A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 AZ ATOMENERGIA NÉHÁNY KÖZEGÉSZSÉGÜGYI VONATKOZÁSA

X

Köteles György

az MTA doktora, ny. igazgató-főorvos, Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet

koteles(kukac)osski.hu

 

 

Bevezetés


Az energiatermelő iparágak közül mindeddig az atomenergia alkalmazása váltotta ki a legszélesebb körű és leghevesebb vitákat a társadalomban. Az aggodalmakat kiváltó ok egyértelmű, hiszen a köztudatban az atom szó hallatán az atombombák hatása merül fel. A félelmekhez hozzájárult a világon mindeddig előfordult három, a környezetet is érintő súlyos atomerőműi baleset. Rövid gondolatsoromban kitérek a nukleáris fűtőelem ciklus három állomása, az uránbányászat, az atomerőmű működtetése és a radioaktív hulladéktárolás néhány, a közegészségügyet érintő vonatkozására. Hangsúlyozni kívánom ezeken túlmenően a széles körű nemzetközi és országos szabályozás szerepét, valamint az alapos ismeretterjesztési tevékenység fontosságát a legkülönbözőbb társadalmi rétegekben és korosztályokban.


Uránbányászat


A múlt század második felében vált nyilvánvalóvá, hogy a különböző földalatti bányászati tevékenység kockázatain és ártalmain túl, mint a porbelégzés és következményes szilikózis, a vibráció, a nehéz fizikai megterhelés, a zajártalom, a nehézfémek inkorporációja, a földkérgi eredetű sugárzás gamma és alfa komponensei komplexen hatnak, és ezen túl a földkérgi eredetű radon és bomlástermékeinek belégzése az emelkedett tüdőrák-gyakoriság, pontosabban a hörgőrák előfordulásának az oka. Nagy nemzetközi metaanalízisek kimutatták, hogy a kórokozás függ a radon koncentrációjától és a kitettség időtartamától. Ezt az expozícióértéket munkaszint hónap/év egységekben szokás megadni, az angol irodalomban working level month per year (WLM/yr). Ez magában foglalja a radonkoncentrációt Bq/m3 egységben, a munkában eltöltött hónapot huszonöt nappal és napi hat órával számítva és az így kifejezett hónapok számát évente. A magyarországi uránbányában 1974-ig ez az érték jóval meghaladta a szellőztetések korszerűsítése utáni értékeket, mely 8 WLM/év. Azaz egy tízéves szolgálat alatt 80, húszéves szolgálat alatt 160 WLM a kumulált expozíció. Ezt megelőzően az értékek a legnagyobb mértékben exponált személyeknél több száz WLM-et is elértek. Érthetően a magyar uránbányászok tüdőrákkockázata többszöröse volt a lakossági értéknek.

Megjegyzendő, hogy bár a kockázat növekedése arányos a levegőben lévő radonkoncentrációval, de a kockázatot nagymértékben növeli a dohányzás is.
Hazánkban az MTA Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Tudományos Bizottsága több intézmény bevonásával széles körű vizsgálatokat folytatott, amelynek fejlődését és eredményeit közölték (Köteles – Varga, 2007; Ungváry et al., 2009). A bizottság elnökei Ungváry György, majd Tigyi József voltak. Megjegyzem, hogy a részt vevő intézmények, intézetek ezen koordinált kutatások előtt is folytattak releváns felméréseket, kutatásokat. Így kiterjedt vizsgálatok történtek például a sugárexpozíció és a citogenetikai mutatók (kromoszóma-aberrációk) összefüggésének kimutatására, a kockázat mértékének becslésére, a bányamunka befejezését követő időszakban is az egészségi állapot követésére. Utóbbin belül az egyének egyéb egészségi mutatóira, mint például a szérum antioxidáns kapacitására, valamint egyes tumormarkerek, citokinek jelenlétére az exponált szervezetben. Követéses vizsgálatainkkal azt is kimutattuk, hogy tartósan nagy expozíciónak kitett bányászokban a bányamunka befejezése után évek múlva is jelen vannak citogenetikai elváltozások (Mészáros et al., 2004). Ez is nyilvánvalóan utal a fokozott kockázatra. A valamikori uránbányászok egészségének követéses vizsgálata igen indokoltnak bizonyult.


