Örvendetes, hogy az utóbbi időben emelkedett a tudomány támogatására fordított állami anyagi ráfordítás, melyet részben az MTA oszt el kutatási pályázatok, megbízások, fizetések, akadémikusi és doktori díjak, képzések, intézetek és kutatócsoportok felállítása és infrastukturális fejlesztések formájában. A címben feltett kérdésre a válaszom: igen, ugyanakkor tudomásom szerint a tudományban vezető országokhoz hasonló színvonalú bírálati rendszer nincs. Jogos igény mind a pályázók, mind a támogatást szolgáltató társadalom részéről, hogy a juttatások az arra legérdemesebb egyéneknek jussanak a legjobb és legígéretesebb témákban. Ennek megítélése rendkívül nehéz, nincs tökéletes módszer, az egész világon folyamatosan változnak a rendszerek, és a Magyar Tudományban is sokan foglalkoznak ezzel a témával. Kis országok különösen hátrányos helyzetben vannak, mert az országon belül nincs elég szakember minden tudományterület magas szintű lefedésére, és ha vannak is, az egyazon területen dolgozó tudósok természetes módon többféle szálon is függőségi kapcsolatban vannak egymással. Felvetődik a kérdés, hogy Magyarországon mennyire használunk független szakmai véleményt a jelentős költségvetésű akadémiai és más módon kiosztott állami támogatások odaítélésénél, mint például a kutatási pályázatok, vezető pozíciók betöltése, akadémikusválasztás, intézetfejlesztés vagy -létesítés.

Annak reményében, hogy hozzájárulhatok a jelenlegi módszerek javításához, megosztom tudós társaimmal az MTA 2013. májusi közgyűlésén elhangzott hozzászólásomat, és egy korábbi, Nagy László akadémikustársammal az MTA részére benyújtott javaslatot, mely nem került értékelésre.

Somogyi Péter felszólalása
az MTA 2013. évi közgyűlésén

Tisztelt Vezetőség,
Tisztelt Akadémikustársaim és Kollégák!

Két percet kaptam, ezért tömör leszek – nincs tömörebb nyelv a latinnál. „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam”¹ ismételgette az idősebb Cato, és Róma elpusztította Karthágót. Magyarra fordítva, a jelentős összegű akadémiai támogatások odaítéléséhez független külső szakmai elbírálást kell bevezetnünk, javaslom immár a negyedik közgyűlésen.

A jelen vezetésnek erre már nincs ideje. Egyetértve az Elnök úr tegnapi tanácsával, a „jövő számára tartozom felelősséggel”, amikor arra kérem a leendő vezetőséget és tisztelt akadémikustársaimat, hogy igényeljük és vezessük be a független szakmai bírálatot.

Önök megválasztottak tegnap rendes tagnak, nagy megtiszteltetés ez nekem, de még nagyobb lenne, ha az osztály döntése olyan külső szakmabeliek véleményén alapult volna, akik értik munkámat. Független szakvélemények nélkül sem a választások, sem az odaítélt jelentős kutatási összegek és vezető pozíciók nem hitelesek. A független szakmai véleményt csak nagyon gazdag országok nélkülözhetik, vállalva az ezzel járó veszteséget, de sajnos mi nem vagyunk közöttük.

Nem a döntést kell másokra bíznunk, az a mindenkori bizottság feladata, amennyiben van ilyen. Mindnyájan tudjuk, hogy a tudományterületek mai nagyfokú specializációjában a legtöbb esetben nem tudjuk kollégáink munkáját mélységében megítélni, ehhez a világ legjobbjainak szakvéleménye kell.

Miért félünk hát külső szakvéleményeket kérni? Hipotézisek helyett – ismét egyetértve Pálinkás elnök úrral, aki azt mondta, „ahhoz érdemes hozzáfogni, ami nehéz”, a Brit Királyi Akadémia (The Royal Society) mottójával zárom a gondolatmenetemet – Nullius in verba.²

2013. május 7., Budapest
 

Javaslat az MTA tudományos pályázatainak szakmai elbírálási rendjének hatásfokjavítására. Nagy László és Somogyi Péter, levelező tagok javaslata az MTA Elnökségének (2011. dec. 11.)

Javaslatunk nemzetközileg széles körűen használt gyakorlat bevezetése, a jobb hatásfokú erőforrás-felhasználásra, melynek elengedhetetlen része a pályázatok független szakértői elbírálása. A múltban egy hasonló javaslatot a bírálati szakiroda költségességére való hivatkozással utasított el az MTA vezetése, mely véleményünk szerint félrevezető volt. Független szakmai bírálat nélkül elköltött pénzek képezik a legnagyobb veszteséget az MTA-nak, nem a bírálás költségei. Célszerű jól működő külföldi rendszer átvétele és hasonló szervezetek szakértői listáinak használata. Javasoljuk az alábbi rendszer bevezetését, de mivel ennek kevés hazai hagyománya van, lehetséges, hogy tudományágankénti fokozatos bevezetése hozná a leggyorsabb sikert.

A természettudományok területén minden pályázat és bírálat nyelve angol legyen, és a pályázat tartalmazza, hogy siker esetén a pályázó mennyi munkaidőt fog a megvalósításra fordítani. A pályázó sorolja fel a többi, már futó hazai és külföldi kutatási támogatásait és a rájuk fordított munkaidőt.
Az MTA állítson fel tudományterületenként állandó, nyilvános zsűriket (szakzsűrik), amelyekben a tagok mandátuma véges időszakra (minimum három év) szól, és a tagoknak csak egy része változik évente.

