A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 AZ ÚJ MAGYAR ETIMOLÓGIAI SZÓTÁR MUNKÁLATAIRÓL

X

Gerstner Károly

PhD, tudományos főmunkatárs, egyetemi docens,
MTA Nyelvtudományi Intézet, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék
gerstner.karoly(kukac)nytud.mta.hu

 

 

1. Az emberi nyelvnek nevezett kommunikációs eszköz igen lényeges eleme a szó. Fonológiai, morfológiai és szintaktikai jellemzői révén a nyelv strukturáltabb területeihez tartozik, a minket körülvevő világ leírásában pedig kognitív-szemantikai vonásai érvényesülnek. Ez utóbbiakon keresztül nyelven kívüli tényezőkre is ráirányítja a gondolkodó és gondolatait közlő ember figyelmét.

A lexikológia, vagyis a nyelvek szókészletét alkotó elemek különféle viszonyait, jellemzőit vizsgáló nyelvészeti tudományterület egyik ága az etimológia. A szó magyar szövegkörnyezetben, magyar szóként 1580-ban fordul elő először, mégpedig egy teológiai vitairatban, melyet Telegdi Miklós pécsi püspök adott ki Bornemisza Péter ellen (Zsoldos, 1969, 288; vö. még: EWUng., 1993–1997). Ennek a latin jövevényszónak a végső forrását – mint sok-sok társáét is – a görögben találjuk meg. A görög étymos jelentése ’igaz(i), való(ságos)’, az ebből alkotott etymología főnév eredeti jelentése ’a szavak valódi jelentését kutató tudomány’. Ez abban a még a középkorban is élő felfogásban gyökerezik, hogy a szavak eredeti jelentésének ismeretében megérthetjük a velük jelölt szavak lényegét (vö.: TESz., 1967–1976). Az etimológia főnév ma két jelentésben használatos: egyrészt a szavak eredetével, keletkezési módozataikkal foglalkozó tudományágat jelöli általában, másrészt pedig egy-egy szó eredetmagyarázatát konkrétan.

Az etimológia az egyik legösszetettebb nyelvészeti tevékenységként a szókészleti elemek eredetének feltárása és történetének bemutatása során a már említett nyelven belüli és kívüli tényezőket egyaránt vizsgálja és értékeli. A szorosabban vett nyelvi vonatkozások között hangtani, helyesírás-történeti, morfológiai, szemantikai és szófajtörténeti kérdések szerepelnek. A szófejtés során a nyelven kívüli területek közül messzemenően figyelembe kell venni a társadalom (pl.: jobbágy, megye, soltész, parlament), a gazdaság (pl.: ugar, úrbér, dénár, forint), a különféle tárgyak (pl.: gyolcs, korcsolya, ágyú) és általában a művelődés (pl.: mester, betű, ír, diák, rádió) változásaira utaló tényezőket, hiszen ezek lényegesen befolyásolják egy-egy adott nyelv szókészletének alakulását. Természetesen az egyes nyelvek közötti viszonyok pontos feltárása is elengedhetetlen a helytálló szófejtéshez. (Az etimológia szempontjaihoz vö.: Durkin, 2009).

A magyar nyelv több ezer éves változatos története során szerteágazó nyelvi és műveltségi kapcsolatrendszer része lett. Ennek következtében hatalmas, az embert körülvevő világot tükröző, illetőleg a mondatok belső grammatikai viszonyait kifejező szókészlet alakult ki. Ez a nyelvi anyag kiváló lehetőségeket kínált és kínál az etimológiai kutatásokhoz, melyek nemcsak a tudóstársadalom igényeit igyekeznek kielégíteni, hanem az érdeklődő, művelt közönségéit is: általános tapasztalat ugyanis, hogy a nyelvvel összefüggő jelenségek közül a nem szakmai köröket leginkább a szavak eredete, jelentésük változása érdekli.

 

 

 

1. kép • A magyar nyelv

történeti–etimológiai szótára

 

 

Az etimológiai kutatások szintéziseként több magyar etimológiai szótár is keletkezett. Ezek közül itt a legfontosabb kettővel kicsit részletesebben foglalkozom, mivel a jelenleg folyamatban levő munkálathoz – annak egyrészt közvetett, másrészt közvetlen előzményeként – mindkettő szorosan kapcsolódik (vö. még: Benkő, 1994; Gerstner, 2012; Kiss, 1994).

