„A digitális fogyasztó kifejezetten pragmatikus: véleménye szerint, ha egy információ nem található meg azonnal, egy helyen, akkor nem is érdemes keresni” – ez a 2008-as, David Nicholas–Ian Rowlands-idézet is lehetne a folksonomy vizsgálati terület mottója, hiszen éppen az információ létrehozásával, keresésével és elérésével foglalkozik.

Az internetkorszak általános és nyelvszociológiai jellemzője, hogy az információmennyiség a korábban tapasztalthoz képest elképzelhetetlen mértékben és sebességgel nő („tudásrobbanás”, Pscheida, 2007, 9., 27.). Ez a tudásáradat az átláthatatlan, befoghatatlan, feldolgozhatatlan információmennyiség miatt egyrészt erőteljes bizonytalanságérzetet okoz, másrészt viszont azt az érzést is keltheti a magabiztos netfelhasználóban, hogy minden információ online elérhető – az á la carte-kultúrában (Origgi, 2006, 202.) ismerni kell a keresés és szelekció megfelelő módját. Az erre képes személy Christop Meinel és Harald Sack (2004) fogalmával a homo surfiens. A keresni tudás pedig a legegyszerűbb megfogalmazása annak a tudásfajtának, amely a 2000-es évek társadalmának egyik kulcsfogalma: a médiakompetencia. Az információs társadalom paradoxona, hogy ugyan a (kollektív) tudásmennyiség nő, ezzel egy időben viszont – a véges befogadási kapacitás és a tudáshalmaz átláthatatlansága és strukturálatlansága miatt – az egyén tudása folyamatosan csökken (Pscheida, 2007, 29.). A tudásalapú társadalom folyamatos rugalmasságot, élethosszig történő tanulást (life-long learning, lebenslanges Lernen), tudatos metakogníciót igényel az individuumtól.

A mai technológia a jelennek szól. Karácsony András (2002) a jelen felértékelődését a modern világ általános jellemzőjének tekinti („a modern világ időtudatában […] kitüntetett a jelen idődimenziója” [2002, 136.]), ám az internet ezt a jelenséget felerősíti, sokkal látványosabbá teszi. És hogy mit is értünk a „jelen”-en? Ismét Karácsony Andrásra hivatkozom, akinek a megfogalmazásában „a »jelen« értelme arra az időtartamra utal, amelyben a jövő múlttá válik. Ez az időtartam persze lehet egy pillanat, de lehet ennél jóval hosszabb idő is. […] Inkább a jelenre vonatkoztatható élményünket, azaz a szubjektív időt fejezi ki” (Karácsony, 2002, 136.).

Az infokommunikációs korban tehát új keresési technikák alkalmazására van szükség: miközben korábban egy információt a megfelelő szótár, lexikon, enciklopédia vagy szakkönyv fellapozásával lehetett elérni, addig ma elegendő valamelyik keresőportált, például a Google-t használni. Jan Hodel (2010, 26.) szerint az új keresési mód egyelőre hibrid forma, hiszen a kereséshez, adatgyűjtéshez használt kompetenciáink (mint az előzetes tudás aktiválása, a keresés kivitelezése) még az analóg korból származnak, amelyeknek azonban már a digitális kor kihívásaihoz kell alkalmazkodniuk. Az előzetes tudás feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a keresőszoftver által kiadott találatokat értékelni és rangsorolni tudjuk.

A kereséshez kötődő folksonomy információtudományi fogalmat magyarul pontosan, az angol nyelvi kontamináció megbontása nélkül nem lehet visszaadni. A terminust 2004-ben használta először egy konferencián Thomas Vander Wal, majd Gene Smith tanulmánya alapján vált ismertté (Vander Wal, 2004, Smith, 2004; Peters, 2009, 154.), és a folk ’nép’, illetve a taxonomy ’csoportosítás, osztályozás’ szavak vegyítéséből származik (Peters, 2009, 5.), ily módon a „nép”, vagyis a nem professzionális indexelők által létrehozott taxonómiára utal. A folksonomy szabadon választott, bármely információhoz köthető kulcsszavakból vagy címkékből (ún. tagekből) áll – e címkéket a post-itek elektronikus megfelelőinek is szokás nevezni (Müller-Prove, 2008, 15.; Peters, 2009, 153.). A kollaboratív tagelés az a folyamat, amelynek során a felhasználó a megosztott tartalomhoz szabadon választott kulcsszavak formájában metaadatokat kapcsol. A tageléssel a tartalomlétrehozó indexelő is lesz egyben. A folksonomy fogalom szinte felsorolhatatlanul sok szinonimával rendelkezik; csak válogatásként a számos elnevezés közül: demokratikus indexelés (democratic indexing [Kellog Smith, 2006]), közösségi klasszifikációs rendszer (social classification system [Feinberg, 2006]), etnoklasszifikáció (ethnoclassification [Star, 1996]), felhasználói metaadat (user-generated metadata [Dye, 2006]), tagoszféra (tagosphere [Gruber, 2007]), tagszonómia (tagsonomy [Hayes et al., 2007]).

