Az MTA IX. Osztály Gazdálkodástudományi Bizottságának megalakítása és működése ismét exponálja a kérdést, hogy hogyan határozható meg a gazdálkodástudomány. Egyetértés van abban, hogy a társadalomtudományokhoz tartozik, a közgazdaság-tudományhoz közeli terület, amelynek fókuszpontjában a vállalatok mint entitások állnak, azok a társadalmi és gazdasági képződmények, amelyek profitorientáltak, és ahol a sikeres működés egyik mércéje a profit. A gazdálkodástudomány foglalkozik továbbá a vállalatok egyes résztevékenységeivel, a vállalati döntéseket meghozó vezetőkkel, és módszertani kérdésekkel.

Hogy mióta létezik a gazdálkodástudomány? Praxisként vélhetően azóta, amióta a piaci árucsere jelen van a társadalmakban. A tudományterület bölcsője az Amerikai Egyesült Államok. Tudományként pedig két jelenséghez kötik megjelenését és fejlődését. Az egyik a gazdálkodástudományi karok (business schools) XIX. század végi megjelenése, majd XX. századi térhódítása, a másik pedig Richard Michael Cyert és James G. March 1963-ban megjelent könyve, amelyben a szerzők a vállalatot mint szervezetet tették vizsgálódásuk tárgyává (Cyert – March, 1963. E két jelenség mögött pedig megfigyelhető jelenségként azonosítható a nagyvállalatok, különösen a részvénytársaságok¹ terjedése és a nemzetgazdaságokban betöltött szerepük növekedése (Czakó, 1999, 2000).

A gazdálkodástudomány relevanciája

A 21. század elejére a tudományterület a világ minden országában teret nyert: az amerikai példát követve elterjedtek a gazdálkodástudományi karok, s a tudományterület beilleszkedett a tudományok színes világába, sőt önmaga is szaktudományok (pl.: stratégia, szervezeti magatartás, marketing, vállalati pénzügyek) színes palettája. Mivel magyarázható a térhódítása? Az egyre finomodó statisztikai adatgyűjtésnek is köszönhetően, adatokkal alátámasztott evidencia, hogy minden nemzetgazdaságban a vállalatoknak köszönhető az anyagi gazdagságot makroszinten kifejező bruttó hazai termék (GDP) kétharmada. Így van az Európai Unió tagországaiban és hazánkban is.² Ebből a megfigyelésből levezethető, hogy a nemzetgazdaságok teljesítőképességét a vállalatok teljesítőképessége alapvetően meghatározza. Ez a vállalatokat a gazdaságpolitikai érdeklődés fókuszába helyezte, például a versenyképesség alakíthatósága miatt.

A közgazdaság-tudomány és gazdálkodástudomány között az egyik legfontosabb vállalatelméleti munka Edith Penrose (1959) könyve. A munka nyomán kutatási eredmények is felhívták a figyelmet arra, hogy a vállalatok eredményességének a tőke, a technológia és a munkaerő mellett sajátos tényezője a menedzsment, és az ezt megtestesítő vállalatvezetők, menedzserek (Czakó, 2009). Leegyszerűsítésekkel élve ma már azt állíthatjuk, hogy a vállalatvezetők felkészültsége önmagában is termelési tényező.

A vállalat a gazdálkodástudományban

A vállalatok azonban például tevékenységi kör, jogi forma, szervezeti felépítés, és méretük alapján sokszínűek, mint ahogyan teljesítményük is (URL2, ill. Czakó, 2010). Az Európai Unióban és hazánkban is használt méret szerinti klasszifikációjuk alapján ide tartoznak a tíz főnél kevesebb alkalmazottal működő mikrovállalkozások (például a két alkalmazottal működő bolt) éppen úgy, mint a több ezer főt foglalkoztató multinacionális vállalatok (például a MOL Nyrt.). Közös jellemzőjük, hogy azonos az alapvető céljuk: fogyasztói igényt elégítenek ki nyereség elérése mellett (Chikán, 2008). Működési területeik és irányításuk eltérő mértékben tagolt és kontextusfüggő is. Erre hívja fel a figyelmet az 1. ábra.

A vállalatok alapítása, üzleti vállalkozás indítása és maga a vállalkozási tevékenység sajátosságai is a gazdálkodástudományhoz tartoznak. Mint ahogyan az is, hogy a vállalatok a hazai és nemzetközi gazdasági környezetükhöz való alkalmazkodás mellett hogyan felelnek meg a társadalmi elvárásoknak (például: üzleti etika, az érintettekkel [stakeholders] való kapcsolattartás, társadalmi felelősség). A XXI. századra evidenciává vált, és a kutatási témákban, a felsőfokú oktatásban és vezetőképzésben is exponálódott, hogy a vállalatok gazdasági és társadalmi jelenségek.

A gazdálkodástudomány művelői

A gazdálkodástudomány a vállalaton belüli tevékenységek (pontosabban tevékenységcsoportok) és vezetői problémák alapján fragmentálódik. Az egyes tevékenységek stratégiája, menedzsmentje és speciális

ismeretanyaga egymástól független szakterületként

definiálódott. Emellett a vállalat mint szervezet felfogás is számos önálló szakterületet foglal magába. E szakterületek mellett a vállalatok egészére vonatkozó területek is jelen vannak (pl. vállalati stratégia, vállalatkormányzás). A szakterületeket vállalatvezetői pozíciók, specializálódott tanácsadók, nemzetközi és hazai tudományos folyóiratok egyaránt fémjelzik.

