Bevezetés
A 2008-ban kirobbant világgazdasági válság komoly meglepetéseket és
megrázkódtatásokat hozott valamennyi országban. A válság okainak és
a kilábalás útjainak megtalálása Európában sokáig egyszerű
feladatnak tűnt, amiben mindenképpen szerepe volt annak a
körülménynek, hogy a gazdaságpolitikák nemzeti összehangolásának
hiányát orvosolni hivatott intézkedésekbe komoly bizalom
helyeződött.
Tanulmányunkban áttekintjük az EU-tagállamok
válságkezelésének eddigi irányait, eredményeit, majd a válságból
való kiútkeresés eredményeit foglaljuk össze. Tanulmányunk azon
nézet mellett kíván állást foglalni, mely szerint tisztán intézményi
reformokkal nem lehet eredményesen kezelni a válságot. Védhetőnek
tartjuk azt az állítást, mely szerint az egész világgazdaság
működésében olyan szemléletbeli változásokra van szükség, amelyeknek
– az állami szektor mellett – át kell hatniuk mind a vállalati, mind
a pénzügyi szektor működését. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy a
változások mozgatóerejének a piac, a versenyképesség felől kell
érkeznie, mindenképpen károsak ugyanis a kormányzati gazdasági
beavatkozásoknak azok a formái, amelyekkel a kialakult piaci
struktúrákat, hierarchiákat, kapcsolatokat nem piaci alapon kívánják
újrarendezni.
Bár a válságból való kilábalás érdekében megtett
intézkedések átmeneti javulást hoztak több országban, 2010-ben
fordulóponthoz jutottunk. Az Európai Bizottság jelentései,
tanulmányai (European Commission, 2010a, 2010b, 2010c) szerint a
tagállamok a hagyományos „utakon”, illetve hagyományos eszközökkel
indultak el a válságból kivezető úton, amelyeket részben-egészben
fel kellett adniuk (lásd. fiskális ösztönzés, költségvetési kiadások
„megnyirbálása”) az eredmények elmaradása miatt (Kovács – Halmosi,
2012). A válság kirobbanását követően a költségvetési pozíciók
romlásnak indultak, amely tendencia 2010-ben és 2011-ben is
folytatódott: utóbbi évben az EU-27-ek költségvetési hiánya –
emelkedés után – elérte a GDP 7,3%-át. 2012–2013-ban a tendencia,
úgy tűnik, csak néhány országban ér el kritikus szintet, azonban a
költségvetési és államadóssági pozíciók merőben eltérő vonásai miatt
nem kizárt, hogy „időzített bombán” ülnek a fejlett országok. Kevés
szó esik mostanában Olaszország államadósságának óriási mértékéről
és Görögország fizetésképtelenségének veszélye is mintha már
elfogadott tény lenne a köztudatban, e két ország helyzetének
instabilitása mégis mindent átütő erejű gazdasági hatással bír. Az
európai bankszektorra a bankfiókok bezárása, a költségek
visszafogása jellemző, nyugalomra azonban mégsem lehet okunk részben
a fenti tények, részben a Bázel-III. szabályok bevezetésének
elhalasztása miatt sem, amely események összességében azt az
üzenetet hordozzák magukban, hogy a válságkezelési intézkedések
hatásai kezdenek alább hagyni, új, átütőbb intézkedésekre lenne
szükség.
Az állami válságkezelő programok megjelenése
A gazdasági válság kirobbanását követően az Európai Unió, a
Nemzetközi Valutaalap és más intézmények átfogó nemzeti válságkezelő
programok kidolgozását sürgették. Átfogó program alatt közgazdasági
értelemben olyan ütemezett cselekvési tervet kell érteni, amely
kiterjed az állami szektorra (legfontosabb területe az
államháztartás működése, kiemelten pedig a költségvetés és az
államadósság kérdésköre), a vállalati szektorra (beruházási és
finanszírozási politika, foglalkoztatás) és a pénzügyi szektorra
(forrásszerzés, meglévő ügyfelek monitoringja, likvid, szolvens és
prudens működés stb.).
Ha megvizsgáljuk az EU–27-ek 2009 óta tett
kormányzati intézkedéseit, első nézésre megnyugvással tölthet el
minket az a körülmény, hogy valamennyi országban alkalmaztak
ezirányú intézkedéseket. Az egyes programok – bár szükségszerűen
egyedileg, adott ország helyzetéhez szabottan kerültek meghirdetésre
– ugyanakkor az eltelt időben általánosságban nem hoztak érdemi
eredményeket, ami több makromutató alakulásában is tetten érhető.
