A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 FULLERÉNEK: SZÉPSÉG ÉS HASZNOSSÁG*

X

Jánossy András

az MTA rendes tagja, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Fizikai Intézet Kondenzált Anyagok MTA–BME kutatócsoport

atj(kukac)szfki.hu

 

 

A legegyszerűbb fullerént, a C60-at és néhány más szénalapú, zárt szerkezetű társát a csillagközi tér molekuláinak laboratóriumi előállítására végzett kísérletek során véletlenül fedezték fel (Kroto et al., 1985). Csak huszonöt évvel később vált bizonyossá, hogy a C60 viszonylag nagy koncentrációban tényleg előfordul az űrben (Sellgren et al., 2010). A felfedezés azonban jóval általánosabb jelentőségű volt; a fullerének és vegyületeik fizikai és kémiai vizsgálata sok ezer kutató fantáziáját mozgatta meg.

 

 

 

1. ábra • A C60-molekula.

(Az ábrákon az atomok mérete önkényes.)

 

 

A csonka ikozaéder, a tisztán szénből álló C60 „focilabda” molekulaszerkezete geometriai alakzatként már sok évszázada ismert (1. ábra). A reneszánsz festő, Piero della Francesca 1480 körül megjelent matematikakönyvében a csonka ikozaéder nem különösen szép, inkább csak egyike a nagyszámú, a perspektívát két dimenzióban megjelenítő ábrázolási feladatnak (2. ábra). Leonardo da Vinci festményén úgy érezzük, hogy a szabályos test a mérnököt és művészt nemcsak érdekelhette, hanem gyönyörködtette is (3. ábra). Buckminster Fullert (a fullerének névadóját) és Szadao Sódzsit (Shoji Sadao) mind a szépség, mind a hasznosság szempontjai vezérelték, amikor az 1967-es montreali világkiállítás USA-pavilonjának óriás kupoláját hatszögekből és ötszögekből alkották meg. (Lásd még Darvas György [1999] Szimmetria a tudományban és a művészetben és Pásztor Emil [2003] A művészi térlátás és az orvosi diagnosztikai képalkotás kapcsolatáról című tanulmányait.)

 

 

 

 

2. ábra • Piero della Francesca reneszánsz festő

és matematikus tankönyvében a 60 sarkú csonka ikozaéder (felső sor, második ábra) a három-dimenziós alakzatok kétdimenziós ábrázolásának példája. (Forrás: Piero della Francesca: De quinque corporibus regularibus. 1480 körül, Vatikáni Könyvtár)

 

A fullerének felfedezését követő kezdeti, „tisztán alapkutatási” periódus lecsengésével a kutatási támogatásért folyamodó nagyszámú pályázat világszerte a távol- vagy közeljövőbeli hasznossággal érvelt, pedig a pályázók szemében a szerkezetek szépsége, tudományos érdekessége valószínűleg ugyanolyan fontos tényező volt. A területre irányuló figyelem nem véletlen, mert a fullerének és egyszerű vegyületeik igen változatos kristályokat alkotnak. Több fullerénvegyület viszonylag magas hőmérsékletekig szupravezető fém, a szigetelők egy része pedig rendezett mágnes (legtöbbször antiferromágnes). Az alábbiakban a fullerénalapú anyagok néhány alkalmazási lehetőségéről lesz szó. A javasolt megoldások legtöbbször nem reálisak, de az alapkutatásnak nem is igazi célja, hogy az előzetes várakozásnak megfeleljen. Az itt vázolt példákban a szénalapú anyagok fizikai és kémiai tulajdonságairól alkotott új elképzelések fontosabbak lehetnek, mint az esetleges elektronikus szerkezetek. Talán kivétel az MRI-kontrasztanyag, amelyről elképzelhető, hogy már a közeljövőben alkalmazzák. A fullerének felfedezése új szemléletet hozott, amennyiben a szén fizikusok számára is érdekessé vált. Az egykori fullerénkutatók jó része ma a húsz évvel ezelőtt ismeretlen szén nanocsövekben és az egyetlen atom vastagságú grafén szénrétegekben látja a jövő hasznos anyagait.

