Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Vendégeink!

Az idei a Magyar Tudományos Akadémia 184. közgyűlése. Az ötödik, amelynek nyitóbeszédét én mondom el. De az első, amelyen egy szerkezetében és lehetőségeiben megújított Akadémia eredményeiről számolhatok be.

Köszöntöm Önöket!

Az Akadémia legfontosabb küldetése az, amit alapítója bízott rá: nem elég a pillanatnyi dolgokra fektetni a fő súlyt, hanem a jövő számára is tartozunk alkotni.

Szerencsések vagyunk. Nemes gesztusok, kiváló tudósok örökében gyűlünk itt össze minden évben. Ami teher van rajtunk – és ez nem is kicsi – az a felelősség. A felelősség, hogy megfeleljünk ennek az örökségnek, amit kaptunk, és annak a jövőnek, amit alkotni tartozunk.

Tisztelt Közgyűlés!

2012 a megújítás, a lehetőségek és a fejlesztések éve volt az Akadémián. Olyan év, amely a megelőzőekkel együtt bizonyította, hogy a jövőformáló nagy döntések rajtunk múlnak.

A 2011. évi rendes Közgyűlésen meghirdetett elnöki program megalapozta, a 2011. évi rendkívüli Közgyűlés nagy többséggel támogatta, majd a Kormány és az Országgyűlés az új programokat és fejlesztéseket lehetővé tevő forrásokkal megerősítette az akadémiai intézményrendszer megújítását. Nagy munka volt, közös munka volt, és eredményes munka volt.

A sikert lehet vitatni, lehet támadni. Ezzel ma külön iparág foglalkozik. De a sikert tagadni nem érdemes. Az akadémiai intézményrendszer megújítása, a megnyíló új lehetőségek, az egymással összekapcsolódó fejlesztések közös – úgy hiszem, példamutató – sikereink. Ezekről az eredményeinkről elismeréssel szól a nagyvilág, erről a sikerről beszélni kell.

2011-ben az elnöki program alapján arról döntöttünk, hogy befektetünk a jövőbe. Megalapozottan döntöttünk, gyorsan cselekedtünk, és 2012-ben éltünk az új szervezeti keretek, a megerősítő, növekvő források, az integrált szemléletű infrastrukturális fejlesztések lehetőségeivel. Jól tettük. Mert ez a legbiztosabb alap arra, hogy 2013-ban is folytatódhasson, amit elkezdtünk, 2014 pedig az új fejlesztések és a kimagasló eredmények éve lehessen.

Az igazi siker nem becsvágyó, hanem – ahogy Széchenyi mondta, – becsemelő. Valamennyiünket különbbé tesz és méltóbbá arra, hogy az Akadémia legfőbb döntéshozó testületeként és Magyarország legtekintélyesebb intézményeként végezzük feladatainkat.

Tisztelt Közgyűlés!

A siker – ha valódi és eredményekben mérhető – sohasem könnyű. Sokszor elviselni sem az, véghezvinni még annál is kevésbé. De csak ahhoz érdemes hozzáfogni, ami nehéz.

A megújítási program sikerének súlya és üzenete van, amely arról beszél, hogy a lehetőségeket nem várni, hanem keresni kell. Hogy kilátásainkat a magunk által megteremtett helyzet határozza meg. Hogy a kiválóság és a teljesítmény nem viszonylagos, hanem maradandó és tiszteletet parancsoló. Hogy a legjobb döntések azok, amelyeket következetesen végiggondolva meghozunk, és nem azok, amelyeket elhalasztunk.

Tisztelt Közgyűlés!

Nehéz évben vágtunk bele az intézményrendszer megújításába. De ebben a gazdasági és költségvetési szempontból egyaránt nehéz esztendőben az Akadémia költségvetési támogatása 20%-kal, 7,7 milliárd forinttal nőtt, ezen belül az OTKA támogatása 41%-kal. 2012 évtizedek óta az első év, amelyben kutatási

berendezéseink értéke nemhogy csökkent, de növekedésnek indult.

