|
|
Hasznos kézikönyv
az Amerikai Egyesült Államok
megformálóiról és vezetőiről
Hahner Péter neve széles körben ismert az USA és a modern
Franciaország történetével és politikai gondolkodásával foglalkozók
körében. Több szövegkiadása, legutóbb Alexis de Tocqueville
emlékiratai az 1848-as forradalomról és monográfiák tartalmazzák
munkái szép hosszú sorát. Ezt a könyvét azonban karácsonyra nem
magamnak, hanem a fiamnak vettem, aki egyetemistaként Washington
DC-ben volt gyakornok az Amerikai Magyar Koalíció támogatásával,
ahol egy ideig élvezhette az amerikai politika szövetségi
intézményeinek közelségét. Végül azonban magam is kézbe vettem, és
le se tettem, amíg el nem olvastam. Egy eddig számomra ismeretlen
Hahner Péterrel találkoztam, aki a Pécsi Egyetem újságíró szakának
vezető tanára, és aktuális kézikönyveket írt és szerkeszt, de még a
Vadnyugat történetét is megírta (legalább is ezt állítja a kötet
hátsó borítója).
Ismerd meg Dr. Jekyllt, és hirtelen találkozol Mr.
Hyde-dal. Ám itt szó sincs a két profil összeegyeztethetetlen
ellentétéről, ami a Sigmund Freudot megelőző skizofrénia- elemzések
klasszikus művének tragikus végkifejletéhez vezetett (legalább is
reméljük!). A korábban elmélettörténészként megismert most
publicista és ismeretterjesztő Hahner megpillantása igazi meglepetés
és releváció volt számomra. A könyvet jó szívvel ajánlom elolvasásra
az összes akadémiai szak képviselői számára, akik mind tanulhatnak
belőle valamit. Mit is? Azt hiszem, aki ma bármelyik akadémiai
diszciplínát műveli, nem menekülhet a globális tudomány- és
fejlesztésinnováció-politikák elől, amelyek egyik, ha nem legnagyobb
centruma – bizonyos területeken feltétlen, másutt nem egészen – az
USA, amelynek politikai rendszerét ily módon szerintem mindenkinek
meg kell ismernie, aki a tudomány világában neveli „tudós macskáját”
!
Miért érdemes elolvasni ezt a kézikönyvet a
nyilvánvalóan sok más releváns forrás mellett is hard cover-ban
(talán ez lenne első kritikai pontom: miért nem paperback, mint az
amerikai non-fiction nagy része)? Én egy atipikus olvasó voltam,
hiszen nem kézikönyvként vettem kezembe, kikeresve benne egyik vagy
másik elnököt a negyvennégy megválasztott közül, hanem
végigolvastam, mint egy monográfiát. Az ismert profilokról,
Washington, Lincoln, Kennedy, Theodore Roosevelt stb. szintén sok
újat tudtam meg – például ki volt a feleségük, egész pontosan hogyan
választották meg őket, hol születtek, milyen iskolákat végeztek.
Akiket meg ugyanúgy nem ismertem, mint a magyar átlagolvasó, azoknak
most megismerhettem a profilját, politikájuk rövid foglalatával
együtt.
Jómagam sokat és visszatérően foglalkoztam az
amerikai politika különböző szeleteivel, de egy sor fontos fejlődési
sor, amelyekből néhányat alább felsorolok, e kötet elolvasásáig
eléggé homályos volt számomra. Most, amennyire a kézikönyv kerete
megengedi, kicsit belelátok, és ha valami külön is érdekel, tovább
tudok majd lépni;
|
|
|
Hogyan lesz egy kezdetben gyenge és befelé
orientált politikai közösségből a világpolitika befolyásos
tényezője, majd alakítója? • Hogyan alakul és változik meg az USA
híresen stabil, de változásokra képes államszervezete, politikai
rendszere? • Milyen konfliktusok sora vezetett a polgárháborúhoz, és
mi történt azután a vesztes Délen, milyen politikai jelentőségre
tett szert a feketék egyenjogúsítása, és hogyan befolyásolta mindez
az elnökválasztásokat és az elnöki politikákat? • Hogyan alakult ki
a konkrét folyamatok szintjén az amerikai kétpártrendszer stabil
váltógazdasága? • Hogyan viszonyul egymáshoz, és főképp; hogyan fér
össze a tőke és a technológia centralizációja és a
monopóliumellenesség az USA-ban? • Hogyan jön létre egy népfelkelő
seregből a világ ma legerősebb hadereje? • Melyik elnököket
próbálták meg megölni, és mire vezetett a merénylet? • Melyik elnök
lett alelnökből (választás nélkül), és válhatott-e belőlük igazán jó
elnök? • Hogyan alakult ki az elnöki intézmény és a média mára oly
fontos viszonya? • A női emancipáció és a First Lady intézménye
hogyan kapcsolódik össze a Fehér Ház és az USA történetében? • És
végül, de nem utolsósorban: milyen háziállataik voltak az
elnököknek? (Így például Theodore Roosevelt „Gyermekei igen sok
állatot tartottak a Fehér Házban, tíz kutyát…, öt tengerimalacot,
két pónilovat, két macskát, valamint kígyót, disznót, papagájt,
tyúkot, borzot, patkányt és egy féllábú kakast.” 354.)
A korántsem teljes felsorolásból nem derül ki, hogy
bár többször látogattam az USA-ba szakmai feladatokkal, és
igyekeztem jól felkészülni, mégis mi mindent tudtam meg az amerikai
politikáról és társadalomról ebből a kötetből! Nyilván a kortárs
elnökök esetében mindannyiunk tájékozottsága jóval nagyobb, és itt
nehezebb meglepni egy rendszeresebb újságolvasót valami újjal.
No de ki tudja nálunk Barack Obamáról, hogy első
ciklusa előtt „Óvatossága miatt »No Drama Obama« néven emlegették”
(kiemelés az eredetiben Sz. M.)(336.), beiktatásakor 1,8 millió
ember gyűlt össze (337.), első ciklusa alatt pedig „Egy Bo nevű
kutyája van.”(356.) Vagy csak volt? Lett azóta már kölyke avagy
társa is? A kötetből a jelenlegi, a sorban 45. elnöki ciklus nyilván
még hiányzik, és megírásakor a fentieknél azért majd jóval több és
súlyosabb kérdésre kell választ adnia Hahner Péternek az első fekete
elnök második ciklusáról szóló részben az új kiadásban. Addig is
javaslom megfontolásra a szerzőnek a következő mondat átgondolását,
szerintem túl erős állításának újrafogalmazását.” Nemzetközi
tevékenységével Obama mindent megtett a 2009-ben neki adományozott
Nobel-békedíj utólagos kiérdemlésére” (338.).
Tényleg mindent? (Hahner Péter: Az USA elnökei.
Budapest: Animus, 2012, 366. p.)
Szabó Máté
politológus-jogász , ELTE Állam-
és Jogtudományi Kar Politikatudományi Intézete
|
|