A lakosság radonexpozíciója


A bányászok epidemiológiája ráirányította a figyelmet a lakosság expozíciójára, vajon ott is nő-e a kockázat? Az első feladat a lakóterek levegőjének elemzése volt, az esetlegesen előforduló radon jelenlétére. Nagy meglepetésre több országban emelkedett szintet találtak az épületek bizonyos hányadában, azaz magasabbat, mint amit a korszerű sugárvédelmi ajánlások meghatároztak referenciaszintként. A radonkoncentráció kialakulása függ a talaj jellegétől és az építőanyag természetétől is.

Hazánkban is több felmérés történt (Hámori et al., 2004; Kocsy et al., 2010). Utóbbi adatai szerint 248 helységben 280 épületet vizsgálva megállapították, hogy az átlagos radonkoncentráció 93±83Bq/m3 volt, azaz a tartomány 7–780Bq/m3 közötti volt.

Az illetékes nemzetközi szakmai-tudományos szervezetek meghatározták azokat a radonszinteket, amelyeknél a munkahelyeken és belső terekben, lakóterekben, indoor körülmények között mért szintek nem lehetnek magasabbak. Ezek a sugárvédelmi ajánlások az évek során egyre óvatosabbak lettek. Jelenleg munkahelyekre 1500Bq/m3, lakóterekre 100–300Bq/m3 értékeket adnak meg. Hazai szabályozás csak munkahelyekre van, nevezetesen 1000Bq/m3, lakóhelyiségekre még nincs szabályozás.

Uránbányászati vidékeken a lakosság expozíciója is nőhet a belsőtéri radonkoncentráció miatt. Mintamérések az uránbánya környéki és távolabbi községekben, lakóépületekben is jeleztek különbségeket az átlagértékekben, főleg ha a bányászatból visszamaradó meddőt is használtak építőanyagnak (Gorjánácz et al., 2006). Ezen emelkedett értékek okait és csökkentésének módját kutatni kell.

 

A környezet vizsgálata


A bányakörnyék környezetének vizsgálata folyamatos feladat. További fontos tevékenység a bánya bezárása után a bányakörnyék rekultivációja. Ez utóbbi szakmai ajánlásokkal/javaslatokkal kezdődik, hatósági előírásokkal folytatódik, míg a kivitelezés műszaki és környezetellenőrzési (monitorozási) tevékenységgel párosulva valósul meg. A végső cél a tárnák biztonságos lezárása, a meddőhányók, zagytározók kellő fedése annak érdekében, hogy a levegő radonkoncentrációja közelítse a környék távolabbi részein adódó átlagot. A hazai rehabilitációs tevékenység is ebben a szellemben folyt a ’90-es évektől.

Atomerőművek működtetése

Az atomerőművek mindennapos, szabályszerű működtetése esetén is folyamatos vizsgálatnak kell alávetni a foglalkoztatási kategóriába tartozó személyeket, munkavállalókat, a környező lakosságot és a környezet expozícióját, az erőmű által a környezetbe bocsátott radioaktív anyagokkal való szennyezést.

Az atomerőműi dolgozók daganatos megbetegedésének előfordulásával kapcsolatban egy 1999-ben publikált hazai felmérés megállapította, hogy a sugárveszélyes munkakörben foglalkoztatottak daganatos halálozási arányszámai nem haladják meg sem az országos, sem a Tolna-megyei mutatókat, valójában jelentősen kisebbek is azoknál. Tehát a sugárveszélyes munkavégzés következtében nem lépett fel kimutatható egészségkárosodás, daganatos halálozási többletkockázat (Kerekes et al., 1999). Nemzetközi vizsgálatok is ezt bizonyítják.

Ami a lakosság érintettségét illeti, Magyarországon mintegy harminc éve működik a Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszer (HAKSER) az erőmű környezetében. Ezen hosszantartó és széles körű felmérés alapján megtudható, hogy a 30 km-es körzeten belül a lakossági expozíció tized mikrosievert tartományban van, azaz megfelel kb. egyórányi természetes forrásokból származó sugárterhelésnek. Azaz 0,1

 

 

µSv vs 3–4 mSv (Kövendiné et al., 2012). Érdekes ilyen kis dózisoknál figyelembe venni, hogy a sugárbiológia egyre több olyan ismeretet tár fel, miszerint a kis dózisok néhány tíz mSv nagyságrendben nemhogy növelnék a daganatos megbetegedési kockázatot, de még csökkentik is az egyéb okokból keletkezőket is. Ezt hormetikus hatásnak nevezik (Köteles, 2009).