 

 

 

3. ábra • A csonka ikozaéder a Leonardo da Vincinek tulajdonított festményen perspektivikusan jelenik meg.

Forrás: Fra’ Luca Pacioli: De Divina Proportione. 1498 körül.

 

 


Lehet-e a C60-ba zárt nitrogénatom
egy kvantumszámítógép alapegysége?


A fullerének zárt szénmolekuláiba számos atom, illetve kisebb molekula zárható. Ezeket endohedrális fulleréneknek nevezzük, és A@Cn-nel jelöljük, ahol A a bezárt atom vagy molekula jele, n a zárt héj szénatomjainak száma. Több kutatócsoport foglalkozott az N@C60-molekulára alapozott kvantumszámítógép lehetőségével. A nagyszámú endohedrális molekula közül csak az N- (és esetleg a P-) atommal töltött fullerén jön számításba. Az endohedrális fullerének tipikus példája a La@C82, amelynek fullerénhéja töltött, mert három elektront vesz fel a körbezárt „endohedrális” lantánatomtól. A La3+-ion nem a molekula közepén van, hanem hozzátapad a negatívan töltött héjhoz. Az ilyen inhomogén töltéseloszlású endohedrális molekulák kristályokba helyezve erősen kölcsönhatnak. A kvantumszámítógép alapelemeként számításba jövő N@C60 (4. ábra) azonban egészen más; a nitrogén semleges atomként helyezkedik el az ugyancsak semleges C60-héj közepén (Murphy et al., 1996). A különleges szerkezetben a középen álló N-atom alig hat kölcsön a héjjal, és az N@C60-molekula kémiailag alig különbözik a C60-molekulától, az N-atom a héj elektronszerkezetét nemigen befolyásolja. (A stabil, semleges nitrogénatom a C60-molekula közepén nagy meglepetés, a szabad nitrogénatom ugyanis igen reakcióképes.)

 

 

 

4. ábra • Az N@C60-kristályban semleges nitrogénatom van

a C60-molekulák közepén. A javasolt kvantumszámítógép az N-atom három külső elektronjának és atommagjának mágnes-ségén alapszik. A kiinduló állapotban az összes N-atommag mágneses momentuma azonos irányú.

 

 

Az elképzelés szerint a számítógépben az N@C60 vagy tisztán kristályban rendezett, vagy szilárd oldatot képez a C60-kristállyal.1 Működésében mind az N-atomok elektronjaitól származó mágnességnek, mind az atommagok jóval kisebb magmágnességének szerepe van. A memóriát az egymással és a környezettel (elektronokkal, rácsrezgésekkel) gyengén kölcsönható 15N-atommagok hosszú élettartamú spinállapotai adják. (A 15N-izotóp ½ spinjéhez 2 állapot tartozik, ami egyszerűbb, mint a szokásos 14N-izotóp 1-es magspinjéhez tartozó 3 állapot.) A tényleges számítógépben a memóriát nem az egyes atommagok független spinállapotai, hanem számos 15N-mag kollektív állapota adja, de ennek megvalósításától az eddig vizsgált rendszerek távol állnak.

Az N-atom magmágnessége és elektronmágnessége közötti kölcsönhatás kicsi, de nem zérus. Ez teszi lehetővé, hogy a számítások végzéséhez a magspinállapotok között átmeneteket hozzunk létre megfelelő, az elektronokat gerjesztő elektromágneses impulzusokkal. Megjegyezzük, hogy a semleges nitrogénatom nagyjából annyira mágneses, mint a vasatom. Az N-atom mágnességét a külső elektronhéj három elektronjának egymással párhuzamosan álló, összeadódó mágneses momentuma adja. Az N@C60-kristály azonban nem ferromágneses (sem antiferromágneses), mert a molekulák közötti kölcsönhatások gyengék.

