Víruskutatás, ötven éve!

A XX. századot a baktériumok elleni többé-kevésbé sikeres küzdelem századának, míg a XXI. évszázadot a vírusok elleni harc századának tekinthetjük, amelyet azonban már a korábbi időszak kiváló kutatói megalapoztak. A fertőzést okozó vírusok mellett a daganatkeltő (onkogén) vírusok hatásmechanizmusának felismerése különös hangsúlyt, lökést adott a víruskutatásnak. A vírusok génszerkezetének és szaporodási módjának felismerése ugyanis nagymértékben elősegítette a magasabbrendű élő sejtek génjeinek, azok szabályzásának feltárását, valamint a molekuláris biológiai kutatások módszertanának fejlődését.

A hazai virológiai kutatás kiemelkedő kutatói, így Nász István akadémikus és Ádám Éva professzornő munkái e kutatások közé tartoznak, és pályafutásuk során az egyik legfontosabb területük az adenovírusok kutatása volt. Az erre vonatkozó ismereteket saját megfigyelésekre alapozva foglalja össze újonnan megjelent könyvük. Az elsősorban az MTA által támogatott, ötven évnél is régebben megalakult Adenovírus kutatócsoport, a kor szintjének megfelelő legmodernebb módszerekkel először tenyésztett ki adenovírusokat tonzillektómia (mandulaműtét) során nyert szövettenyészetből, tipizálta azokat, mely eredmény a hazai és nemzetközi víruskutatás élvonalába tartozott.

A jelen összefoglalás áttekintést ad az adenovírusokkal kapcsolatos kutatásokról hazánkban, saját tudományos közleményeik alapján. A mellékelt irodalmi utalások és fényképek történelmi áttekintést nyújtanak a kezdetekről, és az egyre jelentősebb kutatást végző munkacsoport eredményeiről. Emellett kiváló összefoglalót adnak a kérdés tudományos oldaláról, így betekintést az adenovírus-kutatás fél évszázadába.

A vírus–sejt kapcsolatot tárgyalva a könyv végigvezet azokon a módszereken, melyek a vírusok hatásmechanizmusának, replikációs ciklusának megértéséhez, a különböző sejt- szövettenyészetek alkalmazásának jelentőségéhez, a citopatogén hatás kifejlődésének magyarázatára szolgálnak. Tudománytörténeti és egyben népegészségügyi értékű az adenovírusok magyarországi elterjedésére vonatkozó vizsgálatok, adatok és a különböző betegségekben szenvedőkből izolált adenovírusokra vonatkozó ismeretek közlése.

A vírusok strukturális sajátosságai mellett az adenovírus-fertőzések patomechanizmusának jelentősebb lépéseit is megismerhetjük, így azt, hogy a munkacsoport elsők között bizonyította a limfociták, és azok blasztos transzformációjának jelentőségét a vírusantigénekkel szembeni immunreakciókban. Jelentős az onkogén és nem onkogén adenovírusokkal kapcsolatos ismeretek leírása és annak a felismerése, hogy a rosszindulatú húgyivarszervi daganatokban szenvedőkben az onkogén 12-es típus elleni antitestek igen magas arányban vannak jelen, mint azt számos vizsgálattal igazolta a munkacsoport.

A modern kor követelményeit követve a vírus DNS molekuláris biológiai jellemzéséről is áttekintést nyújt a könyv. Részletesen tárgyalja az endonukleázok, DNS-térképek jelentőségét, a DNS-darabok klónozásának technikáját, a DNS-rekombinánsokkal kapcsolatos ismereteket, illetve

az arra vonatkozó munkáikat. Kiemelkedőek az adenovírus kapszidfehérje kristályosítása, a hexonkristályok háromdimenziós képének felismerése mellett a kétdimenziós kristályok első kimutatására és finomszerkezetének felderítésére vonatkozó vizsgálataik. A könyv mindezen ismereteket, számos kiemelkedő, gyakran Nobel-díjas kutató látogatásának képeivel is tarkítja, tükrözve azt az igen kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszert, mellyel a Nász professzor vezette kutatócsoport rendelkezett.

A könyv jelentős fejezete a monoklonális ellenanyagokkal kapcsolatos vizsgálatokat, eredményeket, így az egyes epitópok elkülönítését, a keresztreaktivitás kérdését stb. foglalja össze. Ezeket az eredményeket összességében saját előállítású, több mint százhatvan egyedi specificitású monoklonális ellenanyag-készítmény segítségével érték el. Meghatározták többek közt az egyes adenovírus szerológiai típusok hexonjainak epitóp spektrumát és számos epitóp elhelyezkedését a hexon háromdimenziós aminosavláncán. Több epitópot szintetikusan állítottak elő, és kimutatták antigén hatásukat. Elsőként írtak le számos olyan adenovírus típuspárt, melyek antigénszerkezete a legtávolabb áll egymástól az epitópok különbözősége miatt, és ezért rekombináns adenovírus vektorként alkalmasak lehetnek egyazon beteg egymás utáni kezelésére a kísérletes génterápiában (mert az először vektorként használt adenovírus típus saját epitópjai ellen termelődött ellenanyag nem károsíthatja a másodikként alkalmazott adenovírus típus által bevitt DNS-rész gyógyító hatását). A munkacsoport legutóbbi éveinek kutatásai elsősorban az adenovírus kapszid molekuláris szimmetriájának kérdésével, térbeli orientációjával, ennek jelentőségével foglalkoznak, és közölnek eredményeket. Meghatározták, hogy a kapszidot felépítő hét különböző típusba tartozó és különböző mélységi szintben található, több mint ezerötszáz fehérjemolekula mindegyike az ikozahedrális szimmetriának megfelelően helyezkedik el a kapszidon belül.

Összefoglalva, az igen élvezetesen megírt, számos tudománytörténeti értékű képpel gazdagon illusztrált könyv mind a víruskutatással foglalkozó szakembereknek, mind azoknak, akik csak a „társterületek”, mint a patológia, belgyógyászat, sebészet, tehát az orvostudomány igen széles területén tevékenykednek, igen hasznos olvasmány. Tanulságos lehet a könyv abból a szempontból is, hogy bemutatja, hogy egy „kicsinynek” indult kutatócsoport, megfelelően modern és érdekes témát választva, mindig a kor módszertanának újabb eredményeit felhasználva, hogyan érhet el olyan kiváló eredményeket, melyekkel beírta nevét a nemzetközi adenovírus-kutatásba. Emellett a könyv annak is bizonysága, hogy az elméletinek nevezett tudományok és azok területén elért eredmények nem az „elefántcsonttoronyba” zárt tudósok elvont passziói, hanem megfigyeléseik közvetlenül is szolgálják a népegészségügyet, az embereket. A könyv kiállítása, tervezése és szerkesztése a kiadó kiváló munkáját dicséri. (Nász István – Ádám Éva: Az adenovírus-kutatás 50 éve a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetében. Budapest: Semmelweis Kiadó, 2013)

Schaff Zsuzsa

az MTA levelező tagja, egyetemi tanár