A tudomány jelen van, és megismerhető. Nemcsak a laboratóriumokban, a könyvtárakban, a tanórákon. A tudomány mára hétköznapjaink részévé vált. Legyen szó a kommunikációtól a közlekedésen át az orvoslásig, a kezünk ügyébe kerülő eszközöktől a valamennyiünk életét befolyásoló folyamatokig, a tudomány itt van körülöttünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Tudományt Ünneplők!

A velünk élő tudomány néha egészen észrevétlen, máskor igencsak feltűnő. Természetesnek vesszük, vagy elámulunk rajta, de életünk szinte minden mozzanatában felfedezhető valami, ami mögött tudományos figyelem, kutatói munka húzódik.

A Magyar Tudomány Ünnepe idén erről a velünk élő, általunk változó és minket változtató tudományról szól. De mit is ünnepelünk valójában a Magyar Tudomány Ünnepén? A magyar tudósokat? A tudomány eredményeit? Igen, mindezt. De a rendezvénysorozat magát a tudományt is ünnepli: a világ megismerésének hiteles módszerét és szemléletét, a világ jobbá tételének szándékát, a tudás örömét és élményét. A tudást, amely már az ősi időkben is alapvető szerepet játszott a nagy kultúrák létrejöttében. A tudást, amely a természet törvényeinek és az emberi közösségek viselkedésének ismeretéből nyer megújuló kedvet a világ felfedezésére. Hiába igyekeztek sokan az emberi nagyravágyás eszközévé tenni, relativizálni, ideológiák kiszolgálójává silányítani, vagy éppen a mítoszok közé sorolni, a tudomány megőrizte méltóságát és maradt az, ami volt. Különleges emberi tevékenység: a megismerés évezredes, hiteles és kipróbált módszere, és az ebből megszülető, érvényesnek elfogadott tudás összessége. A tudomány élő, nyitott és változó, állításait a természet és a társadalom jelenségei és folyamatai igazolják vagy cáfolják. Az igazi tudós és az igazi tudás mindig reális és szerény, mindig pontos és felelős.

Bizton állítható, hogy a tudás és a tudomány az elmúlt évszázadokban egyrészt elképesztő hatalmat adott az ember kezébe, másrészt elválaszthatatlan része lett a mindennapi életnek.

A tudomány hatalmát korunkban legjobban az ipari méretű energiatermelés és a természeti folyamatokba való érdemi beavatkozás szemlélteti. Mindkettőnek van nagyon jó oldala. Nem kell nehéz munkával vizet hordani, házat építeni, élelmiszert előállítani, megteszik helyettünk a gépek. A gyógyszerek és az orvosi eljárások megelőzik a betegségeket, meggátolják a testi szenvedést, és jelentősen meghosszabbítják életünket. De vannak nyilvánvaló nehézségek is. Az emberi kapzsiság a Föld erőforrásait fenyegeti. A korlátlan haszonszerzés és hatalom vágya a mindennapi képzeletet is felülmúló katasztrófákhoz vezethet.

Tehát csak az etikus tudomány teheti jobbá az emberi közösségek életét. És csak az etikus emberi közösségek képesek jól használni a tudomány eredményeit. Ezért, amikor a magyar tudományt ünnepeljük, mindig gondoljunk a felelősségre, amellyel művelése és eredményeinek hasznosítása jár.

A tudomány ugyanakkor nemcsak hatalmi tényező, hanem mindennapjaink kísérője és formálója is. Életünket mélyrehatóan változtatták meg a tudomány eredményei. Olyan mértékben, hogy a tudomány felhasználásával létrehozott technikai környezet ma a világ jelentős részén éppen olyan alapvető életfeltétel, mint a természeti környezet. Ezt tapasztaljuk, amikor – akár csak rövid időre – a tudomány által biztosított kényelmet vagy biztonságot nélkülözni kényszerülünk. Például nem elég gyors az internetkapcsolat, nem elég hatékony a kezelés, vagy meghibásodik a konyhai készülék. Ha ma egy nagyvárosban élő ember végiggondolja egy napját, azt tapasztalja, hogy nincs olyan perc, amikor ne támaszkodna kutatások eredményeire. De érdemes ezt – legalább képzeletben – egy fordított kísérlettel is ellenőrizni: megpróbálni néhány napig természeti körülmények között élni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Számos fontos felismerést hozhat ez a próba, a velünk élő tudomány jelentőségéről, a természet értékéről, és a köztük lévő, megfelelő egyensúlyról egyaránt.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

A tudós felfedező munkáját csak akkor értékeljük igazán, amikor elérhető közelségbe kerül, amikor saját életünkön tapasztaljuk hatását. Addig a tudomány távoli és többnyire nehezen érthető. Amint a célzott kutatások közel hozzák a felfedezések eredményeit, akkor érezzük igazán, hogy a tudomány valós szükségletekre válaszol, minket szolgál, velünk él.

2013-ban a Magyar Tudomány Ünnepe a közeli és megismerhető tudományról szól, arról, amely követi és irányítja az emberi társadalmak életét. Arról a tudományról, amely mögött kutatók valóságismerő, áldozatos munkája áll. Ez a tudomány közös, osztozik benne tudós a laikussal, kutató a kutatási eredmények használóival.

Kívánom, hogy a Magyar Tudomány Ünnepe vendégeinek valódi intellektuális élményekben, fontos felismerésekben legyen részük, hogy találkozásuk az ismeretlen ismerőssel, az életüket meghatározó tudománnyal idén is értékes és emlékezetes legyen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!