A számítógép működésének számos előfeltétele van, ezek egyike a jól definiált kiinduló állapot, esetünkben az összes atom mag- és elektronmágnességének teljes polarizációja, azonos irányba állítása. Szobahőmérsékleten az egyes atomok mágnessége rendezetlen, nagy mágneses terek is kevéssé polarizálják a rendszert. Folyékony hélium hőmérsékleten, néhány kelvinen (K), az elektronok az elérhető mágneses terekben már telítésig polarizálhatók, de a környezettel termikus egyensúlyban, az atommagok három nagyságrenddel kisebb mágneses momentumai már nem. A probléma mégis megoldható, mert alkalmas rádiófrekvenciás impulzusok hatására az elektronok úgy polarizálják az atommagokat, mintha a kristály egészéhez képest jóval alacsonyabb hőmérsékleten lennének. Az N@C60-nal végzett kísérletekben (Morley et al., 2007) a kristály néhány K hőmérsékleten maradt, viszont a kristállyal nagyon gyengén kölcsönható, rádiófrekvenciás impulzusokkal millikelvin alatti hőmérsékletre lehűtött atommagok mágneses polarizációja majdnem teljes. Ez és az ehhez hasonló kísérletek szépek, de legalábbis érdekesek, még akkor is, ha esetleg az N@C60-ra alapozott kvantumszámítógép nem valósítható meg.


C59N-fullerénnel dópolt C60
és szén nanocső félvezetők


A C60 nagyon stabil molekula, 2000 °C körüli hőmérsékleten keletkezik, ezért szublimálással jól tisztítható. A nagy tisztaságú C60-kristály szobahőmérsékleten jó szigetelő, nem vezeti az elektromos áramot. Ez azzal függ össze, hogy a C60-molekula elektronszerkezete a nemesgázok atomjainak elektronszerkezetéhez hasonlít, amennyiben legfelső energiájú elektronhéja betöltött. Nagy energia kell ahhoz, hogy egy C60-molekulától elvegyünk egy elektront, és áthelyezzük egy másikra. Ennek megfelelően a C60-kristály azért nem vezet, mert az elektromos vezetéshez csak nagy energiájú elektronok járulnak hozzá, amelyek szobahőmérsékleten gyakorlatilag nincsenek. Ha azonban a kristályhoz olyan elektrondonor molekulát adunk, amely szívesen megszabadul valamelyik elektronjától, azaz könnyen ionizálódik, akkor az elektronikai alkalmazások szempontjából hasznos félvezető anyagot kaphatunk. Fontos, hogy a nagy tisztaságú C60-kristályban a bejuttatott többletelektronok nagy távolságokra jutnak el ütközésmentesen, tehát kevés elektron hozzáadásával a kristály elektromos tulajdonságai jól szabályozhatók. Felmerült, hogy a C60-nal szilárd oldatot képező elektrondonor molekulával félvezető készíthető. A szilárd oldatban a donormolekula koncentrációja változtatható, ezért a többletelektron hozzáadása, azaz a dópolás mértéke kontrollálható.

A C59N-fullerénmolekula jó donorválasztásnak tűnt (5a. ábra). A C60-nal szinte azonos méretű molekulának egy többletelektronja van, minthogy benne egy 6 elektronos szénatom 7 elektronos nitrogénatomra van cserélve. A kis koncentrációjú C59N:C60 szilárd oldat fizikai módszerekkel viszonylag könnyen előállítható, és ráadásul szublimálással jól tisztítható. A C59N mágneses molekula; a páratlan többletelektron, ha nem is egyenletesen, de szétoszlik a fullerénhéjon. A molekulán szétterülő mágnesség teszi lehetővé, hogy a rendszert ESR- (elektronspin-rezonancia) technikával széles hőmérséklet-tartományban vizsgáljuk. A nagy tisztaságú kristályokban már pár milliomod rész C59N-nel dópolt C60 tulajdonságai is jól mérhetők. Az elektronszerkezeti számítások megerősítették, hogy a C59N alkalmas lehet donornak (Andreoni et al., 1992). A várakozás szerint a C60-ban oldott C59N-molekulák többletelektronjai alacsony hőmérsékleten a C59N-molekulán maradnak, de szobahőmérsékleten jelentős részük szétterjedhet a C60-kristályban.

