A társadalmi innováció mint üzleti modell és egyben gazdasági-társadalmi szemlélet sikere igen erős figyelmeztetés a vas és acél gondolkodásának mostani újraterjedése idején. Az ilyen vállalkozások pénzügyi és nemzetközi sikere nehezen megkerülhető érv a régies gazdaságfelfogás ellenében, s ezt jól példázta a fentebb ismertetett konferencia több lelkesítő esettanulmánya.

A rendezvény résztvevőjeként éppen ennek a kettős megközelítésnek a természetes egysége volt számomra a kezdeményezés legfőbb tanulsága. Amikor nemzetközi szintű üzleti sikerek vagy nagyon is hazai közegben értelmezhető vállalkozások megvalósítói magától értetődően építik be a stratégiájukba a társadalmi összetevőket, a felelősségvállalás egyáltalán nem PR-fogásként zajló megélését, az el kell gondolkodtasson mindannyiunkat. Leginkább arról, hogy vajon valóban új jelensége-e ez a gazdaságnak, nem egyfajta visszatérésről van-e szó a kapitalista rend gyökereihez, évszázadokon át működő logikájához. Hiszen a magántulajdon mindig közösségi felelősség is volt egyben, a talentumokkal való jó sáfárkodás keresztényi kötelme kiterjedt a tőke értékteremtő voltának igenlésére. Az eredeti tulajdonképződés locke-i elvéből következik, amit a reformáció ideológiája és gyakorlata korábban a kontinensen is megerősített, hogy a tulajdonlás legitimációs alapja az értékteremtés ott, ahol korábban csupán a lehetőség volt meg. Innen szemlélve a szociális innovációk visszaidézik a klasszikus burzsoá habitusát, annak innovatív erejével – még ha persze a társadalmi vállalkozók közül számosan személyesen nem kevés antikapitalista eszmeiséget hordoznak is.

A Social Entrepreneurship ugyanakkor láthatóan mégsem romantikus széplelkek álmodozása csupán: jól felismert piaci szegmenset talált magának az ilyen jellegű marketing. Mindenekelőtt a tömegtermelésből és rideg profitmaximalizálásból kiábrándult középosztály az a fogyasztói csoport, amely hajlandó vagy több pénzt, vagy megelőlegezett bizalmat fordítani az ilyen vállalkozásokra. Még szélesebb üzleti mozgásteret kínál azoknak a szolgáltatásoknak, illetve fejlesztéseknek a köre, amelyek igénybevételekor a hasznossági szempontokon túlmutató elemek nagyban befolyásolják a fogyasztást. Ilyen jellemzően a gyermeknevelés, tanulás, tudatos étkezés, egészség stb. területe, ahol a bizalom, az ötletesség, a trendiség, a társadalmi beágyazódás, csoporthoz tartozás és újszerűség piacot teremtő, illetve profitot fokozó tényező.

A társadalmi vállalkozások a vállalkozói, innovátori habitusban is fordulatot hoztak. A hagyományos magyar panaszkultúra és bezárkózás helyébe a dinamikus, víziókkal és megújulási, „talpraállási” képességgel rendelkező, zömében fiatal résztvevők felfogása lép. Számukra az együttműködés természetes stratégia, hiszen a társadalmi vállalkozások nemzetközi hálózataiban ez alapkövetelmény. A másoktól való tanulást, a tudások megosztását, a szövetségek betartását köznapi megoldásként alkalmazzák. Kifejezetten támogatják egymást ötletekkel, reflexiókkal, infrastruktúrával, kapcsolatokkal. Az egyes kezdeményezések kudarcai nem veszik el a kedvüket, a sikertelenségekben inkább újabb lehetőséget és tanulságot látnak, mintsem világvégét. A nemzetközi üzleti és információs piacon mozognak, ott méretik meg magukat akár közvetlenül a termékekkel, akár közvetve a hálózatok tagjaiként. A korrupciós, urambátyámos, gyakran politikai összefonódásokkal terhelt hazai viszonyokkal igen kritikusak, de alig konfrontálnak velük, inkább kitérnek, és a maguk világát építik fel.

Meglehetősen idillikusnak hathat az előbbi leírás, azonban alig festi vonzóbbra a képet a valóságosnál. A társadalmi vállalkozások azon jelentősége, amivel már túllépnek szűken értelmezett szerepkörükön, az igen fontos közösségi értékek közvetítése. Ezt jó arányban teljesítik is. Itt mindezen következmények közül a tudományra, tudományművelésre vonatkozó néhány aktuálisan is érdekes szempontot említek.

