jelennek szól. Karácsony András
(2002) a jelen felértékelődését a modern világ általános jellemzőjének
tekinti („a modern világ időtudatában […] kitüntetett a jelen
idődimenziója” [2002, 136.]), ám az internet ezt a jelenséget
felerősíti, sokkal látványosabbá teszi. És hogy mit is értünk a
„jelen”-en? Ismét Karácsony Andrásra hivatkozom, akinek a
megfogalmazásában „a »jelen« értelme arra az időtartamra utal,
amelyben a jövő múlttá válik. Ez az időtartam persze lehet egy
pillanat, de lehet ennél jóval hosszabb idő is. […] Inkább a jelenre
vonatkoztatható élményünket, azaz a szubjektív időt fejezi ki”
(Karácsony, 2002, 136.).
Az infokommunikációs korban tehát új keresési
technikák alkalmazására van szükség: miközben korábban egy információt
a megfelelő szótár, lexikon, enciklopédia vagy szakkönyv
fellapozásával lehetett elérni, addig ma elegendő valamelyik
keresőportált, például a Google-t használni. Jan Hodel (2010, 26.)
szerint az új keresési mód egyelőre hibrid forma, hiszen a kereséshez,
adatgyűjtéshez használt kompetenciáink (mint az előzetes tudás
aktiválása, a keresés kivitelezése) még az analóg korból származnak,
amelyeknek azonban már a digitális kor kihívásaihoz kell
alkalmazkodniuk. Az előzetes tudás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a
keresőszoftver által kiadott találatokat értékelni és rangsorolni
tudjuk.
A kereséshez kötődő folksonomy információtudományi
fogalmat magyarul pontosan, az angol nyelvi kontamináció megbontása
nélkül nem lehet visszaadni. A terminust 2004-ben használta először
egy konferencián Thomas Vander Wal, majd Gene Smith tanulmánya alapján
vált ismertté (Vander Wal, 2004, Smith, 2004; Peters, 2009, 154.), és
a folk ’nép’, illetve a taxonomy ’csoportosítás, osztályozás’ szavak
vegyítéséből származik (Peters, 2009, 5.), ily módon a „nép”, vagyis a
nem professzionális indexelők által létrehozott taxonómiára utal. A
folksonomy szabadon választott, bármely információhoz köthető
kulcsszavakból vagy címkékből (ún. tagekből) áll – e címkéket a
post-itek elektronikus megfelelőinek is szokás nevezni (Müller-Prove,
2008, 15.; Peters, 2009, 153.). A kollaboratív tagelés az a folyamat,
amelynek során a felhasználó a megosztott tartalomhoz szabadon
választott kulcsszavak formájában metaadatokat kapcsol. A tageléssel a
tartalomlétrehozó indexelő is lesz egyben. A folksonomy fogalom szinte
felsorolhatatlanul sok szinonimával rendelkezik; csak válogatásként a
számos elnevezés közül: demokratikus indexelés (democratic indexing
[Kellog Smith, 2006]), közösségi klasszifikációs rendszer (social
classification system [Feinberg, 2006]), etnoklasszifikáció
(ethnoclassification [Star, 1996]), felhasználói metaadat
(user-generated metadata [Dye, 2006]), tagoszféra (tagosphere [Gruber,
2007]), tagszonómia (tagsonomy [Hayes et al., 2007]).
A folksonomy megjelenése a web 2.0 szociális
hálózataihoz köthető. A web 2.0 – a fogalom 2006-os bevezetése óta –
sokat használt információtudományi kulcsszóvá vált. Az ún. web 1.0
verziótól technológiailag, szerkezetileg és szociális szempontok
szerint különbözik; egyesek szerint a korábbi objektumközpontú
megközelítés helyét a személycentrikus hálózat veszi át (Peters, 2009,
15.). A web 2.0 információtechnológiai korszakban nem csupán
professzionális tartalomfejlesztők (újságírók, írók, webdizájnerek,
honlapfejlesztők stb.) hozhatnak létre és oszthatnak meg az interneten
digitális tartalmakat, hanem gyakorlatilag bármely számítógép-használó
megteheti ezt. A szövegalkotási és -olvasási mód is megváltozott a
gépi szövegbeviteli, valamint az internetes szövegkiadás
következtében. A számítógép ugyan az írógép billentyűzetével
rendelkezik, de a szöveget nem közvetlenül a papírra írjuk, a
protoforma a gépben marad. Az anyagtalanság miatt lehetséges a
nyomtalan törlés, a beszúrás, a nem lineáris szerkesztésmód. A korábbi
lineáris olvasási mód helyett a cirkuláris olvasás a jellemző a
hiperlinkes kapcsolatokkal létrejött szövegek befogadására.
