Fénykör

Varga Károly új műve a 2003-ban Az értékek fénykörében címmel megjelent kötetének átdolgozott és kibővített kiadása.

Hadd kezdjem néhány általánosabb megjegyzéssel. Varga Károly a magyar szociológia kiemelkedő egyénisége. Több mint négy évtizede végez empirikusan gondos, elméletileg megalapozott kutatómunkát az „értékszociológia” témakörében. Varga megítélésem szerint a nemzetközi irodalomban a legtájékozottabb magyar szociológus, egészen hihetetlen irodalomismerettel rendelkezik, a legújabb irodalmat is figyelemmel kíséri, arra nyomban reagál.

Úttörő szerepet játszott nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközileg az „értékszociológiai” megközelítés képviseletében. Amikor a 60-as évek elején megkezdte értékszociológiai kutatásait, a szakmát a Marx–Weber-vita s a makroszociológiai struktúrafelfogás dominálta. Két-három évtizeddel megelőzte a mai szociológiában uralkodóvá váló „kulturszociológiai” megközelítést. Ennek lényege, hogy nem a társadalmi struktúrából magyarázzák a kultúrát (ez volt az, amit a kultúra szociológiájának neveztünk), hanem a kultúrából értelmezik a társadalmi struktúrát (ezért értékszociológia vagy kultúrszociológia). Ezt az elméleti megközelítést Jeffrey Alexander vezette be a 90-es évek közepén; őt Varga majd három évtizeddel előzte meg.

Varga módszertanilag is megelőzte korát. A szociológia hagyományos módszere a survey volt, véletlen mintákon, kérdőívvel elvégzett felvételek. A survey módszerével szemben az utóbbi évtizedben sok kritika fogalmazódott meg, főleg, mert az így előállított adatok alkalmatlanok az ok-okozati

kapcsolatok vizsgálatára (minta-kiválasztási – úgynevezett sample selection – problémák miatt: ok-okozati kapcsolatok vizsgálatához „kísérletre” lenne szükség, vagyis nem az alanyok véletlen kiválasztására, hanem véletlen „kijelölésére” (random assignment). A Varga által használt társadalompszichológiai teszt módszere nem oldja meg a véletlen kijelölés feladatát, de jó irányban lép az empirikus szociológia nagy módszertani problémájának kezelésében.

Végül Varga a számomra meggyőző módon kezeli a tudomány és a társadalmi gyakorlat kapcsolatát. Kutatásait a weberi „értékmentesség” jegyében végzi. Tudja, a kutató nem függesztheti fel értékeit, de számomra meggyőzően azzal érvel, a kutató a különböző világnézeti és politikai álláspontok között megbékéltető, közvetítő (ökumenikus) szerepet tud játszani. Nem rejti véka alá: a keresztény-katolikus világnézet áll közel hozzá, s politikailag konzervatív álláspontot foglal el, de ez nem akadályozza meg abban, hogy olyan baloldali, hitetlen beállítottságú kutatókról, mint jómagam, ne csak tárgyilagosan írjon, hanem termékeny dialógust hozzon létre a különböző felfogású társadalomkutatók között. Imponáló teljesítmény.

Előző kötetének 2003-as megjelenése óta is közelről követte a hazai és nemzetközi irodalom vitáit, s jó érzékkel azokat a hazai politikai-ideológiai vitákra alkalmazta. A Fénykör ilyen értelemben akár új könyvnek is mondható; nem mértem pontosan fel, de úgy vélem, körülbelül a szöveg egyharmada új, s a régi könyv néhány aktualitását vesztett részét Varga törölte az új kéziratból. (Varga Károly: Fénykör. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2013)

Szelényi Iván

szociológus