2. Az 1960-as évek közepén indultak az MTA Nyelvtudományi Intézetének és az ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszékének együttműködésében, összességében mintegy 50 fő részvételével azok a munkálatok, amelyeknek eredményeként mintegy 3500 lap terjedelemben elkészültek A magyar nyelv történeti–etimológiai szótárának (TESz) kötetei (A főszerkesztő Benkő Loránd, a szerkesztők Kiss Lajos, Kubínyi László és Papp László voltak. 1. kötet 1967; 2. 1970; 3. 1976; 4. [Mutató] 1984).

A szakemberek előtt is jól ismert szótár valójában az 1850-es évek második felétől kiterebélyesedő, tehát több mint egy évszázad magyar etimológiai irodalmának és szótörténeti adatainak kritikai szintézise. A TESz eredményei a nyelvtudomány mellett sokszor szolgáltak hivatkozási alapul az érintkező tudományokban is. Így a néprajz, a történettudomány, az irodalomtudomány és a művelődéstörténet művelői is fontos információkhoz juthatnak e kézikönyv szócikkeiből. A magyar nyelvnek más nyelvekkel való sokrétű kapcsolatrendszere miatt a TESz megtermékenyítő hatású volt a hazai szlavisztikában, turkológiában, germanisztikában és romanisztikában is: az új szótár hatására számos monográfia keletkezett az 1970–80-as években. Ugyanezen területek külföldi, magyarul nem vagy csak kevéssé tudó szakemberei a szótár vitathatatlan értékei mellett a szótár magyar metanyelvét viszont hátrányosnak tekintették.

3. Részben ez utóbbi helyzet megoldásának szándéka, részben a magyar tudományosság eredményeinek nemzetközi megismertetésére való törekvés ösztönözte az 1980-as évek elején a TESz főszerkesztőjét és a Nyelvtudományi Intézet vezetőit arra, hogy mihamarabb elkezdődjenek egy nemzetközileg ismertebb nyelven íródó magyar etimológiai szótár munkálatai. Közvetítő nyelvnek a németet választották, mivel a finnugor nyelvtudományban (és Közép-Európában más szakterületeken is) korábban, de még akkoriban is ez volt az elsődleges nemzetközi tudományos nyelv.
Az új szótár Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen címen (EWUng) bő évtizedes, nemzetközi összehasonlításban is intenzív és gyors munka után, mintegy huszonöt fő közreműködésével 1993 és 1995 között jelent meg két kötetben, 1680 lapon. Benkő Loránd főszerkesztő mellett Gerstner Károly, S. Hámori Antónia és Zaicz Gábor látta el a szerkesztői feladatokat. (A különféle mutatókat tartalmazó 3. kötet 1997-ben jelent meg.)

Az EWUng kétségtelenül és természetes módon számos ponton támaszkodik elődjére, a TESz-re, de attól több lényeges vonatkozásban el is tér. Így például más a címszóállomány. Alapos mérlegelés után teljesen kimaradtak például a következő szavak: alligátor (az 1984 óta érvényes írásmódja: aligátor), arrogáns, bagrena ’akácfa’ (a szerb–horvátból), bertáfol ’bámul; ácsorog’ (talán német eredetű), csobak ’száraz fagörcs; tuskó’ (ismeretlen eredetű), dalma ’káposztatöltelék’ (az oszmán-törökből), dekadencia, ekrazit ’robbanóanyag’, gobonca ’rétesféle sült tészta’ (szlovén és szerb–horvát eredetű) stb. Ezek kevésbé elterjedt tájszavak, illetve etimológiai–szótörténeti szempontból kevésbé „izgalmas” szavak.

Számos önálló TESz-címszó azonban csak látszólag tűnt el az EWUng-ból. Ezek egyszerűsített formában egy származási tekintetben rokon szócikk etimológiai kifejtő részében vagy azt követően találhatók meg. Ilyenek például: alagya ’elégia’ → elégia, csabukkol ’kószál’ → csámborodik (csámborog), arszlán ’hős; divatfi’ → oroszlán, degesz ’duzzadt; gyomor’ → dagad, deltoid → delta, illusztris → illusztrál, lokalizál → lokál stb.

Az EWUng-ban természetesen olyan címszavak is helyet kaptak, amelyek a TESz-ben nem voltak meg. Ilyenek például: diszkó, fater, fólia, jatt, kamion, kégli, mószerol, vigília, vikárius, xerox, ziccer, zsoldonár ’zsoldoskatona’ stb.