A kísérletek az előzetes várakozásnál jóval bonyolultabb eredményt adtak (Rockenbauer et al., 2005). A C59N:C60 szilárdoldatkristályban az elektron „elszabadulása” a C59N-től többlépcsős folyamat. Jóval szobahőmérséklet alatt a többletelektron egyetlen molekulára összpontosul, és az anyag tökéletes szigetelő. A többletelektron azonban nem a C59N-en, hanem egy azzal

 

 

szomszédos C60-on van. A C59N reagál a 12 szomszédos C60-molekula egyikével, és egy C59N-C60 „heterodimer” molekulát alkot, amelyben egy elektronpár köti össze a C59N és C60 tagokat (5b. ábra). (A dimer molekulában két azonos molekula, a heterodimerben két hasonló molekula van összekötve kovalens kötéssel.)

Alacsony hőmérsékleten tehát a páratlan elektron a C60-molekulán van, a C59N pozitívan töltött, és az elektromosan polarizált heterodimert formálisan a C59N+-C60-képlet írja le.

 

 

 

5. ábra • A fullerénalapú félvezetőnek javasolt kis C59N-tartalmú C60-kristály csak magas hőmérsékleten, 550 ºC felett viselkedik félvezetőként. Szobahőmérsékleten a C59N-molekulák környezetében az a és b ábrán szereplő két állapot között fluktuál a rendszer. Az idő egy részében mind a C59N-, mind a C60-molekulák forognak, a páratlan elektron a C59N-molekulán van. Az idő másik részében a C59N- reagál a C60-molekulával, és C59N-C60- heterodimert képez. A heterodimer nem forog, és a páratlan elektron a C60-molekulán van.

 


Azt gondolhatnánk, hogy a félvezető készítése szempontjából előnyös, hogy a heterodimerben a donor már alacsony hőmérsékleten átadja a páratlan elektront valamelyik szomszédos C60-nak, mert akkor a hőmérsékletet emelve az elektron kiterjed a kristályban a többi C60-ra. Ez azonban nincs így. Szobahőmérséklet felett néhány ºC-kal a heterodimer felbomlik, az elektron „visszamegy” a C59N-re, és minden molekula semleges. Ezt a váratlan, teljesen szigetelő állapotot a molekulák forgása stabilizálja: 261 K felett a C60-molekulák a kristályon belül szabadon forognak. Míg a heterodimer legfeljebb a C59N-t és C60-t összekötő tengely körül forog, a szétbomlott pár semleges molekulái tetszőleges tengely körül foroghatnak. A többletelektron csak nagyon magas hőmérsékleten, 550 ºC felett terjed szét a kristályban, és csak ekkor válik az anyag félvezetővé. A rendszer nem hasznos, viszont érdekes (talán ezért szép is): szobahőmérséklet környékén a C59N- és szomszédos C60-molekulák forgását az ide-oda ugráló elektron ki-be kapcsolja.

A történetnek van egy másik szála is. A viszonylag könnyen előállítható, tipikusan 1 nanométer vastag, mikrométer hosszú egyfalú szén nanocsövek alkalmazására több érdekes javaslat született. A nanocsövek egy része fém, más része tiszta állapotban jó szigetelő. A szigetelő csövek oxigén hatására ún. p típusú elektronhiányos lyuk félvezetőkké válnak. Az oxigén a nanocsőtől elvon elektronokat. Az elektronikus alkalmazásokhoz azonban n típusú elektrondópolás is kellene, amelynél a fentebb tárgyaltakhoz hasonlóan többletelektronok kerülnek a nanocsőre. Felmerült, hogy C59N-elektrondonorokkal töltsék meg a szén nanocsöveket. A C60 és a C59N éppen jó méretűek; mint borsószemek a borsó héjában, szabályosan sorakoznak a nanocsövek belsejében (Simon et al., 2006). A kísérletek ellentmondásosak voltak. A tisztán C59N-nel töltött csövekben a C59N-molekulák nem adtak át elektront a nanocsöveknek. A vegyesen, C59N-nel és C60-nal töltött csövek azonban dópolhatók (Iizumi et al., 2010), ezekben a C59N:C60-ra fentebb részletesen leírtakhoz hasonló folyamatok játszódnak le; alacsony hőmérsékleten a páratlan elektron a C59N-nel párt képező egyik szomszédos C60-molekulán van. A hőmérséklet növelésével a pár felbomlik, és az elektron átkerül a forgó C59N-molekulára. Még magasabb hőmérsékleten a nanocsövön szétterjedő elektronoktól a cső félvezetővé válik.


