Ismét vízzel jelentkezik a Magyar Tudomány: az Olvasó hét érdekes és értékes cikkből álló válogatást tart a kezében. Ezek a vízzel foglalkozó és ahhoz kapcsolódó tudományterületek változatosságát, bőségét szemléltetik: víz – parti szűrés, talaj, légkör és gyógyászat; víz – történelem, jog és szakrális folklór. A válogatás alapja az MTA 2013. májusi Multidiszciplináris vízkonferenciája, amelyen tizenegy tudományos osztályunk képviseletében mintegy negyven előadás hangzott el. Az előadók számos új eredményt mutattak be – a felsoroltakon túl – a vízzel kapcsolatos kutatások több területéről: árvíz és belvíz, folyók, tavak és felszín alatti vizek, az éghajlatváltozás, a Balaton, a Tisza-Szamos-rendszer stb. kihívásai.

Mi hívta életre a konferenciát? Egy nagy globális rendezvény, a Budapest Water Summit (BWS), amit a magyar kormány az ENSZ-szel és a World Water Councillal közösen szervezett, és ez év október elején tartott meg. Az MTA úgy vélte, hogy a maga eszközeivel célszerű a legfrissebb hazai tudományos eredményeket összefoglalni a nemzetközi csúcs számára, ezt szolgálta a tavaszi rendezvény. A hazai tudományosság krémje tartott előadásokat a víz sok arcáról, tulajdonságairól és problémáiról.

A BWS policy kérdéseket fog megvitatni öt területen: egyetemes hozzáférés a vízellátáshoz és a szanitációhoz, integrált vízgazdálkodás, a jó kormányzás, zöld gazdaság és kék vizek, és végül a befektetések és finanszírozás a fenntartható fejlesztési célok (SDGs) megvalósítása érdekében. A célajánlások kidolgozása, a 2015 utáni Fenntartható Fejlesztési Agenda számára. Ezzel párhuzamosan a Tudományos Fórum ugyanezen kérdéseket veszi górcső alá, a tudomány szemszögéből, annak módszereit alkalmazva.

De miért a víz? A 2012-es Rió+20 dokumentum kiemelt fontosságot tulajdonított a víznek – unikális közeg – a fenntartható fejlődés megvalósításában, ami számos, a globális cselekvés szempontjából magas prioritású területet köt össze. Egyúttal először javasolták, hogy a kitűzendő célok között külön csomag foglalkozzon a vízzel. A Millenniumi fejlesztési célok által kezelt vízellátáson és szanitáción túl több súlyos kérdésről van szó: szennyezések, közegészségügy, a fajlagos készletek fogyása, az igények fokozott növekedése, a fizikai és gazdasági vízhiány, az eltűnő vizek, árvizek és szélsőségek, nemzetközi vizek és konfliktusok.

Mi a vízdilemma lényege, és mennyiben újak a megoldandó feladatok? A dilemma a meglévő bajok okán sem csekély, különös tekintettel arra, hogy azok egyre gyakrabban egybeérve, egymást erősítve jelentkeznek. Azonban a kérdés még bonyolultabb, ami a tudomány által sem teljesen megértett kedvezőtlen trendekből és a korábban soha nem tapasztalt exponenciális jellegű változásokból származik. A megállapítás sok „külső” hajtóerőre érvényes: népesedés, városiasodás, éghajlat, migráció, az életminőség változása, társadalmi-gazdasági változások és mások. Ezek nehezen felmérhető módon befolyásolják a készleteket és az igényeket, azok területi változását és a szennyezéseket. A tendenciákat jellemzi, hogy az elemzések szerint 2050-re a Föld népességének mintegy fele fog vízhiányos területen élni.

A meglévőkhöz új problémák adódnak: a fejlett országokban az elöregedő vízi infrastruktúra felújítása, ami horribilis költségeket igényel, a gyarapodó konfliktusokat jelentő osztott vízgyűjtők

kérdése, a globalizálódó kereskedelem és a virtuális víz exportja/importja (ami egyelőre átláthatatlan, határokon átnyúló hatásokat fejthet ki) és az elmúlt évek válságainak a hatása. Mára világossá vált, hogy a vízprobléma hajtóerői és az azokból származó terhelés a vízszektoron kívüliek (élelmezés, energia, éghajlatváltozás, területhasználat stb.), ennek megfelelően a problémák megoldása is jelentős részben a vízgazdálkodáson kívül keresendő. Ebben a társadalomnak döntő szerepet kell játszania. A hogyan? kérdésre a válasz még várat magára.

A feltárt problémák súlyossága, bonyolultsága és a felmerült új kérdések miatt indokoltnak látszik, hogy 2015-öt követően másként folytassuk a nagy fejlesztési programokat. Úgy tűnik, egyre szélesebb az egyetértés, hogy a programokban – az elmúlt évtizedek gyakorlatával szemben – kiemelt szerepet kapjon a víz, ami összefüggéseiben – az ivóvízellátáson és szanitáción túl – integráltan, a tudomány által támogatva kezeli a felsorolt problémákat. Az új agenda nem születhet meg egyik napról a másikra. Hosszú folyamatról van szó, amelyben a BWS – felsorakoztatva döntéshozók sokaságát, a szakma és a víztudományok legjobbjait – kiemelt szerepet játszik.

Az eredmény nagymértékben attól függ, sikerül-e a fenntartható fejlődés indikátorait megfelelően megválasztani. A fenntartható fejlődés: széles körben elfogadott filozófiai és etikai kategória, nem valamilyen állapot. A hosszú távú jövőről és változásról, az alkalmazkodásról szól. Mivel a jövőt nem ismerjük, legfeljebb sejtéseink lehetnek, fontos szerepet játszanak a bizonytalanságok. A fenntarthatóság a tervező és a mérnök számára új kritériumot jelent, amelynek társadalmi, gazdasági és környezeti elemei vannak. Vízre lefordítva, fenntartható az a vízgazdálkodási rendszer, amely teljes mértékben a társadalom igényeinek megfelelően működtethető, most és a jövőben egyaránt, miközben megtartja ökológiai, környezeti és hidrológiai integritását. Azok a rendszerek az előnyösek, amelyek rugalmasak, robusztusak és reziliensek. Ezek a fogalmak számszerűsíthetők, és segítségükkel a relatív fenntarthatóság becsülhető.

A megfelelő indikátorok feltárása, a számszerűsítés, a célok kitűzése, a monitorozás kulcsfontosságú. Sok nagy program azért vált sikertelenné, mert az egyébként helyes célkitűzések megvalósítását nem sikerült „aprópénzre” váltani. A vízgazdálkodás markáns indikátorai lehetnek: az egy főre vetített készlet és ennek kihasználtsága, a vízkivételek és az utánpótlódó készletek aránya, a vízlábnyom és a virtuális víz paraméterei, a közműolló, a hálózati vízveszteségek aránya, az emissziók és a vízminőség trendje és így tovább. Természetesen az indikátorok rendszerét úgy kell kidolgozni, hogy az lefedje az itt is érintett problémák összességét, miközben nem válik áttekinthetetlenné.

A budapesti csúcs nem kis feladatra vállalkozott. Az előkészítő munka vége felé járunk. A BWS nemzetközi „drafting” bizottságot hozott létre, ajánlástervezetek kimunkálására a fenntartható fejlődés célkitűzéseire, egy hosszabb folyamat kezdetén. Az első változat készen áll a széles körű vitára.
 

Kulcsszavak: vízgazdálkodás, fenntartható fejlődés, népesedés, éghajlatváltozás, globalizáció