…és mivégre is?!...
„Túl a sebészeten…”

Kisida Elek egyik legjobb sebészünk, aki e kis könyvet Szijártó István, a Balaton Akadémia elnöke, a Szent György könyvek szerkesztője, a Százak Tanácsának ügyvezető elnöke kérésére írta. Ez a terjedelmében rövid könyvecske nem is könyv, bár lehetne a benne lévő gondolatok miatt Háború és béke hosszúságú is, hanem egy szaggatott versszerű vallomás emberségről, tudományról, hovatartozásról – túl a sebészeten. Ezért nem is lehet úgy ismertetni, mint egy könyvet szokás.

Kisida Elek emberszeretete, társadalmi érzékenysége folytán olyan sebész, aki nemcsak vág, de gyógyít is! Könyvét többször kell elolvasni, mert mindig újabb gondolatokat vet fel, és továbbgondolkodásra késztet. Ebben benne van az élet „minden fontos ügye”, de az egyedi megoldás rá van bízva az olvasóra.

A tudományos megközelítés a korszerű sebészeti kórtan alapjaival indul, és eljut a betegágytól a kísérletes bizonyításon át újra a beteghez, a gyógyító szándéktól a bölcseleti szintű indoklásig.

Kitűnő emberektől (Illyés Gyula, Csoóri Sándor, William Shakespeare, Berzsenyi Dániel, Hamvas Béla, Remenyik Zsigmond…) vett idézetek teszik még mélyebbé Kisida Elek művét. A szerző egész élete feltárul e „dióhéjba sűrített”, ma már történelmi háttérrel és jelennel, a magyarság sorsával, remélt és megérzett jövőjének ígéretével együtt.

Annak idején, kandidátusi értekezésének védésén mondta bírálója, Kesztyűs Lóránd, a hazai kórélettan megalapítója, hogy „Ez a munka egy tehetséges „főfoglalkozású” elméleti kutatónak is becsületére válna, pedig ez csak egy tevékeny lelkiismeretes sebész munkájának mellékterméke.”

Nagyon örültem, mikor munkája elismeréseként az akkor egyik legelismertebb sokk-kutató, Jacob Fine meghívta Bostonba, a Harvardra. Nem kis nehézségek árán sikerült ezt a meghívást teljesítenie

az első Fogarty-ösztöndíj segítségével, melyet összesen húsz hazai fiatalember kapott csak meg. Kisida Elek Bostonban is megállta helyét, sok elismerést kapott, de erről is – tőle megszokottan – csak nagyon szerényen számol be írásában.

Ott felajánlottak neki egy szokatlanul nagy ösztöndíjat, de ő mégis hazajött ebbe a kis országba, mert ez a hazája! Itt folytatta még nagyobb kórtani ismeretek birtokában sebészi tevékenységét a Semmelweis Egyetemen, az ORFI-ban és végül a Budai Irgalmasrendi Kórházban. Tevékenységének sok ezer beteg köszönheti gyógyulását, életét.

Kisida Elek könyvecskéjének dicséretes – néha hiányérzést kiváltó – rövidsége mellett talán egyetlen hibája az, hogy orvosi környezetben eltöltött évei miatt sok idegen kifejezést használ, noha élőbb magyarságot kevés értelmiségiben lehet ma felfedezni.

Ami kitűnik könyvéből, és sebészi, de szélesebb értelmiségi körökben is köztudott, hogy ismereteit, kivetítve azokat „földi és égi tartományokra”, továbbadta tanítványainak, munkatársainak. Így ezek továbbterjednek.

Kisida Elek minden lépését szigorú értékrend, elkötelezettség határozza meg. Ez cseng ki e könyvének minden sorából is. Noha vékonyka ez az írás, mégis nagy mű, mert szakmáról, életről, halálról szól, és végül is a legfontosabb emberi kérdésére igyekszik válaszolni – „és mivégre is…” !?

Egy magyar értelmiségi vallomása ez, aki azt is érzi, tudja, hogy hol a helyünk e világban, mert Kisida Elek széles általános műveltsége, világjártassága ellenére megmaradt gondolkodó, okos, sőt bölcs viszlói magyarnak.

Mindezek alapján ajánlom Kisida Elek könyvét minden magyarnak, mert benne egy tiszta lélek rezgései tanáccsá fogalmazódva jelennek meg az Emlékezz 12 pontjában. (Kisida Elek: …és mivégre is?!... (Szent György könyvek) Keszthely: Balaton Akadémia, 2013)

Bertók Lóránd

immunológus, az orvostudományok doktora