Sok kívülálló számára a közgazdaság-tudomány még ma is egységes egész. Más kívülállók sem sok különbséget látnak a biológia és az orvostudományhoz tartozó anatómia, a fizika és a mechanika, a kémia és a vegyészmérnöki tudomány vagy a geológia és a bányamérnöki tudomány között. A közgazdaság-tudományból kinőtt gazdálkodástudományok azonban hosszabb ideje önállóan és szervesen fejlődnek, és e nagyobb területen belül is megkezdődött a szétválás.¹

A gazdálkodástudományok külön fejlődése a 20. század elején indult meg, amikor az első üzleti főiskolákat (Business School) alapították Amerikában (Khurana, 2007). Ez lázadás is volt a közgazdasági oktatás túl elvontnak (és a politikához közelinek, lásd: „politikai gazdaságtan”) tekintett tananyaga és módszertana ellen – pedig abban az időben a közgazdasági ismereteket jórészt még a jogi és a műszaki fakultásokon oktatták. Akkoriban kezdődött meg a modern, úgynevezett M-formájú nagyvállalati szervezet kialakulása (lásd: Chandler,1962).

A gazdálkodástudomány valódi módszertani és szemléleti önállósodása az ötvenes években kezdődött az angolszász országokban. A német nyelvterületen sokáig ennek szűkebb részét, az üzem- vagy vállalatgazdaságtant művelték. Kelet-Európában – kivált Magyarországon és Lengyelországban, valamint a Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Intézetében (ЭКО folyóirat) – pedig vezetés- vagy szervezéstudomány álnéven próbálták a helyi viszonyokra alkalmazni a nyugati gazdálkodástudományi módszereket.

A kelet-európai műszaki egyetemek üzemszervezési tanszékei általában jó fedőintézményei voltak az ideológiától független gazdálkodástudományi kutatásoknak. Ezekben az országokban megmaradt a gazdálkodástudomány műszaki orientációja, így jelentős a termelésmenedzsment, a logisztika, a minőségirányítás vagy a készletgazdálkodás szerepe a kutatásban és különösképp az oktatásban. A német nyelvterületen kialakult, a természettudományi, műszaki és gazdasági alapismereteket ötvöző Wirtschaftsingenieur képzési programok Magyarországon „műszaki menedzser” BSc- és MSc-képzésként ma is népszerűek. Ez az egyetlen komolyabb gazdaságtudományi tartalmú felsőoktatási terület, ahol megmaradt az állami támogatás, mert ezek a programok műszaki képzésnek minősülnek.

Fő kérdéseink és a válaszok vázlata

1. Mennyiben mutat lényegi különbségeket a közgazdaság-tudomány és a gazdálkodástudomány módszertana és szemlélete kiinduló, „duális” sémánkban? Itt érdemes megvizsgálni, hogy mennyiben támaszkodik még mindig az egyik terület a másikra. Feltételezésem szerint a viszony aszimmetrikus, azaz még mindig inkább a közgazdaság-tudomány a tanítómester.

2. Mennyire befogadó a két tudományterület, illetve vannak-e „terjeszkedési” stratégiáik? A közgazdaság-tudomány kutatási területe az elmúlt tíz-tizenöt évben kevésbé bővült, de közben komoly, ám részben talán öncélú módszertani elmélyülés (deepening instead of widening) tapasztalható.²

A gazdálkodástudomány viszont nyitott a kevésbé kvantitatív társadalomtudományok felé. Érdemes megfigyelni a Geert Hofstede inspirálta kultúrakutatásokat, a mind jobban lélektani kutatási eredményekre épülő marketingtudomány fejlődését vagy az üzleti kutatás földrajzi-regionális vonatkozásának erősödését.

3. Milyen tényleges vagy látszólagos piaci igények befolyásolják és orientálják a két nagy terület fejlődését? A magyar gazdasági felsőoktatás elmúlt néhány évében megfigyelhető az elméleti és alkalmazott közgazdaság-tudományi képzés visszaszorulása. A gazdálkodástudományi képzés visszaesése sokkal kisebb volt, és nem is mindegyik magyar egyetemen következett be.

Ez lehet spontán piaci folyamatok eredménye is. A közgazdász diplomával betölthető állások nagy részét ugyanis a felsőoktatás, a kutatás és az üzleti világ egyes műhelyei kínálják, miközben a gazdálkodási diplomák iránt széles körű a vállalati érdeklődés. Ezeket a piaci igényeket alakíthatta bizonyos fokú kormányzati bizalmatlanság is az elméleti társadalomtudományok iránt.

