Család 2.0
A család nagy téma. Hosszú idő óta foglalkoztatja mindazokat,
akiknek véleményük volt és van arról, hogy hogyan volna előnyös élni
az emberi életet általában. Megvalósuló formáiban pedig
mindnyájunkat, hiszen – akár családban élünk, akár csak mások
családi életének vagyunk tanúi – kötődéseink vagy lehetőségeik
elhárítása élményeken, illetve azok átgondolásán alapulnak. A
családot ezért mindig időszerű vizsgálni, olyankor meg különösen –
és ma kétségtelenül ilyen időszakban élünk, ezt bizonyítja Somlai
Péter könyve –, amikor jelentősen átalakul annak a gyakorlata,
ahogyan a családhoz fűződő funkciókat különböző
együttélési-szervezeti formákban élik meg sokak, és változik e
formák megítélése is.
Somlai Péter korunk ezen változásainak jellemzőit
ragadja meg, és magyarázatukat nagyívű történeti alakulásmenetet
követve keresi kivételes erudícióval és széles körű tapasztalatok
birtokában, amelyeket korábbi könyveiben dolgozott fel. (Ezek
egyikére szerényen ugyan utal [18.], de a bibliográfiában ne keresse
az olvasó, csak a belső borítón találja meg.) Ami a vizsgálódás
időszakát és összefüggésrendjét illeti, a mű alcíme ad eligazítást:
a szerző az európai civilizáció hátteréből kinőtt család
formálódását vizsgálja az erről a kontinensről és Észak-Amerikából
vett információk, elméletek alapján a 19. század elejétől napjainkig
húzódóan. Ezt a tényt, néprajzkutatóként, olyan tudomány
művelőjeként tartom fontosnak leszögezni, amely döntően járult hozzá
a család megismeréséhez azáltal, hogy bemutatta az együttélés
formáinak változatosságát a Földön, sőt egyes elméleti
konstrukciókban evolúciós sorukat is felvázolta. Ez a sokszínűség ma
is létezik, azt követően is, hogy az ipari civilizáció átterjedt más
kulturális hagyományokkal rendelkező térségekre. A megállapítás
vonatkozik a struktúrákra, s főleg a családi viszonyokban
érvényesülő ideológiákra.
Az áttekintett nagy korszakot két forradalmi
változás szerint tagolja a szerző, amelyek a gazdaság szerkezetében,
életformát meghatározó működési módjában következtek be, a
létbiztonságot érintve demográfiai következményekkel jártak, és
mindezeknek szükségképpen társadalomszervezeti kihatásaik voltak,
melyek tápot adtak a család válságával kapcsolatos aggodalmaknak is.
Az első, az ipari forradalom, létrehozta a polgári családot, a
második, a posztindusztriális kapitalizmus létrehozza a posztmodern
családot. Azok a fejezetek, amelyekben a család ilyetén gazdasági –
társadalmi hátterét világítja meg, az Öt tételben a család
válságáról és a familizmus szelleméről, valamint a Poszt- avagy az
új társadalom a felismeréseknek különösen bravúros összefoglalói,
figyelmükbe ajánlhatók azoknak is, akiket nem elsősorban a család
foglalkoztat.
A két időszak, amelyekre a mű két része kiterjed,
azonban nem azonos hosszúságú. A polgári családot tárgyaló fejezetek
a 18. század végétől a 20. század 60-as éveiig terjedő fejleményeket
tárgyalnak, míg a posztmodern családnak szentelt rész csak másfél
emberöltőnyi idő, a mi jelenkorunk, mondhatjuk. Ennek megfelelően a
jellemzők bemutatása is jóval részletezőbb. Az egyidejű sokféleség
nem csupán mint a kor sajátossága emelődik ki, de bizonyítást is
nyer a bemutatott változatokkal, olyan problémakörök megtárgyalása
is helyet kap, mint a családi erőszaké, vagy az idősebbek válást,
megözvegyülést követő együttélési formáié – igazolva, hogy az
1970-es évektől bekövetkezett életforma-változások állnak a szerző
vizsgálódásainak középpontjában.
A polgári családra vonatkozóan a tárgyalás módja
más jellegű. Magának a formációnak modell jellegén van a hangsúly, a
jellegzetes alkotóelemek összekapcsolódásán és ezek változásával a
modell módosulásán. Somlai Péter a lényegi kiindulópontnak a családi
lét elkülönülését tekinti a megélhetés, az igazgatás, az oktatás és
egyéb professzionálissá vált tevékenységek megannyi formájától, ami
visszahatott a családon belüli viszonylatok rendjére, kiváltotta a
családi élet megismerésének, megítélésének szemléleti változását,
nem mellesleg megszülve a gyermekekkel való intenzív foglalkozás
különböző szervezett formáit az iskolától a pszichológiáig,
személyes vágyakat és igényeket támasztott, áthágva a munkamegosztás
ősidőkig visszanyúló
|
|
kontúrjait, megcsillantva a nők egyenjogúsításának
esélyét, ha nem is a teljességét. Vagyis a polgári családi lét
ellentmondásos tendenciák kiindulópontjává vált, maga után vonva
végül magának a polgári családformának nem csupán a kritikáját,
hanem érvényességének megkérdőjelezését.
