A magyar gazdasági válság kezeléséhez eszköz lehetne a Nagymarosi Erőmű és a Dunai Rendszer megvalósítása, amelyhez hasonlót az USA-ban már az 1929-es válságban alkalmaztak, és ez bizonyította eredményességét.

Természetesen nem közgazdaként, csak gondolkodó, sokat tapasztalt iparosként fűzök néhány megjegyzést a kialakult gazdasági helyzethez, bemutatva, hogy az energetika hozzájárulhat a válságból való kilábaláshoz. Jogot vindikálok magamnak erre azért, mert nagyon úgy tűnik, a „profik” is sötétben tapogatóznak, és korántsem meggyőzőek az optimista nyilatkozatok. Az Eurostat legújabb statisztikájában található magyar 9817 EUR (2012) nemzeti jövedelemmel csak Romániát (6169) és Bulgáriát (5414) előzzük meg (Belgium 51 432, Ausztria 36 705, EU–27 átlag 25 810), (Stróbl, 2013. ápr.), Stróbl Alajos tanulmányában (Stróbl, 2013. júl.) közölt diagram is ezt támasztja alá. (1. ábra) A 2008-as válságban felvett IMF-kölcsön hatásosnak tűnik, de megtorpantunk.

Véleményemet az utóbbi száz év két meghatározó Nobel-díjas közgazdászának elméleteiben, az igazolódott, illetve a kudarcot vallott véleményeiben való tallózással alapozom meg. John Maynard Keynes (alapvető állami szerep) és Friedrich August von Hayek (alapvető piaci szerep) véleménye ellentétes volt a gazdasági válságok időszakában szükséges állami magatartásról.

John Maynard Keynes

Keynes nagy szerepet tulajdonított az állami beavatkozásnak. Válság idején az állam képes arra, hogy fiskális eszközökkel, pl. infrastrukturális beruházásokkal mesterségesen fenntartsa a keresletet, egyensúlyhoz közelítve a gazdaságot és csökkentve a munkanélküliséget. A beavatkozás tehát ilyen esetekben mindenki számára hasznos. Még akkor is, ha a fedezet nélküli pénzkiadás költségvetési deficitet eredményez: ezt a fellendülés időszakában az állami költekezés visszafogásával kell ellensúlyozni. Legjobb példa az 1929-es válság időszakában a Colorado-folyóra épített erőmű.

Friedrich August von Hayek 

A hayeki megközelítés legfőbb problémája az, hogy a koordinációs mechanizmusok közül csakis a piac kizárólagosságát fogadja el.

Az osztrák közgazdák figyelme a neoklasszikus közgazdáktól eltérően nem az egyensúlyi ár meghatározására irányul, hanem az élelmes, újító és kreatív vállalkozók által fenntartott, szüntelen mozgásban lévő piaci folyamatokra. A tervezett rendszerekkel szemben Hayek szerint a valós piacgazdaság valós rendje spontán, emberi cselekvés. De nem emberi tervezéssel jön létre.

Az osztrák iskola képviselői helyesen felfigyeltek arra, hogy a gazdaságra véget nem érő változás a jellemző. Az iskola azonban megoldatlan problémákkal terhes. Nem hozta létre a szakadatlan változások olyan elméletét, amely megmutatná, hogy van-e valamilyen szabályszerűség, rend a szakadatlan változásban, vagy az egész káosz.

Az osztrák iskola elmélete szerint a válság oka az volt, hogy a jegybankok által előidézett hitelbőség megtévesztette a piaci szereplőket. A mesterségesen alacsony kamatok és bőséges hitelek hosszú távú beruházásokra ösztönözték a befektetőket, miközben a lakosság is növelte fogyasztását, részben az üzleti élet megélénkülése miatti magasabb jövedelmeire, részben a szintén bőséges lakossági hitelekre támaszkodva. A kamatemelés viszont ráébresztette a gazdaság szereplőit, hogy hitelre alapozott beruházásaik nem rentábilisak, és fogyasztásuk fenntarthatatlan. Amint a hitelbuborék kipukkant, kiderült, hogy a hitelbőség csak látszatgazdagságot hozott létre, adóssághegyek épültek fel.

Mindenesetre a hazai magatartásra mindkét elméletből lehet elemeket találni (ez talán az unortodox?), de alkalmazásuk véleményem szerint hibás.

Néhány elemet megemlítve:

Keynes-i elemek • Az adócsökkentés nem hozott sem érdemi befektetés-növekedést, sem keresletnövekedést. A többletjövedelmek a gazdagabbakhoz kerültek, és esetleg luxusigényeket elégítettek ki. (A költségvetésben ~ 600 milliárdos lyuk.)

Az infrastruktúra-beruházások nem a legmegfelelőbb helyekre kerültek (nélkülözhető létesítményekre, nem termelőeszközökre, vagy például Nagymarosra).

Túl nagy áron történő visszavásárlások (MOL, E.ON, közművek stb.).

Hayeki elemek • A valós piaci árak nélküli állami ármegállapítás. A háztartási rezsi európai viszonylatban csak a családi jövedelmek arányában nagy. A háztartási villamosenergia-ár abszolút értékben beleillik az EU-átlagba. (Például: Németország 26,0 ct/kWh, Magyarország 15,8 ct/kWh, EU-átlag 18,6 ct/kWh).

A beruházások gazdasági vizsgálatához gyakran nincsenek meg a tiszta költségelemek.
 

Kulcsszavak: energia, gazdasági krízis, Hoover-gát
 

IRODALOM

Stróbl Alajos: Energetikai tájékoztatások szakirodalomból, 2013 április, MAVIR (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.

Stróbl Alajos : Az európai (ENTSO E) villamosenergia-ellátás változásának jelzése, 2013 július. MAVIR

(Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.

Wapshott, N.: Keynes and Hayek, the Great Debate (Part 1): Oct 6, 2011 www.blo omberg.com/.../keynes-and-hayek-s-great-deba...
 

LÁBJEGYZETEK

* A cikk a Reális Zöldek honlapján is megtalálható  <