A TESz-hez képest a szótörténeti adatok száma kevesebb, és állományuk némileg más. Ám ezzel együtt is jól tükrözik az egyes címszavak lényeges hangtörténeti és helyesírás-történeti alakváltozatait, melyek a pontos szófejtéshez is elengedhetetlenek.

 

 

 

2. kép • Etymologisches Wörterbuch

des Ungarischen

 

 

Az EWUng-ban az etimológiai főkategóriák (vagyis a szóeredetre vonatkozó alapvető állásfoglalások) világosabban határolódnak el egymástól. A TESz-ben például a német vonatkozású jövevényszavak esetében az etimológiai bevezető mondat a szűkebb eredetre utal: bajor-osztrák, felnémet, hazai német, erdélyi szász, bécsi német stb. (akkor, ha egy adott szó nem a német irodalmi vagy köznyelvből került át közvetlenül). Ez természetesen helytálló, de végül is közvetlenül alkategóriákkal minősít etimológiákat. Ezzel szemben az EWUng a szóeredeztetést bevezető mondatokban mindig megadja a főkategóriát, s ha kell, csak ezután szűkíti a származás irányát: Lehnw aus dem Dt (B-Östr)/(Wien)/(Sieb), azaz ’Német (bajor-osztrák/bécsi német/erdélyi szász) jövevényszó’. Ezzel az egyes főkategóriák (például török, szlovák, román jövevényszó, alapnyelvi örökség, tükörszó stb.) világosabban határolódnak el egymástól.

 

 

 

 

 

3. kép • A bádog szócikke a TESZ-ben,

illetve az EWUng-ban

 

 

A tartalmi újdonságok mellett új formai megoldások is szükségessé váltak ahhoz, hogy a tervezett terjedelem tartható legyen. Ennek legszembetűnőbb jele a szótárban használt rendkívül sok rövidítés, valamint a szócikkek végéről elhagyott

 

 

(és egy külön mutatóban közzétett) utalások. A szótár mintegy tizennégyezer fő- és alcímszavában kb. kilencvenezer alakváltozat, származék és jelentésadat található. Ezek a lexikális adatok jól kiérlelt szótári struktúrában, tudományos megalapozottsággal mutatják be a jelenkori és történeti magyar szókészlet magjának tekinthető szóállomány eredetbeli viszonyait. Ez természetesen nem jelenti – a tárgy jellegéből fakadóan nem is jelentheti – azt, hogy a bemutatott etimológiák között nincsenek bizonytalan, vitatott vagy ismeretlen eredetűnek mondott szavak, ám ezek esetében is alapos és széles körű tudományos vizsgálat előzte meg az állásfoglalást.

4. Az EWUng fogadtatása a szűkebb szakmai körökben alapvetően és széles körben kedvező volt: erről tanúskodnak a mind belföldön, mind külföldön megjelent recenziók, illetőleg cikkek. A legtöbb bírálat a túlzott rövidségre való törekvést és a speciális „EWUng-Deutsch”-ot illette, amely (főleg nem napi gyakoriságú használat esetén) a gyors és pontos megértést kétségtelenül nehezítheti.

Vitathatatlan értékei ellenére ez a szótár a szélesebb hazai tudományos körökben (beleértve még a nyelvtudományt is!) és különösen az etimológiai és szótörténeti kérdések iránt érdeklődő művelt közönség soraiban mégsem vált olyan mértékben közismertté, mint elődje, a TESz. Ezt a kedvezőtlen helyzetet a szakirodalom olvasójaként, valamint egyetemi oktatóként is a kívánatosnál gyakrabban voltam, vagyok kénytelen tapasztalni – és hasonlókról számolnak be kollégáim is. Ebben szerepet játszhat az a tény is, hogy az EWUng alacsony példányszámban jelent meg (hosszú évek óta még antikváriumokban sem lehet hozzájutni), ára viszont aránytalanul magas volt, továbbá részben bizonyos nyelvismereti hiány (a német nyelv ismerete az elmúlt két évtizedben jelentősen szűkült a magyar társadalomban), részben a már említett „EWUng-Deutsch”.

