Műtrágyázás – tanulságokkal

Eötvös Loránd 1889. június 24-én tartott akadémiai elnöki megnyitó beszédében arra utalt, hogy az MTA alapvető feladata a tudomány és az irodalom magyar nyelven való művelése és terjesztése. Megállapítja: „Leghátrább állunk a tudományos kézikönyvek dolgában. A színvonalas magyar nyelvű kézikönyv ritka. Főként azok a szakkönyvek fontosak, melyek hazánkra vonatkoznak.”

A 124 évvel ezelőtt megfogalmazottak mit sem veszítettek időszerűségükből. A természeti erőforrásokhoz, mint a talaj, víz, éghajlat, illetve az agronómiai-gazdálkodási-környezeti viszonyokhoz kapcsolódó kutatások bizonyos specifikummal rendelkeznek, és a nemzeti tudományok (hungarikum) körébe tartoznak. Létezik ugyanis magyar talaj, valamint földtani, hidrológiai, éghajlati, agronómiai, gazdálkodási környezet. Eltérő a csapadék mennyisége, részben a minősége, a hőmérséklet, a napsütéses órák száma, a talajok és növények minősége, vizeink összetétele stb. Részben más növényeket termesztünk, és másképpen gazdálkodunk.

Az eltérő természeti, talajtani, vízrajzi, éghajlati és gazdálkodási körülmények között nyert összefüggések és kutatási eredmények közvetlenül nem vihetők át más helyre, mert adataik részlegesen érvényüket vesztik, illetve félrevezetők. A természeti erőforrásokhoz kapcsolódó hazai kutatások helyettesíthetetlenek, mert másutt és mások által el nem végezhetők. Eredményeire gazdasági döntések, hazai szabványok, környezetvédelmi előírások, hasznosítással összefüggő szaktanácsadási és gazdálkodási eljárások épülnek. E kutatások mélysége és mennyisége határozza meg végső soron a gazdálkodás és irányítás hatékonyságát és ezzel az ország jólétét. Adatai nem évülnek el.

A növénytáplálási, műtrágyázási és általában a talajtermékenységi alapkutatásokkal szembeni igény ugrásszerűen megnőtt a 70-es évek elejére. Nem lehet tájakra, régiókra vagy talajtípusokra úgynevezett „optimális NPK adatokat/arányokat” javasolni, mint azt az 1950-es, 1960-as években gondoltuk. Az adag-arány NPK-tartamkísérletek informatikai ereje idővel csökkent. A szaktanácsadás táblaszinten folyik. A tapasztalatátvitel eszköze az agronómiailag és élettanilag értelmezhető növény- és talajvizsgálat.

A szerző 1973 őszén állította be műtrágyázási tartamkísérletét az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete Nagyhörcsök Telepén, mészlepedékes csernozjom talajon. A kísérlet új kutatási irányzatot honosított meg, új szemléletet teremtett. Tápláltsági szituációkat hozott létre: gyenge, közepes, kielégítő, túlzott vagy káros. Mindhárom meghatározó fő tápelem tekintetében, az összes lehetséges változót beállítva. Ezzel képes volt reprezentálni mindazon minőségileg eltérő tápláltsági viszonyokat, melyek az üzemek gyakorlatában előfordulnak, illetve előfordulhatnak a jövőben.

Lehetővé vált, hogy egyidejűleg vizsgálják mind a hiányos vagy túlzott, egyoldalú vagy kiegyensúlyozott stb. tápelemkínálat hatását a talajra és a növényre. Számszerű összefüggéseket állapítottak meg a növények termése, makro- és mikroelemtartalma, minőségi jellemzői, betegség-ellenállósága, gyomosodási viszonyai között a tápláltság függvényében. Az eredményeiket részletes talajvizsgálati és növénydiagnosztikai adatokhoz kötötték, határértékeket dolgozva ki a műtrágyázási szaktanácsadás számára. A kísérlet lehetővé tette a főbb ionantagonizmusok és szinergizmusok feltárását szabadföldi viszonyok között, értelmezésüket és beépítésüket a trágyahatások magyarázatába és a szaktanácsadásba. Az elmúlt négy évtized folyamán a szerző munkatársaival 24

szántóföldi növényfajra és telepített gyepre állapított meg talajvizsgálati és növénydiagnosztikai optimum, hiány- és túlsúlyellátottsági határkoncentrációkat.

