Az Egészségügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos
Akadémia által 1966-ban alapított Magyar Orvostársaságok és
Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) jelenleg 128 szakmai szervezetet
foglal magában. A szövetségben nemrég végbement változásokat
követően a MOTESZ munkájában a szakterületek feletti,
multidiszciplináris orvosszakmai feladatok, az orvostársadalom és a
civil társadalom közötti harmonikus viszony megteremtése, valamint a
társadalom testi és szellemi egészségnevelése egyaránt prioritást
élveznek. Ennek jegyében került megszervezésre 2013. november 6. és
8. között, Budapesten, a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat
részeként a Magyar Orvostudományi Napok konferenciája, melynek
nemzetközileg elismert előadói a népegészségügyileg jelentős
betegségeket, átfogó klinikai megközelítéssel és a legújabb
tudományos eredmények ismertetésével tárgyalták.
A rendezvény fővédnöke, Pálinkás József, a Magyar
Tudományos Akadémia akkori elnöke, köszöntőjében a magyar kutatók
nemzetközi elismerését méltatva a hazai orvosképzés és az újabb
szakmai ismeretek elsajátítását szolgáló folyamatos továbbképzések
rangját emelte ki. Ezt követően Vécsei László, az MTA Orvosi Osztály
elnöke üdvözlésében felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatási
ismeretek gyakorlati hasznosítása az egyre inkább előtérbe kerülő
személyre szabott orvoslásban realizálódik.
Poór Gyula, a MOTESZ és a tudományos konferencia
elnöke megnyitó előadásában elmondta, hogy a Magyar Orvostudományi
Napok megrendezésének gondolatát a MOTESZ elődszervezetének, a
MORTESZ-nek a két világháború között rendezett, hasonló tartalmú
sikeres konferenciája, a Magyar Orvosi Nagyhét inspirálta. Ennek
alapító elnöke 1931-ben Korányi Sándor volt (Kiss – Sótonyi, 2011).
A cél most is az volt, hogy néhány napra újra szintetizálódjon a
fragmentálódott medicina, és friss tudásanyag átadásával segítsék a
mindennapi gyógyító tevékenységet.Ezután felvázolta a modern
klinikai orvostudomány multidiszciplináris elemeit, melyek a
konferencia tudományos programjának alapelvét képezték. Ilyenek
például a molekuláris medicina és a rendszerbiológia (például:
genomika, epigenomika, proteomika, metabolomika etc.) eredményeinek
gyors adaptálása (Falus et al., 2006), a betegségek kimenetelét
jelző prognosztikai markerekkel kiegészített korai diagnosztika és a
laboratóriumi és képalkotó eljárások segítségével végzett szűrések,
valamint a gyógyszeres terápia forradalma. Itt a célzottan
kifejlesztett molekulák között nagy szerepet kap az élő szervezetek
segítségével előállított biológiai terápia és a célértékek alapján
történő centrumszintű kezelés. Mindezek rövidesen elvezethetnek a
rendszerszintű orvostudomány (systems medicine) létrejöttéhez,
melynek ígéretei a betegek, a klinikusok és a társadalom felé a
4P-modellben foglalhatók össze (Poór, 2012). Eszerint a medicina
legyen prediktív, vagyis genetikai tesztekkel és DNS-chipekkel adja
meg a betegségek jövőbeli kialakulásának valószínűségét, legyen
preventív, tehát adjon esélyt a betegségek megelőzésére, legyen
proaktív (participatory), vagyis számítson a beteg és családja aktív
részvételére, és végül legyen perszonalizált, tehát a terápia
egésze, azon belül a gyógyszerrendelés személyre szabottan vegye
figyelembe az egyén sajátosságait (Ginsburg – McCarthy, 2001).Több
klinikai szakterületet jellemeznek a legmodernebb
minimálinvazív-műtéti technikák és intervenciók, a protetika
elterjedése,a konzervatív és műtéti beavatkozások eredményességét
jelző állapotfelmérések és egészséggazdasági számítások, és a
medicina egészén átível a digitális forradalom és IT-robbanás.