A felhasználók nem csupán tartalmakat (szövegeket,
képeket, videókat stb.), hanem az ezekhez tartozó metaszintű
információkat, címkéket, ún. tageket is létrehoznak; ezzel az indirekt
kooperációval hozzájárulnak az információk megtalálhatóságához. Az
információk metainformációval való ellátása nem új találmány: a
könyvtár- és információtudomány egyik alapfoglalatossága többek között
a tárgykatalógusok, a különféle klasszifikációs rendszerek és
tezauruszok elkészítése. A professzionális osztályozási rendszerektől
a folksonomy két szempontból különbözik: egyrészt megközelítési módja,
másrészt a terminológiához való viszonya tér el attól. Míg a
hagyományos taxonómia előbb kiválasztja az osztályozási kritériumokat,
létrehozza a rendszer(eke)t, és azt tölti fel tartalommal, addig a
folksonomy esetében ez éppen fordítva történik: a kritériumközpontú
helyett a forrásközpontú strukturálás jellemzi. A másik, még
erőteljesebb eltérés a terminológiát érinti: a hagyományos, ún.
professzionális metainformáció-létrehozás során szigorúan
szabályozott, előírt terminusokat lehet csak használni, ezzel szemben
a folksonomy ellenáll a korlátozott terminológiahasználatnak. Így
viszont el is jutottunk a folksonomy egyik gyenge pontjához: éppen
szabályozatlansága miatt ki van téve a nyelvi idioszinkráziának
(például a homonímiának és a szinonímiának), ami az információkeresés
és -elérés során problémákat jelenthet.
Az informatika, az információtudomány, a
szociológia, a kommunikáció- és médiatudomány, a nyelvészet és a
könyvtártudomány metszéspontjában álló témakörrel 2006 óta foglalkozik
a tudományos kutatás (ez nem véletlen; a folksonomy-alapú webes
szolgáltatások 2002−3 környékén jelentek meg), ám összefoglaló, a
folksonomy elméletét és a gyakorlati használati módokat, illetve
előnyeit, hátrányait is taglaló monográfia nem született Isabella
Peters Folksonomies című 2009-es munkája előtt. E kötet fő
célkitűzése, hogy feltárja azokat a területeket, amelyekben a bevett
tudásreprezentációs és információelérési módszerek hasznosíthatják a
folksonomies előnyeit (és vice versa, vagyis hogyan tehető
hatékonyabbá a folksonomy például a félautomata egységesítő rendszerek
használatával vagy a szabványosított nyelvhasználattal).
|
|
A közösségi információszolgáltatási rendszerekhez
(collaborative information services) kötődő legfontosabb fogalmak a
web 2.0, a közösségi szoftver, a kollaboratív információs rendszerek.
E szolgáltatások (azaz a social bookmarking, e-kereskedelem és
kereskedelmi információszolgáltatás, zene-, kép- és videómegosztó
oldalak, könyvtár 2.0, közösségi hálózatok, blogok és blogkereső
motorok, tagelő játékok) közé tartoznak az olyan online
könyvjelzőgyűjtemények, mint a del.icio.us vagy a tudományos célokra
használható Bibsonomy; továbbá többek között az online kereskedő
Amazon. A Last.fm zene-, a Flickr fotó- és a Youtube videómegosztó
kapcsán felmerül a kérdés, hogy kevés szöveges információval (címmel)
ellátott, nem textuális forrásokat miképpen kell/lehet szöveges
metaadatokkal ellátni.