Funkcionált C80-ba zárt Gd3N:
az orvosi célú MRI kontrasztanyaga


Végül a Gd3N@C80-molekuláról ejtünk szót, amely egy fontos orvosi alkalmazás kiinduló anyaga lehet. Az 1999-ben felfedezett RE3N@C80 összetételű metallonitrid endohedrális fullerének (itt az RE ritkaföldfémet jelent) érdekes molekulák (Stevenson et al., 1999). Ha kis torzításoktól eltekintünk, a legstabilabb Gd3N@C80 izomer szabályos alakzat; a piramisszerű Gd3N molekulát körülvevő ikozaéderes szimmetriájú C80-héjon csak két kémiailag különböző, rendezetten elhelyezett szénatom van (6. ábra).

 

 

 

 

6. ábra • a) A Gd3N@C80 a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) kontrasztanyag kiinduló molekulája lehet. A C80-héj megakadályozza, hogy a mérgező Gd-ionok közvetlenül

a szervezetbe jussanak. b) Szobahőmérsékleten a Gd3N-piramis három Gd-atomjának egymástól függetlenül fluktuáló mágneses momentuma növeli meg az MRI-kontrasztot. c) Alacsony hőmérsékleten a molekula mágnességét  növeli, hogy a Gd-atomok mágneses momentumai párhuzamosak.

 

 

Hamar felmerült, hogy a megfelelően módosított Gd3N@C80-molekula a mágneses rezonancia képalkotás (Magnetic Resonance Imaging – MRI) kontrasztanyaga lehetne. A legelterjedtebb MRI-technika a hidrogénmagok (a protonok) mágnesezettségének relaxációs idejét térképezi fel az emberi testben. Nagyon leegyszerűsítve, az MRI mágnese a hidrogén protonjait kismértékben felmágnesezi, a gép rádiófrekvenciás impulzusai hatására a mágnesezettség kifordul az egyensúlyi irányból, és mint a megpörgetett búgócsiga tengelye, az ún. Larmor-frekvenciával precesszálni kezd. A relaxációs idő megadja, hogy a mágnesezettség mennyi idő alatt áll vissza az egyensúlyi irányba. Egy adott hidrogén-proton relaxációs idejét elsősorban a környezetében lévő atommagok vagy mágneses ionok mágneses terének időbeli fluktuációja szabja meg. A vérben a gyorsan mozgó víz hidrogén-protonjai a nagyobb molekulák protonjaihoz képest gyorsan relaxálnak, ezért az MRI-képen a vér jól megkülönböztethető a szövetektől vagy a csontoktól. Az MRI-kontrasztanyagok erősen mágneses Gd3+ ionjai nagymértékben felgyorsítják környezetük hidrogén-protonjainak relaxációját, és a vérbe juttatva jelentősen növelik az MRI-kép kontrasztosságát. A Gd3+ egyike a legnagyobb mágneses momentumú ionoknak, és ezért a kontrasztot hatékonyan növeli, komoly hátránya azonban, hogy erősen mérgező. A kereskedelemben kapható Gd-kelát MRI-kontrasztanyagok kémiailag stabilak. A kelát molekula felületén a vízmolekulák elég közel jutnak a Gd3+-ionokhoz ahhoz, hogy relaxációjuk jelentősen felgyorsuljon, ugyanakkor a Gd3+-ionok közvetlenül nem jutnak a vérbe.