2012-ben elindult és az idén megvalósul Akadémiánkon két, évtizedek óta nem látott nagyberuházás: a Természettudományi Kutatóközpont új épülete 9,5 milliárd Ft és a CERN@WIGNER adatközpont 8,5 milliárd Ft beruházási költséggel. Ezek a forrásnövekedések megerősítették a megújítás folyamatosságát, és igazolták szükségességét.

Az Akadémia elnökeként kötelességem világosan megfogalmazni a tudomány, az oktatás és a kultúra közpénzekből való támogatásának igényét. De még fontosabb kötelességünk mindannyiunknak, hogy ennek a támogatásnak minden forintját a lehető leghatékonyabban használjuk fel.

Mert ez igazán a mi felelősségünk. Az ország anyagi erőforrásait szabályosan felhasználni alapkövetelmény, és nem is nehéz teljesíteni. A közösség javára célszerűen felhasználni – az igazán felelős feladat. Az Akadémia ezt tekintette és tekinti vezérelvének, és erre a kihívásra törekedett és törekszik eredményes választ adni. Ennek szellemében újította meg intézményhálózatán belül a kutatásfinanszírozás rendszerét is.

Tisztelt Közgyűlés!

Az ország egyetlen főhivatású kutatóintézet-hálózatának fenntartójaként, működtetőjeként és fejlesztőjeként a tudományos eredmények gyarapítását tekintve is kiemelkedő sikerekről számolhatok be. Az MTA intézetei hozzák létre a magyar tudományos eredmények közel egyharmadát. Számottevő hányaduk a legnagyobb nemzetközi visszhangot kiváltó publikációk felső tíz százalékában szerepel. Tudományos sikereink nemzetközi elismertséget hoznak, amely érték. Olyan érték, amely a gazdaság területén is megjelenik és hasznosul, és a nemzetközi kapcsolatokban is gyümölcsözik. Ez utóbbi jegyében szervezzük idén Brazíliában a világ legjelentősebb – országképünket formáló – tudománydiplomáciai fórumát.

Különös gondot fordítunk a kutatási eredményességet célzó akadémiai együttműködések kialakítására is. A magyar felsőoktatás stratégiai partnereként 2012-ben hétmilliárd forintot, költségvetésünk 19 százalékát használtuk fel felsőoktatási intézményekben folyó kutatásokra. Közös célnak tekintettük és tekintjük a minőségi felsőoktatás megteremtését, a tudományos utánpótlás biztosítását, tudományos kiválóságaink megbecsülését és itthon tartását.

Tisztelt Közgyűlés! Kedves Vendégeink!

Születésének 200. jubileumi évében derűvel idézhetjük fel, amit báró Eötvös József akadémiai elnökként, a nagygyűlések viseletére utalva írt 1867-ben Arany Jánosnak, az Akadémia titoknokának: „Talán utódaink elérik az időt, melyben a magyar akadémikust a kardtól éppúgy felmentik, mint már most a sarkantyútól, úgy is e kettő tudósnál egy szolgálatot tesz, hogy kissé pengjen és csörögjön…

Bízom abban, hogy mindannyian „kard nélkül” érkeztünk. Nemcsak azért, hogy Eötvös kívánsága teljesüljön, hanem azért is, mert tudósként tudjuk, miként szolgálhatunk felelősen – kis „pengéssel és csörgéssel”.

Bízom abban, hogy ismerjük, vállaljuk és bírjuk a tudomány törvényeit, határait, bizalmát és erkölcsét. Bízom abban, hogy munkálkodásunk nem lesz független a társadalomtól, hogy közfeladatainkat a pillanaton túlmutatva tudjuk ellátni. Bízom abban is, hogy minden szembenézéssel és minden vállalással, amelyet ezen a Közgyűlésen elvégzünk és megteszünk, a nemzetet és a tudományt szolgáljuk, azt a tudományt, amelynek saját, szigorú szabályai és örökérvényű felelőssége van.

Ebben a meggyőződésben kívánok magunknak értékes, teremtő, felelős 184. Közgyűlést!