Atomerőműi balesetek


A világon jelenleg több mint négyszáz atomerőmű működik. Mindeddig három nagyobb méretű baleset történt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nukleáris eseményskálája alapján osztályozva (1. táblázat). A táblázatot annak érdekében állították össze, hogy baleset után a gyors értesítéssel a jellegéről is tájékoztatást lehessen kapni. A három balesetnek környezeti hatásai is voltak. Nevezetesen az Egyesült Államokban a pennsylvaniai Three Mile Island-en, 1977-ben 5-ös fokozatú, 1986-ban Csernobilban 7-es fokozatú és 2011-ben Fukushimában szintén 7-es fokozatú baleset történt.

Magyarországot a csernobili baleset érintette, hiszen az egész Európát beterítette, bár a radioaktív szennyezés különböző mértékű volt. Nálunk is meglehetősen heterogén volt a szennyezés (1. ábra). A hazai lakosság különböző expozíciós utakon keresztül (külső expozíció, belégzés, lenyelés), a korcsoportoktól függően mintegy 0,1–0,3 mSv összes sugárterhelést kapott. Ez a természetes forrásoktól származó évi sugárterhelés (3–4 mSv) tized vagy akár harmincad része, azaz kb. kétheti expozíciónak felel meg. A Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (ICRP) legújabb ajánlásai (ICRP103, 2007) már arra utalnak, hogy ilyen kis dózisoknál értelmetlen egészségi kockázati értékeket számolni. De ha mégis, a korábbi filozófia alapján, akkor is legfeljebb egy-két halálos kimenetelű megbetegedés származhat ettől évente. Vegyük figyelembe, hogy manapság hazánkban évente mintegy harmincezer ember hal meg rosszindulatú betegségek következtében.


A radioaktív hulladék elhelyezése


A radioaktív hulladékok radioaktivitás-tartalmuk alapján kis, közepes és nagy aktivitású kategóriákba sorolhatók. Nemzetközi és hazai kutatások alapján a kis és közepes aktivitásúak végleges elhelyezése megoldottnak tekinthető. Hazánkban kiterjedt kutatások, felmérések előzték meg a kis és közepes radioaktivitású hulladékok elhelyezésére szánt, Bátaapátiban létesített hulladéktároló tervezését, telepítését, megépítését. Ez már működik. A múlt év december 5-én volt a hivatalos átadása. Természetesen már korábban is, így évtizedek óta működik a püspökszilágyi tároló. Mindkét telephely folyamatos környezeti sugárvédelmi ellenőrzés alatt áll.

A nagyaktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezése világszerte kutatás tárgya. Hazánkban is még hosszabban tartó elemzések és kutatások szükségesek, mint a múltban, a jövőben is, feltehetően a bodai aleurolitrétegben létesítendő tároló építéséhez. A kiégett fűtőelemeket jelenleg a paksi atomerőmű területe mellett létesített tárolóhelyen tartják.


Nemzetközi szervezetek a sugárvédelemben


Az elmúlt évtizedek során kialakult az a rendszer, amelyik bármely nukleáris, vagy ionizáló sugaras technológia alkalmazásának sugárvédelmi feltételeit széles körű, nemzetközi szakembergárda és intézmények közreműködésével szabályozza. Ezek a kormányközi és nem kormányközi, szakmai szervezetek rendszerint ajánlásokat dolgoznak ki, amelyeket a tagállamok jogrendjükbe illesztenek (2. ábra). A sugárvédelmet hazánkban is törvények és ezeken alapuló rendeletek írják elő.


Az ismeretterjesztés fontossága


A korszerű és folyamatosan korszerűsödő technológiák társadalmi elfogadottsága érdekében, a kockázat/haszon józan értékeléséhez feltétlenül szükséges a tudományos ismeretterjesztés (Köteles, 2007). Ennek tartalmaznia kell néhány fontos alapismeretet, például

• az ionizáló sugárzás életünk velejárója;

• a természetes szint jó támpont a „sok és kevés” megítélésében;

• a sugárzás dózisai jól mérhetőek;

• a mesterséges forrásokból származó többletsugárzás ellenőrizhető;

• biológiai hatások és kockázataik jól ismertek, kellő sugárvédelemmel megelőzhetők, csökkenthetők;

• erre a megfelelő jogszabályi, műszeres, szervezeti feltételek adottak;

• minden műszaki folyamat magában rejti a balesetek lehetőségét;

• számos radiológiai és nukleáris technológia mai civilizációnkban nélkülözhetetlen, biztonságos alkalmazásukat nemzetközi előírások és nemzeti jogszabályok segítik;

• az atomerőművek kiváltása más energiaforrásokkal csak nagyon lassú és költséges fejlesztési feladat;

• hazailag ez idő szerint szükségünk van rá, sőt a bővítésére is;

• a baleset megelőzésére és bekövetkeztekor a károk csökkentésére fel kell készülni, mint eddig is és ezután is nagy felelősséggel.