Történetileg először a Gd@C82-n alapuló molekulával végzett állatkísérletek mutatták meg, hogy az endohedrális Gd-fullerének alkalmasak lehetnek a kelátokat kiegészítő vagy felülmúló MRI-kontrasztanyagnak (Mikawa et al., 2001). A Gd@C82 előállítása azonban megfizethetetlenül drága. A valamivel később javasolt Gd3N@C80 viszonylag olcsón előállítható, ma már kereskedelmi forgalomban beszerezhető. A C60-fullerénhez hasonlóan a Gd3N@C80 jóval 1000 ºC feletti hőmérsékleten keletkezik, ezért szobahőmérsékleten igen stabil, nem reagál könnyen más anyagokkal, és valószínűleg nem mérgező. A C80-héjhoz különböző gyököket kapcsolva (szakkifejezéssel: funkcionálva) a Gd3N@C80 vízoldhatóvá tehető, és a vérbe juttatva kiváló kontrasztanyag lehet. Patkányokon végzett kísérletekben a kereskedelmi kontrasztanyagnál lényegesen nagyobb kontrasztot értek el (Zhang et al., 2010).

Az MRI-kontrasztanyagok hatékonysága nagyon sok dologtól függ. A közelmúltban a Budapesti Műszaki Egyetem, az MTA Wigner Intézet és a svájci École polytechnique fédérale de Lausanne együttműködésében megmértük a Gd3N@C80-molekula mágneses momentumának nagyságát, és vizsgáltuk a molekula mozgását a kristályban (Náfrádi et al., 2012). A proton relaxációs idő a kontrasztmolekula mágneses momentum négyzetével fordítva arányos. A C80-fullerénbe zárt Gd3N-piramismolekulában három Gd-ion van, így a kontraszt az egy gadolíniumot tartalmazó molekulához képest akár kilencszeres lehetne. Méréseink azonban azt mutatják, hogy a Gd3N@C80-molekula Gd mágneses momentumai egymástól függetlenül fluktuálnak, ezért a kontraszt csak háromszorosára nő az egyetlen Gd-iont tartalmazó hasonló molekulák alkalmazásához képest. Alacsony hőmérsékleten, 20 K alatt azonban a molekula mágneses momentuma megnő, és a három Gd-ion mágneses momentuma korreláltan fluktuál. Az átmenet a két mágneses állapot között nem egyszerű. A kísérletek azt mutatják, hogy szobahőmérsékleten vagy az egész molekula forog vagy csak az endohedrális Gd3N-molekula forog a C80-on belül. A kontraszt szempontjából ez a forgás különösen fontos lehet. A méréseket a Gd3N@C80 kiinduló molekulán végeztük, amelynek mágneses momentumát a funkcionálás nagy valószínűséggel nem befolyásolja. További vizsgálatok kellenek a funkcionált molekula forgási állapotainak meghatározására.

A jövő fogja megmutatni, hogy ez az orvosi alkalmazás vagy a korábban tárgyaltak közül valamelyik megvalósul-e. Az elmúlt két évtizedben sok más, itt nem említett alkalmazás lehetősége is felmerült. Az is elképzelhető, hogy a fulleréneknek sosem lesz érdemleges alkalmazásuk, felfedezésük azonban megmozgatta az emberek fantáziáját. Érdekesek és szépek.
 



Kulcsszavak: kvantumszámítógép, endohedrális fullerén, fullerén félvezető, MRI-kontrasztanyag
 


 

IRODALOM

Andreoni, Wanda – Gygi, F. – Parrinello, M. (1992): Impurity States in Doped Fullerenes: C59B and C59N. Chemical Physics Letters. 190, 159–162.

Darvas György (1999): Szimmetria a tudományban és a művészetben. Magyar Tudomány. 3,

Iizumi, Yoko – Okazaki, T. – Liu, Z. – Suenaga, K. – Nakanishi, T. – Iijima, S. –Rotasd, G. – Tagmatarchisd, N. (2010): Host–guest Interactions in Azafullerene (C59N)-single-wall Carbon Nanotube (SWCNT) Peapod Hybrid Structures. Chemical Communications. 46, 1293–1295. • DOI: 10.1039/B917619E

Kroto, H. W. – Heath, J. R. – O’Brien, S. C. – Curl, R. F. – Smalley, R. E. (1985): C60: Buckminsterfullerene. Nature. 318, 162–163. • WEBCÍM