A folksonomy megjelenése a web 2.0 szociális hálózataihoz köthető. A web 2.0 – a fogalom 2006-os bevezetése óta – sokat használt információtudományi kulcsszóvá vált. Az ún. web 1.0 verziótól technológiailag, szerkezetileg és szociális szempontok szerint különbözik; egyesek szerint a korábbi objektumközpontú megközelítés helyét a személycentrikus hálózat veszi át (Peters, 2009, 15.). A web 2.0 információtechnológiai korszakban nem csupán professzionális tartalomfejlesztők (újságírók, írók, webdizájnerek, honlapfejlesztők stb.) hozhatnak létre és oszthatnak meg az interneten digitális tartalmakat, hanem gyakorlatilag bármely számítógép-használó megteheti ezt. A szövegalkotási és -olvasási mód is megváltozott a gépi szövegbeviteli, valamint az internetes szövegkiadás következtében. A számítógép ugyan az írógép billentyűzetével rendelkezik, de a szöveget nem közvetlenül a papírra írjuk, a protoforma a gépben marad. Az anyagtalanság miatt lehetséges a nyomtalan törlés, a beszúrás, a nem lineáris szerkesztésmód. A korábbi lineáris olvasási mód helyett a cirkuláris olvasás a jellemző a hiperlinkes kapcsolatokkal létrejött szövegek befogadására.

A felhasználók nem csupán tartalmakat (szövegeket, képeket, videókat stb.), hanem az ezekhez tartozó metaszintű információkat, címkéket, ún. tageket is létrehoznak; ezzel az indirekt kooperációval hozzájárulnak az információk megtalálhatóságához. Az információk metainformációval való ellátása nem új találmány: a könyvtár- és információtudomány egyik alapfoglalatossága többek között a tárgykatalógusok, a különféle klasszifikációs rendszerek és tezauruszok elkészítése. A professzionális osztályozási rendszerektől a folksonomy két szempontból különbözik: egyrészt megközelítési módja, másrészt a terminológiához való viszonya tér el attól. Míg a hagyományos taxonómia előbb kiválasztja az osztályozási kritériumokat, létrehozza a rendszer(eke)t, és azt tölti fel tartalommal, addig a folksonomy esetében ez éppen fordítva történik: a kritériumközpontú helyett a forrásközpontú strukturálás jellemzi. A másik, még erőteljesebb eltérés a terminológiát érinti: a hagyományos, ún. professzionális metainformáció-létrehozás során szigorúan szabályozott, előírt terminusokat lehet csak használni, ezzel szemben a folksonomy ellenáll a korlátozott terminológiahasználatnak. Így viszont el is jutottunk a folksonomy egyik gyenge pontjához: éppen szabályozatlansága miatt ki van téve a nyelvi idioszinkráziának (például a homonímiának és a szinonímiának), ami az információkeresés és -elérés során problémákat jelenthet.

Az informatika, az információtudomány, a szociológia, a kommunikáció- és médiatudomány, a nyelvészet és a könyvtártudomány metszéspontjában álló témakörrel 2006 óta foglalkozik a tudományos kutatás (ez nem véletlen; a folksonomy-alapú webes szolgáltatások 2002−3 környékén jelentek meg), ám összefoglaló, a folksonomy elméletét és a gyakorlati használati módokat, illetve előnyeit, hátrányait is taglaló monográfia nem született Isabella Peters Folksonomies című 2009-es munkája előtt. E kötet fő célkitűzése, hogy feltárja azokat a területeket, amelyekben a bevett tudásreprezentációs és információelérési módszerek hasznosíthatják a folksonomies előnyeit (és vice versa, vagyis hogyan tehető hatékonyabbá a folksonomy például a félautomata egységesítő rendszerek használatával vagy a szabványosított nyelvhasználattal).