Az EWUng megjelenése óta eltelt mintegy húsz év bel- és külföldi etimológiai kutatásainak eredményei a szakirodalomban is megjelentek. Itt elsősorban a magyar nyelv honfoglalás előtti török nyelvi viszonyait (és az ehhez kapcsolódó, az ugor alapnyelvet) érintő vizsgálatok fontosak. A szlavisztika terén is születtek újabb eredmények, bár a korábbi évtizedekhez képest szűkebb körű ez az irodalom. És meg kell említeni a korai magyar források (például a Tihanyi alapítólevél, a Veszprémvölgyi adománylevél, más oklevelek stb.) tüzetes filológiai vizsgálatából eredő írásokat is.

Ezek feltárása, kritikai értékelése és egy új (vagy átdolgozott, bővített) szótárban való megjelenítése is kötelessége az adott szakterület művelőinek, hogy az érdeklődők hozzájuthassanak a számukra fontos információkhoz – mégpedig elsősorban az adott ország nyelvén, vagyis esetünkben magyarul.

2009 novemberében az MTA Nyelvtudományi Intézetében szélesebb körű szakmai megbeszélés zajlott: tíz felkért kutató (magyar nyelvtörténész, turkológus, szlavista, finnugrista és más szakterületek művelői) véleménye is összességében az volt, hogy érdemes lenne egy új etimológiai szótárt elkészíteni. Ezt követően 2010-ben e sorok írója pályázatot nyújtott be az OTKA-hoz egy új, magyar nyelvű etimológia szótár elkészítésének támogatását kérve. A kedvező döntést követően 2011 tavaszán kezdődhettek az Új magyar etimológiai szótár (ÚESz) munkálatai, melyekben a témavezető mellett munkaidejének egy kisebb részében egy szenior kutató, valamint 2,5 álláshelyen további három személy vesz részt.

5. Az ÚESz a tervek szerint mintegy tízezer önálló szócikkben bő tizennégyezer fő- és alcímszót fog tartalmazni. Ez valamivel több, mint az alapnak tekintett EWUng. címszóállománya, hiszen jó néhány újabban elterjedt szó fölvétele bővülést jelent. Mások mellett például a következő szavak kerülhetnek a szótárba: agrárium, allergia, bébiszitter, blog, blogger, diszkont, fájl, fitnesz, internet, klikkel, klón, lobbizik, link (mint informatikai szó), mobil, pizza, sztori, szponzor stb. – Egyes címszavak már adatolt származékai mellé újabbak is társulnak majd. A csatol címszónál szerepelhet majd a csatolmány ’elektronikus levelek melléklete’, a gazda alatt a gazdi, a nyom igénél a nyomtató ’elektronikus nyomtató berendezés’ és egyebek. – Új címszavak mellett bizonyos szavak új jelentéseit is közli a szótár. Így például egér ’számítógépes eszköz’, gáz ’baj, veszély, kellemetlen helyzet’, háló, tűzfal, vírus – mindhárom szó informatikai jelentése is bekerül a szótárba.

A címszóállomány összeállításában természetesen irányadó a TESz és az EWUng, a Magyar értelmező kéziszótár 2. kiadása (ÉKsz2), A magyar nyelv nagyszótárának már megjelent kötetei, illetve kijelölt címszavai (Nszt.), valamint az elektronikus nyelvi adatbázisokból az MTA Nyelvtudományi Intézetében létrehozott Magyar történeti szövegtár (MTSZ) és a Magyar nemzeti szövegtár (MNSZ).

A szócikkek szerkezete és ezek főbb tartalmi elemei alapvetően megegyeznek az előzményként szolgáló szótárakéival. A címszó alakváltozatait, főbb jelentéseit és fontosabb származékait tartalmazó szótörténeti egységet követi a szó eredetére vonatkozó etimológiai kifejtő rész. A szócikkek harmadik egysége az adott címszóra vonatkozó fontosabb szakirodalmat jelenti.

Ez a struktúra jól ismert a magyar etimológiai szótárakat használó szakemberek körében. Az egyes részek elkülönülését tipográfiai eszközökkel a jelenleginél érzékelhetőbbé lehet tenni. Az etimológiai adattárban és kommentáló részben a korábbi jól bevált gyakorlatot követve a szükséges terjedelemben szerepelnek majd a szorosabban vett nyelvi magyarázatokon túl művelődéstörténeti és egyéb megjegyzések is. Így például az 1836 óta adatolható olasz eredetű bagó ’dohány(áru)’ szócikkében szerepel, hogy a szó az Észak-Itáliában állomásozó magyar katonák nyelvéből terjedt el. A lánc szó jelentései között szerepelnek a következők: ’kb. 10 öl hosszússág’, illetve ’kb. 1 hold mint területmérték’ (1779). Magyarázatként azt olvashatjuk, hogy egykor a földterületek kimérésekor bizonyos hosszúságú láncokat használtak mértékegységként.

