A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 KÖNYVSZEMLE

X

Sipos Júlia gondozásában

 

 

Család 2.0


A család nagy téma. Hosszú idő óta foglalkoztatja mindazokat, akiknek véleményük volt és van arról, hogy hogyan volna előnyös élni az emberi életet általában. Megvalósuló formáiban pedig mindnyájunkat, hiszen – akár családban élünk, akár csak mások családi életének vagyunk tanúi – kötődéseink vagy lehetőségeik elhárítása élményeken, illetve azok átgondolásán alapulnak. A családot ezért mindig időszerű vizsgálni, olyankor meg különösen – és ma kétségtelenül ilyen időszakban élünk, ezt bizonyítja Somlai Péter könyve –, amikor jelentősen átalakul annak a gyakorlata, ahogyan a családhoz fűződő funkciókat különböző együttélési-szervezeti formákban élik meg sokak, és változik e formák megítélése is.

Somlai Péter korunk ezen változásainak jellemzőit ragadja meg, és magyarázatukat nagyívű történeti alakulásmenetet követve keresi kivételes erudícióval és széles körű tapasztalatok birtokában, amelyeket korábbi könyveiben dolgozott fel. (Ezek egyikére szerényen ugyan utal [18.], de a bibliográfiában ne keresse az olvasó, csak a belső borítón találja meg.) Ami a vizsgálódás időszakát és összefüggésrendjét illeti, a mű alcíme ad eligazítást: a szerző az európai civilizáció hátteréből kinőtt család formálódását vizsgálja az erről a kontinensről és Észak-Amerikából vett információk, elméletek alapján a 19. század elejétől napjainkig húzódóan. Ezt a tényt, néprajzkutatóként, olyan tudomány művelőjeként tartom fontosnak leszögezni, amely döntően járult hozzá a család megismeréséhez azáltal, hogy bemutatta az együttélés formáinak változatosságát a Földön, sőt egyes elméleti konstrukciókban evolúciós sorukat is felvázolta. Ez a sokszínűség ma is létezik, azt követően is, hogy az ipari civilizáció átterjedt más kulturális hagyományokkal rendelkező térségekre. A megállapítás vonatkozik a struktúrákra, s főleg a családi viszonyokban érvényesülő ideológiákra.

Az áttekintett nagy korszakot két forradalmi változás szerint tagolja a szerző, amelyek a gazdaság szerkezetében, életformát meghatározó működési módjában következtek be, a létbiztonságot érintve demográfiai következményekkel jártak, és mindezeknek szükségképpen társadalomszervezeti kihatásaik voltak, melyek tápot adtak a család válságával kapcsolatos aggodalmaknak is. Az első, az ipari forradalom, létrehozta a polgári családot, a második, a posztindusztriális kapitalizmus létrehozza a posztmodern családot. Azok a fejezetek, amelyekben a család ilyetén gazdasági – társadalmi hátterét világítja meg, az Öt tételben a család válságáról és a familizmus szelleméről, valamint a Poszt- avagy az új társadalom a felismeréseknek különösen bravúros összefoglalói, figyelmükbe ajánlhatók azoknak is, akiket nem elsősorban a család foglalkoztat.

A két időszak, amelyekre a mű két része kiterjed, azonban nem azonos hosszúságú. A polgári családot tárgyaló fejezetek a 18. század végétől a 20. század 60-as éveiig terjedő fejleményeket tárgyalnak, míg a posztmodern családnak szentelt rész csak másfél emberöltőnyi idő, a mi jelenkorunk, mondhatjuk. Ennek megfelelően a jellemzők bemutatása is jóval részletezőbb. Az egyidejű sokféleség nem csupán mint a kor sajátossága emelődik ki, de bizonyítást is nyer a bemutatott változatokkal, olyan problémakörök megtárgyalása is helyet kap, mint a családi erőszaké, vagy az idősebbek válást, megözvegyülést követő együttélési formáié – igazolva, hogy az 1970-es évektől bekövetkezett életforma-változások állnak a szerző vizsgálódásainak középpontjában.

A polgári családra vonatkozóan a tárgyalás módja más jellegű. Magának a formációnak modell jellegén van a hangsúly, a jellegzetes alkotóelemek összekapcsolódásán és ezek változásával a modell módosulásán. Somlai Péter a lényegi kiindulópontnak a családi lét elkülönülését tekinti a megélhetés, az igazgatás, az oktatás és egyéb professzionálissá vált tevékenységek megannyi formájától, ami visszahatott a családon belüli viszonylatok rendjére, kiváltotta a családi élet megismerésének, megítélésének szemléleti változását, nem mellesleg megszülve a gyermekekkel való intenzív foglalkozás különböző szervezett formáit az iskolától a pszichológiáig, személyes vágyakat és igényeket támasztott, áthágva a munkamegosztás ősidőkig visszanyúló

 

 

kontúrjait, megcsillantva a nők egyenjogúsításának esélyét, ha nem is a teljességét. Vagyis a polgári családi lét ellentmondásos tendenciák kiindulópontjává vált, maga után vonva végül magának a polgári családformának nem csupán a kritikáját, hanem érvényességének megkérdőjelezését.

