Mottó: nevelés, tanítás, oktatás, képzés
Környezettudomány: „…az emberi tevékenység és a természetes és művi
környezet kapcsolatának tudománya. Célja az életet befolyásoló külső
tényezők antropogén változásainak nyomon követése és ezek gazdasági
és szociális következményeinek feltárása…” (Környezet- és
természetvédelmi lexikon, 2002).
Környezetvédelem: „…céltudatos, szervezett,
intézményesített emberi (társadalmi) tevékenység, amelynek célja az
ember […] tevékenységéből fakadó káros következmények kiküszöbölése
és megelőzése az élővilág és az ember károsodás nélküli
fennmaradásának érdekében…” (Környezet- és természetvédelmi lexikon,
2002).
A fentiekből is kitűnik, maga a lexikon is
emberközpontúan közelítette meg a kérdést. Ezek a rövid passzusok
csak részei a szószedeteknek, de a lényeget hordozzák. Felmerül a
kérdés, élhetünk-e harmóniában a környezetünkkel? Válaszom: igen, de
ehhez alapvető és elsősorban morális megújulásra van szükség.
Tudományos háttér
A tudomány – ezen belül is elsősorban a felfedező kutatások
területén – robbanásszerű változásokon ment (és megy) át az utóbbi
évtizedekben, években. Az alapkutatási eredmények sok területen
szinte azonnal beépülnek az alkalmazott kutatásokba, sok esetben
közvetlenül innovációs fejlesztések hasznosítják ezeket. Ez a típusú
változás elsősorban a gyógyszeriparra és a
fizikai/számítástechnikai, informatikai kutatásokra jellemző.
Nem is gondolnánk, hogy ezeknek a kutatásoknak sok
esetben tartós, esetenként kiszámíthatatlan környezeti hatásaik
vannak. A gyógyszerek alkalmazásával környezetidegen anyagok
kerülhetnek a természetbe, szennyezhetik a természeti erőforrásokat.
Több mérés eredményei utalnak arra, hogy a nagyvárosokat elhagyó
folyók vize megfelelő tisztítás nélkül kimutatható mennyiségben
tartalmazza gyógyszerek és egyéb gyógyhatású szerek bomlástermékeit.
Ez nemcsak a víz tisztaságára hathat, és egészségügyi problémákat
okozhat, de a vízi élővilág degradációjához is vezethet. Hasonló
veszélyekre hívják fel szakértők a figyelmet a nanorészecskék
esetében is.
Ha összetevőire bontunk egy termelési folyamatot,
megállapítható, hogy a területkiválasztás, a tervezés és a beruházás
a legjobban szabályozott. Ezt követi a termelés, beleértve a termék
és a keletkezett szennyeződések útjának nyomon követését is. A
felhasználás és a fogyasztói szennyeződés, a hulladékkezelés
területe már kevésbé kontrollált, könnyebben ki lehet itt kerülni az
elvárásokat és előírásokat.
Az eddig említett szennyeződések a felhasználás
következményei, ennél nagyságrendekkel nagyobb a nyersanyagokhoz
való hozzáférésre fordított tevékenységek környezetromboló hatása.
Időben ezek a tevékenységek bolygónk más-más területein fejtették ki
degradáló hatásukat. A kezdetekben elsősorban a nagytömegű fém
megmunkálásához szükséges anyagokat (érceket, szenet) bányászták,
hegyeket hordtak el, sebeket okozva a Föld felszínén és mélyében,
majd az energiaéhség következtében nyersolaj alapú ásványi termékek
kerültek felszínre. Ez utóbbi szennyező hatása ma is tart. A legtöbb
esetben nem is nagyon kerül nyilvánosságra, mert elmaradt térségeket
szennyez. A napokban volt egy – nem túl nagy visszhangot kiváltó –
riport a Nigéria hatalmas területét borító olajszennyeződésről.
Sajnos a „divattermékek”, például a mobiltelefonok előállításához
szükséges fémek bányászata hasonló méretű környezetrombolással
járhat az adott – esetenként elmaradt – bányászati térségek nem
kellő környezetvédelmi szabályozottsága miatt.