A választott tárgyalásmód lehetővé teszi, hogy
olyan témaköröket tárgyaljon a szerző, amelyek a két korszak
eltéréseit igen plasztikussá teszik, mint például az életút
felvázolása, az erkölcsi normák megkettőződésének vagy
egységesülésének kérdése.
A polgári modellt, fogantatásakor, szükségképpen az
ipari forradalmat megelőző korszak családtípusával állítja szembe
Somlai Péter, amelyet nagyobb részt a gazdálkodás és az élet
egységét fenntartó élelmiszertermelők éltettek, és hasonló mintát
követett a városi lét is. A munkahely és a családi otthon
kettősségére épülő polgári család életformájának egyéb elemeit
azonban az egyidejű társadalom más társadalmi helyzetű csoportjai
nem, alig, vagy csak megkésve követték, ezért a családi viszonyok
sokfélesége a 18. század végétől az 1960-as évekig terjedő
időszakban is tetten érhető volt. Erre a tényre a szerző
lépten-nyomon utal, de a posztmodern viszonyokéhoz hasonló körképre
nem vállalkozik, annak felvázolása bizonnyal agyon is nyomná a
munkáját. Behatóbban csak a család felváltását célzó kommunák
kérdéskörét taglalja, ami a recenzensnek eszébe juttatja, hogy a
„polgári” mintával párhuzamosan létezett más jellegű családi
viszonyok, viselkedési normák és ideológiák némelyike is továbbélhet
a mai posztmodern változatokban.
Ezen nem is nagyon csodálkozhatunk, mert mindaz,
amit a posztmodern világból új jellemzőnek ismerhetünk meg, nem
újdonság abban az értelemben, hogy ne fordult volna elő korábban.
Újdonság viszont abban az értelemben, hogy a korábban esetleges vagy
lenézett, megvetett létforma tömegessé válhatott, és társadalmilag
elfogadottá vált. Mindez azért következhetett be, mert a posztmodern
világnak, ha van igazi jellemzője, az annak az igénynek a
kihangsúlyozása, hogy az egyénnek jogában áll megválasztani
életmódját, nézetrendszerét. Ez ugyan a maga teljességében sehol sem
következik be, mert minden társadalom, a maga folytonossága
érdekében, kisebb-nagyobb mértékben jogot formál tagjai egyéni
életének bizonyos keretek közötti alakítására, de az életmód
megválasztásának fokozódó elismertsége együtt jár azzal a
törekvéssel, hogy ki-ki beállítottsága szerint megkíséreli
csökkenteni az életére támasztott társadalmi igényt. Manapság ez is
meghúzódik az együttélési formák sokfélesége mögött.
Miként a polgári család létrejöttét mint válságot
látók voltaképpen egy korábbi, patriarchális családmodell védelmében
léptek fel, úgy a mai család válságát emlegetők is egy megelőző
korszak család és társadalom közötti (vélelmezett) egyensúlyának
megbomlásától tartanak a növekvő egyéni választások sokféleségének
elszaporodásától félve. Ám tudjuk, hogy a polgári családmodell sem
dominált mindenfelé az európai típusú civilizáció elterjedési
területén. Lehetőségek, a társadalom strukturáltsága, a
munkamegosztásban elfoglalt helyzet és különböző hagyományok
befolyásolták érvényesülését. Ugyanez vonatkozik a mai sokféleségre
is, terjednek az új eszmék: elfogadottá váltak például a tartós
kapcsolatok a fiatalok között a mai magyar falvakban, ám ott még él
annak az igénye, hogy házasságkötésbe, családalapításba torkolljanak
azoknál, akik helyben kívánnak maradni, miközben a szingli életforma
sem okvetlenül a vágyott, inkább gyakorta olyan életforma városi
„fiatalok” között, amellyel kénytelenek beérni.
Más olvasókat bizonyára más irányú töprengésre
indít Somlai Péternek a létet és az életérzést befolyásoló, számos
tényezőt figyelembe vevő nagyszabású munkája, amelynek
végkicsengésére érdemes odafigyelni: a család ma is nagyon erős
intézmény, amelyben az „együttélők egyszerre akarják a biztonságot
és a szabadságot”. Amihez hozzáfűzi: olykor korrekciók árán. (Somlai
Péter: Család 2.0. Együttélési formák a polgári családtól a
jelenkorig. Budapest: Napvilág, 2013, 227 p.)
Sárkány Mihály
szociálantropológus, MTA
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet
|
|