A választott tárgyalásmód lehetővé teszi, hogy olyan témaköröket tárgyaljon a szerző, amelyek a két korszak eltéréseit igen plasztikussá teszik, mint például az életút felvázolása, az erkölcsi normák megkettőződésének vagy egységesülésének kérdése.

A polgári modellt, fogantatásakor, szükségképpen az ipari forradalmat megelőző korszak családtípusával állítja szembe Somlai Péter, amelyet nagyobb részt a gazdálkodás és az élet egységét fenntartó élelmiszertermelők éltettek, és hasonló mintát követett a városi lét is. A munkahely és a családi otthon kettősségére épülő polgári család életformájának egyéb elemeit azonban az egyidejű társadalom más társadalmi helyzetű csoportjai nem, alig, vagy csak megkésve követték, ezért a családi viszonyok sokfélesége a 18. század végétől az 1960-as évekig terjedő időszakban is tetten érhető volt. Erre a tényre a szerző lépten-nyomon utal, de a posztmodern viszonyokéhoz hasonló körképre nem vállalkozik, annak felvázolása bizonnyal agyon is nyomná a munkáját. Behatóbban csak a család felváltását célzó kommunák kérdéskörét taglalja, ami a recenzensnek eszébe juttatja, hogy a „polgári” mintával párhuzamosan létezett más jellegű családi viszonyok, viselkedési normák és ideológiák némelyike is továbbélhet a mai posztmodern változatokban.

Ezen nem is nagyon csodálkozhatunk, mert mindaz, amit a posztmodern világból új jellemzőnek ismerhetünk meg, nem újdonság abban az értelemben, hogy ne fordult volna elő korábban. Újdonság viszont abban az értelemben, hogy a korábban esetleges vagy lenézett, megvetett létforma tömegessé válhatott, és társadalmilag elfogadottá vált. Mindez azért következhetett be, mert a posztmodern világnak, ha van igazi jellemzője, az annak az igénynek a kihangsúlyozása, hogy az egyénnek jogában áll megválasztani életmódját, nézetrendszerét. Ez ugyan a maga teljességében sehol sem következik be, mert minden társadalom, a maga folytonossága érdekében, kisebb-nagyobb mértékben jogot formál tagjai egyéni életének bizonyos keretek közötti alakítására, de az életmód megválasztásának fokozódó elismertsége együtt jár azzal a törekvéssel, hogy ki-ki beállítottsága szerint megkíséreli csökkenteni az életére támasztott társadalmi igényt. Manapság ez is meghúzódik az együttélési formák sokfélesége mögött.

Miként a polgári család létrejöttét mint válságot látók voltaképpen egy korábbi, patriarchális családmodell védelmében léptek fel, úgy a mai család válságát emlegetők is egy megelőző korszak család és társadalom közötti (vélelmezett) egyensúlyának megbomlásától tartanak a növekvő egyéni választások sokféleségének elszaporodásától félve. Ám tudjuk, hogy a polgári családmodell sem dominált mindenfelé az európai típusú civilizáció elterjedési területén. Lehetőségek, a társadalom strukturáltsága, a munkamegosztásban elfoglalt helyzet és különböző hagyományok befolyásolták érvényesülését. Ugyanez vonatkozik a mai sokféleségre is, terjednek az új eszmék: elfogadottá váltak például a tartós kapcsolatok a fiatalok között a mai magyar falvakban, ám ott még él annak az igénye, hogy házasságkötésbe, családalapításba torkolljanak azoknál, akik helyben kívánnak maradni, miközben a szingli életforma sem okvetlenül a vágyott, inkább gyakorta olyan életforma városi „fiatalok” között, amellyel kénytelenek beérni.

Más olvasókat bizonyára más irányú töprengésre indít Somlai Péternek a létet és az életérzést befolyásoló, számos tényezőt figyelembe vevő nagyszabású munkája, amelynek végkicsengésére érdemes odafigyelni: a család ma is nagyon erős intézmény, amelyben az „együttélők egyszerre akarják a biztonságot és a szabadságot”. Amihez hozzáfűzi: olykor korrekciók árán. (Somlai Péter: Család 2.0. Együttélési formák a polgári családtól a jelenkorig. Budapest: Napvilág, 2013, 227 p.)

Sárkány Mihály

szociálantropológus, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet