sok-sok mindent leírhatunk úgy, hogy az nem más,
mint a szükséges korlátok helyes felállítása, és azok megfelelő
betartása és betartatásának művészete.
A korlátok legsajátosabbika az önkorlátozás. Ha ez
nincs meg, akkor nagyon nehéz ezt expliciten megfogalmazott külső
korlátokkal, részletes szabályozással pótolni. Ebből többnyire
túlszabályozás lesz, és bürokratikusnak érezzük a környezetünket.
A tőzsdék világa ebből a szempontból is sajátságos.
Hagyományosan a tőzsde nem részvénytársaság, hanem sui generis
intézmény. Fontos jellegzetessége az önszabályozó jellege (SRO –
self-regulatory organization).
Legegyszerűbb egy konkrét példát venni. Lupis
József, akinek a cége a BÉT (Budapesti Értéktőzsde) tagja volt,
állampapír-letéti igazolásokat hamisított a 90-es évek elején. A
jogi huzavona éveken át tartott. A bíróságok először felmentették,
majd évekkel később a hazai értékpapírkereskedés történetének egyik
legsúlyosabb büntetését szabták ki rá.11
Viszont, ha jól emlékszem, egy pénteki napon derült fény az esetre,
és hétfőtől már nem kereskedhetett a tőzsdén. A tőzsdén nem lehet
éveket várni, hogy lehet-e üzletet kötni valakivel vagy sem.
Jogok és/vagy kötelezettségek
Kornai nem véletlenül idézi Werner de Bondt vélekedését: „Csakhogy a
puha költségvetési korlát kockázatokkal jár. Fennáll a veszély, hogy
a nyakló nélküli költekezés válik normává; jogosultságok lépnek a
felelősségvállalás helyébe.” (37. o.)
A pénzügyi piacokon – így a devizapiacon is –
nagyon világos a különbség aközött, hogy valaki jogot vett
kötelezettség nélkül (call vagy put opció), vagy egyidejűleg
szerzett jogot, és vállalt kötelezettséget (határidős ügylet).
Példa: Ha F = 320 forintos áron eladok egyéves
határidőre eurót, az egyszerre jog (ha nyerek, mert 320-on adom el
azt ami éppen kevesebbet ér 320-nál) és kötelezettség (ha vesztek,
mert 320-on adom az előre rögzített ár miatt, amit most többért is
el lehetne adni, ha nem kötne a határidős ügylet). Ha eladási jogot
vásárolok p = 15 forintért, hogy K = 320 forintos áron eladhassak,
akkor nem fogok majd eladni 320-on, ha az árfolyam 320 fölött lesz,
csak ha alatta. Az 1. ábrán
világosan látszik a két kifizetésfüggvény eltérése.
Akik devizahitelt vettek fel, vállalták az
esetleges árfolyamnyereséget és -veszteséget. Jogot és
kötelezettséget szereztek a devizapiacon – még ha ez nem is állt
szándékukban. A svájci frank minden forintnyi erősödése az ő
nyereségükké vált – amint a forint gyengülése a veszteségükké. Ez
utóbbit el lehetett volna kerülni egyfajta árfolyambiztosítással, de
nem vásároltak maguknak devizavételi jogot, nem vettek határidőre
devizát. Ha ez utóbbit teszik, akkor pont elvesztették volna a
kamatkülönbözetet.
Ma hihetetlenül hangzik, de tessék elképzelni, mit
szólnának a manapság megmentett devizahitelesek, ha a svájci frank
árfolyama hirtelen visszamenne, mondjuk 130 forintra? Nagyon-nagyon
szeretnék visszakapni a jogukat, hogy devizában törleszthessenek.
A 2. ábra
mutatja, hogy a devizaárfolyamok igenis rövid idő alatt képesek
ilyen csúfondáros játékokra. A dollár forint árfolyama két év alatt
220 forintról felment 320-ra, majd négy év alatt lement 180-ra –
mindezt jóval a svájci frank hiteldömping előtt.
Kornai Jánosnak biztos igaza van abban is, hogy
minden szabályozásnak előbb-utóbb megtalálják az ellenszerét. Az
egész pénzügyi innovációnak nevezett folyamat a kamatkorlátok
kijátszására kitalált pénzügyi konstrukciókkal kezdődött a hetvenes
években (például overnight-repo). Ezen új típusú termékek révén
terjedt gyorsan tova a 2008-as válság, ami után újabb szabályozási
dömping kezdődött. Szabályozási kísérletek helyett talán elég lett
volna 200–300 óriásplakáton kitenni a 2. ábrát az utak
mentén, még a devizahitelezés hajnalán.
