A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 KÖNYYVSZEMLE

X

Sipos Júlia gondozásában

 

 

Intézményi megoldások, fejlődési modellek


A szerzők – OTKA-kutatás keretében – négy év alatt elért eredményeiket foglalják össze könyv formájában, amelynek főbb fejezetei áttekinthetően mutatják be a kutatómunka célját és főbb irányait. A bevezető tanulmány Tóth László professzornak az ezredfordulón íródott, de halála után már nem publikált monográfiatervezete felhasználásával készült (Tóth László, 2002: Globalizáció és tranzíció. Rendszerváltás a gazdasági globalizáció viszonyai között). A szövegrész a társadalmi-gazdasági globalizáció elméleti kereteinek bemutatásával hasznos kiegészítés a kutatás során feltárt modellek és javasolt illeszkedési stratégiák értelmezéséhez, gyakorlati alkalmazásához.

Az első két fejezetben a globalizáció tézisszerű megfogalmazása, illetve a globalizációs kettős szorítás főbb jellemzőinek a bemutatása jól segíti a kutatási témakör identifikálását és értelmezését. Világosan kirajzolódik, hogy a jövőben a társadalmi-gazdasági és környezeti fejlődés csak akkor lesz fenntartható, ha a fejlett országok gondolkodásában és szemléletmódjában paradigmaváltás és értékátrendeződés következik be.

A fejezetrészek jól közvetítik ennek az értékátrendeződésnek a lényegét: a természeti erőforrások, a technikai-technológiai rendszerek, a gazdasági növekedés fontosságának elfogadása mellett felértékelődik az emberi tényező, a tudás, a képesség, az intézményi és szervezeti-működési rendszer hatékonysága, a vezetési-irányítási kultúra, a társadalmi és gazdasági-környezeti fejlődés arányos összehangolása.

A kutatás két fő irányát és az eredményeket a szerzők két részben foglalják össze:

Az első részben a JKB-modell bemutatására kerül sor. A közgazdaságtudományi szakirodalom fejlődési modelljeinek vizsgálatával és a befolyásoló tényezők csoportosításával a szerzők egy hárompilléres modellt dolgoztak ki, amely három potenciál (J=jövőbeli, K=külső, B=belső) köré szervezi a növekedésorientált gazdasági fejlődés kulcstényezőit. A három pillér összevonásával kapta a modell a JKB-modell elnevezést. A háromdimenziós modell a fejlődés lehetséges három irányát szemlélteti, amelyhez jövőbeli, külső és belső potenciál kialakítása, értelmezése szükségszerűen indokolt.

A JKB-Indexek klaszterelemzésével négy illeszkedési stratégiát azonosítottak: elavult (1), duális (2), nagyvállalati-bürokratikus (3), illetve humántőkére épülő, tudásalapú (4) modell. Ebből levezethető stratégiai típusok: külső erőforrások bevonása – belső védelmi zóna megteremtése (defenzív) – belső tudás generálására alapozott

 

 

(offenzív) stratégia. A stratégiához köthető javaslatok megfogalmazásához országtanulmányok készültek, amelyeket a szerzők a kötet függelékében részleteikben is bemutatnak.

A második részben a környezeti fenntarthatóság fejlesztési irányait és globalizációs intézményeit mutatják be a szerzők: zöld indikátorokból létrehozott zöld (Z) index, majd ökoinnovációkon alapuló zöld fejlődésilleszkedési stratégia (a fejlődés zöld modellje) határozza meg a fenntartható környezeti fejlődés alapjait és globalizált intézményrendszerét. A szerzők kiemelik, hogy a JKB-modell jövőpotenciálja ugyan érinti ezt a kérdéskört (például energiahatékonyság), de főleg a fejlődés fenntartásának közgazdasági és intézményi elemeire koncentrál. A jelenlegi globalizált növekedésorientált gazdaságpolitika gyakorlati alkalmazása viszont számos olyan kérdést is felvet, amelyre választ kell adni (például a természeti erőforrások kimerülése és a környezeti kockázatok). Egyet lehet érteni a szerzőkkel, hogy a problémák kezelése ma már csak multilateriális közelítésmóddal és új intézményrendszer kialakításával oldható meg hatékonyan.

Végül a Függelékben összefoglalt országtanulmányok értékes információkat szolgáltatnak a társadalmi-gazdasági- és nemzetközi környezeti tényezők arányos összehangolásához.

A kutatási főirányt is magába foglaló első részben bemutatott fejlődési minták és illeszkedési stratégiák „finomhangolását”, árnyaltabb bemutatását a szerzők nemzetközi összehasonlító elemzéssel végzik el. Ez az OECD-országok legjobb gyakorlatának áttekintésével válik lehetővé, és eredményei igen jól hasznosíthatók a fejlődési modellek gyakorlati alkalmazásánál.

A szerzők konkrét országtanulmányokon (Ausztria, Dánia, Finnország, Írország, Norvégia) keresztül szemléltetik a legjobb gyakorlatokat (best practice), majd az elemző-értékelő összehasonlítás tapasztalatainak összegzésével tesznek javaslatot a magyar illeszkedési stratégiák intézményi elemeire. Az országtanulmányok eredményei jól használhatók hazai jövőképünk kialakításánál is!

A könyvet azoknak ajánljuk, akiket érdekel, hogy a jelenlegi nem arányos növekedés-orientált gazdaságpolitika gyakorlati alkalmazása mellett a jövőben hogyan lesz biztosítható a társadalmi-gazdasági és környezeti fejlődés arányos fenntarthatósága. (Bartha Zoltán – Sáfrányné Gubik Andrea – Tóthné Szita Klára: Intézményi megoldások, fejlődési modellek. Miskolc: GNR Szolgáltató és Kereskedelmi Bt., 2013, 283 p.)

Fekete Iván

a közgazdaságtudomány kandidátusa,
ny. egyetemi docens, Miskolci Egyetem