Jövőalternatívák,
a virágzástól a pusztulásig

A hazai tudományos jövőkutató szakma, Nováky Erzsébet és Tóth Attiláné szerkesztésével, ismét egy jelentős művet készített tizenhárom tudományos írással, a világ és Magyarország jövőjéről, a Gazdaság, Társadalom sorozat II. köteteként.

A mű, ahogy azt a címe is mutatja, a jövőről szól, de nem korlátozódik pusztán a jövőre. Benne van a jelen és a múlt is. A szerzők saját bevallásuk szerint úgy szerettek volna „írni a jövőről, hogy a mostani helyzet, a 2012-es évre jellemző állapotok hangsúlyt kapjanak”, ami magában foglalja a jelenen túl a közeli és a távoli múlt területenkénti bemutatását is.
Azt, hogy milyen lehet a jövő, a szerzők ezúttal nem foglalják nagytávlatú és koherens rendszerbe, hanem élettapasztalataikra és kutatási területükre építve külön-külön mutatnak be a jövő szempontjából lényeges területeket. Milyen lesz ez a jövő? A könyv alapján: globalista, feminista, individualista, urbanizált, IT-alapú, öregedő, magányosodó, vérszegény, energiaszegény, kriminalizált és korrupt. Nézzük meg ezeket a területeket külön-külön.

A jövőnk mindenképpen számítógép és internetalapú lesz. Balogh Zoltán bemutatja, hogy az internetes közösségi oldalak milyen rohamos fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedekben, hogyan váltak azok a XXI. századi emberi érintkezés elsődleges formáivá, mennyire nélkülözhetetlen eszközévé váltak a progresszív vállalkozásoknak, és, hogy milyen veszélyeket és lehetőséget rejtenek az informatikai kibertér aktorai számára.

Deák István az egészségügyet hozza hozzánk közelebb a vérellátás jövőbeli lehetőségeit boncolgatva. Hippokrátesztől a modern orvostudományig bemutatja, hogyan alakult át a vérről alkotott fogalmunk a lélek lakhelyétől folyékony kötőszövetté, amelynek adása társadalmi felelősségvállalásunk egyik legfontosabb megnyilvánulása kell hogy legyen, mivel vérhiány miatt rengetegen veszítik el életüket. Ismerteti, hogy a világ sok helyén (például Afrika) a túlélés csak akkor lesz biztosított, ha rendelkezésre fog állni elegendő művér, mivel a természetes vérutánpótlások fertőzöttek lesznek.

Fáy Árpád Paul Chefurka kanadai jövőkutató cikkét elemzi, aki az energiaellátást vizsgálva nem túl optimista képet fest az emberiség jövőjéről. Chefurka nemhogy szakít a közfelfogással, miszerint a Föld túlnépesedik, hanem egyenesen sokkoló adatokat közöl, ami szerint az emberiség lélekszáma 2100-ra egymilliárd főre fog visszazuhanni, mely csökkenésnek az energiaforrások kimerülése lesz az oka. Modellje a megújuló energiák exponenciális elterjedését és új technológiák ipari alkalmazását nem tartja reálisnak, így szándékoltan nagyon borús jövőképet fest, hogy mindenki kellően cselekvésre ösztönözve érezze magát.

Györgypál Katalin írása az olvasót a mélylélektan és a művészetek világába repíti. Munkája az egyént mint érző lényt mutatja be, állításai rádöbbentik az olvasót a létezés nem(csak) materiális oldalaira, hanem azokra a területekre is, amelyektől az ember több, mint a földi élőlények bármelyike: egy érző, társadalmi lény, aki törekszik arra, hogy önmagát minél tökéletesebben kifejezze, létének értelmet, magának megértő társakat találjon. Írásán keresztül érzékelteti, hogy jövőnk nagyban függ emberképünk alakulásától.

Kiss Endre Félelem, demokráciaelmélet, tudománymódszertan című írása a globalizációt mutatja be mesterien. Munkájában rávilágít a globalizmus mint precedensnélküli új történelmi világhelyzet számos paradoxonára, melyek közül az egyik fő megállapítása, hogy a „tudat nem felel meg a létnek.” Ez az ambivalencia a soft–hard valóságértelmezések kettősségéből táplálkozik, aminek egyik hajtóereje, hogy a személy mint homo globalisticus érzékeli a globalizáció sikertörténetét, ugyanakkor elszenvedi a széteső, fragmentálódó politikai és szociális valóságot, amelyben ő már csak pária. Ez a kettősség érhető tetten a globalizmus konstruktív és destruktív oldalaiban is, mely ellentmondásosság táptalajt ad a szélsőjobboldal megerősödésének. Nekünk, magyarok számára az írás egyik fő üzenete, hogy legalább próbáljuk megérteni a globalizmust, ha annak kihívásaira egyáltalán válaszokat akarunk adni.

Kiss Éva az urbanizációt vizsgálja, és megállapítja, hogy a XXI. század egyértelműen a városok kora lesz. Munkájából megtudjuk, hogy Magyarország a városok számának tekintetében nem marad el Nyugat-Európától, ám a városi életforma elterjedése többszáz éves hátrányban van a Nyugathoz képest. A szerző Szob példáján keresztül mutatja be, hogy a kisebb városok gazdasága kevésbé szilárd talajon áll, ami párosulva a közigazgatási funkciók átszervezésével, tovább differenciálhatja a mennyiségi és minőségi urbanizáció közötti diszharmóniát a következő évtizedekben.