A közösségi információszolgáltatási rendszerekhez (collaborative information services) kötődő legfontosabb fogalmak a web 2.0, a közösségi szoftver, a kollaboratív információs rendszerek. E szolgáltatások (azaz a social bookmarking, e-kereskedelem és kereskedelmi információszolgáltatás, zene-, kép- és videómegosztó oldalak, könyvtár 2.0, közösségi hálózatok, blogok és blogkereső motorok, tagelő játékok) közé tartoznak az olyan online könyvjelzőgyűjtemények, mint a del.icio.us vagy a tudományos célokra használható Bibsonomy; továbbá többek között az online kereskedő Amazon. A Last.fm zene-, a Flickr fotó- és a Youtube videómegosztó kapcsán felmerül a kérdés, hogy kevés szöveges információval (címmel) ellátott, nem textuális forrásokat miképpen kell/lehet szöveges metaadatokkal ellátni.

A tudásreprezentáció (knowledge representation), valamint az információelérés és -kinyerés (information retrieval) módjai között elkülönítik egymástól a keresés (searching), a böngészés (browsing) és az információkinyerés (retrieving) magatartáshármasát (Peters, 2009, 287–293.). Sajátos fogalom a tagging behaviour (tagelő magatartás), amely az indexelés, azaz a tagek, címkék létrehozásának szociális és kognitív oldalát vizsgálja: miért és milyen elvek alapján készít egy felhasználó címkéket, illetve milyen kognitív erőfeszítés szükséges a tageléshez. A tagelés kognitív mechanizmusa (Sinha, 2005 alapján) a konceptualizációra hasonlít: első lépésben a felhasználó összehasonlítja a címkézendő objektumot más, elméjében tárolt fogalmakkal, amelyek mentálisan aktiválnak számos, hasonló vagy kapcsolt fogalmat, majd kiválasztja ezek közül a legmegfelelőbbet, és elkészíti a címkét – a konceptualizáció utolsó lépése, a kategorizáció a tagelés esetében elmarad.

A web 2.0-s indexelés tipikusan a kollektív intelligencia (collective intelligence, más megfogalmazásokban: the wisdom of crowds „a tömegek bölcsessége”, crowdsourcing) használatához kötődik: olyan különböző emberek működnek decentralizáltan együtt, akiknek sem közös tudásuk, sem (valódi) közös céljuk nincsen, de együtt intelligensebbek, mint külön-külön (vö. Surowiecki, 2005). Itt érdemes megemlíteni a hálózatkutató Barabási Albert-László 2012 nyarától folyó projektjét (URL1), amelyben az általa vezetett kutatás eredményeit folyamatosan közzéteszik az interneten, és a hozzászólások alapján változtatnak rajta. Az idegen nyelvekre való fordítást szintén a crowdsourcing módszerével tervezik, egy próbafordítás után gyakorlatilag bárki fordíthat fejezeteket a készülő kötetből.

A tömegek bölcsessége azonban gyakorta problémákhoz, hibás címkékhez, ismétlődésekhez vezet. Megfigyelések szerint minél nagyobb a csoport, annál több hiba fordulhat elő a címkék között. Ennek tudatos elkerülésére szolgál a darwini metaforával tag gardening-nek, „címkekertészkedésnek” nevezett folyamat, a címkék – elsősorban utólagos – rendezése, rendben tartása, strukturálása, a kétértelműségek kiküszöbölése (Peters, 2009, 235–247.).

A felhasználó generálta digitális metaadatok, a tagek legfontosabb előnyei közé tartozik, hogy friss információkat jelenítenek meg, nem szükséges elkészítésükhöz előzetes standardizáció, a minőségértékelő tagek hozzáadott értékként jelennek meg, és a tagek nyelvi szempontból rugalmasak. Éppen ez utóbbi jelenti azonban a legfőbb hátrányukat: az emberi nyelv variabilitása (például szemantikai szempontból a homonimák, szinonimák, alá- és fölérendeltségi viszonyok; írástechnikai szempontból a különböző írásváltozatok, esetleg helyesírási hibák) és a használt szókincs ellenőrizetlensége megnehezítik és lelassítják a keresési folyamatot. Mindezen problémák feloldására és a használhatóság, a keresési hatékonyság növelésére félautomatikus vagy manuális javításra, a címkerendszer tudatos újrastrukturálására van szükség. A tageknek kiemelkedő szerepük van a multimédiás digitális tartalmak megtalálásában: hiszen a minimális információt tartalmazó cím mellett a keresőrendszerek számára használható verbális adatokat nyújtanak, vagyis új elérési utakat nyitnak.