Ebben mindannyiunknak van feladatunk. Ezzel a tevékenységgel csökkenthetjük a sokszor tudatlanságból vagy akár rosszindulatú számításból gerjesztett – akár hiszterikusan megnyilvánuló – aggályokat.
 



Kulcsszavak: radonexpozíció, egészségügyi kockázat, atomerőmű balesetek, sugárvédelem
 


 

IRODALOM

Gorjánácz Zorán – Várhegyi A. – Kovács T. – Somlai J. (2006): Population Dose in the Vicinity of Closed Hungarian Uranium Mine. Radiation Protection Dosimetry. 118, 448–452. doi: 10.1093/rpd/nci363

Hámori Krisztián – Tóth E. – Köteles Gy. – Pál L. (2004): A magyarországi lakások radonszintje (1994–2004). Egészségtudomány. 48, 283–299. • WEBCÍM

ICRP103 (2007): The 2007 Recommendations of the International Commission on Radiological Protection. International Commission on Radiological Protection Publ. 103. • WEBCÍM

Kerekes Andor – Ótós M. – Fülöp N. – Veress L. – Turai I. (1999): Study of Cancer Mortality of Radiation Workers at the Paks NPP. In: Proceedings of the IRPA Regional Conference on Radiation Protection in Central Europe ‚99, Budapest

Kocsy Gábor – Kerekes A. – Turai I. (2010): Radon Concentration in Hungarian Dwellings. Népegészségügy. 88, 205.

Köteles György (szerk.) (2002): Sugáregészségtan. Medicina, Budapest

Köteles György (2007): Atomkori dilemmák. Magyar Bioetikai Szemle. 13, 150–158.

Köteles György – Varga József (szerk.) (2007): Az uránbányászok egészségi állapota követéses vizsgálatának dokumentumai. MTA Bányászati Ergonomiai és Bányaegészségügyi Tudományos Bizottság, Budapest

Köteles György J. (2009): Low Dose Response: Hormesis and Adaptive Response. In: Kovács Tibor – Somlai János (szerk.): V. Magyar Radon Fórum Környezetvédelmi Konferencia. Pannon Egyetemi Kiadó, Veszprém, 9–17.

Kövendiné Kónyi Júlia et al. (2012): Környezeti sugáregészségügyi mérési eredmények 2010-ben. Egészségtudomány. 56, 41–56.

Mészáros Gabriella – Bognár G. – Köteles Gy. J. (2004): Long-term Persistence of Chromosome Aberrations in Uranium Miners. Journal of Occupational Health. 46, 310–315. • WEBCÍM

Ungváry György – Galgóczy G. – Köteles Gy. – Ruzsa Cs. – Varga J. – Nagy I. – Bognár G. – Galgóczi E. – Paksy A. (2009): Findings of a Follow-up Health Study of Uranium Miners in Hungary. Central European Journal of Occupational and Environmental Medicine. 15, 279–289. • WEBCÍM

 


 

fokozat esemény csoportosítás
7

nagy baleset • major accident

baleset
6

súlyos baleset • serious accident

5

baleset környezeti kockázattal • accident with off-site risk

4

baleset jelentősebb környezeti kockázat nélkül
accident without significant off-site risk

3

súlyos rendkívüli esemény • serious incident

rendkívüli esemény
2

rendkívüli esemény • incident

1

anomália • anomaly

0

eltérés • deviation

eltérés
 

biztonságot nem veszélyeztető rendkívüli esemény
incident not related to safety

kisebb
mint egy eltérés

 

1. táblázat • Nukleáris balesetek fokozatai a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség beosztása szerint <
 


 


1. ábra • A környezeti háttérsugárzás levegőben mért dózisának növekedése 1986. július végéig

az ország különböző területein a csernobili atomerőműi baleset következtében (Köteles, 2002) <

 


 


2. ábra • A sugárvédelem nemzetközi hálózatának négy oszlopa: UNSCEAR: United Nations Scientific Committee on the Effects of Atomic Radiation; ICRP: International Committee on Radiological Protection; IRPA: International Radiation Protection Association; IAEA: International Atomic Enegy Agency <