A devizahitelezésnél az első megszegett ígéret a
kormányé volt: hamarosan az euró lesz a fizetőeszköz. Ez nem egy
hagyományos kétszereplős játszma, ahol egyértelmű a megmentő és a
megmentendő, és nem a klasszikus időbeni következetlenség
jelenségével állunk szemben. A bankok is hozzátették a magukét: nem
azzal, hogy a külső devizaforrásokból nyújtott hitelek
árfolyamkockázatát a lakosságra hárították: elvben ezt ellensúlyozta
az alacsony kamat. A problémát a későbbi egyoldalú
szerződésmódosítások, az esetenként szemérmetlenül nagy marge-ok
okozták, de leginkább az, hogy elmulasztották a megfelelő fedezeti
eszközöket a lakosság rendelkezésére bocsátani (határidős svájci
frank vásárlási lehetőség, call opciók kiírása lakossági ügyfelek
részére stb.). Ezek persze nagyon drága árfolyambiztosítások lettek
volna az ügyfeleknek, de ebből is érzékelhető lett volna, hogy nagy
a veszély. A kamatkülönbözet előjele egyértelműen előrevetítette az
árfolyamváltozások irányát.
Ebben a sokszereplős PKK-játszmában talán a
legnagyobb felelősség (az eurót ígérgető kormányok mellett) a
pénzügyi felügyeleti szerveket terheli. Nemcsak az elmaradt
szabályozási beavatkozások miatt (a devizahitelek kötelező
tartalékának megemelése – néhány környező országban ez megtörtént),
hanem elsősorban a hatásos, széles körű tájékoztatás elmaradása
miatt. A lakosság és a bankok is jól/rosszul követték a maguk önző
anyagi szempontjait. A felügyelet viszont ámulva figyelte a
fejleményeket. Lehet a bankokat szidni, hogy túl apró betűvel volt
megfogalmazva a veszély, de a kergemarhakórra az ÁNTSZ szokta
felhívni az ország figyelmát, és nem a marhapásztorok.
Ám nem szeretném egyedül a felügyeletek nyakába
varrni a felelősséget. Volt egyfajta kollektív révület: mindenki
élvezte ezt az össznépi piramisjátékot, amin kezdetben mindenki
nyerni látszott. Nem tudom, miként lehet a PKK-szindrómába beépíteni
a Jung-féle kollektív tudatalatti időnkénti csúfos játékát, de ez a
minimum ötszereplős12
PKK-probléma jó példa arra, hogy ez egy létező szindróma, és jóval
bonyolultabb, mint az egyszerű időbeli inkonzisztencia.
Ez a kollektív révület nem csak nálunk létezett.
Pontosan ez történt az USA-ban Alan Greenspan FED- (Federal Reserve
System) elnökségének idején is. A nagyon tudományosnak tűnő
inflation targeting filozófiájú monetáris politika13
jegyében nagyon sokáig hihetetlenül alacsonyan tartotta a
kamatlábat, és nagy tempóban engedte növekedni a pénztömeget, hiszen
a vészcsengő nem működött: az infláció nem nőtt, mivel a fölös pénz
először az ingatlanpiaci árakat és a részvényárakat növelte
folyamatosan. Ez pedig nem része a fogyasztói árindexnek. Szinte
mindenkinek érdeke volt nem észrevenni ezt a kollektív önbecsapást,
pedig voltak, akik időben figyelmeztették többek között az amerikai
Kongresszust is.14 A
kollektív révület legkárosabb mellékhatása, hogy ilyenkor a
felügyeletek is óhatatlanul bámész üzemmódra váltanak át.15
Gyökeresen más a felelősség kérdése viszont, ha a
jogszabályi korlátok nem teszik lehetővé, hogy a felügyelő szervek
(MNB – Magyar Nemzeti Bank, PSZÁF – Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete) időben beavatkozzanak, ha nem rendelkeznek a
beavatkozáshoz szükséges felhatalmazásokkal és eszközökkel. A
vonatfékezőt akkor terhelheti felelősség a balesetért, ha van
működőképes fékrendszer a vonaton.
