Környezetipar, újraiparosítás
és regionalitás Magyarországon

A különleges kiadványban, amelyet az olvasók figyelmébe ajánlok, huszonhárom tanulmány található, ezeket harminchárom szerző állította össze.

A tudományos kutatók, a politikai és gazdasági döntéshozók a közelmúltban jelentős figyelmet fordítottak a kelet-európai régió újraiparosításának kérdéseire. Ebben a térségben a politikai rendszerváltozást követően nagyfokú iparleépítés következett be, mert a korábbi szocialista országok ipari szerkezete, irányultsága nem illeszkedett az új társadalmi igényekhez és piaci lehetőségekhez.

A témával kapcsolatban, 2009-ben már angolul megjelentetett (The Role of Environmental Industry in the Regional Reindustrialisation in Hungary) a Regionális Kutatások Intézete egy tanulmánygyűjteményt. Ebben a kiadványban korábbi, majd újabb szerzők elemezték a környezetipar sajátos feladatait. Ide tartozónak vélték azokat a sajátosságokat, mint például a tudatos tevékenység, amely szavatolja a hatékony megelőzést és a természetbarát erőforrások felhasználását. A tudásnak és az innovációnak különösen fontos szerepe van a hatékony környezeti iparágak megteremtésében. Szükséges azonban, hogy megfelelő politikai támogatást és gazdasági ösztönzést is kapjanak ezek az erőfeszítések. A versenyképességet és az exportképességet is növelhetik az ilyen intézkedések.

Ha végigtekintünk a tanulmányok címeiben található kulcsszavakon, igen széles spektrumot találhatunk. Példaként említhetők meg a következők: Újraiparosítás és a regionális fejlődés; Közép-Európai sajátosságok az újraiparosításban; Környezetipar és a fenntartható fejlődés; Zöld gazdaság; Agrár- és vidékfejlesztés ellentmondásai; EU emisszió kereskedelme és a környezeti ipar; Környezeti ipar és a klímastratégia; Környezetipar és az energetikai potenciál; Innovációs tényezők szerepe; Innováció a Dél-Dunántúl régióban; Hulladékgazdálkodás; Hulladékhő hasznosítása; Szilárd biomassza; Szennyvíz-iszap kezelés; Környezetipar és a vidék bioenergetikai fejlesztés; Geotermikus energia környezetipari hasznosítása; Napenergia hasznosítása; Nap- és szélenergiát fejlesztő rendszerek; Megújuló energiapotenciál; ESPA-program a debreceni régióban; szociális gondozóhálózat fűtéskorszerűsítése; Globális környezeti alapkérdések.

Egy másik metszetben vizsgálva a tanulmányok regionális vonatkozásai a következők: Dél-Dunántúl; Észak-Alföld; Dél-Alföld; Észak-Magyarország; Északkelet-Magyarország; Debreceni régió.

Ezek után egy szokatlan kérdésre adok egy még szokatlanabb választ. Érdemes-e elolvasni ezt a kiadványt elejétől végéig? Az én válaszom: nem ártalmas, de nem érdemes. Azt javaslom, hogy az Olvasó előbb a tartalomjegyzéket nézze át, majd az őt érdeklő cikkeket olvassa el gondosan. Ugyanis annyira eltérő témakörök kerültek be egy kötetbe, hogy biztosan olyanok is vannak, amelyek távol esnek az illető személy érdeklődési körétől. Egy szaklexikont sem olvasunk el teljes egészében, helyette válogatunk, szelektálunk.

Ha ilyen szituációba kerülnék, akkor elsősorban a következő öt fejezetet tanulmányoznám:

Horváth Gyula: Gondolatok az újraiparosítás és a környezetvédelem regionális fejlődésben játszott szerepéről • A szerző szerint az újraiparosításban élenjáró ágazatok közül a legperspektivikusabb a környezetvédelmi ipar. A globalizáció, a technológiai változások az új politikai prioritások révén a környezeti javak és a szolgáltatások ipara a fejlett országokban mind a foglalkoztatottak számát, mind az értékesítési árbevételt illetően fokozatosan növekvő és önálló gazdasági tényezővé vált. A környezettechnika legfontosabb területei közé tartozik a megújuló energiák termelése, az energiahatékonyság (nyers- és alapanyag-hatékonyság) javítása, a hulladékgazdaság, valamint a vízgazdálkodás.

A magyar környezetvédelmi és technológiai iparnak az együttműködési lehetőségek feltárására önálló stratégiát kellene kidolgoznia a német környezetvédelmi iparral való együttműködési lehetőségek kidolgozására és ahol szükséges, koordinálására. Követendő példa lehet az évek óta sikeresen megvalósuló közúti járműgyártási együttműködés.

