Mikro- és hatástörténetek –
a kontinentális filozófia kezdeteiről

Zuh Deodáth első megjelent önálló kötete legalább két szempontból rendkívül aktuális és tartalmilag kortárs munka. Egyrészt egybevág a szerzőnek a Varga Péter Andrással szerkesztett és idén befejezett háromrészes sorozatával, amely Edmund Husserl korai és kései filozófiáját fogja át, és revideálja korábban magyarul hozzá nem férhető fordítások és egy Husserl-konferencia előadásai írásos változatának közreadásával (Lásd: Varga Péter András – Zuh Deodáth, 2009, 2011, 2013.). Zuh könyve, miközben önmagában is teljes alkotás, megfelelő segítség az új Husserl-fordítások értő olvasásához, és azok gazdag gondolatvilágának feltárásához.

Másrészt A kontinentális filozófia kezdetei – Esettanulmány a korai Edmund Husserlről c. könyv (amely a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen védett doktori disszertációkat sajtó alá rendező sorozatban jelent meg [Zuh, 2013]) önmagában is egy rendkívül kurrens kutatási projektbe illeszkedik – nevezetesen az ún. analitikus és kontinentális filozófia szétválásának és az egymással szemben mutatott, gyakorta meglehetősen ellenséges attitűdök megértésének projektjébe (Lásd például Preston, 2007; Haddock, 2012; Varga, 2013.).

Az utóbbi néhány évtizedben, Magyarországon pedig az utóbbi néhány évben ugyanis a filozófusok és filozófiatörténészek élénk érdeklődést tanúsítottak az iránt, hogy honnan is származik az analitikus és kontinentális filozófia, mikorra datálható azok megjelenése, illetve, hogy azonosíthatunk-e esetleg valamilyen közös („létező vagy épp nem létező”) tárgyat, átfedésben lévő problémahalmazt, ha pedig igen, akkor milyen körülmények játszottak szerepet e tradíciók elválásában. Hogy a korábbi, teljes mértékű szembenállás-koncepció tarthatatlan, már jó ideje szinte közhelynek számít, az analitikus oldalról talán épp Michael Dummett volt az, aki 1996-os, eredetileg 1989-es előadásaiból készült Origins of Analytic Philosophy (1996) c. munkájában rámutatott a közös gyökerekre.

Zuh könyve ebbe a kutatási keretbe illeszkedik, hiszen a kontinentális filozófia kezdeteinek egyes pontjait kívánja tisztázni, mindezt pedig Edmund Husserl korai filozófiájának körbejárásával. Mindazonáltal ebben a kérdésben nem csupán a kontinentális filozófusok lehetnek érdekeltek önmegértésükre való igényük miatt, hanem az analitikus filozófusok is, hiszen Zuh a könyvének egy jelentős részét a Frege–Husserl-kapcsolat feltárásának és argumentatív kifejtésének szenteli. Ehhez kapcsolódva, a bevezetés szerint a könyv egy rendkívül triviális tézist kíván védelmezni és artikulálni, miszerint „adott korban, hasonló körülmények között élő, csak részben is azonos szellemi javakból részesülő személyek hatással vannak egymásra.” (13., kiemelés az eredetiben) Miközben a kiinduló tézis valóban triviálisnak hat, a megvalósítása már korántsem az.

A könyv egyes fejezetei, noha korábban egyesek önálló tanulmányként is megjelentek (hazai és nemzetközi folyóiratokban), és így önmagukban is olvashatóak, illetve értelmezhetőek, az érveléshez szükséges tematikus egységek felmutatása révén egy koherens koncepció artikulálódik a könyvben.
A bevezetésként szolgáló első fejezetben a szerző bemutatja a korai Husserl és Gottlob Frege viszonyáról kialakult, bevett nézetet. Eszerint Frege Husserlnek az Aritmetika filozófiája című könyvéről írott, erősen kritikai hangvételű recenziójában elmarasztalja Husserlt a pszichologizmus elfogadása és gyakorlása miatt, illetve figyelmébe ajánlja a jelentés és jelölet közti különbségtételt, mindez pedig később jelentős mértékben befolyásolta azt, hogy Husserl milyen téziseket fogadott el a továbbiakban, és miképp változott az általa vizsgált problémák horizontja. Már ebben a fejezetben számos megjegyzést kapunk annak revideálásáról, hogy miért eltúlzott az a fajta Frege-hatás emlegetése, miszerint Frege szubsztantív módon járult volna hozzá Husserl későbbi, Logikai vizsgálódásokban kifejtett álláspontjának kialakulásához. Ezt a szerző alapvetően bizonyos módszertani fogások és elvek lefektetése és elkülönítése mentén vázolja ebben a fejezetben.

