Régi szokásunk, hogy az MTA új levelező tagjait

a Magyar Tudományban körkérdésekre adott válaszaik segítségével mutatjuk be.

Idén négy kérdésre kértünk választ.

1. Hogyan emlékszik vissza, mi volt a döntő mozzanat, pillanat az életében, amikor eldőlt – vagy eldöntötte –, hogy éppen ez a kérdés, probléma, tudományterület érdekli?

2. Mi az Ön eddigi legfontosabb tudományos eredménye?

3. Mi az a kérdés, probléma, ami az Ön tudományos területén ma nemzetközileg foglalkoztatja a kutatókat?

4. Kivel cserélne pályát? Akár egy másik tudományterületre, esetleg művészi pályára is gondolva…

KISS L. LÁSZLÓ (1972)

Fizikai Tudományok Osztálya • Szakterület: csillagászat, asztrofizika • Kutatási téma: csillaghalmazok, csillagok asztrofizikája: pulzáció és kettősség, exobolygók • Foglalkozás: kutatóprofesszor, MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont

1. A csillagászat nagyon korán felkeltette érdeklődésemet, hiszen első távcsövemet tízéves koromban könyörögtem ki a szüleimtől. A fényszennyezéstől viszonylag mentes falusi (horgosi) csillagos égbolt, az első távcsöves megfigyelések a holdkráterekről, bolygókról, csillaghalmazokról örökre emlékezetes eseményeknek bizonyultak, mert például mindmáig fel tudom idézni azt az augusztusi estét 1982-ből, amikor először megpillantottam a Hold „ragyás” felszínét. Az 1990-es években, a szegedi József Attila Tudományegyetemre kerülve a gyerekkori magok kikeltek, s már az első csillagászati témájú tudományos diákköri munkám megszületése után eldöntöttem, hogy a csillagászatban próbálok kutatóként elmélyülni. Húsz évvel később visszagondolva életem legjobb döntésének tartom, mert így válhatott eggyé szakma és szórakozás, ami a kutatói elfásulás, kiégés legjobb ellenszere.

2. Mivel kutatói életpályámon több szakterülettel is foglalkoztam, nem szívesen rangsorolom az eltérő területeken elért fontosabb felismeréseket. Legtöbb időt a pulzáló vörös óriás és szuperóriás csillagok természetének megértésére fordítottam, amivel már egyetemista koromban elkezdtem foglalkozni. A látszólag zajszerű fényváltozásokban a rejtett rend

(szer) felismerése, a többmódusú rezgések mellett a kaotikus csillagpulzáció kimutatása a saját szememben talán legfontosabb eredményem – noha nem biztos, hogy ezt a tudománymetriai mutatók teljes mértékben alátámasztják. Az elmúlt években a Kepler-űrtávcsővel, illetve exobolygókkal foglalkoztam legtöbbet; itt a korábban elképzelhetetlen minőségű adatok teljesen újszerű kutatásokat tettek lehetővé. Egy triplán fedő hármascsillag felfedezését a Science folyóiratban közöltük, s két további tanulmányban mutattuk meg, hogy pusztán a nagyon pontos és megszakításoktól mentes fényességmérésekből még a teljes háromdimenziós pálya is megadható a komplex többes csillagrendszerre – amelyben egyébként a vörös óriáscsillag főkomponens rezgéseit legnagyobb valószínűség szerint árapályerők gerjesztik. Szintén a Kepler adatait használtuk fel, hogy először mutassuk ki fotometriai úton egy exobolygó pályájának nagy szögű hajlását csillagának egyenlítőjéhez képest. Megjegyzem, hogy az említett egyedi eredményeken túl legfontosabbnak azt érzem, hogy egymástól látszólag távol eső csillagászati és asztrofizikai szakterületeken is képes vagyok otthonosan mozogni, megőrizve a nyitottságot az újszerű problémamegoldások keresésére, amit még annak idején a fizikusképzés során ismertem meg kiváló oktatóimtól.

3. Az exobolygó-kutatás korunk csillagászatának egyik legdinamikusabban fejlődő szakterülete, számtalan nyitott kérdéssel. Általában véve a felfedezésről egyre inkább a jellemzésre, megértésre tevődik át a hangsúly, aminek sikeréhez a világ élvonalába tartozó csillagászati műszerparkra, illetve új elméletek kidolgozására egyaránt szükség van. Egyértelmű, hogy a potenciális élethelyek azonosítása más csillagok körül az exobolygó-kutatás Szent Grálja, bár a Kepler-űrtávcső leállásával legalább tizenöt-húsz évvel kitolódott az első igazi iker-Föld felfedezése (egy 1 Nap-tömegű, G2 színképtípusú csillag körül 1 éves pályán egy Föld-tömegű és Föld-átmérőjű bolygó kimutatása). Viszont az exoplanéták korábban elképzelhetetlennek tartott gyakorisága arra is rámutatott, hogy a bolygók szinte bármilyen konfigurációban létezhetnek, így a lehetséges élethelyek sem feltétlenül csak a Naphoz hasonló csillagok körül keresendők. Jelenleg a legnagyobb erőfeszítéseket olyan új nagy csillagászati infrastruktúrák megépítésére fordítják, amelyekkel – több más alapkérdés kutatása mellett – a bolygólégkörök, bolygófelszínek közvetlenül is jellemezhetőek lesznek a 2020-as években. A hiperérzékeny műszerekhez nagy fénygyűjtőképességű földi óriásteleszkópokra, és az infravörös tartományban működő űrtávcsövekre lesz szükség. Ezek számtalan műszaki-technikai-elektronikai kutatás-fejlesztési feladatot vetnek fel, a csillagászok mellett munkát adva számtalan mérnöknek, műszaki szakembernek. A hazai csillagászat elemi érdeke még szorosabban bekapcsolódni ebbe a pezsgő folyamatba.

4. A tudomány mellett a világpolitika eseményeit követtem egész életemben szoros figyelemmel (emlékeim szerint még iskolába se jártam, amikor a szüleimnek büszkén mutogattam a Margaret Thatcherről és Khomeini ajatollahról készített rajzaimat…). Ezért aztán a fenti kérdést kombinálnám a mi lett volna, ha…? játékkal: az 1990-es évek első felében a világpolitikát meghatározó vezetők egyikeként talán többet is lehetett volna tenni a balkáni polgárháborúk kezeléséért. Ex-jugoszláv állampolgárként mély nyomot hagytak bennem az 1991–99 közötti konfliktusok, s az utólagos bölcsesség fényében egyes drámai események szinte biztosan elkerülhetők lettek volna. Sajnos ez már nem fog kiderülni, de ha tehetném, megpróbálnám…