A tudásreprezentáció (knowledge representation),
valamint az információelérés és -kinyerés (information retrieval)
módjai között elkülönítik egymástól a keresés (searching), a böngészés
(browsing) és az információkinyerés (retrieving) magatartáshármasát
(Peters, 2009, 287–293.). Sajátos fogalom a tagging behaviour (tagelő
magatartás), amely az indexelés, azaz a tagek, címkék létrehozásának
szociális és kognitív oldalát vizsgálja: miért és milyen elvek alapján
készít egy felhasználó címkéket, illetve milyen kognitív erőfeszítés
szükséges a tageléshez. A tagelés kognitív mechanizmusa (Sinha, 2005
alapján) a konceptualizációra hasonlít: első lépésben a felhasználó
összehasonlítja a címkézendő objektumot más, elméjében tárolt
fogalmakkal, amelyek mentálisan aktiválnak számos, hasonló vagy
kapcsolt fogalmat, majd kiválasztja ezek közül a legmegfelelőbbet, és
elkészíti a címkét – a konceptualizáció utolsó lépése, a kategorizáció
a tagelés esetében elmarad.
A web 2.0-s indexelés tipikusan a kollektív
intelligencia (collective intelligence, más megfogalmazásokban: the
wisdom of crowds „a tömegek bölcsessége”, crowdsourcing) használatához
kötődik: olyan különböző emberek működnek decentralizáltan együtt,
akiknek sem közös tudásuk, sem (valódi) közös céljuk nincsen, de
együtt intelligensebbek, mint külön-külön (vö. Surowiecki, 2005). Itt
érdemes megemlíteni a hálózatkutató Barabási Albert-László 2012
nyarától folyó projektjét (URL1), amelyben az általa vezetett kutatás
eredményeit folyamatosan közzéteszik az interneten, és a hozzászólások
alapján változtatnak rajta. Az idegen nyelvekre való fordítást szintén
a crowdsourcing módszerével tervezik, egy próbafordítás után
gyakorlatilag bárki fordíthat fejezeteket a készülő kötetből.
A tömegek bölcsessége azonban gyakorta
problémákhoz, hibás címkékhez, ismétlődésekhez vezet. Megfigyelések
szerint minél nagyobb a csoport, annál több hiba fordulhat elő a
címkék között. Ennek tudatos elkerülésére szolgál a darwini
metaforával tag gardening-nek, „címkekertészkedésnek” nevezett
folyamat, a címkék – elsősorban utólagos – rendezése, rendben tartása,
strukturálása, a kétértelműségek kiküszöbölése (Peters, 2009,
235–247.).
A felhasználó generálta digitális metaadatok, a
tagek legfontosabb előnyei közé tartozik, hogy friss információkat
jelenítenek meg, nem szükséges elkészítésükhöz előzetes
standardizáció, a minőségértékelő tagek hozzáadott értékként jelennek
meg, és a tagek nyelvi szempontból rugalmasak. Éppen ez utóbbi jelenti
azonban a legfőbb hátrányukat: az emberi nyelv variabilitása (például
szemantikai szempontból a homonimák, szinonimák, alá- és
fölérendeltségi viszonyok; írástechnikai szempontból a különböző
írásváltozatok, esetleg helyesírási hibák) és a használt szókincs
ellenőrizetlensége megnehezítik és lelassítják a keresési folyamatot.
Mindezen problémák feloldására és a használhatóság, a keresési
hatékonyság növelésére félautomatikus vagy manuális javításra, a
címkerendszer tudatos újrastrukturálására van szükség. A tageknek
kiemelkedő szerepük van a multimédiás digitális tartalmak
megtalálásában: hiszen a minimális információt tartalmazó cím mellett
a keresőrendszerek számára használható verbális adatokat nyújtanak,
vagyis új elérési utakat nyitnak.