A második és harmadik fejezet egy rendkívül részletes kifejtését adja Husserl korai munkásságának Halléban. Zuh kitér az intézményes és akadémiai háttér bemutatására, belefoglalva Husserl habilitációjának és honosítási eljárásának elemzését és annak filozófiai relevanciáit, kitér a korszakban uralkodó alapvető filozófiai alapállásokra, autoritások kontextusba helyezésére, ezzel felvonultatva azokat a lehetséges referenciapontokat, amelyekre a későbbiek során szükség lesz a filozófiai és filozófiatörténeti érvelése során. Ez a két, majdnem a könyv negyedét kitevő fejezet rendkívüli mennyiségű történeti adatot, intézményes-strukturális leírást vonultat fel a szerző által bemutatni kívánt korszakból. Ezek a mélyreható elemzések szinte már-már a filológiai pontosság és precizitás szintjén operálnak a filozófia kontextusában.

Mindazonáltal a könyv negyedik fejezete adja a mű gerincét. A majd’ hetven oldalas fejezet fő tárgya Husserl és Frege viszonya, a közöttük fellelhető hatások feltárása. Ezen a ponton a szerző egyfajta „transzcendentális érvelést” működtet, amely „az érvelési folyamat lehetőségi feltételeit kívánja felmutatni” (31.) egy mikroelemzés keretein belül. Ez a fajta mikroelemzés vagy mikrotörténet több fronton operál: a szerző körbejárja Frege és Husserl

levelezését, Frege kritikus recenzióját, Husserl Fregére történő implicit és explicit, kiadott és kiadatlan hivatkozásait, a korszak intézményesen és teoretikusan meghatározó logikusait, és ezekre építi fel gondos érvmenetét a Frege–Husserl-viszonyról.

A könyv kiegészítő tanulmánnyal zárul Husserl konstitúcióelméletéről, amely kapcsán a szerző úgy érvel, hogy „Husserl filozófiája értelmezhető konstitúcióelméletének kidolgozásaként is” (174.), illetve, hogy a „Husserl érett konstitúcióelméletének kialakulásához vezető korai gondolati fejlődés elemei adják annak lehetőségét, hogy a kontinentális filozófia fogalmának kialakulásáról szabatos leírást kapjunk.” (174.)

Vagyis Zuh könyvében végső soron arra tesz kísérletet, hogy megágyazzon egy még nagyobb ívű projekt számára, ami a kontinentális filozófia fogalom megszületésének körüljárását tűzi ki célul. Ezáltal a könyv alapvető érdeklődésre tarthat számot mindazoknál, akik a kontinentális filozófia korai artikulációja és mind intézményes, mind pedig fogalmi megszületése iránt érdeklődnek. Emellett az analitikus hagyomány oldaláról érkezők is találhatnak megfontolandó elgondolásokat, hiszen a Frege–Husserl-elemzések, amelyek teljes mértékben beleillenek a kontinentális filozófia születésének vizsgálatába, a konstitúcióelméleten keresztül, önmagukban is érdekes adalékokkal szolgálhatnak mind Frege újragondolásában, mind pedig az analitikus filozófia önmegértésében – abban, hogy hova vezethető vissza az analitikus filozófia, milyen hatásokkal kell számolnunk, és milyen intézményes, filozófiai és pszichológia processzusok zajlottak le a XIX. század végén, amelyek nem tették lehetővé, hogy Frege neve oly mértékben szolgáljon már a kezdetektől fogva az analitikus filozófia megalapozásában referenciapontként, mint Husserlé a kontinentális filozófia kapcsán.