A jelenlegi társadalom, a már jóval több mint
hétmilliárd ember sok tekintetben primitívebb, mint a korábbi
generációk. Erre az értéket vesztett, zavarosan bolyongó, nagy
arányban műveletlen embertömegre a technikai fejlődés néhány
vívmányát ráengedni több mint bűn. Ilyen például a PET-palack. A
„PET-kultúra” áldásos hatásaira jó példa egy-egy áradás után a folyó
szennyezőanyag-borítottsága a kanyarulatokban, a zátonyoknál, a
gátaknál, akár a Tiszán is. „A profit mindenekelőtt” szemlélet az
egyik legkártékonyabb kiváltó ok ezen a területen is. Ma már minden
terméket – a gazdaságosságot mint egyetlen célt követve – emberek,
munkások nélkül akarnak előállítani, ennek esett áldozatul az
üvegfelhasználás és -visszaváltás is. (Nem is beszélve már a
korábban fejlett országokat is veszélyeztető munkanélküliségről.
Európa déli országaiban az átlagos munkanélküliségi ráta 15–20%, s a
fiatalok közötti arány még ennél is rosszabb; mindez úgy
jelentkezve, hogy ezen országokban a társadalom elöregedése is
veszélyforrás.)
A környezet védelmével, a környezeti állapot
javításával, a még megmaradt értékek megőrzésével – elvileg – három
szinten foglalkoznak: tudományos, kormányzati és civil körökben.
A tudomány feltár, felmér, csoportosít, módszereket
dolgoz ki, ajánlásokat tesz, a kormányzat szabályoz, rendelkezik,
ellenőriz, büntet, a civil szféra felhívja a figyelmet, akciózik, de
sokszor a felkészületlensége miatt és szaktudás hiányában (esetleg
gazdasági és/vagy politikai motiváció miatt) téved.
Sajnos sok esetben a lakosság is el van varázsolva,
könnyeket ejt a jegesmedvék élőterének csökkenéséért, közben
szemetel az utcán, sporttá alakítja azt a mozgalmat, hogy mi mindent
lehet kidobni az autóból a megszokott cigarettacsikken kívül (az
M7-es autópályán egy furgonból papírban a megmaradt – valószínűleg
nem ízlett – körözöttet dobta ki mellettünk a vezető; azért tudom
hogy körözött volt, mert pont a szélvédőnkre esett).
Előrelépést ezen a területen is – gondolom, nem
meglepő – csak neveléssel, oktatással, az elvárható viselkedésformák
tudatosításával lehet elérni. Fontosak a felhívások, az akciók is,
tudva, hogy például a „TE SZEDD” évenkénti akciójában csak olyanok
vesznek részt, akik egyébként sem szemetelnek, ám egyetlen szemetelő
sem csatlakozik hozzájuk, legfeljebb a televízió előtt élvezkedik az
aktivistákon. A komolyabb – hivatásos – szennyezők pedig
látótávolságon kívül várják szemeteskonténereikkel, hogy a
megtisztított területre könnyebben üríthessék szemetüket.
A környezetvédelem sikeréhez az is hozzátartozik,
hogy a rendszer egészének jól kell működnie. Az árvízvédelem csak
akkor sikeres, ha a csatornák tiszták, gondozottak, a védművek
karbantartottak, a zsilipek a helyükön és nem a
színesfém-kereskedőknél vannak gyűjtögető életmódot folytató
honfitársaink tevékenysége folytán. (Számomra meglepő, hogy egy-egy
több kilométeres vezetékszakasz éjszakai elillanását követően, vagy
a zsilipek helycseréjekor, a sikeres felderítések számának
figyelembevételével, valószínűleg az ellopott árut keresik, és nem a
színesfém-kereskedőket vagy az orgazdákat ellenőrzik az arra
illetékesek.)
Milyen környezetben élünk?
Az utóbbi években, évtizedekben – elsősorban a demográfiai robbanás
következtében – a természeti
|