felismerésére, hogy mit lehet, mit érdemes és mit
szükséges megtenni. A családi nevelés és a tudós tehetség biztonsága
és emberi tartása érlelte őt a magyar tudomány korszakos alakjává,
egy század magyar formálójává.
Az egyensúly embere volt, de az egyensúlyra
törekvés nemegyszer határozottabb és keményebb döntéseket kíván,
mint a harc. Kosáry Domokos ezt ismerte fel akadémiai elnökként, egy
tudós közösség irányítójaként is. Személye hitelességet, biztonságot
és kultúrát jelentett a rendszerváltás Akadémiájának, amelyet a
viharos tengerről – ahogy ő fogalmazott – a csendes kikötőbe
vontatott. Megtagadta, hogy az Akadémia politikai fórum legyen,
ellenállt a politikai felelősségre vonások követelésének, és ezzel
hozzájárult a tudomány törvényei által vezérelt akadémiai
közgondolkodás általánossá válásához.
Ez a kikötő persze az Akadémia számára nem
megállást, hanem az egyensúlyba kerülés időszakát és az új
lehetőségek megnyílását hozta. Az új indulás és a megújulás esélyét.
Számomra különösen jól esik tudni és elmondani,
hogy ezekkel a lehetőségekkel a Magyar Tudományos Akadémia élni
tudott és tud, hogy saját jövője alakításában, eredményeiben Kosáry
Domokos cselekvő ereje máig hat.
Ő az emlékezés és emlékeztetés más minőségét
képviselte mind tudományos munkáiban, mind tudománydiplomáciai,
tudományirányítói szerepében. Bírta az el nem törölt múlt
megértésének és az ezen nyugvó jelen alakításának taníthatatlan
bölcsességét. Ez hatotta át írásait, szavait, vállalásait és
döntéseit. Kiegyensúlyozott maradt egy egyensúlyérzék nélküli
korban.
Nem lehetett könnyű. Nem lehetett könnyű egy nehéz
század boldog történészévé, akadémiai elnökévé, tudományformálójává
válni. De az idén száz éve született Kosáry Domokosnak sikerült.
Mintha csak a kétszáz éve született akadémiai
elnök-előd, Eötvös József kívánsága teljesült volna Kosáry Domokos
életében:
„A sima utak, melyeken kevés fáradsággal messze
juthatunk, s azon javak, melyek után az emberek többsége vágyik,
legyenek másoké. Nekem, ó Mindenható! adj rögös ösvényt, de szép
kilátással, mely mindég felfelé vezet, s melyen azon meggyőződéssel
haladhatok, hogy eltévedni nem fogok.”
Az el nem tévedés egyik legkiválóbb magyar tudósát,
akadémiai elnökét, nemzedékek tanúját és alakítóját, Kosáry Domokost
köszöntöm ma, születésének százéves évfordulója alkalmából.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Kulcsszavak: Kosáry Domokos, Magyar Tudományos Akadémia
|