Mindazonáltal néhány kritikai megjegyzés mellett sem mehetünk el. Ami a könyv nagy előnye egyesek számára, az mások számára épp a hátránya lehet. Noha a művet alapvetően haszonnal kellene forgatnia mindenkinek, aki az analitikus filozófia kezdetei és hatástörténeti kontextusa iránt érdeklődik, a könyv gerincét képező, filológiai részletességgel operáló mikrotörténeti és intézményes elemzések meglehetősen nehézkessé teszik olykor a szöveget. Aki pedig nincs ehhez szokva, az könnyen megtántorodhat attól, hogy végighaladjon ezen a rendkívül bonyolult ösvényen. Ám ha legyűrjük magunkban ezt a történettel szembeni ellenállást, mindenképp haszonnal forgathatjuk a könyvet, még analitikusként is.

Persze bizonyos pontokon óvatosan kell eljárnunk. A szerző Frege-elemzései, még ha olykor rendkívül aprólékosak is, számos esetben meglehetősen madártávlatból fogalmazottak, az írói fókuszt Husserl elemzésére állítva. Miközben a szerző Husserl és Frege viszonyának elemzését és revideálását ígéri, Frege nagyon sok esetben egész egyszerűen kiszorul a képből, és nem tudunk meg alapvető dolgokat Frege hatástörténetéről, személyes filozófiai hátteréről, főbb motivációjáról, logikájának alapvetéseiről. Mindez nagyban segítené a könyv kontextuális beágyazottságát és a még átfogóbb kép megteremtését.

Az elemzések azonban számos kaput nyitva hagynak, és leginkább az a kérdés merül fel az olvasóban, főképp, ha az analitikus oldalról érkezik, hogy merre tovább? A szerző rendkívül elmélyült Husserl-tudása és az, amilyen magabiztossággal mozog a Husserl Archívum kiadott és kiadatlan anyagai közt, felveti a kérdést, hogy esetleg a mű alapvető elképzelése, előfeltevései és mikrotörténeti elemzései kitágíthatóak-e más analitikus szerzők és Husserl viszonyára. Elegendő itt Rudolf Carnapra gondolnunk, hiszen Guillermo Rosado Haddock The Young Carnap’s Unknown Master (2008) című könyvében alapvetően Carnapra koncentrál, s a Husserlről szóló részek meglehetősen elnagyoltak, ezzel meghagyva a lehetőséget arra, hogy újabb perspektívák felmutatásával árnyaljuk tovább az analitikus filozófia kezdeteinek képét is. (Zuh Deodáth: A kontinentális filozófia kezdetei: Esettanulmány a korai Edmund Husserlről. Kolozsvár: Egyetemi Műhely–Bolyai Társaság, 2013, 249. p.)

Tuboly Ádám Tamás

doktori hallgató,
Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskola

HIVATKOZÁSOK

Dummett, Michael (1996): Origins of Analytic Philosophy. Harvard University Press

Haddock, Guillermo E. Rosado (2008): The Young Carnap’s Unknown Master. Ashgate, Aldershot

Haddock, Guillermo E. Rosado (2012): Against the Current: Selected Philosophical Papers. (Categories v. 4) Ontos, Frankfurt

Preston, Aaron (2007): The History of an Illusion. Continuum, London – New York

Varga Péter András (2013): A fenomenológia keletkezése. L’Harmattan, Budapest

Varga Péter András – Zuh Deodáth (szerk.): Husserl és a logikai vizsgálódások: Ismeretfilozófia és fenomenológiai filozófia. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2009

Varga Péter András – Zuh Deodáth (vál., ford., bevez.) (2011): Az új Husserl: Szemelvények az életmű ismeretlen fejezeteiből. L’Harmattan, Budapest

Varga Péter András – Zuh Deodáth (szerk.) (2013): Kortársunk, Husserl: Tanulmányok a 150 éves Edmund Husserl filozófiájáról. Budapest: ELTE Eötvös, Bp.

Zuh Deodáth (2013): A kontinentális filozófia kezdetei – Esettanulmány a korai Edmund Husserlről. (Doktori dolgozatok, Babeş–Bolyai Tudományegyetem). Egyetemi Műhely – Bolyai Társaság, Kolozsvár