A könyvtár az egyik alapvető forrásgyűjtő és metaadat-létrehozó intézmény, amelynek szintén szembe kell néznie az internet hozta kihívásokkal: ezt a koncepciót könyvtár 2.0-nak szokás nevezni. Isabella Peters (2009, 56.) meglátása szerint a 2.0-s könyvtárak két stratégiát követhetnek: 1. munkatársaik a különböző közösségi hálózatokban az információkinyerés, az értékes információforrás kiválasztásának szakértőiként vesznek részt; 2. a másik módozat bevonja a könyvtárhasználókat a metaadatok létrehozásába, vagy a könyvtár saját (OPAC-)rendszerébe címkekészítő funkciók integrálásával, vagy külső, internetes tagelő platformok használatával (például: LibraryThing, BibSonomy).
 

Kulcsszavak: digitális kommunikáció, indexelés, információtudomány, keresés, netnyelvészet
 

IRODALOM

Dye, Jessica (2006): Folksonomy: A Game of High-tech (and High-stakes) Tag. EContent. April, 38–43. • WEBCÍM

Feinberg, Melanie (2006): An Examination of Authority in Social Classification Systems. In: Proceedings of the 17th Annual ASIS&T SIG/CR Classification Research Workshop, Austin, Texas • WEBCÍM

Gruber, Thomas (2007 [2005]): Ontology on Folksonomy: A Mash-up of Apples and Oranges. Int’l Journal on Semantic Web & Information Systems. 3, 2,. Originally published in 2005, this is a rebuttal to a popular anti-ontology blog, with a constructive call to action. • WEBCÍM

Hayes, Conor – Avesani, P. – Veeramachaneni, S. (2007): An Analysis of the Use of Tags in a Blog Recommender System. In: Proceedings of IJCAI 2007 Hyderabad, India, 2772–2777. • WEBCÍM

odel, Jan (2010): Recherche: Google – and Far Beyond. In: Gasteiner, Martin – Haber, Peter (Hrsg.): Digitale Arbeitstechniken für die Geistes- und Kulturwissenschaften. Böhlau, Wien–Köln–Weimar, 25–37.

arácsony András (2002): Individualitás a nomádok földjén. Pillanatképek. In: Nyíri Kristóf (szerk.): Mobilközösség – mobilmegismerés. Tanulmányok. MTA Filozófiai Kutatóintézete, Budapest, 127–138.

Kellog Smith, Martha (2006): Viewer Tagging in Art Museums: Comparisons to Concepts and Vocabularies of Art Museum Visitors. In: Proceedings of the 17th Annual ASIS&T SIG/CR Classification Research Workshop, Austin, Texas • WEBCÍM

Meinel, Christoph – Sack, Harald (2004): www. Kommunikation, Internetworking, Web-Technologien. Springer

Müller-Prove, Matthias (2008): Modell und Anwendungsperspektive des Social-Taggings. In: Gaiser, Birgit – Hampel, T. – Panke S. (eds.): Good Tags – Bad Tags: Social Tagging in der Wissensorganisation. Waxmann, Münster–New York– München–Berlin, 15–22. • WEBCÍM

Nicholas, David – Rowlands, Ian (2008): In Praise of Google. Library & Information Update. December, 44–45.

Origgi, Gloria (ed.) (2006): text-e. Text in the Age of the Internet. Palgrave Macmillan, Houndmills–New York, 14–15.

Peters, Isabella (2009): Folksonomies. Indexing and Retrieval in Web 2.0. (Knowledge & Information. Studies in Information Science) De Gruyter Saur, Berlin • WEBCÍM

Pscheida, Daniela (2007): Internetkompetenz von Erwachsenen. Medienpraxis der Generationen. Krämer, Hamburg

Sinha, Rashmi (2005): A Cognitive Analysis of Tagging (or How the Lower Cognitive Cost of Tagging Makes It Popular). • WEBCÍM

Smith, Gene (2004): Folksonomy: Social Classification.

Star, Susan Leigh (1996): Slouching toward Infrastructure. Digital Libraries Conference Workshop. • WEBCÍM

Surowiecki, James (2005): The Wisdom of Crowds: Why the Many are Smarter than the Few and How Collective Wisdom Shapes Business, Economies, Societies, and Nations. Anchor Books, New York

Vander Wal, Thomas (2004): Feed on This. • WEBCÍM

URL1