Egyáltalán nem meglepő, hogy egy gyorsuló világban a tudományos kutatási módszerek és lehetőségek átalakulása egy olyan viszonylag szűk területre, mint az etológia, is nagy hatással van. Az állati és emberi viselkedés kutatói egyre inkább keresik a lehetőségeket, hogy szorosan együttműködjenek más tudományterületek művelőivel. A neurobiológusok és genetikusok, de robotépítő mérnökök vagy fejlődéspszichológusok is tudják, hogy a nagy kérdésre, az elmeműködés megértésére az etológiai megalapozottságú viselkedéskutatások nélkül nem lehet jó választ adni.
Az utóbbi években az etológiai kutatások egy régi-új fajjal, a kutyával gazdagodtak. Évről évre egyre többen kapcsolódnak be a kutyák viselkedésének tanulmányozásába, kétévente egy, csak a kutyával foglalkozó viselkedéscentrikus konferencia kerül megrendezésre. Míg a kutyaelme működésének megértése e kutatások egyik központi kérdése, a több tízezer éves ember és kutya kapcsolat számtalan más izgalmas kérdést is felvett. Így nem meglepő, hogy a korábbi években elhanyagolt kutya a modern etológiai kutatások központi fajává vált (lásd Miklósi Ádám 4. o.).

Jelen összeállításban igyekszünk bemutatni az utóbbi egy-két év legmarkánsabb eredményeit, amelynek kimunkálásában szerencsére a hazai szakembereknek is oroszlánrészük volt. Újdonságnak számít, hogy a kutyával kapcsolatos etológiai megfigyelések fontos szerepet játszanak a szociális robotok viselkedésszabályozásának kialakításában. A kutyán leírt kötődési modellt jól lehet az ember-robot interakcióban is alkalmazni (lásd Gácsi Márta és mtsai, 11. old.). Jelenleg úgy tűnik, hogy a kutya jelentős szerepet játszhat a modern összehasonlító funkcionális neurobiológiában. Andics Attila és munkatársai, (20. o.) mutatják be az elsőként hazánkban elvégzett

funkcionális mágneses képalkotási vizsgálatot, amely közvetlenül hasonlítja össze éber ember és kutya agyműködését.

Ma már az etológiában és a viselkedéstudomá-nyokban is felismerték, hogy a nagy adatmennyiség teljesen újszerű megközelítést, illetve modellezési lehetőségeket tesz lehetővé. A viselkedésmérés automatizálása egyre sürgetőbb probléma, a kutya esetében a fizikusok és biológusok együttműködése eredményezhet áttörést (lásd Gerencsér Linda és mtsai, 28. o.; Faragó Tamás és munkatársai, 35. o.). A kutyaelme működésének modellezéséhez kínálnak új lehetőséget azok a kísérletek, amelyekben a kutyák számukra teljesen idegen lényekkel (robotokkal) kerülnek interakcióba. Ezzel a módszerrel talán objektívebben lehet kiértékelni, hogy a kutyák milyen mértékben képesek korábbi szociális tapasztalataikat felhasználni egy új, számukra ismeretlen szociális helyzetben (Gergely Anna és Miklósi Ádám, 44. o.).

Többek között a kutyák népszerűsége okozza, hogy genetikusok és archeológusok mind a mai napig a legjobb folyóiratok hasábjain vitatkoznak arról, hogy pontosan mikor és hol háziasították a kutyát. A kérdést azonban sokféleképpen lehet megközelíteni. Kubinyi Enikő és munkatársai (51. o.); a kutyák szociális viselkedése mögött meghúzódó genetikai hatások elemzésével igyekeznek kideríteni, milyen változások játszattok szerepet az emberhez szorosan kötődő kutyák megjelenésében.

Nagy örömünkre szolgál, hogy e lap hasábjain mutathatunk be számos ilyen új megközelítést. Az egyes kutatási irányokat röviden bemutató írások jól tükrözik azt is, hogy a kutyák etológiai vizsgálata végső soron, ahogyan már korábban is sokszor állítottuk, saját magunk, az ember jobb megismerését is szolgálja.