A megfelelő szócikkekben természetesen szerepel az a szakasz is, amely a magyarból más nyelvekbe átkerült szavakat mutatja be – hasonlóan az elődökhöz, de a tervek szerint bővebben és módszeresebben. Ezek között nemcsak a gulyás, huszár, kocsi és puszta áll majd, melyek európai ismertségre tettek szert, és a távolabbi angolba és spanyolba is eljutottak, hanem olyan szavak is, amelyek a környező nyelvekben, azok táji változataiban vertek gyökeret: beteg (szlovén, szlovák, román), szállás (szerbhorvát, román, orosz, votják), város (szerbhorvát, szlovén, román, albán) stb.

A bibliográfiai részben az EWUng-nál bővebben szerepel a fontosabbnak tekintett, különösen az újabb szakirodalom. Az ÚESz a lehetőségekhez képest igyekszik „autonóm” szótár lenni. Ezt úgy kell érteni, hogy mind a szótörténeti szakaszban, mind pedig az etimológiai kifejtő részben újra szerepelni fognak az adatok lelőhelyére vonatkozó utalások, melyek a közvetlen előzményből, az EWUng-ból minden olyan esetben elmaradtak, ha a kérdéses adat a TESz-ből került át az EWUng-ba. Ezzel a szótár filológiai vonatkozásait szándékozunk erősíteni. A TESz-hez hasonlóan – és az EWUng-tól eltérően – a szócikkek végén szerepelni fognak a szótárban feldolgozott címszavak etimológia-lexikai kapcsolatait jelző utalások is. Ezzel lehetővé válik a szélesebb körű, illetőleg mélyebb összefüggések könnyebb áttekintése.

A korábbi magyar etimológiai szótárakhoz képest újdonságként az általános jellegű, különösen a szótár használatára szorítkozó bevezető a tervek szerint kibővülne a következő részekkel: a) az etimológia és szótörténet főbb jellemzői, módszerei (példaanyaggal illusztrálva); b) a magyar hang- és szóalaktörténet lényeges mozzanatainak összefoglaló bemutatása – ezzel a szócikkekben szereplő állítások válhatnak a nem szakemberek számára is érthetőbbé; c) a magyar szókészlet főbb eredetbeli kategóriái, ezek művelődéstörténeti vonatkozásainak főbb szempontjai.

A szótárt magyar nyelvűsége ellenére a magyarul nem tudók számára is viszonylag jól használhatóvá lehet tenni. Egyrészt a szótörténeti részben szereplő szójelentések német nyelven való megadásával: ezzel a TESz gyakorlatán túl egyebek mellett a Cseh Tudományos Akadémia gondozásában megjelenő ószláv, illetve az új észt etimológiai szótárét említhetem. Másrészt a fontosabb etimológiai kategóriák és szakszavak magyar–német–angol szójegyzékének közlésével – ezek alapján egy gyakorlott etimológus a számára legfontosabb információk birtokába juthat. Ugyancsak támogathatja a szótár nemzetközi értékét a fent b) és c) pont alatt említett részek német, illetve angol nyelvű összefoglalása is.

6. A szótár a mai és jövőbeli követelményeknek megfelelően természetesen elektronikusan készül. Az ehhez szükséges, a hazai és nemzetközi lexikográfiában is alkalmazott XML-alapú adatbázisnak az ÚESz-re adaptált szerkezete egyrészt a szótár formailag nagyfokú egységességét, másrészt a szótár teljes anyagában való gyors és sokirányú tájékozódást, harmadrészt a folyamatos frissítést teszi lehetővé. Az adatbázis feltöltése is részben elektronikusan történt, illetve történik. Ehhez első lépésben az EWUng szkennelt változatából optikai karakterfelismeréssel (OCR) gépi olvasásra is alkalmas szövegfájlokat állítottunk elő. Mivel az EWUng-szócikkekben sok azonos formájú szövegrészlet található, célszerű volt számítógéppel támogatott fordítást alkalmazni. Az ehhez használt memoQ integrált fordítási környezet jól kezeli a gyakran ismétlődő német szegmentumok magyar megfelelőinek automatizálását. Ez a fordítás is átemelhető az adatbázisba, ahol a szövegek készreformálása történhet.

