Hasznos nyelvészet
A nyelvhasználat és a társadalom összefüggését
vizsgáló szociolingvisztika klasszikusa, William Labov a
társadalomtudományi kutatások társadalmi felelősségét szem előtt
tartva fogalmazta meg az adósságnak és a tévedések korrigálásának az
elvét: a kutatónak föl kell emelnie szavát a tudományos igazság
ismeretében a tudománytalan nézetekkel szemben, illetve a közösség
javára – melytől adatait gyűjtötte – kamatoztatnia kell tudását
(141). Kontra kötete, amely a szerző korábban közzétett
tanulmányainak a tematikus gyűjteménye, ennek szellemében készült.
A tudományos kutatás tudvalevőleg mindig
racionális tevékenység, s mint ilyennek, mindig van értelme. A
tudományos eredmények között azonban az alkalmazhatóság, tehát a
társadalmi hasznosíthatóság tekintetében nagy különbségek vannak.
Ahogy van például valamely súlyos betegség leküzdésére alkalmas
gyógyszer kikísérletezése és, mondjuk, egy ókori felirat megfejtése
között. Mi a helyzet a nyelvészetben és a nyelvészettel? A nyelvvel
való foglalkozásnak korábban szinte kizárólag gyakorlati céljai
voltak (filológia, fordítás, tanítás-tanulás, helyesírás,
nyelvművelés stb.). Csak később, a professzionális nyelvészet
bizonyos eredményei egyértelmű hasznosíthatóságának
következményeként s 1904-ben jelent meg az „alkalmazott
nyelvtudomány” mint fogalom, s főként a 20. század második felében
futott be szép karriert. Nem önálló diszciplína, a nyelvészeti
diszciplínáknak azonban általában van alkalmazott területük.
Magyarországon 2001 óta van önálló folyóirata is (Alkalmazott
nyelvtudomány), s újabban a szociolingvisztika és a
nyelvtechnológia jut elsősorban eszünkbe, ha a fogalom szóba kerül.
Kontra elkötelezetten érvelve, polemikus hangvétellel szól a
társadalom- vagy társas nyelvészeti kutatások hasznosíthatósága és
hasznosítása mellett könyve fejezeteiben: Szociolingvisztika; Magyar
anyanyelvi nevelés; Trianon utáni magyar nyelvváltozatok; Nyelvi
jogok, nyelvpolitika. Ezt úgy teszi, hogy több esetben is
kiegészítéseket fűz saját korábbi véleményéhez. A tárgyalt
kérdéskörök nagy száma meggyőzheti az olvasót, hogy mennyi mindenhez
van köze a nyelvészetnek, amelyről többnyire a művelt
|
|
nagyközönség sem tud. Jelzésképpen néhány: Nyelvi
emberi jogi polémiák. A nyelvet kell megmenteni vagy a beszélőit?
Nyelv és identitás. Liberális nyelvpolitika? Nyelvhalál vagy
nyelvgyilkosság? Felcserélő anyanyelvi nevelés vagy hozzáadó? Az
informálás és az informálódás felelőssége. Magyar nyelvtudomány,
felelősség, politika. Globalizáció, magyar nyelvi kisebbségek és
nyelvpolitika. Nyelvi genocídium az oktatásban a Kárpát-medencében.
Angoltanulás Magyarországon – alanyi jogon.
A szociolingvisztika tette világossá, hogy a
társadalmi problémák egy része csak akkor oldható meg, ha
tekintettel vagyunk nyelvi vonatkozásaikra is. Kontra szerint
például „a laissez faire nyelvpolitika sok kockázattal jár, s
általában a veszélyeztetett nyelvek további veszélyeztetését,
pusztulását és pusztítását eredményezi” (190.); a globalizáció
következményének tartja az oktatásnak közjóból szolgáltatássá
alakítását, s ezt degradálásnak tekinti (158.); véleménye szerint „a
magyar nyelvhasználati színterei Magyarországon is elkezdtek
erodálódni” (162.), ami újabb figyelemfelhívó jelzés az értelmiség
anyanyelvi felelősségére. A magyar kisebbségi szülők Szlovákiában
elég nagy arányban nem magyar tannyelvű iskolába járatják
gyermekeiket, nem ismervén döntéseik hosszú távú következményeit.
Kontra szerint „ezért nem a szlovák nacionalisták felelősek, hanem
azok a magyarok, akik szakszerűen és hatékonyan tájékoztathatnák
őket e döntés várható következményeiről, de nem teszik” (176.).
Izgalmas, kihívó, vitára is késztető olvasmány.
Fodor István könyve első kiadásának 1968-as megjelenése után
(Mire jó a nyelvtudomány?) még többet megtudhatunk a
nyelvtudomány hasznáról. A gyors tájékozódást részletes tárgy- és
névmutató segíti. A kötet nemcsak magyar vagy általában nyelvszakos
egyetemi és főiskolai hallgatók, hanem mások kezébe is való.
Elsősorban a tanároknak, a tömegtájékoztatás tényezőinek és bizonyos
politikai döntések előkészítőinek ajánlható megszívlelendő
olvasmányul. Kérdés, vajon eljut-e hozzájuk.
(Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet. Somorja:
Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010, 235 p.)
Kiss Jenő
az MTA rendes tagja |
|