Ligeti Zsombor a XXI. századot egyértelműen a nők évszázadának tekinti. Bemutatja, hogy a nők elmúlt évtizedekben tanúsított gazdasági szerepvállalása többet adott a világ GDP-jéhez, mint az egész kínai gazdaság, valamint szemléletes példákkal igazolja, hogy a nők tudásban semmivel sem maradnak el a férfiaktól. A szerző megállapítja, hogy a XXI. század gazdasági növekedését a „mennyiségi” nők helyett a „minőségi” nők fogják ösztönözni. Írásának egyértelműen pozitív üzenete van: minden nőnek érdemes tanulnia!

Tóth Attiláné munkája a nyugdíjasok jelenét és jövőjét mutatja be. Írásából megtudjuk, hogy a nyugdíjasság az ipari fejlődés eredménye, mivel a korábbi nagycsaládos háztartási gazdálkodások felbomlásával és a városba költözéssel atomizált családok jöttek létre, ami az időseket inaktivitásba kényszerítette. A folyamatok következménye, hogy a hatvanöt év feletti korosztálynak nagy valószínűséggel az egyedüllét vagy a magány válik az osztályrészévé, ha az idősek gyermekei és a társadalom ez ellen nem tesznek semmit. A szerző üzenete, hogy egy kedvezőbb jövőképhez az aktív korúaknak most kell cselekedniük, hogy legyen, aki majd segítő kezet nyújt szüleinek.

A könyv második része szisztematikusan a bűnözéssel foglalkozik. Deák István a korrupciót boncolgatja alapos részletességgel, mely jelenség egyaránt veszélyes az egyénre, a társadalomra és a gazdaságra. Az írás sok ötletet ad, hogy melyek lehetnek a korrupció visszaszorítására alkalmas intézkedések.

Diczig István A bűnözés gyökerei című munkájában a bűnözés gyökér-okait mutatja be, mely módszertan a bűnözés valódi motivációit keresi. Írásából megtudhatjuk, hogy a kriminológiai tudományos kutatások Magyarországon 1956 után kezdődtek, amikor megszűnt tabunak lenni, hogy a bűnözés nem csak a kapitalista társadalom csökevénye. Így az 1970–80-as években már ismert lett, hogy az alkoholizmus, a játékszenvedély, a kábítószer-fogyasztás kapcsolódik a bűnözéshez, találtak összefüggést a munkanélküliség és a bűnözés között is, de akkoriban azonban még fel sem merült, hogy a rossz kormányzás, az egzisztenciális kilátástalanság, a létbizonytalanság és a társadalmi egyenlőtlenség is kapcsolatban van a bűnözéssel. Erre csak a rendszerváltás után került sor, és munkájában bemutatja, hogy miket tart az elmúlt huszonnégy év leginkább elhibázott gazdaságpolitikai intézkedéseinek, amelyek mind hatással voltak a bűnözés terjedésére. Megállapításai alól egyetlen kormány sem mentesül.
A témához szorosan kapcsolódik Kiss Endre 1983. évi totóbotrányról írt munkája, amelyben bemutatja a későkommunizmus pangásának átmeneti kettősségét, hogy a hiány a dúsgazdag nyugat észlelésével párosulva hogyan tudott motiválni embereket olyan cselekvésekre (ti. a bundázásra), amelyekről az elkövetők azt gondolták, hogy az a focit körülövező folklór természetes, semmiképpen sem büntetendő része. A hatásokat mind a mai napig érezzük: a tudás, a tehetség, a győzni akarás szükségszerűen fejlődött vissza, a mérkőzés eladásában érdekelt „közös akarat” megfojtotta a tehetségek kibontakozását.

Kovacsicsné Nagy Katalin írása a magyar bűnözési statisztikát vizsgálja több dimenzióben. Írásából megtudhatjuk, hogy a rendszerváltást követően jelentősen megugrott a bűncselekmények elkövetésének száma. A bűncselekmények jövőbeli alakulását kutatva a korstruktúra vizsgálatát tartja a legfontosabbnak, mely alapján a legtöbb bűncselekménynél a tizennyolc-huszonöt év közötti korosztály mutatja a legnagyobb kriminalitási valószínűséget. Ezt követően az egyre idősebbek egyre kisebb valószínűséggel követnek el bűncselekményt. Álláspontja szerint a műveltségnek, iskolai végzettségnek jelentős szerepe van és lesz a bűnmegelőzésben.

A könyvet Nováky Erzsébet koherens jövőkutatás-módszertani írása zárja, amelyben a népgazdaság és a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények 1978-as előrejelzését vizsgálja felül, amelynek során jövőkutatási módszerként a regressziós elemzést, a szakértői véleményezést és a kölcsönhatás módszerét alkalmazták. Megítélése szerint, 2012-ből visszatekintve helyesnek bizonyult mindhárom módszertípus alkalmazása, mert ez biztosította a jövőkutatás sokszínűségét a kutatásban, ami sokszor egymásnak ellentmondó eredményeket produkált. Álláspontja szerint az idő igazolta a harminc évvel korábbi megállapításokat, nevezetesen, hogy a bűnözés kedvező irányba történő elmozdulása a pozitív társadalmi-gazdasági tényezőkkel van összefüggésben. Vagyis egy fejlődő magyar gazdaság, amellett, hogy jólétet teremt, képes a bűnözést is visszaszorítani, ami igazolja a gazdaság preventív bűnüldözői szerepét. Ehhez viszont kell, hogy a gazdaság fejlődjön! (Nováky Erzsébet – Tóth Attiláné szerkesztők: A jövő és 2012. Gazdaság, Társadalom sorozat II. Budapest: Arisztotelész Kiadó, 2012, WEBCÍM)

Prekovits András

jogász-közgazdász, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar, Budapesti Corvinus Egyetem