A kísérlet sikeresen integrálta a rokontudományok képviselőit: talajbiológia, gyomtudomány, növénykórtan, takarmányozástan, élelmiszeripar (söripar, növényolajipar, kenderipar, cukoripar, az alkaloidaipar minőségvizsgáló laboratóriumai és szakemberei). Ezzel lehetővé vált összetettségükben úgy megismerni a jelenségeket és folyamatokat, ahogy azok a természetben megjelennek. Rendszeresen folytak talajkémiai és időnként speciális talajbiológiai vizsgálatok. A szántott réteg elemzésén túl 6 méterig terjedő mélységi mintavételekre is sor került, hogy az egyes elemek kimosódását, talajvízbe jutását nyomon kövessék. Az alkalmazott ICP-technika segítségével húsz-huszonöt elemet határoztak meg rutinszerűen. Emellett vizsgálták az oldhatósági formákat, elemfrakciókat.

A kísérletek első évtizedének tanulságait összefoglaló kiadvány 2012-ben 177, míg a következő tizenhét év eredményeit bemutató kiadvány 356 oldalon, 2013-ban jelent meg az Akaprint Nyomda kiadásában, fóliázott kötésben. Az előszót követően kerül sor a termőhely, valamint a kísérleti körülmények leírására. Az eredmények évenként, a vizsgált növények sorrendjében kerültek bemutatásra. Az első tíz évben búza (két éven át), kukorica (két éven át), burgonya, őszi árpa, zab, cukorrépa, napraforgó, mák. A következő tizenhét évben: őszi repce, mustár, sörárpa, olajlen, szója, rostkender, borsó tritikále, szemescirok, silókukorica, sárgarépa, rozs, köles, bab, olaszperje (két éven át), spenót.

Az évente kapott tízezres nagyságú adattömeget statisztikailag precízen értékelve az első évtizedben 99, a második tizenhét évben 210 táblázat foglalja össze. A szerző és munkatársai minden év főbb tanulságait külön is megfogalmazzák magyar és angol nyelven. Közlik a megjelent tudományos cikkek táblázatcímeinek angol fordításait, hogy az eredményeket az idegen nyelvű olvasók számára is elérhetővé tegyék.

Az első tíz év kutatásairól 52, a következő tizenhét évről 87 saját közlemény számol be. Az egyes közlemények általában nagyívű történeti és nemzetközi áttekintést adnak a vizsgált növényfaj szakirodalmából. A munka külön értékét képezi az ismeretek ilyetén összegzése, német/orosz/angol/magyar források értékelése évszázados áttekintéssel. Az első tíz év kultúráit tárgyalva 125, a másik tizenhét évet érintve 223 szakirodalmi hivatkozás történik.

A kiadványok borítóján feltüntették az alapul szolgáló közlemények társszerzőit. A lista harmincnégy nevet tartalmaz a kísérlet négy évtizedét, az utóbbi tizenhárom évben telepített gyep közléseit is tekintetbe véve. Számosan már nincsenek velünk. De tovább élnek munkáikban, melyekre egy szakszerűbb gazdálkodás épülhet. A könyveket végül huszonhat tételt felsorolva az MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet által 1980 és 2013 között publikált kiadványok címjegyzéke zárja.

Az ismertetett munkák ajánlhatók a kutatás, oktatás, szaktanácsadás és tágabban minden, a téma iránt érdeklődő számára. Letölthetők a korábbi kiadványokkal együtt az MTA ATK TAKI honlapjáról: www.mta-taki.hu, illetve ingyen hozzáférhetők, míg a készlet tart. (Kádár Imre összállító: A mezőföldi műtrágyázási tartamkísérlet első évtizedének tanulságai. Budapest: MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet, 2012, 177 p., 99 táblázat; Kádár Imre összállító: A mezőföldi műtrágyázási tartamkísérlet tanulságai 1984-2000. Budapest: MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet, 2013, 356 p., 210 táblázat)

Németh Tamás

az MTA rendes tagja