Nagy Andor: A jövő zöld: ökológiai modernizáció • A szerző javasolja, hogy állami segédlettel ökológiai modernizációt kell fokozatosan végrehajtani a gazdaságban, így Magyarország újra a versenyképesség élére kerülhet a régióban. Ennek során úgy kell a gazdasági növekedést produkálni, hogy közben a társadalom jólétéről ne mondjunk le, és a jövő nemzedékek erőforrásait ne éljük fel. A zöld gazdaság olyan gazdasági mechanizmusok összessége, amely magasabb életminőséget és társadalmi egyenlőséget eredményez, miközben csökkenti a környezeti kockázatokat és az ökológiai hiányt.

A nemzetközi szakirodalom a zöld gazdaságot hat főszektor mentén definiálja: megújuló energiák, zöld építőipar, tiszta közlekedés, hulladékkezelés, vízgazdálkodás, tájgazdálkodás.

A szerző nagyon hangsúlyozza az állam meghatározó szerepét a gazdaság zöldítésében.
Szlávik János – Valki László: A környezeti ipar a klímastratégia megvalósításának háttere • Minden környezetpolitika végső célja az utólagos és a kompenzációs környezetvédelem elkerülése, azaz a megelőző környezetvédelem középpontba való állítása. Ennek során az additív és az integrált környezeti technikák egyaránt használhatóak.

Az additív környezettechnika csoportjába tartoznak azok a berendezések és készülékek, amelyek „hozzáépülnek a termelési folyamatokhoz vagy termékekhez, és csökkentik a környezetbe való kiáramlást. Tipikus additív technikák a filterek, a füstgáztisztító eljárások, katalizátorok stb.

Az integrált környezeti technikákhoz fűződő elvárás, hogy eleve megelőző módszerekkel biztosítsák a környezeti terhelés csökkentését.

A klímastratégia szempontjából az üvegházhatású gázok, illetve az ózonkárosító anyagok légkörbe jutó mennyiségének redukálása az elsődleges cél.

Fodor István – Suvák Andrea: A környezetipar szerepe a gazdaság fenntartható fejlesztésében • A környezetipar azon törekvések megtestesüléseinek tekinthető, amelynek célja a modern termelési-fogyasztási rendszerek által okozott környezeti károk csökkentése. A környezetipari termékek és szolgáltatások három csoportot alkotnak: szennyezéskezelés, tiszta technológiák és erőforrás-gazdálkodás. Az ezekhez kapcsolódó üzleti tevékenységek lehetnek a berendezések és speciális anyagok gyártása, a szolgáltatásnyújtás, valamint az építés és üzembe helyezés.

A környezetipar jelenlegi állapota egy hosszú fejlődés eredménye, de a folyamat még nem állt le. A termelési-fogyasztási rendszerekbe integrált, környezetileg hatékony megoldások jelölik ki a fenntartható fejlődés követelményeit követő ipari tevékenységek következő fázisát. A környezetvédelmi ipar a természetbarát, erőforrás-hatékony és minimális szennyezéssel járó; a társadalmi-gazdasági folyamatokba beágyazottan működő gyakorlatra való átállás jelöli ki a gazdasági fejlődés és a környezeti fenntarthatóság közös útját.
Szarka László – Brezsnyánszky Károly: Globális környezeti alapkérdésekről • A szerzők szerint a globális problémák sorrendjében a klímaváltozás a harmadik helyet foglalja el. Az energia és a víz együttesen meghatározzák a többieket, például az élelmiszer-előállítást. Ha nincs elegendő energia és víz, akkor a társadalom működése lehetetlenné válik. A fő mozgatóerő globális méretekben a népesség rohamos növekedése. A gyógymód: az energia, a nyersanyagok és a víz takarékos használata, a termőterület kímélése, a természetközelibb életmód, a globális fogyasztói társadalom és a fogyasztói szemlélet visszaszorítása. Amíg a világ döntéshozói egyetlen környezeti paraméterre, például a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére koncentrálnak, garantált, hogy el sem jutnak a probléma lényegének valódi felismeréséig.

Azt javaslom a tisztelt Olvasónak, hogy keresse meg a könyvben a számára szakmailag legérdekesebb tanulmányokat, mert sok új ismerethez és szemléleti megközelítéshez juthat. (Baranyi Béla – Fodor István szerkesztők: Környezetipar, újraiparosítás és regionalitás Magyarországon. Pécs–Debrecen: MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézete, 2012, 365 p.)

Láng István

az MTA rendes tagja