Az államadósság legnagyobb mértékű növekedése az
államháztartás legnagyobb hiányával küzdő országokat sújtotta
(Egyesült Királyság, Spanyolország, Írország, Lettország). Ezek az
országok ugyanakkor nem a legnagyobb adósságállománnyal rendelkező
országok voltak. E helyzetben további aggodalomra ad okot, hogy
Arjan Lejour szerint 2020-ra az EU-országok államadóssága –
figyelembe véve az idősödés miatt megnövekvő állami kiadási
igényeket – átlagban elérheti a GDP 125%-át (Lejour, 2010). 2005 és
2025 közötti időszakban Belgiumban tisztán az idősödés hatása miatt
az állami kiadások a GDP 2,7, Hollandiában 1,9, Görögországban
3,2%-ával nőnek, ha nem történnek további érdemi reformok (Lejour,
2010).
Megvizsgálva a 2009–2011 közötti időszakot,
Lengyelország esetében 12,1%-kal, Szlovákia esetében 18,7%-kal,
Németország esetében 11,5%-kal, Csehország esetében 17%-kal volt
magasabb az éves államadósság-érték, miközben a korábbi időszakban
még lényegesen alacsonyabb volt a növekedés. Írország esetében
45,6%, az Egyesült Királyság esetében 31,9%, Hollandia esetében
pedig 10% volt a növekedés a vizsgált időszakban, miközben
Görögország és Magyarország esetében a növekedés csökkenésbe fordult
– részben az árfolyamhatás, részben pedig egyedi, tartozásleírási
intézkedéseknek köszönhetően. A számadatok tehát azt mutatják,
makroszinten a válságkezelési intézkedéseknek vegyes eredményeik
vannak. Érdemes áttekinteni azokat a fontosabb, „fókuszált”
intézkedéseket, amelyek megvalósultak (European Institute, 2011)
(1. ábra).
Az osztrák kormány 1,17 milliárd eurós adóemelést
tervezett 2011-re a GDP-arányos költségvetési hiány 3% alá
csökkentése érdekében. Ebből 500 milliárd eurót a banki
különadókból, a fennmaradt 617 milliárd eurót pedig a dohány-,
üzemanyag és repülőjegyekre kivetett adókból várta. További 1,6
milliárd euró költségcsökkentést is megvalósítottak. A költségvetési
hatások összességében 400 milliárd eurónyi többletberuházást tesznek
lehetővé az oktatásban, energiaszektorban és K+F-iparágban.
Belgium helyzetét nagyban meghatározta, hogy hosszú
ideig nem volt kormánya. Az új kormány várhatóan adóemelésekről kell
hogy döntsön, amivel kapcsolatosan a nyugdíjak megadóztatása, a
CO2-kibocsátás adóztatása és a banki „krízisadó” a legvalószínűbb
eszközök.
Bulgáriában a GDP-arányos államháztartási hiány
4,9%-ról 2,5%-ra történő csökkentését egy 584 millió eurós
költségvetési kiadáscsökkentéssel kívánták elérni, aminek részeként
az állami szektorban dolgozók létszámát 10%-kal csökkentették és
három évre befagyasztották a béreket.
Cipruson az üzemanyagadó és a társasági adó 1%-os
megemelésével, továbbá a közszférában létszámstoppal kívánták
megvalósítani a deficit csökkentését. Csehországban szintén
jelentős, átlagosan 43%-os bércsökkentést hajtottak végre a
közszférában, továbbá 10%-kal csökkentették az ún. jóléti
kiadásokat.
Dániában három éven keresztül megvalósuló, összesen
négymilliárd eurós költségcsökkentési program vette kezdetét. 5%-kal
csökkentették a családi pótlékot, húszezer állást szüntettek meg a
közszférában, továbbá a korábbi négy évről két évre csökkentették a
munkanélküli segély folyósításának idejét.
Észtországban – noha az adósság mindössze a GDP
7,2%-a [!], a költségvetési hiány pedig a GDP 1,7%-a, az általános
forgalmi adó további emelését tervezik.1
Finnország egy új energiaadó bevezetésétől 750
millió euró bevételt remél, az édességekre és üdítőitalokra kivetett
adók pedig évente kb. 100 millió euró többletbevételt fognak hozni.
Franciaország esetében a nyugdíjhoz szükséges
életkort hatvanról hatvankét évre emelték 2011-ben. A pay as you go
nyugdíjrendszerben fokozatosan 41,5 évre emelik a minimális
szolgálati időt ahhoz, hogy valaki teljes nyugdíjat kapjon. A
munkavállalók által fizetett nyugdíjjárulékot 7,85%-ról 10,55%-ra
emelték. A magas jövedelműeket terhelő vagyonadót 1%-kal megemelték.
Az állami kiadásokat három év alatt 45 milliárd euróval fogják
csökkenteni.
A német állami kiadásokat a szövetségi parlament 80
milliárd euróval [!] csökkentette 2011 végén. Az állami jóléti
kiadásokat négy év alatt összesen 30 milliárd euróval csökkentik, új
adót vetnek ki a nukleáris erőművek működtetőire, a katonai
kiadásokat pedig negyvenezer fegyveres katona leépítésével 9,3
milliárd euróval csökkentik.
