A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 KÖNYVSZEMLE

X

Sipos Júlia gondozásában

 

 

Szavak, képek, jelentés


Nem volt egyszerű számomra a most következő ismertetés összeállítása, nálam nehezebb dolga csak Bodor Péternek, a kötet szerkesztőjének lehetett. Neki ugyanis a rendkívül bőséges szakirodalomból nem egyszerűen össze kellett válogatnia az arra érdemes tanulmányokat, de olyanokat és úgy kellett kötetbe rendeznie, hogy átjöjjön egy komplex üzenet a kvalitatív megközelítések új formáiról, a rutinszerűen végzett kutatások során elhanyagolt/nem kellően kontrollált szempontok fontosságáról. Nos, a szerkesztő kiválóan oldotta meg e nehéz feladatot, és külön kiemelendőnek tartom, hogy sikerült remek fordítókat találnia. A fordítások színvonalát csak tovább emelhette, hogy maga Bodor Péter vállalta a szakmai/nyelvi lektorálást is.

A kötet alcímében az „olvasókönyv” megnevezést viseli, ami sokkal kedvcsinálóbb, mint ha a kicsit elrettentő, az unalmasság és strukturálatlanság képzetét keltő szöveggyűjtemény szerepelne a kötet címlapján.

És az olvasó nem is csalódik: igaz, hogy a terepmunka, interjú, fókuszcsoportos kutatások, szöveg- és diskurzuselemzés első látásra pusztán a lehetséges „módszerek” ismertetését jelenthetné, ám a bevezetőben maga a szerkesztő igyekszik eligazítani az olvasót az egyes tanulmányok részben közös üzeneteiről.

Egyfelől, szinte mindegyik tanulmány beszél a kutatói tevékenység reflexiójának fontosságáról, akár az adatszerzés, akár az adatelemzés, akár a közlés fázisairól legyen is szó. Másfelől, a cikkek megkérdőjelezik a nyelv- (és esetleg a kép-)használat egyértelműségét, és hangsúlyozzák a korábban természetesnek vett feltételezések megkérdőjelezhetőségét, sőt a fókuszcsoportos módszerről írott fejezetben egyenesen a bevett normák ingatagsága is szóba kerül. „A normák egyszerre lehetnek lényegileg esetlegesek és támadhatóak, ugyanakkor – normális körülmények között – gyakorlatilag állandóak és korlátozóak. Harmadsorban, a tanulmányok majd mindegyike érinti a kutatás tárgyáról, pontosabban alanyáról alkotott elképzelést. A tanulmányírók a kutatás alanyára, az emberre, nem olyan kauzálisan kontrollálható lényként tekintenek, aki nem más, mint a kérdésekre adott válaszok passzív tartálya, és igyekeznek a cselekvők saját értelmezéseit figyelembe venni. Nem akarnak 'kulturális idiótát' faragni az „adatközlőből”.

 

 

Van olyan társadalomkutató, aki ezekkel az elvekkel, célokkal nem ért egyet? Azt hiszem, nincs. Akkor miért egy kvalitatív megközelítésekkel foglalkozó kötetben olvashatunk ezekről, és miért nem egy olyan episztemológiai alapvetéseket tartalmazó szabálygyűjteményben, amelynek értelmében a fenti követelmények be nem tartása diszkvalifikálással jár? A válasz valami olyasmi, mint amit a „Miért nem harangoznak?” kérdésre adtak az anekdota szerint, nevezetesen: sok oka van annak, először is nincs harang.

A mérésekkel szemben támasztott hármas követelmény, a megbízhatóság, érvényesség, általánosíthatóság kritériumainak való megfelelés minden kutató álma. De mint az álmok általában, ezek sem teljesülnek maradéktalanul. A kvantitatív és kvalitatív megközelítések éppen ott válnak ketté, ahol a kutató eldönti, hogy melyik mérési kritérium teljesülése a legfontosabb a számára.

Ugyanakkor ebből az olvasókönyvből a legelszántabb, kvantitatív módszereket preferáló kutató is (mint például én) sokat tanulhat. Számomra a legfontosabb tanulság a szavak jelentésének egyértelműségébe vetett hit folyamatos megkérdőjelezése.

Végezetül két megjegyzés: az elsőben szeretném elragadtatásomat kifejezni a Grounded theory briliáns „lehorgonyzott elmélet” fordításáért, már csak a theory-t kellene megközelítésnek nevezni, hiszen metódusról van szó. A másik megjegyzés ugyancsak A lehorgonyzott elmélet címet viselő fejezetben olvasottakhoz fűződik, nevezetesen a szerző vitatkozik azzal a felfogással, miszerint „a kvalitatív elemzés akkor gondolatgazdag, ha szerzői kivételes képességű kutatók”.

Azt gondolom, az ebben a kötetben megfogalmazott ismeretelméleti követelmények minden társadalomkutató számára elérendő célt jelentenek, és a célok megközelítése – ha nem is feltétlenül kivételes kvalitást, de – kemény munkát és állandó reflexivitást követel. Ez az üzenet az, ami miatt a kötet válogatását, a tanulmányok egymásra épülését oly nagyra tartom. (Bodor Pérter szerkesztő: Szavak, képek, jelentés. Kvalitatív kutatási olvasókönyv. Pszichológia és Társadalom sorozat. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2013)

Székelyi Mária

szociológus, ELTE Társadalomtudományi Kar