Csányi Vilmos főszerkesztői kérésének eleget téve
az alábbiakat jelzem az MTA Biológiai Tudományok Osztályának (a
továbbiakban: Osztály) állásfoglalására.
Egyetértek az OTKA magyar kutatástámogatási
rendszerben játszott szerepének méltatásával. Magam is nagyra
értékelem az OTKA szakszerű működését, ezen véleményemnek nem csupán
szavakban igyekeztem hangot adni, hanem tettekben is. Az elmúlt húsz
évben kétszer történt jelentős (2001-ben 60, 2012-ben 41%-os!)
emelés az OTKA költségvetésében, mind a két alkalommal az én
meghatározó közreműködésemmel. Bizonyára nem küzdöttem volna ezekért
a növelésekért, ha nem lettem volna, és nem lennék ma is meggyőződve
arról, hogy az OTKA pályázati rendszere jó. Természetesen nincs
hibamentes működés, a kiszámíthatóság sem mindig teljesült, és
„belülről” azt is tapasztaltam, hogy a demokratikus OTKA bírálati
rendszer tisztségviselői „választásai”során minden nagyobb
intézményben irányított volt a jelölés. Túlzás tehát, hogy a zsűri-
és kollégiumi tagok választásánál kizárólag tudományos szempontok
játszottak szerepet, meg-meg jelent azért az intézményi érdek is.
Mindezek ellenére a kutatói közösségben a pályázatok értékelési
rendszere jelentős kritikát nem kapott.
A hazai tudományfinanszírozás helyzetének és
jövőbeni lehetőségeinek ismeretében – összhangban az OTKA mint
tudományfinanszírozó szervezet nemzetközi átvilágításakor
megfogalmazott néhány ESF-javaslattal is – a felfedező kutatást
végző tudományos műhelyek számára nagyobb lehetőséget jelent egy
jelentős költségvetésű, elkülönített állami pénzalapként működő
egységes kutatási, fejlesztési és innovációs alap. A kutatói
kezdeményezésű alapkutatási pályázatok rendszere nem szűnik meg
azzal, hogy egy nagyobb alap része lesz, sőt lehetőségei megnőnek.
Az elbírálási rend, a bírálók kiválasztásának módszere nem változik.
Az MTA elnöke az Osztály állásfoglalását
meg-előzően arra kért, hogy személyesen tájékoztatas-sam az MTA
Elnökségét a törvényjavaslatról, az OTKÁ-t érintő változásokról,
amely kérésnek a novemberi elnökségi ülésen örömmel teszek eleget.
Ahogyan Lovász László elnök úrnak írt válaszlevelemben is jeleztem,
az alapkutatási pályázatok finanszírozási rendje változatlan marad,
azaz a kutatói közösség kontrollja – ahogyan azt Magyarország
Alaptörvénye is rögzíti – megmarad. Örülök, ha az Osztály is támogat
abban a törekvésemben, hogy az OTKA gyakorlata legyen az iránymutató
az alaphoz tartozó valamennyi pályázat értékelése során. A cél az,
hogy több forrás álljon rendelkezésre, és hatékonyan használjuk fel
azokat.
|
|
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap
(a továbbiakban: Alap) 2015. évi előirányzatai között a kutatási
témapályázatok külön soron jelennek meg. Ennek minimális százalékos
mértékét a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról
szóló törvényjavaslat nem rögzíti. Ilyen százalékos érték rögzítése
törvényi szinten nem lehetséges, az ellentétes a költségvetési
törvény logikájával. Az egészségügy, az oktatás vagy éppen a
honvédelem ráfordításai sincsenek külön törvényben rögzítve. Az
alapkutatások ilyen merev rögzítését egyébként nem is tartom
célravezetőnek, mert az alap- és alkalmazott kutatások nem
választhatók el mereven egymástól. Egy alapkutatásnak induló
vizsgálat eredményei hasznosulása esetén éppen a tudomány művelői
büszkélkednek – méltán –, hogy eredményeik milyen hasznosak a
társadalom számára. A kutatási források növelésének fő érve is a
gazdasági növekedéshez, a társadalmi jólléthez való hozzájárulás.
Célravezetőbbnek tartom a döntéshozók és a társadalom számára az
alapkutatások további fejlesztéseket megalapozó jellegét és az
innováción keresztül a növekedéshez való hozzájárulását
hangsúlyozni, mert ez áll közelebb a megvalósuló napi gyakorlathoz.
A tudományos kutatásról, fejlesztésről és
innovációról szóló törvény végrehajtási rendeletének és a
finanszírozás eljárásrendjének kidolgozása során örömmel vesszük az
MTA véleményét, és jogszabályba beépíthető javaslatait.
Végül emlékeztetem Önöket arra, hogy
alapkutatásokat eddig sem csak az OTKA finanszírozott. Kutatók,
intézmények nemzetközi szervezetekben való részvételét, sokszor
konkrét kutatásokat, nemzetközi együttműködéseket – esetlegesen
ugyan és koordinálatlanul – eddig is finanszírozott a Kutatási és
Technológiai Innovációs Alap. Emlékeztetem Önöket arra is, hogy
például a European Molecular Biology Laboratory (EMBL) tagságunk
kapcsán is a kormányhoz kellett fordulniuk többletforrásokért. Az új
Alap a tudományos kutatás, a fejlesztés és az innováció egységes
rendszerben való hatékony finanszírozását kívánja megvalósítani, az
új hivatal pedig összehangolni a hazai és uniós források
felhasználását, és biztosítani a kiszámítható és transzparens
finanszírozást. Mint ismeretes, a jelentős európai uniós források a
központi régióban nem vagy csak igen korlátozott mértékben
használhatók fel. Magyarország kutatási kapacitásai ugyanakkor
meglehetősen centralizáltak. A kutatásfinanszírozásban koordinált
felhasználás nélkül továbbra is egyszerre lesz jelen a pazarlás és a
hiány. Örülök, ha az Akadémia felelős támogatásával tehetek azért,
hogy ez ne így legyen.
|
|