Görögországnak a 2010 és 2013 közötti években
összesen harmincmilliárd euróval kellett volna csökkentenie
kiadásait. Az állami szférában dolgozók bónuszainak megszüntetése
mellett a béreket 25%-kal csökkentették. Hatékonyabb fellépést ígért
a kormány az adóelkerülőkkel és adócsalókkal szemben, amitől további
bevételeket remélnek. A 4%-os általános forgalmi adóemelés várhatóan
egymilliárd euró bevételt tud majd eredményezni. A nyugdíjak
összegét szintén csökkenti az állam, amivel párhuzamosan a nyugdíjba
vonulási átlagéveket további intézkedéseken keresztül 61,4-ről 63,5
évre emelik.
2011-ben a magyar kormány mintegy 735 millió euró
(200 milliárd Ft) összegű banki különadót tervezett. Az állami
kiadásokat 15%-kal tervezték csökkenteni, folytatódik a
nyugdíjjogosultsági életkor emelése, a táppénzt 10% ponttal
csökkentette a kormány. Mindeközben sajnos a 2011. évi
államháztartás hiánya, minden várakozást felülmúlva, meghaladta az
1700 milliárd Ft-ot, azaz a GDP 6%-át.
Írország 2011-ben hatmilliárd euró összegű,
költségvetésihiány-csökkentő programot hajtott végre.
Olaszországban 2012-ben szintén emelték – hat
hónappal – a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges életéveket.
A közszférában dolgozók fizetését befagyasztották. A helyi
kormányzati szintnek átadott forrásokat 13 milliárd euróval [!]
csökkentették.
Lettországban, 2012 júliusában az általános
forgalmi adót igen jelentősen, 10%-ról 21%-ra emelték. A
közszférában dolgozók bérét ugyanakkor 25%-kal itt is csökkentették.
Litvánia arányaiban minden más országhoz képest a
legjelentősebb, 30%-os kiadáscsökkentést hajt végre. A nyugdíjak
összegét 11%-kal csökkentik, emelik a gyógyszereket terhelő adókat,
a társasági adót, 2012-ben pedig további nyugdíjreform-intézkedések
várhatóak.
Luxemburgnak a 2011. évi válságra adott
válaszlépéseiből a közlekedésre és az oktatásra fordított kiadások
csökkentése emelhető ki, összesen 370 millió euró összértékben.
Hollandiában 2011-ben a katonai kiadások
csökkentése, egyéb adók emelése és a nyugdíjjogosultsági életkor
emelése mellett döntött a kormány.
Lengyelországban szintén 1%-os általános
forgalmiadó-emelés, a nyugdíjjogosultsági feltételek szigorítása és
a katonai kiadások csökkentése révén tartják elérhetőnek a végső
költségvetési célt, amely 2012–2013-ban összességében 14,4 milliárd
euró költségmegtakarítást fog tudni eredményezni a becslések
szerint.
Portugáliának szintén jelentős deficitcsökkentést
kellett végrehajtania: a 2009-ben 9,3%-os GDP-arányos államadósságot
a 2011. év végére 4,6%-ra tervezték csökkenteni. Az állami
felsővezetők bérét 5%-kal csökkentették, tizenhét állami tulajdonban
lévő vállalatot eladtak, a katonai kiadásokat pedig 40%-kal
csökkentik 2013-ig.
Romániában 2010-ben az állami tisztviselők bérét
25%-kal, a nyugdíjakat 15%-kal csökkentették. Az általános forgalmi
adó kulcsának emeléséből 1,2 milliárd euró többletbevételt remélnek.
Szlovákia esetében a klasszikus bevételi oldali
műveletekkel (általános forgalmi adó kulcsának 1%-os emelése,
továbbá az alkohol és benzin adójának emelése) operált a kormány
2011-ben.
Szintén komoly kihívást jelentett Spanyolország
számára a 2009-ben a GDP 11,2%-át kitevő költségvetési hiány 6%-ra
csökkentése 2011 végére. Az állami dolgozók bérét 5%-kal
csökkentették, miközben a nagy jövedelműekre többletadót vetettek
ki. Az állami beruházásokat hatmilliárd euróval csökkentették.
Az Egyesült Királyság több mint hatvan éve nem
látott kiadáscsökkentést hajtott végre: 2011–2015 között összesen 83
milliárd euróval csökkentik az állam kiadásait. Amennyiben sikerül,
a 11%-os GDP-arányos hiány 2015-re 1%-ra fog csökkenni.
Megfigyelhető itt is a minisztériumok kiadásainak jelentős
visszafogása (19–24 %-os csökkentés), 490 ezer állami munkahely
megszüntetése, az egyetemeknek juttatott támogatások csökkentése, és
egy szerény emelés a nyugdíjjogosultsági életkorban (2020-ig
hatvanötről hatvanhat évre emelkedik). 95%-ról 70%-ra csökkentik a
munkanélküliek hosszú távú járadékát, az álláskeresést nem végzők
esetében pedig felfüggesztik a folyósítást. További jóléti
intézkedések megnyirbálása mellett a védelmi kiadásokat 8%-kal, a
rendőrség támogatását pedig 4%-kal csökkentik. Az általános forgalmi
adó kulcsát 17,5%-ról 20%-ra emelték.
Érdemes megfigyelni ugyanakkor, hogy a
költségvetési bevételek átrendezése általában kisebb szerepet
játszott, mint a kiadások változtatása (2008–2010 között az EU
egészére nézve mindössze a GDP 0,4%-ával nőttek az állami kiadások!)
a pozíciók alakulásában.
A pénzügyi szektor felé irányuló válságkezelés
Az alapvetően önállóan elindult válságkezelési gyakorlatok közepette
az Európai Uniónak ebben az esetben is be kellett bizonyítania,
képes védőernyőt „teríteni” tagállamai fölé. A jogi keretek
meghatározásán túl – amely a későbbiekben több konkrét intézmény,
intézkedés formájában is testet öltött, lásd Euró Plusz Paktum,
Európai Stabilitási Mechanizmus – várható volt egy pénzügyi „ernyő”
kiterítése is.
2009 végén az Európai Bizottság jóváhagyott egy
3500 milliárd eurós állami intézkedéscsomagot (GDP 31,4%-a),
amelyből 1500 milliárd eurót adóssággaranciára, feltőkésítésre,
likviditás támogatására és az amerikai piacok miatt „közvetett”
kitettség kezelésére fordítottak (treatment of impaired assets).
Összesen 2900 milliárd eurót fordítottak a bankok kötelezettségei
utáni állami garancianyújtásra, az állam általi feltőkésítésre 300
millió eurót hagytak jóvá (többségében rendes vagy elsőbbségi
részvény formájában az állam szempontjából).
Ennek mértékében jelentős eltérések mutatkoztak az
országok között:
• Írország a GDP-hez viszonyítva kétszeresét;
• Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia: GDP
20–30%-át költötte kezelésre;
• Németország, Ausztria, Svédország esetében a GDP
kb. 10%-át tette ki a védekezés költsége.
A beavatkozás leginkább a következő okokkal volt
magyarázható:
• bankszektor nagy mérete: Egyesült Királyság,
Írország;
• „közvetett” kitettség: Egyesült Királyság,
Németország;
• helyi ingatlanpiacok összeomlása miatt: Egyesült
Királyság, Írország, Spanyolország, Dánia;
• fejlődő és Kelet-Európai piacoknak való
kitettség: Svédország, Finnország, Ausztria, Görögország, Belgium,
Hollandia.
A teljes költséget a GDP-hez viszonyítva optimális
forgatókönyv szerint 6,2%-ban, pesszimista szemlélet szerint
12,7%-ban látják. Az optimista nézet oka a tőkeinjekció jövőbeli
megduplázódása a jelenlegi 2,7%-os GDP-szinthez képest.
Az alacsonyabb növekedési potenciál
és a magasabb kamatlábak hatása
El kell fogadni, hogy a válságnak mindenképpen lesznek hosszú távú
növekedési haszonáldozatai. Davide Furceri Annabelle Mourougane
2009-es modellezése szerint ennek mértéke 1,3–3,8% között alakulhat
a kibocsátás függvényében. Az EU szerint szintén kb. 2–4%-os lehet a
kibocsátáscsökkenés, ami egyben a strukturális munkanélküliség
növekedését is jelzi. Ennél is nagyobb lehet a visszaesés az
innováció visszaesése miatt, ami a K+F-kiadások csökkenéséből fog
fakadni, bár tény, hogy a kevésbé hatékony szállítók eltűnése
ugyanakkor a termelékenységre pozitívan hat majd. A Fed egy 2013
júniusában publikált tanulmánya szerint a válság miatt globálisan az
amerikai GDP egyéves értéke veszett el eddig, és kérdés, hogy az
állami, a vállalati és pénzügyi szektor intézkedései lehetővé
teszik-e a kilábalást. Komoly rejtett kockázatok, feltételes
kötelezettségvállalások terhelik ugyanis a válsággal küzdő
országokat.
Feltételes kötelezettségvállalások szempontjából az
EU-országok három csoportba sorolhatók:
• magas kockázatú országok: Szlovénia,
Spanyolország, Írország, Hollandia, Málta, Szlovákia és Görögország,
továbbá Egyesült Királyság, Románia, Lettország, Litvánia és
Csehország;
|