1. Igencsak meglepő, sőt nézetünk szerint
kifejezetten sajnálatos tény, hogy már több mint négy évtized telt
el azóta, hogy jogász doktorrá avatására kitüntetéssel, sub
auspiciis Praesidentis Rei Publicae, került volna sor az Eötvös
Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karán. 1958 óta
összesen három, 1964-ben egy, 1973-ban pedig két, középiskolai és
jogi tanulmányai során kizárólag jeles érdemjegyet szerzett
hallgatót avattak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kitüntetéses
doktorrá. Sajnos nem jobb a helyzet a többi hazai jogi karon sem. A
két társkaron, Pécsett és Szegeden három-három doktorjelölt
kitüntetéses doktorrá avatására került sor 1958 óta. A később,
azonban még a rendszerváltás előtt alapított miskolci, majd a
rendszerváltást követően létrejött győri és debreceni jogi karon
ugyancsak nem volt kitüntetéses doktorrá avatás. Ugyanez vonatkozik
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református
Egyetem jog- és államtudományi karára is.
2. A rendszerváltást követően, azaz negyed évszázad
óta pedig egy joghallgató sem volt, akit sub auspiciis Praesidentis
Rei Publicae avattak volna doktorrá. Ennek következtében igen sok
joghallgató, s tegyük hozzá, kolléga, végzett jogász már nem is
tudja, hogy létezik (pontosabban a „gyakorlatban” létezett) a
doktorrá avatásnak, a promotiónak ez az ünnepélyes formája, annak
ellenére, hogy igen fontos akadémiai, egyetemi eseményről van szó,
amelynek a felsőoktatási intézmény (kar és egyetem) minősítésénél is
– igaz, ez csak, tegyük hozzá, „különös” módon Ausztriára vonatkozik
‒, nem csekély súlya van.
3. Az egyetem, amely a több évszázados, sőt lassan
már évezredes múltra visszanyúló hagyomány alapján az oktatók és a
hallgatók (diákok) ‒ lényegét tekintve ‒ „korporatív” módon
konstruált intézménye (universitas magistrorum et scholarium)
minőségének értékelésénél (minősítésénél, evaluációjánál) nézetünk
szerint szerepet kell vagy – pontosabban ‒ kellene kapnia a
kiemelkedő hallgatói tanulmányi és tudományos kutatási
teljesítménynek.
4. Báró Eötvös Ignác (1786–1851) volt az első
Magyarországon, a Magyar Királyságban (Eötvös József édesapja,
Eötvös Loránd, az Eötvös Loránd Tudományegyetem névadójának
nagyapja), aki sub auspiciis… promoveált jogból 1804-ben a Pesti
Egyetemen (nagy értékű aranyláncot kapott). Az uralkodót, II. Ferenc
néven a német-római birodalom császárát, I. Ferenc néven osztrák
császárt (1792– 1835), aki egy személyben a Szent Római Birodalom
(Sacrum Romanum Imperium, Heiliges Römisches Reich) császára
(imperator) és Ferenc néven magyar király (rex) volt, gróf Széchenyi
Ferenc képviselte.
5. Az 1804-ben sorra került első subauspiciis Regis
doktorrá avatást követően ez az ünnepélyes avatás (promotio sub
auspiciis Regis), a II. világháborút követően, csaknem tizennégy
éven át tartó szüneteléssel ‒ 1944/1945 és 1958 között ugyanis nem
került sor sub auspiciis… doktorrá avatásra ‒ beépült, igaz,
Ausztriával összevetve viszonylag későn, a magyar felsőoktatás
rendszerébe. Ebben nézetünk szerint a társadalmi és politikai
átalakulás játszott döntő szerepet. Nem elhanyagolható tényező volt
továbbá az is, hogy Magyarország alkotmányos rendszerében az
államfői funkciót is érintő változás következett be. Az államfői
funkciót 1946. február 1-ig, a köztársaság kikiáltásáig, kollektív
testület töltötte be.
6. Említést érdemel, hogy a II. világháborút,
pontosabban a köztársaság kikiáltását követően, 1946-ban bevezetésre
került Sub laurea Almae Matris („egyetemi [Alma Mater]
babérkoszorús”) doktorrá avatás, bár a felavatott gyűrűt,
aranygyűrűt kapott, feltételei jelentősen különböztek a Promotio sub
auspiciis Regis és a Promotio sub auspiciis Gubernatoris)
követelményeitől. 1952-vel kezdődően pedig már nem is került sor
erre az ünnepélyes keretek között történő doktorrá avatásra.
1951-ben került sor utoljára néhány doktorjelölt Sub laurea Almae
Matris doktorrá avatásra.
7. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy bár Magyarország
államformája (monarchia, pontosabban királyság, köztársaság) báró
Eötvös Ignác kitüntetéses doktorrá avatása óta, azaz 1804 óta
többször is változott, a promotio sub auspiciis… főbb elemei és
követelményei, feltételei azonban nem. A promotio sub auspiciis
Regis feltételeit egy 1893-ban kibocsátott minisztériumi
(miniszteri) rendelet rögzítette, szabta meg. E rendelet alapján
került, kerülhetett sor a doktorjelölt sub auspiciis Regis doktorrá
avatására.
8. Az I. világháborút követően, egészen 1944-ig a
„király nélküli királyság” mintegy negyed évszázadon át tartó
periódusában sub auspiciis Gubernatoris néven került sor „államfői
védnökség alatt”, pontosabban az államfői funkciót betöltő kormányzó
„pártfogásával” történő doktorrá avatásra. A Promotio sub auspiciis
Gubernatoris feltételeit a 80.160/1922 Vkm. számú (miniszteri)
rendelet szabta meg. Ez a vallás- és közoktatási miniszter által
kibocsátott rendelet hatályon kívül helyezte a fentebb említett,
1893-as, a Pro motio sub auspiciis Regis feltételeiről rendelkező
miniszteri rendeletet, anélkül azonban, hogy a kitüntetéses doktorrá
avatás jogszabályi feltételeit lényegesen módosította volna. A
80.160/1922 Vkm. számú (miniszteri) rendelet értelmében a
doktorjelölt kitüntetéses doktorrá avatására a kormányzó előzetes
(„legfelsőbb”) engedélye alapján került, kerülhetett sor.
9. A kitüntetéses doktori avatások közös
jellemzője, hogy arra az államfőnek (az „államszocializmus” idején a
kollektív államfőnek, az Elnöki Tanácsnak) vagy képviselőjének
jelenlétében kerül sor. Ezeken az ünnepélyes keretek között tartott
avatásokon (az egyetemi tanács ülésein) 1918-ig a király vagy annak
képviselője, 1922 és 1944 között pedig a kormányzó (Promotio sub
auspiciis Gubernatoris), kivételesen annak képviselője
(leggyakrabban a vallás- és közoktatásügyi miniszter vagy a Vallás-
és Közoktatásügyi Minisztérium egyik államtitkára) volt jelen, és
tartott beszédet.
10. 1958 óta – ebben az évben került ugyanis
bevezetésre az 1958. évi 1–6. NET határozat alapján a Sub auspiciis
Rei Publicae popularis doktorrá avatás – a Népköztársaság Elnöki
Tanácsa (NET) elnökének vagy kivételesen a huszonegy tagból álló,
kollektív államfőnek minősülő NET kijelölt tagjának jelenlétében,
aki ebből az alkalomból beszédet, egyfajta „laudatio”-t is tartott,
került sor kitüntetéses doktorrá avatásra. Az egyetemi évkönyvben
(almanachban) nyomtatásban is megjelent a NET elnöke vagy az Elnöki
Tanácsot képviselő NET-tag beszéde.
11. Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény
módosításáról szóló 1990. évi XXIII. törvény megváltoztatta a
„népköztársaságra” utaló elnevezést („res publica popularis”) a
kitüntetéses doktorrá avatás hivatalos, jogszabályi elnevezésében.
Az új, módosított név: Promotio sub auspiciis Praesidis (majd
Praesidentis) Rei Publicae lett. 1990 májusa óta általában a
köztársasági elnök van jelen, és tart a hagyományokat követve
beszédet a kitüntetéses doktorrá avatásnál. Erre utal a sub
auspiciis Praesidentis kifejezés, amely a köztársasági elnök
jelenlétére utal.
12. A kitüntetéses doktorrá avatás fontos formai
eleme az, hogy a „Magyarországon a király, Ausztriában a császár
védnöksége alatt” doktoráló személy egy aranyékszert – a XIX. század
első felében egy nagy értékű aranyláncot (esetleg aranyérmet), a
XIX. század második felében, illetve utolsó évtizedében aranygyűrűt
(az I. világháború végéig nagy értékű gyémántokkal ékesítve), az I.
világháborút, pontosabban 1922-t követően pedig néhány éven át, az
ország súlyos anyagi, financiális helyzetére tekintettel vasgyűrűt
(melyet később aranygyűrűre cseréltek át) – kap ajándékba.
13. Utalni kívánunk arra, hogy kitüntetéses
doktorrá avatás az Osztrák–Magyar Monarchia több egyetemén is, így
például – a teljes felsorolás igénye nélkül ‒ Krakkóban (a
tekintélyes, világhírű lengyel történész, Oskar Halecki[1891–1973]
1913-
|