A Magyar Tudomány Ünnepe 2013. évi eseményeihez kapcsolódva az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya felkérésére a Nyelvtudományi Intézet (NYTI) munkatársai mutatták be, mennyiben „él velünk”, azaz mennyire része a mindennapi életnek a nyelvtudomány. Összesen nyolc előadás hangzott el, melyek közül a jelen összeállítás négyet közöl; a további négy előadás egy másik fórumon, a Nyelvtudományi Közlemények című folyóiratban jelenik majd meg.

A NYTI alapfeladata hosszú ideig a magyar és rokon nyelvek kutatása, illetve az ezekkel kapcsolatos nagy összefoglaló munkák (leíró és történeti szótárak, nyelvtanok) létrehozása volt, a közönség igényeit pedig a nyelvműveléssel igyekezett kiszolgálni. Az 1970-es évek elejétől fogva azonban egyre több kaput nyitott a tudomány sáncai felől a társadalomra. A folyamat talán a Szépe György kezdeményezésére megindult kísérlettel kezdődött, amelyben az ő korábbi diákjaiból alakult csoport fiatal nyelvészei az iskolai anyanyelvi oktatást próbálták megújítani. Ugyancsak Szépe György indította el még a 70-es években a szociolingvisztikai kutatásokat is, melyeknek emblematikus alakja korai haláláig Réger Zita volt. Ő nemcsak a nyelvi hátrány kérdéskörét taglalta, de a magyarországi roma/cigány közösségekben végzett résztvevő kutatásaival máig szóló példát mutatott a kiszorított helyzetben lévő kisebbségek ügyének támogatására.

A következő évtizedben azután egyre jobban tágult a társadalmilag fontos nyelvtudományi tevékenységek horizontja. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a nyelvszociológiai kutatások biztos hátterével érvényes megállapításokat lehetett tenni a folyamatban lévő nyelvi változásokról is, részben pedig annak, hogy további tudományterületekkel bővültek az intézeti munkálatok. A nyelvtechnológia felé az első lépéseket az akkor még kialakulatlan koncepciójú Nagyszótár tette szükségessé: a nyomtatott szótári forrásokat akkor még kézzel gépelték be a modernnek számító Commodore gépeken, hogy az adatok komputerizált kezelése lehetővé váljon. A korpusznyelvészet e csírájából mára a NYTI egyik legterebélyesebb innovációs „fája” nőtt ki, „ágain” ma a Magyar Nemzeti Szövegtártól a helyesírást segítő intelligens programon át a beszédfeldolgozásig számtalan nemzetközileg is eredményes fejlesztés található. Nyelvtechnológia és szociolingvisztika együttműködése valósult meg a határon túli nyelvváltozatokat is feldolgozó „Kárpát-korpusz” munkálataiban, mivel a 90-es évektől a NYTI-nek a hazai kisebbségi nyelvekkel, illetve a magyar nyelv külhoni változataival is feladata volt foglalkozni. A NYTI Többnyelvűségi Kutatóközpontjának megalapítása azután tovább növelte e kutatások hazai és külföldi elismertségét, amit éppen a nemrég elnyert jelentős pályázati támogatás is igazol: ennek segítségével tudjuk a magyarországi siketek jelnyelvét leírni és standardizálni, hogy a kétnyelvű oktatás számukra is megvalósulhasson.

Az ezredforduló körül újabb irányba nyitott a korábban csak gyermeknyelvi jelenségekkel foglalkozó pszicholingvisztikai csoport: az afázia, majd később más agyi rendellenességek, így például az Alzheimer-kór nyelvi vonatkozásai is a figyelem körébe kerültek, elindultak tehát a neurolingvisztikai vizsgálatok, amelyeknek  a rehabilitációban, illetve a korai és költséghatékony diagnosztizálásban lehetnek előnyei.

A jelen összeállítás ezt a sokszínű kínálatot árnyalja tovább négy olyan áttekintéssel, amelyek társadalmi igényeket, illetve „megrendeléseket” elégítenek ki a NYTI megbízható alapkutatási tevékenységére támaszkodva.

Hagyományainkban leginkább az a munkálat gyökerezik, amelyről Gerstner Károly számol be. A magyar nyelv eredete és története iránti érdeklődés változatlan intenzitású volt az elmúlt évtizedekben; ami növekedést e tekintetben az utóbbi években tapasztaltunk, az a tudománytalan, sőt tudományellenes nézetek nagyobb nyilvánosságának köszönhető. Ezért is aktuális a feladat, hogy az 1967–76 között megjelent A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára helyett egy az elmúlt évtizedek eredményeit is magába foglaló, új tudományos szótárt bocsássunk a nagyközönség elé.

A finnugor, illetve uráli nyelvrokonságot is számosan megkérdőjelezik a tudományon kívüli nyilvánosságban, valamiféle valószínűtlen Habsburg–bolsevik összeesküvésre hivatkozva, aminek a realitását a hívek szerint az támasztja alá, hogy mint általában a sikeres összeesküvésekre, erre sincsenek bizonyítékok. Bakró-Nagy Marianne jelen írásában azonban nem friss adatokat hoz fel a nyelvrokonságra, hanem a nyelvi veszélyeztetettségnek e nyelveket is érintő újabb fejleményeit, valamint azokat az eredményes tevékenységeket mutatja be, amelyekkel segíteni lehet a kisebb finnugor/uráli népeket annak érdekében, hogy az internet korában minél hatékonyabban őrizzék meg ősi nyelvüket, sőt éppen az internet minél szélesebb körű használatával.

Az emberi hangképzés, a fonetika, illetve tágabban a beszéd kutatása is a NYTI hagyományos területei közé tartozik. De emellett, vagy inkább ezen belül sok éve folynak olyan vizsgálatok, amelyek a kisgyermekek beszédértésére, beszédfeldolgozására irányulnak, kimutatva a tanulási nehézségek egyik forrását is bennük, amint ezt Gósy Mária áttekintése is igazolja.

Végül Váradi Tamás és Oravecz Csaba számol be a Magyar Nemzeti Szövegtár fejlesztéséről. Ez a munkálat nem közvetlen társadalmi igényt szolgál ki: a jelenlegi 187 millió szövegszóról a több mint másfél milliárdra való bővítés, amely összetételében követi a nyelvhasználat változásait, vagyis a mennyiségi és minőségi fejlesztés a társtudományoknak nyújt olyan hátteret, amelyen alapulva a gyakorisági, szószerkezeti, kollokációs (azaz a szavak egymáshoz kapcsolódási lehetőségeire utaló) stb. szempontok alapján a pszichológia, szociológia és más diszciplínák sokkal megbízhatóbb statisztikai alapon szerkeszthetnek kérdőíveket, illetve tehetnek állításokat, így szolgálva a társadalmi igényeket.

Mi nyelvészek szeretjük azt gondolni, hogy tudományunk olyan szerepet játszik a bölcsészet területén, mint a matematika a természettudományokban. Ám ha még ez túlzás volna is, ebből a kis cikkgyűjteményből is kitetszik, hogy társadalmi elkötelezettsége és haszna nem csekély. Reméljük, erről az olvasó is meggyőződik majd, mire a végére ér.
 

Kulcsszavak: nyelvtudomány, alkalmazások, szociolingvisztika, nyelvtechnológia, oktatás