A gazdálkodástudomány művelői közé a szakterületek gyakorló szakemberei (különböző menedzserek) mellett a tanácsadó cégek éppen úgy odatartoznak, mint a szakterületek oktatói és kutatói. A gyakorló szakemberek és a tanácsadók vállalati problémák megoldására összpontosítanak annak érdekében, hogy a vállalatvezetők vállalataik céljait eredményesen és hatékonyan tudják elérni. Az ehhez szükséges ismeretek és módszertan fejlesztése a tanácsadó cégeknek éppen úgy hatókörébe tartozik, mint az egyetemi oktatóknak. Ez utóbbi csoport kiemelkedő feladata továbbá, hogy a jövő menedzsereinek tudását megalapozza, s felkészítse őket majdani szakmájukra.

A praxis és tudományosság igénye és szükségessége egyszerre van jelen a gazdálkodástudományban. A vállalatok nyílt és változó rendszerek. A gazdálkodástudománynak a vállalatok működésével és változásával összefüggő jelenségek megértése, leírása és előrejelzése az egyik fő feladata. Az ismeretek átadása és alkalmazása a tanácsadók cégek és az oktatás terrénuma. A hazai gazdálkodástudománynak feladata továbbá az is, hogy az élenjáró piacgazdaságok vállalati gyakorlatait ismerje, azok adaptálhatóságának és adaptálásának lehetőségeivel tisztában legyen, és ezt az oktatásban megjelenítse.

A gazdálkodástudománynak nincsenek kutatási intézményei ma hazánkban. E feladatokat alapvetően az egyetemek gazdálkodástudománnyal foglalkozó karai látják el. A gazdálkodástudomány lehetőségei így a felsőoktatás intézményrendszerével szorosan összekapcsolódnak: amennyiben a felsőoktatásban az oktatás a fő prioritás,³ úgy az a kutatási tevékenység óhatatlan háttérbe szorulását vonja maga után. Ennek azonban nemcsak a tudományterület művelői, hanem a nemzetgazdaság teljesítménye is kárvallottja lehet.
 

Kulcsszavak: gazdálkodástudomány, vállalat,
a vállalat konstrukciója
 

IRODALOM

Chikán Attila (2008): Vállalatgazdaságtan. Aula, Bp.

Cyert, Richard Michael – March, James G. (1963): A Behavioral Theory of the Firm. (Prentice-Hall Behavioral Sciences in Business Series) Prentice-Hall, Englewood Cliffs

Czakó Erzsébet (2010): Vállalati teljesítmények méretkategóriák szerint és a versenyképesség intézményi és szolgáltatási rendszere. In: Báger Gusztáv – Czakó Erzsébet (szerk.): A közszféra és a gazdaság versenyképessége – empirikus eredmények és tanulságok. Állami Számvevőszék Kutató Intézete, Budapest. Április. 68–84. • WEBCÍM

Czakó Erzsébet (2009): Serendip hercegei és Edith Penrose. Két töredék Kindler József tiszteletére. In. Erdősi Gy. – Kádár K. (szerk.) Az iskolateremtő Kindler József professzor: Kindler József professzor 80 éves születésnapjára. Pontus Kft., Budapest, 34–60. • WEBCÍM

Czakó Erzsébet (2000): Versenyképesség iparágak szintjén – a globalizáció tükrében –. PhD disszertáció. BKÁE Gazdálkodástani PhD Program, Budapest • WEBCÍM

Czakó Erzsébet (1992[1999]): Lessons of the US Business Schools for Hungary: A Comparison. Journal of Management Development. 11, 3, 48–55. DOI: 10.1108/02621719210009983 • WEBCÍM In: Chikán Attila – Berács József (szerk.) (1999): Managing Business in Hungary. An International Perspective. Akadémiai, Budapest, 390–400.

Penrose, Edith (2009[1959]): The Theory of the Growth of the Firm. 4th edition. Oxford University Press, Oxford • WEBCÍM

URL1

URL2
 

LÁBJEGYZETEK

1 A részvénytársaságok térhódítása nagymértékben közrejátszott a vállalatvezetés professzionalizálódásában. A tulajdonosok hozzáértő vállalatvezetőket (menedzsereket) alkalmaznak, akik a vállalat egészét vagy annak részegységeit irányítják. Vállalkozók alatt azokat értjük ebben az összefüggésben, akiknél a tulajdonlás (tőkebefektetésük révén tulajdonosai a vállalatnak) és az irányítás egy kézben van. <

2 Az Európai Unióra vonatkozóan lásd: URL1 <

3 A 2012. évi felsőoktatási törvény ezt tükrözi: az óraterhelések 20%-kal emelkedtek, a főiskolák és egyetemek közötti különbség megszűnt, a kutatási tevékenység finanszírozási struktúrája még kialakítás alatt áll. <