4. A tudósképzés arányainak alakulása és a „dualitás” problémája. Hipotézisünk, hogy a doktori képzésben is visszaszorult az economics irány a business vagy management iránnyal szemben. Ehhez megvizsgáltuk egy nagy magyar egyetem egyesített gazdaságtudományi PhD-programját a végzettek témaprofilja szerint.³

Az adott doktori iskolában a vizsgált időszakban (1999–2012) 93 disszertációt védtek meg. Ezek

közül 25 közgazdasági, 25 üzleti, 22 pedig vezetéstudományi témájú volt. További tizenhat értekezés a közgazdaság- és a gazdálkodástudományok határterületén készült, négy pedig egyéb társadalomtudományokkal érintkező határterületen. A vizsgált időszak második felében láthatóan visszaesett a vezetéstudományi témájú dolgozatok aránya, viszont a hallgatók érdeklődése nem csökkent a közgazdaság-tudományi kutatások iránt.

5. Ismeretek vagy készségek oktatása? Az elméleti és alkalmazott közgazdászképzés – főleg Európában – átad sok olyan társadalomtudományi ismeretet is (pl. gazdaságtörténet, elmélettörténet), amely szemléletet fejleszt, nem pedig konkrét, a piac által igényelt készségekkel látja el a hallgatókat.

Más a vezető üzleti iskolák gyakorlata. Ott képzési cél a legkevésbé sem tudományos jellegű skillek, azaz készségek (prezentáció, csapatépítés, kommunikációs készségek, akár az elevator talk technikák) elsajátítása, a személyes kapcsolati háló minél gyorsabb kiépítése, illetve az üzleti világ keményebb részeiben megszokott viselkedési és érvényesülési normák megtanulása,⁴ akár tételes „tudományos” ismeretek helyett is.⁵

Business school vezető koromban egyik amerikai partnerem elmagyarázta nekem, hogy az igazi MBA-programok bizonyos fokig a vezérkari akadémiákhoz hasonlítanak. Nem csupán okos és képzett embereket kell kibocsátaniuk, hanem olyanokat is, akik bizonyos közösségekben, sőt szubkultúrákban jól megállják a helyüket, akár „parancsnokként”.⁶ Nemcsak alkalmazkodni tudnak hozzájuk, hanem a felsőbb szervezeti célok érdekében alakítani is tudják őket. A közgazdászképzésben viszont fel sem merül a tananyag vagy a képzési profil bővítése ebben az irányban. Ott a személyiségfejlesztés – sőt részben a készségfejlesztés is – háttérbe szorul.

Most pedig próbáljuk meg megadni a választ a címben feltett kérdésre. Az áttekintett tudományágak további szétválása, ugyanakkor egyes interdiszciplináris területeken keresztül erősödő érintkezése párhuzamos folyamat. A szerkezeti átrendeződési folyamatok nyertesei és vesztesei viszont nem mindig egyértelműek. Jelenleg több magyar egyetemen a közgazdaság-tudományi tanszékek leépülése folyik, elsősorban a gazdálkodástudományi tanszékek javára.

Az előbbiek túlélését végül az utóbbiak, valamint a mérnökképzés alapképzési kereslete biztosíthatja, persze csökkentett méretekben. A hallgatói kereslet jelenlegi szabályozási rendszere mellett három–négy magyar egyetemen maradhat meg az önálló közgazdászképzés. Más intézményekben viszont a közgazdaságtan és kapcsolt tantárgyai előbb-utóbb a nélkülözhetetlen segédtudomány státuszába kerülhetnek – például a módszertani ismeretekhez hasonlóan.
 

Kulcsszavak: felsőoktatás, közgazdaság-tudomány, gazdálkodástudomány
 

IRODALOM

Chandler, Alfred D., Jr. (1962): Strategy and Structure: Chapters in the History of the American Industrial Enterprise. The M.I.T. Press, Cambridge, MA–London, England • WEBCÍM

Cohen, Peter (1973): The Gospel According to the Harvard Business School. he Education of America’s Managerial Elite. Penguin Books

Csaba László (2009): Crisis in Economics? Akadémiai, Budapest

Khurana, Rakesh (2007): From Higher Aims to Hired Hands. The Transformation of American Business Schools and the Unfulfilled Promise of Management as a Profession. Princeton University Press, Princeton–Oxford • WEBCÍM

LÁBJEGYZETEK

1 Lásd az üzleti tudományok és a menedzsment-tudományok (vezetéstudományok) önállósodását. E két területet együtt gazdálkodástudománynak is hívják. <

2 A folyamatról – a szellemes technicization kifejezés kifejtésével – lásd: Csaba, 2009. II. fejezet. <

3 Ezt azért tesszük, hogy függetlenítsük magunkat az olyan intézményi struktúráktól, ahol a több gazdaságtudományi doktori iskola miatt a témaválasztás erősen függ a szervezeti keretektől. <

4 Itt érdemes idézni egy jó évtizedes TAG Heuer karórareklámot: „Success is a mind game.” <

5 Ott is rendszeres a vita, hogy az üzleti/vezetői képzés kutatás-, vagy inkább gyakorlat-orientált legyen. Az oktatói állomány összetétele az erősebb álláspont szerint hol a több tudós, hol a több gyakorlati szakember irányába mozdul el (Khurana, 2007, 304–308.). <

6 Ebből a szempontból Peter Cohen (1973) nagyon tanulságos olvasmányként ajánlható. <