A társadalmi vállalkozások jelentős része olyan innovációs jellegű tevékenységre épül, amely konkrét technológiai, illetve hozzáadott értéket szolgáltató kínálatot biztosít. Jellemzően ilyenek a (tele)kommunikációs, információs, dizájn vagy környezeti fejlesztések. Ezek mögött egyértelműen ott van a tudományos kutatás, még ha azt nem is maguk a vállalkozások végzik. Azonban jól érzékelteti az innovációs lánc korszerű felfogását, hogy a korábban időben és térben is nagyobb távolságot a felfedező jellegű (másképpen frontier vagy blue sky) kutatás, a fejlesztés és az innováció között nem egyszerűen lerövidíti, hanem magát a linearitást oldja fel folyamatos egymásrahatássá, összekapcsolódó folyamattá, kölcsönös ösztönzéssé és hasznosítássá. Így a társadalmi vállalkozások ezen része kettős haszonnal jár a tudomány számára. Egyfelől erősítik a tudományos kutatás gazdasági-társadalmi beágyazódottságát, a „Mode2”, „Mode3”, „Triple Helix” modellek érvényesülését. Másfelől nagyban hozzájárulnak a tudományos kutatást és képzést érő legitimációs támadások kezeléséhez, hiszen nyilvánvalóan mutatják a tudományos tevékenység gazdasági és társadalmi hasznosságát.

Különösen a társadalmi hasznosság hangsúlyozása lényeges, ugyanis ez rávilágít a társadalmi innováció egyik, eddig nem érintett sajátosságára. Ebben a szemléletben ugyanis egyértelműen megragadható, hogy az innováció szűkebb, materiális technológiai értelmezése már nem tartható. Közvetlen anyagi haszonnal s egyben közvetve tárgyiasuló társadalmi/egyéni működési javulással jár az innovációs aktivitás például a közösségi szolgáltatások rendjében. A hivatalok célszerűbb, időkímélő és életkönnyítő megoldásai legalább annyira innovációt követelnek, mint a lézertechnológia vagy a bútorgyártás, csak itt a jogi, közgazdasági, szervezetfejlesztési, pszichológiai stb. tudományok fogalmi rendszere és megoldásai testesülnek meg. A pedagógiai újdonságok az ismeretátadási hatékonyságot növelik, a szociálpszichológiai megfontolások pedig például segítenek a fokozott kockázatú munkahelyek teamjeinek összehangolt problémamegoldásában. A példák alapján látható, hogy a közvetlen társadalmi innováció jelentősége teljesen egyenrangú a műszakiéval, amit megerősít ez ilyen öndefiníciójú vállalkozások megléte.

Természetesen itt a tudományos kutatás egyik fontos fejleménye is jelen van, nevezetesen az interdiszciplinaritás mind erőteljesebb térnyerése. Bizonyára túlzó az a nézet, miszerint az érdekes és előremutató tudományos eredmények döntő többsége a határterületeken jön létre, de éppen a leginkább magas haszonkulccsal piacra került technológiai termékekben meghatározó a szellemi hozzáadott érték. Ezek kifejlesztéséhez pedig több, hagyományosan külön klasszifikált tudományterület igen szoros együttműködése alapozza meg a munkát. A társadalmi innováció tehát a tudomány egységére, s ezen keresztül a kulturális megosztottság feloldására is sikertörténeteken keresztül hívja fel a figyelmet.

A tudomány oldaláról van tehát miért üdvözölni és mint releváns kutatási témakört is figyelemmel kísérni a társadalmi innováció jelenségét. Leginkább mégis azért ajánlható a fiatalabb pályatársak figyelmébe, mert ilyen tevékenységükkel valódi ösztönzést, értékelkötelezett kollegialitást és a teljesítmény, az elhivatottság elismerését nyújtó közegben bontakozhatnak ki. Nekünk pedig a szolid irigykedésen túl a frissülés és bizakodás élményét adja a támogatásuk, a találkozás velük.

Fábri György

PhD, habilitált egyetemi docens
(ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar)
gyorgy.fabri@ppk.elte.hu
 

Kulcsszavak: társadalmi innováció, társadalmi vállalkozás és designgondolkodás, társadalmi hasznosság