A megnyitó után referátumok hangzottak el a
kiemelkedő hazai tudományterületek vezető szakembereitől. Freund
Tamás az agykutatás, ezen belül a neuronhálózatok vizsgálatát, Nagy
László a genomtudományok szerepét, Erdei Anna az immunológiai
kutatások perspektíváit, míg Perner Ferenc a hazai szervátültetés
negyven évét
|
|
tekintette át. A tudományos szekciók a legfontosabb
vírusbetegségekkel, az anyagcsere megbetegedésekkel, a hipertóniával
és a sztrókellátással, az iszkémiás szívbetegségekkel, az onkológiai
kórképek diagnosztikájával és kezelésével, valamint a leggyakoribb
ideggyógyászati és tüdőgyógyászati kórképekkel foglalkoztak. Kiemelt
témaként szerepelt a reumatológiában, gasztroenterológiában és
bőrgyógyászatban használt biológiai terápia alkalmazása, mely a
gyulladásos kórképek kezelésében ezen szakterületeken forradalmi
áttörést hozott.
A tudományos programhoz két kerekasztal-megbeszélés
csatlakozott. Az egyik a hazai gyógyítás kulcskérdését, az
orvos–beteg partneri kapcsolatot tűzte napirendre, az orvosok, a
betegek, az etika, a jog és a kommunikáció szempontjából. Az előadók
hangsúlyozták, hogy a paternalista viszonyrendszert mindenütt egy
valódi partneri kapcsolatnak kell felváltania, ahol a felkészült
beteg és az empátiás orvos a gyógyítás sikerét jelentő egyenrangú
kapcsolatot tud létesíteni. A résztvevők meggyőződése volt, hogy a
témakörben még sok hasonló őszinte véleménycserének kell
elhangzania, ameddig a morálisan is elfogadható gyakorlat kialakul a
hazai orvoslásban. A másik kerekasztal-beszélgetés a nemzeti
stratégiákkal és az átfogó egészségügyi programokkal foglalkozott,
ezen vendégként részt vett Balog Zoltán, az emberi erőforrások
minisztere is. A további előadók a folyamatban lévő központi
szűrőprogramokat, valamint az egészség tízparancsolatát mutatták be,
melyet a MOTESZ dolgozott ki, és remélhetőleg mielőbb nagyon sok
helyre el tud juttatni (Zöldi, 2013).
A kiváló előadások és a nagyszámú hallgatóság a
konferenciát a magyar tudomány valódi ünnepévé emelték, melyről a
Magyar Tudományos Akadémia honlapja is megemlékezett. Az elhangzott
témakörök közül, terjedelmi okok miatt, csak szemelvényeket tudunk
bemutatni. Az alábbiakban azon klinikai szakterületekkel foglalkozó
előadások rövid szerkesztett változatát ismertetjük, melyek utóbbi
években elért eredményei alapvetően formálták át a hazai gyógyítás
helyzetét és a betegek esélyeit. Ilyenek az akut szívbetegségek
kezelése, a sztrókellátás, a cukorbetegség gondozása, az onkológiai
ellátás, valamint az ízületi gyulladások kezelése. Ezen
szakterületek sikerei nagyrészt az országosan kialakított
szakcentrumoknak köszönhetőek, mely hálózatokban a kiemelkedő
szaktudás, a megfelelő egészségügyi személyi háttér és a naprakész
technikai-műszaki színvonal koncentráltan, egyidejűleg van jelen.
Reméljük, hogy összeállításunkkal a hazai
tudományos közösség nem orvos tagjai számára érdemi betekintést
tudunk nyújtani a medicina néhány kiemelkedően fontos ágának
jelenlegi működéséről és lehetőségeiről.
Kulcsszavak: Magyar Orvostudományi Napok, Magyar Orvostársaságok
és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ), Magyar Tudomány Ünnepe, klinikai
orvostudomány, multidiszciplináris elemek
IRODALOM
Falus András – Molnár M. J. – Szalai Cs.
(2006): Rendszerszemléletű biológia: A jövő orvosbiológiai kutatási
paradigmája, az immungenomika példája kapcsán. Orvosképzés. 81, 1,
3–10.
Ginsburg, Geoffrey S. – McCarthy, Jeanette
J. (2001): Personalized Medicine: Revolutionizing Drug Discovery and
Patient Care. Trends in Biotechnology. 19, 491–496.
DOI: 10.1016/S0167-7799(01)01814-5
Kiss István – Sótonyi Péter (2011):
Nyolcvan éve alakult a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületeinek
Szövetsége (MORTESZ). Orvosi Hetilap. 152, 1250–1254. •
WEBCÍM
Poór Gyula (2012): Öröklődő és szerzett
tényezők az emberi betegségek hátterében. Magyar Tudomány. 173, 8,
901–905. •
WEBCÍM
Zöldi Péter (2013): Magyar Orvostudományi
Napok – 2013. Orvosok Lapja. 10, 20–21. •
WEBCÍM
|
|