Közel hetven év agrártörténelme

Az MTA Könyvtárában mutatták be Az agrárium tudósai című interjúkötetet, melyben az MTA Agrártudományok Osztályának szépkorú tagjai vallanak életútjaikról.

Mindazok, akik belelapoznak a kötetbe, tizenkét életpályán keresztül közel hetven év agrártörténelmében mélyülhetnek el. Nem először tehetjük meg ezt, hiszen korábban is jelentek meg hasonló vallomáskötetek, így az Agrártudományok Osztálya alapításának ötvenedik évfordulójára megjelentetett, de említhetjük a Rögös vallomások interjúkötetet is. A könyvben megszólalók életpályája – akik vagy a második világháború alatt, vagy közvetlen utána végezték el egyetemi tanulmányaikat – végigkíséri napjainkig a magyar mezőgazdaság permanens átalakulását. A megszépítő múlt tanulságai, a csak félmondatokban való emlékezés a háború poklában töltött fiatalság éveire vagy az azt követő hadifogságra, az ész diadala, a csak a szépre való emlékezés, még akkor is, ha később nehezek voltak az ötvenes évek is. A tizenkét párhuzamos életpálya a zöldségnövények kutatójától (Balázs Sándor) a talajtérképezőig (Várallyai György), kiterjed az agrárközgazdaságot művelő sikeres mezőgazdasági miniszter (Dimény Imre) vallomására, a növényi vírusok azonosítójának (Horváth József) gazdag életpályájára, a teljesen új tudományterület – a növénykórélettan – alapítójának (Király Zoltán) páratlan pályafutására. Megismerjük az állathigiénia hazai megálmodójának és iskolateremtőjének (Kovács Ferenc) hitvallását, a magyar tudománypolitika meghatározó személyiségének (Láng István) szerepvállalását a Szegedi Biológiai Központ alapításában. Képet kaphat az olvasó az állatorvosi járványtan kiemelkedő személyiségeinek példáján nevelődött, a napi politikával való szakmai kapcsolatok ellentmondásaival harcoló tudós (Mészáros János) gyakorlati eredményeiről, az állatok takarmányozásának tudományos hátterét feltáró kutató elme (Schmidt János) vallomásáról, aki nem követte a családi hagyományokat, így nem vált erdésszé, mint akadémikustársa (Solymos Rezső), aki a Kárpát-medence minden erdejének ismerője, a hazai erdők szerelmese. Vall a kötetben az osztály doyenje (Stefanovits Pál) is, a magyar genetikus talajtérkép megalkotója, és a mezőgazdasági marketingkutatások elindítója (Tomcsányi Pál), aki már a hatvanas évek végén a „piacos almáról” tartotta előadásait az egyetemen.

Mindezen életpályák korhű képet adnak a magyar mezőgazdaság vargabetűiről, a földosztásról, a kényszerített szövetkezesítésről, az állami gazdaságok alapításáról, a hatvanas évek páratlan mezőgazdasági reformjáról, az akkori gépesítésről, mely egyedi volt a közép-kelet-európai országokban, és a méltán világhírű növényvédelmi szolgálat megalapításáról, majd a kilencvenes évek megtorpanásáról, a mezőgazdasági felhasználóipar elkótyavetyéléséről és annak máig ható súlyos következményeiről. Bár a vallomások nem a mindenkori napi mezőgazdasági politikával foglalkoznak, de tükröződnek a sorokban. Nagyszerű életpályákról kapunk olvasmányos beszámolókat, a székely legénykéről, aki a miniszteri bársonyszéket érte el, soha meg nem tagadva, honnan jött. Bár itt Dimény Imre nem említi, de korábban, amikor sikeres miniszterként mutatták be, szerényen csak annyit mondott, hogy ő csak végrehajtotta azt, amit Fehér Lajos a Pártközpontban eltervezett. Balázs Sándor vallomásából kiderül, mi irányította a zöldségtermesztőt a gombatermesztés felé, és hogyan érte el e területen eredményeit. Megható Horváth József ragaszkodása szülőhelyéhez és a Georgikonhoz, érzelmi gazdagságáról árulkodnak szavai szüleiről szólván. Elkötelezettsége a tudomány iránt példamutató a jövő szakemberei számára is. Király Zoltán tudománytisztelete, igényessége, ötletgazdagsága a töprengő, a tudományban elmélyedő tudós kiváló példája. Világszerte méltán elismert eredménye, hogy hazánkban elindította néhai Farkas Gábor akadémikustársával a növénykórélettan tudományát, egyébként, az ezzel egy időben Robert Goodmannel és Milton Zaitlinnel kiadott könyvük ma is tankönyv a világ szinte minden egyetemén. Láng István szavai méltón reprezentálják legnagyobb tudománypolitikai tevékenységét, az SZBK alapításában játszott meghatározó szerepét, és nem utolsósorban a World Science Forum elindítását. Sorolhatnánk tovább az egyes életutakból kiemelhető tanulságokat, de nyugodt szívvel rábízhatjuk az Olvasóra. A lapokat forgatók számos tanulságot és példát meríthetnek belőlük. A kötetet a Medicina gondozásában Máté Judit jegyzi, de megjelenése Barnabás Beáta professzor asszony állhatatos kitartásának köszönhető, aki a többéves huzavona után is szívügyének tekintette e fontos kordokumentum megjelentetését és a tiszteletadást a szépkorú társaknak. Ha valaki tanítványokat keresne a megszólalók soraiban, akkor ne keresse azokat név szerint, hiszen mindegyikük egész generációkat tudhat tanítványoknak. (Máté Judit: Az agrárium tudósai. Budapest: Medicina, 2013.)

Balázs Ervin

a biológiai tudomány doktora