A korlátolt felelősség –
a jogok és kötelezettségek alapján
A puhaságnak fokozatai vannak, sőt mérhető is. Másként jelentkezik a
szocialista, a posztszocialista és a kapitalista rendszerben. Ez
utóbbin belül is jelentős változások mentek végbe a történelem
során, mindenekelőtt a korláltolt felelősség jogi intézményének
megjelenése hatott az addig kőkemény korlátra, és alakított ki
másfajta hozzáállást a hitelfelvételhez és a hitelnyújtáshoz.16
A következő ábra
a vállalat korlátolt felelősségének a mibenlétét illusztrálja. A
vízszintes tengelyen a vállalat értékének a nagysága szerepel. Ennek
függvényében ábrázoljuk a vállalat tulajdonosainak együttes vagyonát
(függőleges tengely), attól függően, hogy:
• a vállalatnak nincs adóssága;
• van K=100 összegű adóssága és korlátlan a
felelőssége;
• van K =100 összegű adóssága ám korlátolt a
felelőssége.
Korlátlan felelősség esetén, ha a vállalat értéke
nem éri el a hiteltartozásainak értékét a törlesztés
esedékességekor, akkor a tulajdonosok saját magánvagyonából kell
kielégíteni a hitelezőt. (Ezt jelzi a középső ábra bal oldalán a
tulajdonosok negatív vagyona). Korlátolt felelősség esetén nincs
negatív tulajdonosi vagyon. Ha pl.l a vállalat értéke 250, akkor
a.) az adósság nélküli esetben a tulajdonosi vagyon
250,
b.) ha a cégnek van 100 adóssága, akkor a
tulajdonosoké 150, a hitelezőé 100 egység a cégből, akár korlátolt a
felelősség, akár korlátlan.
Ha a vállalat értéke csupán 60, akkor
a.) az adósság nélküli esetben a tulajdonosi vagyon
60,
b.) ha a cégnek van 100 adóssága, akkor
• a korlátlan felelősség esetén a hitelezőnek jár
100 egység, amit úgy kap meg, hogy a csődeljárás keretében megkapja
a 60-at érő vállalatot és ezen felül még 40 egységet a tulajdonosok
magánvagyonából,
• korlátolt felelősség esetén csak 60-at kap a
hitelező: a csődeljárás keretében viheti a vállalatot, de ezen felül
nem kap semmit.
A cégek óvatos vezetői általában kockázatkerülők,
kivéve a c) ábra baloldali szakaszát, ahol megéri kockáztatni: ha
nyernek, akkor nekik is jut, ha veszítenek, akkor ennyivel kevesebb
marad a hitelezőknek: nem a tulajdonost érinti a veszteség.
Veleszületett betegségek orvoslása
Kornai írásaiból hamar kiviláglik, hogy a lelke mélyén a gazdaság
működését nem szabályozható áramkörökhöz érzi hasonlatosnak, vagy
olyan vízvezeték- hálózathoz, ahol a víz helyett jövedelem áramlik a
gazdaság különböző szereplői között. Ő élő, különféle betegségekre
hajlamos organizmusnak tekinti a gazdaságot.17
Hozzáállása nem a mérnöké (vagy épp az atomfizikusoké, akik a
pénzpiaci árfolyamok modellezésének irodalmát uralják), hanem az
orvosé, aki gyógyítani szeretne. „A PKK-szindróma veleszületett,
genetikusan kódolt betegsége” az egyes gazdasági szféráknak (37.
old.)
A PKK-szindróma főbb gócpontjai Kornai szerint:
• állami vállalatok,
• helyi önkormányzatok,
• költségvetési intézmények és nem állami
szervezetek (kórházak, színházak, múzeumok stb.),
• nagybankok,
• nélkülözhetetlen, óriási magánvállalatok
(repülőgépgyárak, autógyárak stb.)
• kiemelt, közpénzen finanszírozott nagy projektek
(pl. Concorde),
• csoporttámogatásokat elnyerő vállalatok, termelők
(pl. az EU agrártámogatásai),
• korrupció révén kimentett magánvállalatok,
• központi kormány.
Legalább ilyen fontos, hogy tipikusan kik nem
tartoznak ide: a kis családi vállalkozások, a kisvállalatok. Nem
véletlen, hogy e vállalatcsoport éves „halálozási rátája” évi 2–6%
között ingadozik, és jóval nagyobb, mint a közepes méretű
vállalkozásoké. Hagyományosan a háztartások is a kemény korláttal
rendelkező szereplők közé tartoztak.
