Bevezetés

A magyar népesség kedvezőtlen egészségügyi állapota régóta ismert. A tartós egészségromláshoz, a férfiak rövidebb várható élettartamához, és a lakosság kedvezőtlen életkilátásaihoz a rosszindulatú daganatos megbetegedések igen magas előfordulási gyakorisága jelentősen hozzájárul.

Adatainkat a nemzetközi statisztikákkal (Ferlay et al.,2007; La Vecchia et al., 2010) összevetve világossá válik, hogy a rendkívül kedvezőtlen mutatók (Ottó – Kásler, 2005) a magyar egészségügy számára lépéskényszert jelentenek. A továbblépés ebben a kiemelt népegészségügyi jelentőségű, pusztító erejű betegségcsoportban az életkilátások és az életminőség javításával, a túlélés előnyös alakulásával nemcsak hazai, de egyben európai kihívást is jelent (Kásler – Ottó, 2008).

A WHO elvein alapuló, az 1993-ban útjára bocsátott és folyamatosan megújított Magyar Nemzeti Rákkontroll Program (MNRKP) ennek szellemében fogant, s egyik célkitűzéseként létrejöttek azok a hiánypótló kézikönyvek, amelyek már a korszerű nyugat-európai onkológiai diagnosztikát és terápiát is magukban foglalják, a daganatos megbetegedések teljes diagnosztikai és terápiás algoritmusának tárgyalásával együtt (Kásler, 1994, 2008). Az onkológiai ellátórendszer korszerűsítése és az európai normákhoz való igazítása elkerülhetetlen, annak meghatározásával együtt, hogy milyen daganattal vagy annak gyanújával melyik kórházba, melyik centrumba kell küldeni a beteget. A részben már létező, de még további fejlesztésre szoruló új struktúrát alkalmassá kell tenni arra is, hogy automatikusan kijelölje az útvonalat, amelyet a betegnek az optimális ellátás érdekében be kell járnia.

Az elmúlt évek során az Országos Onkológiai Intézet (OOI) jelentős európai integrációs szerepet kapott ezen a területen (OECI, 2004; Kásler – Ottó, 2008), amely azonban az egész magyar onkológia és a társszakmák közreműködését is igényli. Az intézet erről a tevékenységéről folyamatosan tájékoztatja a népegészségügyi program és a szakminisztérium vezetőit, az érdekelt tudományos társaságokat és a szakmai kollégium tagozatait is.

Rákhalálozás és előfordulási gyakoriság

A KSH adatai alapján a hazánkban regisztrált daganatos halálesetek évenkénti száma hozzávetőleg 33 000, mely szám – kisebb évi hullámzással – többnyire stagnál. Kétségtelen azonban, hogy az 1980–2002 közötti időszakban, az EU vezető rákintézeteinek korstandardizált adatai alapján bizonyos kedvező tendencia volt megfigyelhető (Boyle et al., 2003a; La Vecchia et al., 2010). Az 1987-ben regisztrált halálozási csúcs után 1987–2002 között egyes lokalizációkban, némi csökkenés volt tapasztalható hazánkban is, például a vastagbélrák, a női emlő- és a prosztatarák esetében. Ugyanakkor a női tüdőrák halálozási mutatóinak emelkedése, valamint a hazai ajak-szájüregi rákok harminc év során mérhető, nagyjából 250%-os növekedése rendkívül aggasztó statisztikai adat (Ottó – Kásler, 2005). Az összes daganat előfordulási gyakorisága a 2001 óta már megbízhatóan működő Nemzeti Rákregiszter szerint körülbelül évi 65 000 új esetet jelent.

Sajnálatos módon nem vitatható, hogy mind a halálozási, mind pedig a gyakorisági mutatók szerint, negatív értelemben Európa élvonalába tartozunk. A hitelesség kedvéért azonban meg kell állapítanunk, hogy szemben a saját, többnyire hiteles adatainkkal, az európai adatok csak az összlakosság 28 %-ának figyelembe vételével születtek (Boyle et al., 2003b; Ferlay et al,. 2007). Feltehető tehát, hogy európai helyzetünk nem is annyira rossz, amilyennek a puszta számok alapján tűnik, de nem is olyan jó, mint amilyennek látni szeretnénk. Fentiekre való tekintettel, az európai és hazai tevékenységek szervezése és összehangolása a jövő stratégiájának egyik meghatározó feladata.

Az onkológiai ellátás helyzete Európában

Bizonyos daganatfajták kutatásában és gyógyításában reménykeltő fejlődés mutatkozott, az onkológiai ellátás és kutatás azonban szétforgácsolt, szervezeti formája nem megfelelő. A kutatási eredmények csak korlátozottan érvényesülnek a diagnosztikában és a betegellátásban, amely a szakmai negatívumok (nem javuló gyógyulási esély és életminőség, elégtelen innovációs versenyképesség) következtében az onkológia egészének társadalmi megítélését is rontja. Az Európai Unió országai – köztük hazánk is – éppen ezért lépéskényszerbe kerültek, és világossá vált, hogy a WHO globális rákkontroll stratégiájában új célokat kell megfogalmazni, amelyek az egyes országok különböző fejlettségi szintjeit is figyelembe veszik (Boyle et al., 2003a).

