Az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága (MTA KÖTEB) „Energetika és Környezet” Albizottságának 2010. évi állásfoglalása szerint az energia kérdésére olcsó és könnyű megoldások nincsenek, és az ún. megújuló energia fajtáiból a ma ismert megoldásokkal a világ jelenlegi energiaigénye nem elégíthető ki. A megújuló energia fajtáinak is megvannak a maguk korlátai, környezeti hatásai. A szennyezés csökkentésének ára például a természettől energiatermelésre elvett terület nagyságának növekedése. Tekintve, hogy az energiaforrások egyre növekvő felhasználása következtében az emberiség megsokszorozta természetátalakító tevékenységének intenzitását, a természetre gyakorolt legnagyobb emberi hatása éppen az energiatermelésnek és -fogyasztásnak van. Természeti környezetünk megóvása érdekében ezért a legnagyobb lehetőség – globálisan és Magyarországon is – az energiatakarékosságban és az ésszerű energiafelhasználásban rejlik. Természeti lehetőségeinkkel a józan észt követve kell élni: idehaza minden energiafajtát a saját optimális helyén és megfelelő mértékben ajánlatos figyelembe venni. A bioenergiában a helyi felhasználás, a geotermikában a pazarlás megszüntetése, a szélenergiában az egyenletesebb időbeli termelés megvalósítása (például víztározással), a napenergia terén a lokális kiegészítő szerep lehetséges növelése, a vízenergia terén pedig egy teljes, politikamentes újragondolás kínálkozik lehetséges legfontosabb célkitűzésként (URL1).

Ennek jegyében szervezte meg az MTA KÖTEB „Energetika és Környezet” Albizottsága 2012. október 11-én A vízenergia hasznosítását gátló és előmozdító feltételek, környezeti hatások című ankétját. Az ankét eredményes és sikeres rendezvény volt, az elhangzottak ma is nagyon időszerűek. Sajnálatos, hogy a hazai közvélemény és a szakmai szervezetek sem eléggé tájékozottak abban a kérdésben, hogy a vízenergia hasznosítása terén mi minden történik a világban és Európában, és milyen fejlemények várhatók a jövőben. Az ismerethiány az álláspontokban is tükröződik. Ezért határoztuk el az előadókkal egyetértésben, hogy az előadások szöveges változatát – egy 2010. augusztusi MTA KÖTEB albizottsági cikkgyűjteményhez (Ádám, 2010) hasonlóan – megjelentetjük a Magyar Tudományban.

Az előadóülésen elhangzott előadások alapján készített tanulmányokat a következő sorrendben adjuk közre: 1. A vízenergia hasznosításának nemzetközi helyzete, EU-s tervek (Fáy Árpád, Miskolci Egyetem Áramlás- és Hőtechnikai Gépek Tanszéke); 2. A vízenergia-hasznosítás hozzájárulása a fenntarthatósághoz (Gerse Károly, Magyar Villamos Művek Zrt.); 3. A vízenergia-hasznosítás hazai lehetőségei és korlátozó tényezői (Mészáros Csaba, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék); 4. A vízenergia-hasznosítás tervezésére és működtetésére vonatkozó környezeti előírások (Ijjas István, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék) és 5. A piaci feltételek változásainak hatása a vízenergia hasznosításának eszközeire (Szeredi István, Magyar Villamos Művek Zrt.).

A tanulmányok alapján egyértelmű, hogy a vízenergia-hasznosítás nemzetközi szinten számottevő energetikai tényező. A világ a vízenergia fokozott felhasználása felé halad, amelyet a Világbank és az Európai Unió (EU) is támogat. A világban számos vízerőmű van építési vagy tervezési-előkészítési fázisban.

Amint az EURELECTRIC (a villamosenergia-szolgáltatók összeurópai szervezete) Vízenergia a fenntartható Európa számára című, 2013. februári kiadványában szerepel (URL2), a vízenergia ma – menetrendkövető képességének, rugalmasságának és sokoldalú szolgáltatásainak köszönhetően, de költséghatékonysága, a vízerőművek és szivattyús energiatározók kiesési háttérbiztosítása következtében is – Európa legfontosabb megújuló energiaforrása. A szervezet 2012. áprilisi villamosenergia-tárolási konferenciáján elhangzottak szerint a vízenergia nélkül az EU ambiciózus megújulóenergia-célkitűzéseit nem lehet teljesíteni. A vízenergia szerepe 2020-at követően is növekvő. A vízenergia-potenciált és a szivattyús energiatározók létesítésének lehetőségeit tehát érdemes hasznosítani.

A magyarországi vízerőkészlet a nemzetközi adottságokhoz viszonyítva viszonylag szerény. A megújuló energiák hasznosítása témakörében készített tanulmány (Büki - Lovas, 2010) alapján kiaknázható villamos teljesítmény (a mai magyarországi villamosenergia-fogyasztás mintegy 10-12%-ának megfelelő) 989 MW, amelynek jelenleg csak kb. 5–6%-át használjuk ki. Ezzel a vízenergia hasznosításának hazai helyzete ellentmondást jelez a körülöttünk levő világ gyakorlatával.

Magyarország azon kevés ország közé tartozik, ahol nem működik tározós vízerőmű (szivattyús energiatározó). Egy ilyen létesítmény pedig jól elősegíthetné a villamosenergia-rendszer primer és szekunder szabályozását, a napi terhelés kiegyenlítését, csökkentve ezzel a hagyományos erőművek szén-dioxid-kibocsátását is. Szivattyús-tározós erőműre hazánknak is alapvető szüksége lenne a nemzeti energiahálózat stabilitása érdekében (Lovas, 2012). Az EU szinte valamennyi kedvező adottságú tagállama a tározós erőművek kapacitásának fejlesztésére készül.
 

Kulcsszavak: megújuló energiaforrás, vízenergia, tározós vízerőmű, szivattyús energiatározó
 

IRODALOM

Ádám József (2010): Megújuló energiaforrások és környezeti hatásaik. Bevezető. Magyar Tudomány. 171, 906-909. • WEBCÍM

Büki Gergely – Lovas Rezső (szerk.) (2010): Megújuló energiák hasznosítása. Köztestületi Stratégiai Programok, MTA, Budapest • WEBCÍM

Lovas Rezső (szerk.) (2012): Áttekintés Magyarország energiastratégiájáról. Köztestületi Stratégiai Programok, MTA, Budapest • WEBCÍM

URL1

URL2