Az egyes szűkebb etimológiai területek (magyar nyelvtörténet, turkológia, szlavisztika stb.) szakértői a végleges tartalom kialakítása előtt lektorokként véleményezhetik majd a szakterületükhöz tartozó problematikusabb szócikkeket – ezzel is biztosíthatóvá válik a szótár tudományos hitelessége.

A tervek szerint az ÚESz. 2015 végére készül el, először digitális adathordozón (DVD-n). A mű hagyományos nyomtatott formában is megjelenik, bár ehhez a szükséges forrásokat még elő kell teremteni. A könyv terjedelme két, egyenként mintegy 1600 lap terjedelmű kötet lenne (ilyenek A magyar nyelv nagyszótárának kötetei is). Ez a nagyjából 3200 lapnyi terjedelem elegendőnek látszik ahhoz, hogy az EWUng kényszerűen szikár német nyelvezete helyett egy kifejtettebb, gördülékeny tudományos nyelvezetű nyomtatott szótárban kapjon helyet a feldolgozandó nyelvi anyag.

Az Új magyar etimológiai szótár korszerű, könnyen frissíthető magyar nyelvű etimológiai szótárként elsősorban a (szűkebb) szakmai közönséghez szól. A szókészlet és az általa tükrözött anyagi és szellemi műveltség iránt azonban erős az érdeklődés a nem szakember, művelt közönség körében is – a készülő szótár az ő igényeiket is igyekszik kielégíteni.
 



Kulcsszavak: etimológia, lexikográfia, művelődéstörténet, nyelvi adatok, szótörténet
 



A cikk az OTKA 83540-es azonosítószámú pályázatának keretében jelent meg.
 


 

IRODALOM

Benkő Loránd (1994): Az etimológiai minősítés a szótárszerkesztésben. Magyar Nyelv. 90, 4, 385–392.

Durkin, Philip (2009): The Oxford Guide to Etymology. Oxford University Press, Oxford • WEBCÍM

Gerstner Károly (2010): Historische und etymologische Wörterbücher des Ungarischen. In: Fábián Zsuzsanna (ed.): Hungarian Lexicography II. Monolingual and Special Dictionaries. Akadémiai, Budapest, 46–65. • WEBCÍM

Kiss Lajos (1994): Nyelvtörténeti szótáraink típusai. Magyar Nyelv 90, 4, 392–412.

Zsoldos Jenő (1969): Etimológia, etimologista. Magyar Nyelvőr 93, 2, 288–289.

ÉKsz2 = Magyar értelmező kéziszótár. Pusztai Ferenc (főszerk.) (Szerkesztők: Gerstner Károly, Juhász József, Kemény Gábor, Szőke István, Váradi Tamás) (2003). Második, átdolgozott kiadás. Készült az MTA Nyelvtudományi Intézetében az Akadémiai Kiadó szótárszerkesztőségének közreműködésében. Akadémiai, Budapest

EWUng = Benkő Loránd (főszerk.) (Szerkesztők: Gerstner Károly, S. Hámori Antónia és Zaicz Gábor) (1993–1997): Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. I–II., III. (Mutató) Akadémiai, Budapest

MNSZ = Magyar Nemzeti Szövegtár. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében létrehozott szövegkorpusz • WEBCÍM

MTSZ = Magyar Történeti Szövegtár (1772–2000). Az MTA Nyelvtudományi Intézetében létrehozott szövegkorpusz • WEBCÍM

Nszt = A magyar nyelv nagyszótára. I–(V). A–(Dézs). Főszerkesztő: Ittzés Nóra. Szerkesztők: Csengery Kinga, Fiers Márta, Gyenese Ilona, Győrffy András, Kiss Csilla. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2006–(2013).

TESz = Benkő Loránd (főszerk.) (Szerkesztők: Kiss Lajos, Kubínyi László, Papp László) (1967–1984): A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára. I–III., IV. (Mutató) Akadémiai, Budapest

 

 


 

 

4. kép • A bádog szótörténete mezőhatároló jelekkel
 


 

 

5. kép • A bádog szótörténete olvasati nézetben
 


 

 

6. kép • A hadnagy szócikk etimológiai része a memoQ felületén