A stratégia alapvető célkitűzése a prioritások és arányok meghatározása volt, amely külön kiemeli a magas színvonalú, egységes ellátórendszer kialakítását Európában, a nemzeti onkológiai intézetek kulcsszerepével. A fejlesztés a kiegyenlítés irányába mutat, amely arra hivatott, hogy biztosítsa az összehangolt forrásszétosztást, valamint az új technológiák és kutatási eredmények azonnali gyakorlati hasznosítását (translational research). Ezek eredménye az összehangolt és integrált betegellátás keretében megvalósuló esélyegyenlőség lehet (The National Cancer Institute, 2005). Az egységes ellátórendszer alapvető követelménye az „evidenciák” (igazolt bizonyítékon alapuló eljárások) keresése és bevezetése, melyek a megelőzéstől kezdve a diagnosztikai tevékenységeken át a terápiáig és rehabilitációig ívelnek, s biztosítják az egyenlőtlenségek megszüntetését, illetve a lehető legkorszerűbb elmélet és gyakorlat megvalósítását.
A korszerű, komplex onkológiai ellátás kialakításának folyamata, az egyes tagállamok szintjén, a nemzeti rákkontroll (vagy rákellenes) programok keretein belül mozog, melyek a kormányzati felelősséget, valamint a szakmai és társadalmi szervezetek munkáját is jelentik, s így a programok megvalósítása össztársadalmi kérdéssé válik.

A magyar onkológia alapvető jellegzetességei

Kétségtelen, hogy az európai illeszkedés lényeges elemei már évek óta léteznek a magyar onkológiában, amely erősségként értékelhető. Az 1. táblázat időrendi sorrendben szemlélteti az egyes fejlődési lépcsőfokokat, illetve a további erősségeket. A felsoroltak közül a további építkezés és a korszerű struktúra kialakításának alapját elsősorban a hazai nemzeti intézet – amely az egyetlen európai akkreditációval rendelkező rákintézet Közép-Kelet-Európában – megléte és eredményes működése, a Nemzeti Rákkontroll (Rákellenes) Program állandó megújítása, a Nemzeti Rákregiszter egyre hitelesebb adatgyűjtése és szolgáltatása, valamint az Országos Onkológiai Intézetre támaszkodó regionális és megyei onkológiai centrumok, az onkológiai hálózat és szakfelügyeleti rendszer továbbfejlesztése képezheti.

• Nemzeti Rákkontroll Program (1993-tól, Országos Onkológiai Intézet – OOI)

• Népegészségügyi programok (1994, 2001, 2002-től)

• Európai akkreditációval rendelkező Nemzeti Onkológiai Intézet

• Nemzeti Rákregiszter (1999-től, OOI)

• A progresszív ellátási szintek tevékenységének és fejlesztési igényének meghatározása (OOI, Szakmai kollégium)

• Az onkológiai ellátórendszer feltételeinek meghatározása (OOI)

• Részleteiben (gép, műszer, amortizáció) felmért teljes magyar onkológiai ellátórendszer (országos, regionális, megyei centrumok)

• Országos intézet, egyetemi centrumok, megyei onkológiai centrumok, onkológiai hálózat, szakfelügyeleti rendszer

• Kiváló szakemberek, technológiák, kutatóbázisok

• A magyar onkológia fejlesztési tervei (NFÜ)

• Onkoterápiás protokoll (1994, 1995), Az onkoterápia irányelvei (2001), Korszerű onkológia (2005)

• Onkológiai módszerek gyűjteménye (2002-től, OOI)

• Informatikai rendszerek, minőségbiztosítás

• Javaslatok törvénymódosításra (OOI, Szakmai kollégium)

1. táblázat • Az európai illeszkedés lényeges

elemei az onkológia területén, hazánkban

Az erősségeink mellett gyenge pontunk, hogy az egységes tervezés és fejlesztés, valamint a megfelelő kontroll hiánya miatt a felelősség nem követhető nyomon, s nincs használható központi szervezési és működési rend, amely egyesíti a döntési kompetenciákat és mechanizmusokat, továbbá irreális szakmai és megalapozatlan fejlesztési ambíciók is tetten érhetők.

