Szavak, képek, jelentés
Nem volt egyszerű számomra a most következő ismertetés
összeállítása, nálam nehezebb dolga csak Bodor Péternek, a kötet
szerkesztőjének lehetett. Neki ugyanis a rendkívül bőséges
szakirodalomból nem egyszerűen össze kellett válogatnia az arra
érdemes tanulmányokat, de olyanokat és úgy kellett kötetbe
rendeznie, hogy átjöjjön egy komplex üzenet a kvalitatív
megközelítések új formáiról, a rutinszerűen végzett kutatások során
elhanyagolt/nem kellően kontrollált szempontok fontosságáról. Nos, a
szerkesztő kiválóan oldotta meg e nehéz feladatot, és külön
kiemelendőnek tartom, hogy sikerült remek fordítókat találnia. A
fordítások színvonalát csak tovább emelhette, hogy maga Bodor Péter
vállalta a szakmai/nyelvi lektorálást is.
A kötet alcímében az „olvasókönyv” megnevezést
viseli, ami sokkal kedvcsinálóbb, mint ha a kicsit elrettentő, az
unalmasság és strukturálatlanság képzetét keltő szöveggyűjtemény
szerepelne a kötet címlapján.
És az olvasó nem is csalódik: igaz, hogy a
terepmunka, interjú, fókuszcsoportos kutatások, szöveg- és
diskurzuselemzés első látásra pusztán a lehetséges „módszerek”
ismertetését jelenthetné, ám a bevezetőben maga a szerkesztő
igyekszik eligazítani az olvasót az egyes tanulmányok részben közös
üzeneteiről.
Egyfelől, szinte mindegyik tanulmány beszél a
kutatói tevékenység reflexiójának fontosságáról, akár az
adatszerzés, akár az adatelemzés, akár a közlés fázisairól legyen is
szó. Másfelől, a cikkek megkérdőjelezik a nyelv- (és esetleg a
kép-)használat egyértelműségét, és hangsúlyozzák a korábban
természetesnek vett feltételezések megkérdőjelezhetőségét, sőt a
fókuszcsoportos módszerről írott fejezetben egyenesen a bevett
normák ingatagsága is szóba kerül. „A normák egyszerre lehetnek
lényegileg esetlegesek és támadhatóak, ugyanakkor – normális
körülmények között – gyakorlatilag állandóak és korlátozóak.
Harmadsorban, a tanulmányok majd mindegyike érinti a kutatás
tárgyáról, pontosabban alanyáról alkotott elképzelést. A
tanulmányírók a kutatás alanyára, az emberre, nem olyan kauzálisan
kontrollálható lényként tekintenek, aki nem más, mint a kérdésekre
adott válaszok passzív tartálya, és igyekeznek a cselekvők saját
értelmezéseit figyelembe venni. Nem akarnak 'kulturális idiótát'
faragni az „adatközlőből”.
|
|
Van olyan társadalomkutató, aki ezekkel az
elvekkel, célokkal nem ért egyet? Azt hiszem, nincs. Akkor miért egy
kvalitatív megközelítésekkel foglalkozó kötetben olvashatunk
ezekről, és miért nem egy olyan episztemológiai alapvetéseket
tartalmazó szabálygyűjteményben, amelynek értelmében a fenti
követelmények be nem tartása diszkvalifikálással jár? A válasz
valami olyasmi, mint amit a „Miért nem harangoznak?” kérdésre adtak
az anekdota szerint, nevezetesen: sok oka van annak, először is
nincs harang.
A mérésekkel szemben támasztott hármas követelmény,
a megbízhatóság, érvényesség, általánosíthatóság kritériumainak való
megfelelés minden kutató álma. De mint az álmok általában, ezek sem
teljesülnek maradéktalanul. A kvantitatív és kvalitatív
megközelítések éppen ott válnak ketté, ahol a kutató eldönti, hogy
melyik mérési kritérium teljesülése a legfontosabb a számára.
Ugyanakkor ebből az olvasókönyvből a legelszántabb,
kvantitatív módszereket preferáló kutató is (mint például én) sokat
tanulhat. Számomra a legfontosabb tanulság a szavak jelentésének
egyértelműségébe vetett hit folyamatos megkérdőjelezése.
Végezetül két megjegyzés: az elsőben szeretném
elragadtatásomat kifejezni a Grounded theory briliáns „lehorgonyzott
elmélet” fordításáért, már csak a theory-t kellene megközelítésnek
nevezni, hiszen metódusról van szó. A másik megjegyzés ugyancsak A
lehorgonyzott elmélet címet viselő fejezetben olvasottakhoz fűződik,
nevezetesen a szerző vitatkozik azzal a felfogással, miszerint „a
kvalitatív elemzés akkor gondolatgazdag, ha szerzői kivételes
képességű kutatók”.
Azt gondolom, az ebben a kötetben megfogalmazott
ismeretelméleti követelmények minden társadalomkutató számára
elérendő célt jelentenek, és a célok megközelítése – ha nem is
feltétlenül kivételes kvalitást, de – kemény munkát és állandó
reflexivitást követel. Ez az üzenet az, ami miatt a kötet
válogatását, a tanulmányok egymásra épülését oly nagyra tartom.
(Bodor Pérter szerkesztő: Szavak, képek, jelentés. Kvalitatív
kutatási olvasókönyv. Pszichológia és Társadalom sorozat. Budapest:
L’Harmattan Kiadó, 2013)
Székelyi Mária
szociológus, ELTE Társadalomtudományi Kar
|
|