A könyvtár az egyik alapvető forrásgyűjtő és
metaadat-létrehozó intézmény, amelynek szintén szembe kell néznie az
internet hozta kihívásokkal: ezt a koncepciót könyvtár 2.0-nak szokás
nevezni. Isabella Peters (2009, 56.) meglátása szerint a 2.0-s
könyvtárak két stratégiát követhetnek: 1. munkatársaik a különböző
közösségi hálózatokban az információkinyerés, az értékes
információforrás kiválasztásának szakértőiként vesznek részt; 2. a
másik módozat bevonja a könyvtárhasználókat a metaadatok
létrehozásába, vagy a könyvtár saját (OPAC-)rendszerébe címkekészítő
funkciók integrálásával, vagy külső, internetes tagelő platformok
használatával (például: LibraryThing, BibSonomy).
Kulcsszavak: digitális kommunikáció, indexelés, információtudomány,
keresés, netnyelvészet
IRODALOM
Dye, Jessica (2006): Folksonomy: A Game of
High-tech (and High-stakes) Tag. EContent. April, 38–43. •
WEBCÍM
Feinberg, Melanie (2006): An Examination
of Authority in Social Classification Systems. In: Proceedings of the
17th Annual ASIS&T SIG/CR Classification Research Workshop, Austin,
Texas •
WEBCÍM
Gruber, Thomas (2007 [2005]): Ontology on
Folksonomy: A Mash-up of Apples and Oranges. Int’l Journal on Semantic
Web & Information Systems. 3, 2,. Originally published in 2005, this
is a rebuttal to a popular anti-ontology blog, with a constructive
call to action. •
WEBCÍM
Hayes, Conor – Avesani, P. –
Veeramachaneni, S. (2007): An Analysis of the Use of Tags in a Blog
Recommender System. In: Proceedings of IJCAI 2007 Hyderabad, India,
2772–2777. •
WEBCÍM
odel, Jan (2010): Recherche: Google – and
Far Beyond. In: Gasteiner, Martin – Haber, Peter (Hrsg.): Digitale
Arbeitstechniken für die Geistes- und Kulturwissenschaften. Böhlau,
Wien–Köln–Weimar, 25–37.
arácsony András (2002): Individualitás a
nomádok földjén. Pillanatképek. In: Nyíri Kristóf (szerk.):
Mobilközösség – mobilmegismerés. Tanulmányok. MTA Filozófiai
Kutatóintézete, Budapest, 127–138.
Kellog Smith, Martha (2006): Viewer
Tagging in Art Museums: Comparisons to Concepts and Vocabularies of
Art Museum Visitors. In: Proceedings of the 17th Annual ASIS&T SIG/CR
Classification Research Workshop, Austin, Texas •
WEBCÍM
Meinel, Christoph – Sack, Harald (2004):
www. Kommunikation, Internetworking, Web-Technologien. Springer
Müller-Prove, Matthias (2008): Modell und
Anwendungsperspektive des Social-Taggings. In: Gaiser, Birgit –
Hampel, T. – Panke S. (eds.): Good Tags – Bad Tags: Social Tagging in
der Wissensorganisation. Waxmann, Münster–New York– München–Berlin,
15–22. •
WEBCÍM
Nicholas, David – Rowlands, Ian (2008): In
Praise of Google. Library & Information Update. December, 44–45.
Origgi, Gloria (ed.) (2006): text-e. Text
in the Age of the Internet. Palgrave Macmillan, Houndmills–New York,
14–15.
Peters, Isabella (2009): Folksonomies.
Indexing and Retrieval in Web 2.0. (Knowledge & Information. Studies
in Information Science) De Gruyter Saur, Berlin •
WEBCÍM
Pscheida, Daniela (2007):
Internetkompetenz von Erwachsenen. Medienpraxis der Generationen.
Krämer, Hamburg
Sinha, Rashmi (2005): A Cognitive Analysis
of Tagging (or How the Lower Cognitive Cost of Tagging Makes It
Popular). •
WEBCÍM
Smith, Gene (2004): Folksonomy: Social
Classification.
Star, Susan Leigh (1996): Slouching toward
Infrastructure. Digital Libraries Conference Workshop. •
WEBCÍM
Surowiecki, James (2005): The Wisdom of
Crowds: Why the Many are Smarter than the Few and How Collective
Wisdom Shapes Business, Economies, Societies, and Nations. Anchor
Books, New York
Vander Wal, Thomas (2004): Feed on This. •
WEBCÍM
URL1
|
|