A 2. táblázat azokat a legégetőbb szakmai problémákat mutatja be, amelyek sürgős intézkedést követelnek, úgy központi, mint intézményi szinten. A komplex onkológiai ellátás fejlesztésének egyes szakterületekre történő lebontása meghaladná a jelen közlemény kereteit. Vázlatos ismertetése azonban – reményeink szerint – alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet erre a rendkívül komplex, sürgős megoldásra váró népegészségügyi problémakörre. Az alapvető szervezési feladatok eredményes végrehajtása során alakulhat ki a hazai onkológiai ellátás új, korszerű rendszere, amelynek kiépítésében, a megfelelő informatikai szolgáltatás létrehozásával, az információk gyors áramlásának döntő jelentősége van (1. ábra, 3. táblázat).

• A teljes és hatékony diagnosztikai háttér megteremtése

• Az onkológiai protokollok teljes körű használata

• A sugárterápiás ellátás közelítése a nemzetközi szinthez (pl.: eszközpark, szakemberellátás)

• Onkoteamek kötelező kialakítása és működtetése

• A minimumfeltételek, progresszivitás, minőségbiztosítás elveinek egységesítése

2. táblázat • A sürgős intézkedésre váró

onkológiai természetű szakmai problémák

• Betegutak meghatározása a progresszivitási szinteknek megfelelően

• Betegadatokhoz online hozzáférés

• Lokalizációk szerinti ellátáshoz szükséges módszerek, ajánlások

• Onkológiai szakmai fórumok létrehozása szervi lokalizációk szerint

• Szakmai protokollok közzététele az irányelvektől a gyakorlati alkalmazásig

• Virtuális konszenzuskonferenciák szervezése, levezetése

• Virtuális konzultációk, konzíliumok, onkoteamek működtetése

• Videokonferenciák szervezése

• Adatbázisokhoz online hozzáférés, statisztika (Rákregiszter, OEP-, KSH-kigyűjtések, elektronikus évkönyv a daganatos megbetegedések statisztikáiból)

3. táblázat • A hazai onkológiai hálózat várható szakmai informatikai szolgáltatásai

Következtetés

A nemzetközi tapasztalatok tükrében, korszerű onkológiai ellátás csak hatékonyan működő szerkezetben lehetséges. A hazai szerkezetváltás tovább nem halasztható. A jelen közlemény keretei ennek részletes taglalását nem teszik lehetővé, ezt már hazai és nemzetközi fórumokon egyaránt megtettük, javaslatainkat a főhatóságunknak megküldtük, s széles körű szakmai vitára bocsátottuk. Ha nem lépünk tovább, akkor belecsúszunk abba a csapdába, amely nemcsak hazánkra, hanem az egész közép-európai térségre leselkedik, és amelyre már európai uniós állásfoglalás is felhívta a figyelmet.
A magyar onkológia európai illeszkedését, népegészségügyi szempontból is hatékonyabb működését a fentebb vázolt strukturális és stratégiai változások gyors és következetes végigvitele tudja csak biztosítani, gyökeres szemléletváltással, s reális célok megfogalmazásával.
 

Kulcsszavak: egységes ellátórendszer, evidenciaszintek, nemzetközi elvárások, hazai sajátosságok
 

IRODALOM

Boyle, Peter – Autier P. – Bartelink H. et al. (2003a): European Code Against Cancer and Scientific Justification: Third Version. Annals of Oncology. 14, 973–1005. DOI: 10.1093/annonc/mdg305 • WEBCÍM

Boyle, Peter – d’Onofrio, A. – Maisonneuve, G. et al. (2003b): Measuring Progress Against Cancer in Europe: Has the 15% Decline Targeted for 2000 Come About? Annals of Oncology. 14, 1312–1325. DOI: 10.1093/annonc/mdg353 • WEBCÍM

Ferlay, Jacques – Autier, P. – Boniol, M. et al. (2007): Estimates of the Cancer Incidence and Mortality in Europe in 2006. Annals of Oncology. 18, 581–592. DOI: 10.1093/annonc/mdl498 • WEBCÍM

Kásler Miklós (szerk.) (1994): Onkoterápiás protokoll. Springer, Budapest

Kásler Miklós (szerk.) (2008): A komplex onkodiagnosztika és onkoterápia irányelvei. Semmelweis, Budapest

Kásler Miklós – Ottó Szabolcs (2008): Európai és hazai kihívások az onkológiában. Magyar Onkológia. 52, 21–33. • WEBCÍM

La Vecchia, Carlo – Bosetti C. – Lucchini F. et al. (2010): Cancer Mortality in Europe, 2000–2004, and Overview of Trends Since 1975. Annals of Oncology. 21, 1323–1360. DOI: 10.1093/annonc/mdp530 • WEBCÍM

Ottó Szabolcs – Kásler Miklós (2005): A hazai és nemzetközi daganatos halálozási és megbetegedési mutatók alakulása. Magyar Onkológia. 49, 99–107. • WEBCÍM

OECI (2004): Organization of European Cancer Institutes Accreditation of Cancer Centres. 25. Annual Meeting, Berlin.

The National Cancer Institute (2005): A Nerve Centre in the Fight Against Cancer. An Ambition of National, European and Global Proportions. The National Cancer Institute, Comelli, Paris