Egy ilyen zsűrinek minimum tíz-tizenöt tagból kell állnia. A folyamatosság biztosítására az elnöki tiszt négy-ötéves időtartamra szóljon, a következő elnök lehetőleg a zsűritagok közül kerüljön ki (külföldi is lehet).

Ezen zsűrik bíráljanak minden, az adott területen meghirdetett bizonyos összeg (például egymillió Ft) feletti pályázatot (Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, Lendület Pályázat, MTA-kutatócsoport, MTA-intézet stb.). Minden pályázatot legalább két zsűritagnak is bírálnia kell a külső bírálatokon kívül, közülük egy tag, a referáló foglalja össze a bírálatokat a bizottság előtt.

A felállított zsűriket szakiroda támogatja megfelelő infrastruktúrával és humán erőforrással, hogy egységes elvek (például: együttműködő partnerek, barátok, ellenségek, rokonok, munkahelyi főnökök kizárása) alapján magas színvonalú bírálatok szülessenek. Azaz megtalálják és felkérjék a legmegfelelőbb, elsősorban külföldi bírálókat. A független, külső bírálók személye szigorúan titkos, azt csak a szakiroda vezetője és a zsűri elnöke ismerheti.

Bírálókra a pályázatot beadók tehetnek javaslatot, de ebből az iroda legfeljebb kettőt kér fel, s ezek nem képezhetik a bírálatoknak több mint 40%-át. A bírálatok és pontozás útmutató jellegű, a bizottság döntését a kívánt értékrend szerint végzi és indokolja, az nem automatikus pontozáson alapul.

A névtelenül megkapott bírálatokra a pályázók írásban választ adhatnak, melyet a zsűri figyelembe vesz a végső döntés előtt.

A bírálatok minőségét és a zsűrik értékelését, szakzsűrinként egy testület globálisan értékeli. Nem felülbírálja azt, hanem utólag értékeli, visszacsatolást biztosít, és tanácsot ad vitás kérdésekben.

A zsűrik tagsága legyen legalább 30%-ban külföldi, és a bírálók között nem kevesebb mint 50% külföldi kell legyen. Külföldön dolgozó magyar kutatók nem feltétlenül tekinthetők független bírálóknak. Egy-egy pályázathoz nem kevesebb mint három, de lehetőleg négy-hat bírálat szükséges, hogy minél sokoldalúbban meg lehessen ítélni a pályázó és a pályázat minőségét. A számszerű pontozás legyen széles (az angol Royal Society 1–7, a Medical Research Council 1–10 pontozási tartományt használ).

Alapelvként a bírálat során alkalmazzanak ún. kiválósági kritériumot, azaz a pályázó addigi teljesítménye ne mosódjon össze a pályázat megítélésével. Azaz a beérkezett pályázatok közül csak az kerüljön részletes bírálatra (triage), ahol a pályázó addigi tudományos teljesítménye elér egy megadott szintet. Ezután (a bírálat második fordulójában) azonban ez már ne játsszon szerepet, csak a pályázat minősége. És fordítva is, tehát azon pályázatok esetében ahol a pályázó kiválósága a bírálat tárgya, a projektjavaslat csak minimálisan számítson. Természetesen a pályázat fajtáját és a kutatói pálya megfelelő tartományait figyelembe kell venni.

Az elutasított pályázatok szakmai indoklást kapjanak az adott szakzsűritől, melynek szövegvázlatát az a zsűriben referáló tag készíti, aki részletesen ismeri a pályázatot, az egész zsűri felelősséget vállal érte, és a visszacsatolást a szakiroda vezetője írja alá.

Azon pályázatok esetében, ahol évenként hirdet pályázatot az MTA (például: Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, Lendület Pályázat), adjon lehetőséget a pályázónak, hogy megismételt pályázatában kitérjen a bírálók és a szakzsűri által megfogalmazott kritikára, és arra válaszoljon. Ezt a szakzsűri értékelje, és vegye figyelembe az újbóli bírálat során.

Az intézetek által kezdeményezett, nemzetközi testületek által történő átvilágításokat és találkozókat nem szabad független bírálati folyamatnak tekinteni, bár hasznosan járulhatnak hozzá a kutatások fejlődéséhez tanácsadással, módszertani és személyi javaslatokkal és további kapcsolatok elmélyítésével.

Javasoljuk továbbá, hogy egy, a bírálati iroda által vezetett egységes rendszer vonatkozzék mind a kutatási támogatásra, mind a személyi kinevezésekre csoportvezetői pozíciótól felfelé. A szakzsűri albizottsága folytatná le a személyi pályázati folyamatot az intézetigazgató részvételével.

A független szakmai titkos véleménykérés alapelve vonatkozzék az akadémikusjelöltek külső szakmai értékelésére is a választások során. Ez segítené az osztályokat, melyek a véleményeket figyelembe véve szavaznának a jelenlegi rendszer szerint.
 

Kulcsszavak: pályázatbírálás, peer review, akadémikusválasztás, kinevezés, tudománytámogatás, költségvetés, tiszteletdíj
 

LÁBJEGYZETEK

1 Carthago delenda est; Ceterum censeo Carthaginem esse delendam; Ceterum autem censeo Carthaginem esse delendam; Ceterum censeo; Carthago delenda est; Delenda est Carthago. idősebb Cato (i. e. 234–149) <

2 Sokféle fordítás lehetséges, például: A szó semmi, a bizonyíték beszél. Csak a bizonyíték számít. A tények beszélnek. Nem hiszünk a mesebeszédnek. A Brit Királyi Akadémia alapítói azt kívánták kifejezni, hogy az akadémián és közöttük csak a bizonyíték számít. A mondás a nyugdíjba menő római gladiátorok mottója volt, akik attól a naptól, hogy szabadok lettek, már nem hallgattak a parancsra. <