Mikawa, Masahito, – Kato, H. – Okumura, M. – Narazaki, M. – Kanazawa, Y. – Miwa, N. – Shinohara H. (2001): Paramagnetic Water-Soluble Metallofullerenes Having the Highest Relaxivity for MRI Contrast Agents. Bioconjugate Chemistry.12, 510-514. • DOI: 10.1021/bc000136m

Morley, Gavin W. – Tol, Johan van – Ardavan, A. – Porfyrakis, K. – Zhang, J. – Andrew, G. – Briggs, D. (2007): Efficient Dynamic Nuclear Polarization at High Magnetic Fields. Physical Review Letters. 98, 220501 DOI: 10.1103/PhysRevLett.98.220501 • WEBCÍM

Murphy, T. Almeida – Pawlik, T. – Weidinger, A. – Höhne, M. – Alcala, R. – Spaeth J.-M. (1996): Observation of Atomlike Nitrogen in Nitrogen-Implanted Solid C60. Physical Review Letters. 77, 1075–1078. • DOI: 10.1103/PhysRevLett.77.1075

Náfrádi Bálint – Antal Á. – Pásztor Á. – Forró L. – Kiss L. F. – Fehér T. – Kováts É. – Pekker S. – Jánossy A. (2012): Molecular and Spin Dynamics in the Paramagnetic Endohedral Fullerene. Gd3N@C80. Journal of Physical Chemistry Letters. 3, 22, pp 3291–3296. • DOI: 10.1103/PhysRevLett.77.1075

Pásztor Emil (2003): Térábrázolás az agyi diagnosztikában és a művészetben. Magyar Tudomány. 2, 162–176. • WEBCÍM

Rockenbauer Antal – Csányi G. – Fülöp F. – Garaj S.– Korecz L. – Lukács R. – Simon F. – Forró L. – Pekker S. – Jánossy A. (2005): Electron Delocalization And Dimerization in Solid C59N Doped C60 Fullerene. Physical Review Letters. 94, 066603. DOI: 10.1103/PhysRevLett.94.066603 • WEBCÍM

Sellgren, Kris – Werner, M. W. – Ingalls, J. G. – Smith, J. D. T. – Carleton, T. M. – Joblin, C. (2010): C60 in Reflection Nebulae. The Astrophysical Journal Letters. 722, L54–L57. • DOI:10.1088/2041-8205/ 722/1/L54 • WEBCÍM

Simon Ferenc – Kuzmany H. – Náfrádi B. – Fehér T. – Forró L. – Fülöp F. – Jánossy A. – Korecz L. – Rockenbauer A. – Hauke, F. – Hirsch, A. (2006): Magnetic Fullerenes inside Single-Wall Carbon Nanotubes. Physical Review Letters 97, 136801 • DOI: 10.1103/PhysRevLett.97.136801 • WEBCÍM

Stevenson, Steve – Rice, G. – Glass, T. – Harich, K. – Cromer, F. – Jordan, M. R. –Craft, J.– Hadju, E.– Bible, R.– Olmstead, M. M.– Maitra, K.– Fisher, A. J.– Balch, A. L. – Dorn, H. C. (1999): Small-bandgap Endohedral Metallofullerenes in High Yield and Purity. Nature. 401, 55–57. • WEBCÍM

Zhang, Jianfei – Fatouros, P. P. – Shu, C. – Reid, J. –Owens, S. L. – Cai, Ting – Gibson, H. W. – Long, G. L. – Corwin, F. D. – Chen, Zhi-Jian – Dorn, H. C. (2010): High Relaxivity Trimetallic Nitride (Gd3N) Metallofullerene MRI Contrast Agents with Optimized Functionality. Bioconjugate Chemistry, 21, 610–615. • DOI: 10.1021/bc900375n • WEBCÍM

 


 

LÁBJEGYZET

* Az MTA Fizikai Tudományok Osztálya által rendezett, A fizika fejlődési irányai című sorozat keretében 2012. május 9-én tartott előadás alapján. <