És (a)mikor destruktívak?

Török Péter És (a)mikor destruktívak? Az új vallási mozgalmak szociológiája és hazai helyzete című könyve 2007-ben jelent meg először, amelyet újabb kiadás követett 2011-ben. A kötet nagyszerűen összefoglalja és rendszerezi az új vallási mozgalmak szociológiai megközelítésével kapcsolatosan megjelent nemzetközi – elsősorban angol nyelvű – és magyar szakirodalom eredményeit.

A könyv egyik erényének tekinthetjük az objektivitásra törekvést. Igyekszik a közvéleményben az új vallási mozgalmakhoz kapcsolódó társítások hátterét, valóságtartalmát a legárnyaltabban megvizsgálni. Nyelvezetében kerüli a pejoratívnak számító kifejezéseket, és neutrális szavakat használ. Ennek értelmében javasolja a vallási közösségek, csoportok stb. általános elnevezéseként a vallási entitás kifejezést. Egyes közösségek esetében pedig lehetőség szerint a nemzetközi szociológiai szakirodalomban bevett kategória elnevezéseket használja. A vallási entitások elnevezésében is pontosságra törekszik, és kerüli a köznyelvben használt pejoratív kifejezéseket.

A szerző könyvében a szakirodalomban és a médiában az új vallási mozgalmakkal kapcsolatosan megjelent leglényegesebb témaköröket, tudományos elméleteket és a közvéleményben megtalálható hiedelmeket tárgyalja részletesen. Így definiálja az új vallási mozgalmak kifejezést, megvizsgálja a hozzájuk tartozó entitások belső dinamikáját (megtérések jellemzői, tagok toborzása és megtartása, agymosás kérdése, lemorzsolódás, szociológiai tipológiák és alkalmazhatóságuk, millenarista mozgalmak jellemzői stb.), illetve külön részben foglalkozik a velük kapcsolatos társadalmi reakciók, interakciók és konfliktusok elemzésével. Utóbbi részben az e mozgalmakkal kapcsolatos kutatási nehézségeket is ismerteti. Nem felejtkezik el a szerző az új vallási mozgalmak médiában történő megjelenésének elemzéséről sem, illetve kitér az anti-cult mozgalom bemutatására is. A könyv egyik legizgalmasabb fejezetében az új vallási mozgalmak és az erőszak kapcsolatát vizsgálja meg. Nem csupán az új vallási mozgalmak vagy azok tagjai által elkövetett erőszakos cselekményeket tárgyalja tárgyilagosan, hanem a velük szemben megnyilvánuló agresszív tetteket is. Külön részben elemzi az új vallási mozgalmak helyzetét a volt szocialista országokban, kiemelten kezelve a magyarországi szituációt. A függelék hét mellékletében pedig hasznos információkat találhat az olvasó az új vallási mozgalmakkal kapcsolatosan.

azonban minden második világháború után megjelent vallási entitást új vallási mozgalomnak tekintett. Így a fundamentalista jellegű újprotestáns entitásokat is, akár tradicionális, akár pünkösdi/karizmatikus típusú felekezetek voltak. Ennek oka, hogy az egyes kultúrákban, térségekben más és más rendelkezett „új” jelentéssel. Példaként említi Japánt, ahol az 1960–1970-es években az új vallási mozgalmak negyedik hullámaként új-új vallásokról beszéltek.

Török a különböző szerzők elméleteit, megállapításait vagy a felmerülő ellenvetéseket vallástörténeti, vallásszociológiai példákkal támasztja alá. Könyvében több érdekes összehasonlító vizsgálatot tesz, mint például az általa 19. századi szektáknak nevezett vallási entitások és az új vallási mozgalmak összevetése. Ennek során korábbi – középkori, illetve reformáció kori – példákat is megemlít. Több esetben azonban elmosódnak a határok a 19. században, illetve a korábban létrejött entitások között. A baptisták és a kvékerek ugyanis már ismert vallásfelekezetek közé számítottak a 19. századi „szekták” „szülőhelyének” számító Amerikai Egyesült Államokban. A régi és az új egybevetése során lényeges megállapításnak tekinthetjük, hogy a korábbitól eltérően az új vallási entitások gyakran az ortodox kereszténységtől eltérő teljesen idegen tradíciókra, hagyományokra épülnek, illetve a magukat kereszténynek nevező közösségek is sokkal radikálisabban térnek el a keresztény tanítástól, illetve erkölcsöktől. Jelentős különbségnek számít még, hogy míg a 19. században keletkezett vallási entitások mindent átfogó világnézetet kínáltak tagjaiknak, addig az új vallási mozgalmak általában egy-két részletet céloznak meg.

A nyugati és a kelet-európai posztszocialista országokban támadt új vallási mozgalmak helyzetének összehasonlítása is érdekes eredményekhez vezetett. Török Eileen Barkert idézve megállapítja, hogy térségünkben az új vallási mozgalmaknak sajátos formája alakult ki. Ugyanis megtalálhatók itt a nyugatról idekerült, illetve a belföldön létrejött új vallási mozgalmak. Mindkét típus esetében tehetünk egy további megkülönböztetést aszerint, hogy a kommunizmus bukása előtt vagy utána keletkeztek-e. A nyugaton az 1960-as és 1970-es években létrejövő entitások magyarországi testvérközösségei nem hasonlítanak sem a belföldi eredetű új vallási mozgalmakra, sem az akkori nyugati anyamozgalmukra. A kelet-európai közösségeiket ugyanis már nem jellemezték azok a túlkapások, amelyek nyugati testvérközösségeiket az 1960–1970-es években. A hozzájuk csatlakozók esetében is a környezetükkel való kapcsolattartást szorgalmazták. A kívülállókhoz való viszonyuk is toleránsabb, és a kapitalizmus előnyeit inkább élvezni szeretnék, mintsem menekülnének attól.

Könyvében mindössze tíz oldalt szentelt a magyarországi helyzet ismertetésére. Mások, saját, illetve a 2001. évi népszámlálás adatainak vizsgálata során megállapította, hogy hazánkban az új vallási mozgalmak tagjai többnyire fiatalok, műveltebbek az átlagosnál és inkább városiak. Korukból fakadóan nagyobb mértékben függnek szüleiktől. Négyötödük pedig – legalább névleg – korábban valamilyen vallási entitáshoz tartozott. A nyugatihoz hasonlóan sokszínű új vallási mozgalmak követőinek aránya Magyarországon Török becslése szerint maximum a lakosság 1%-át teszi ki, de inkább 0,7% alatti értéket valószínűsít.

A könyvet a téma aktualitása, széles körű szakirodalmi megalapozottsága és tárgyilagos hangneme miatt a társadalomtudománnyal foglalkozó kutatók mellett újságírók, diákok is nagy haszonnal forgathatják, de „kötelező irodalom” mindazok számára, akiket a téma egy kicsit érdekel, vagy érintettek valamilyen módon az új vallási mozgalmakkal kapcsolatosan. (Török Péter: És (a)mikor destruktívak? Az új vallási mozgalmak szociológiája és hazai helyzete. Bp.: Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet – Párbeszéd [Dialógus] Alapítvány – Híd Alapítvány, 2011)