A korlátok korlátai
A gazdaság központi tervezhetősége illúziónak bizonyult. Szerintem a
gazdaság finom szabályozhatósága is az. Ha gyengül a morál a
társadalomban, akkor gyengül a gazdaságban is, szélsőséges esetben
akár a gazdasági szabályozók körében is.18
Megszívlelendő, ahogy Kornai János nem egy jól
beszabályozható áramkörként tekint kutatásainak tárgyára, amelyet
precíz egyenletekkel pontosan le lehet írni, hanem betegségekre
hajlamos élő szervezetként gondolja el a gazdaságot, aminek a
fejlődési lehetőségeit a virágait gyomláló és öntöző kertész
gondosságával és egy orvos gyógyító képességeivel kell vigyázni. És
amely szervezet hajlamos egy komoly betegségre: a PKK-szindrómára.
Kulcsszavak: Kornai, PKK-szindróma, moral hazard, devizahitel,
opciók, jogok és kötelezettségek
IRODALOM
Blahó Miklós (2014): Adós, fizess?
Népszabadság. 2014. július 26. 9. •
WEBCÍM
Farkas Zoltán (2014): Puha pénzek, kemény
csaták: A gazdaság minden szegletébe benyomuló állam. HVG. 2014.
július 12. 53–58. •
WEBCÍM •
WEBCÍM
Kahneman, Daniel (2011): Gyors és lassú
gondolkodás, HVG Kiadó, Budapest
Knee, Jonathan (2008): Tévedésből bankár –
Wall Street: az elveszett illúzió. Alinea, Budapest Kornai János: A
puha költségvetési korlát. Pozsony: Kalligram Kiadó, 2014, 384 o.
Lewis, Michael (2005): Brókerpóker – A
leleplezett Wall Street. Alinea, Budapest
Lowenstein, Roger (2007): Tőzsdeguruk
tündöklése és bukása. Alinea, Budapest
Polcz Alaine (2009): Rend és rendetlenség.
Jelenkor, Budapest
Schiller, Robert (2002, 2007):
Tőzsdemámor. Alinea, Budapest
Szabó Katalin (2014): Hétköznapi
tapasztalat – az elméleti újítás ihletője. Magyar Tudomány. 2.
247–250. •
WEBCÍM
LÁBJEGYZETEK
1 Természetesen ezeket az
ügyleteket aztán pontosan lekönyvelték a brókercégek irodáiban a
leadott cetlik alapján.
<
2 Egész más lenne a
helyzet, ha már nyolc-tíz éve, a svájci frank alacsony árfolyama
idején is parlamenti felszólalások és jogászok széles körének
tiltakozó beadványai adtak volna hangot az aggályoknak, például hogy
devizahitel-e a devizahitel.
<
3 A sorozat harmadik
kötetéről, és Kornai munkásságáról írt részletes ismertetést és
értékelést Szabó Katalin a Magyar Tudomány egy korábbi számában
(Hétköznapi tapasztalat – az elméleti újítás ihletője [2014]),
magáról a PKK szindrómáról pedig Blahó Miklós a Népszabadságban
(Adós, fizess? [2014]), Farkas Zoltán a Heti Világgazdaságban (Puha
pénzek, kemény csaták [2014]). Utóbbi írás kapcsán részletes
bemutatásra kerül a hazai húsüzemek megmentési kísérleteinek hosszú
sora, és kórházaink időnkénti szükségszerű újrafinanszírozása.
Ehelyütt nem szeretném elismételni mindazt, amit mások tömören és
jól már megírtak.
<
4 Az vitathatatlan, hogy
például egy turizmus szakos egyetemistának nemigen van szüksége a
klasszikus közgazdasági ismeretekre, amint valószínűség-számításra
se. Remekül el tud vezetni majd egy szállodát, anélkül, hogy valaha
is hallott volna Adam Smithről vagy David Ricardóról. A kérdés
csupán annyi, miért nem üzletember-diplomát kap? Az ápolónőképző
tanfolyamok sikeres elvégzését sem szokás sebészdiplomával
honorálni, még akkor sem, ha nyilvánvaló, hogy egy kórházban nem
csak orvosokra, hanem jól képzett ápolókra is szükség van. Hasonló
kérdés: miért kellett egy csomó főiskolát egyetemmé avanzsálni?
Mintha egyik napról a másikra a túrót és a tejfölt egyaránt csak
tejtermékként emlegetnénk. Talán nem kell bizonygatni, hogy milyen
jó is, hogy két külön szavunk van az ácsra és a vízvezetékszerelőre.
<
5 Nem kell viszont
aggódni, ha Kiss Imre, a Közgáz 70-es évekbeli népszerű
informatikaprofesszora besorolását tekintjük, miszerint orvos az,
aki tud gyógyítani; mérnök az, akinek diplomája van róla; közgazdász
az, aki annak vallja magát. Ebben az értelemben akár tízmillió
közgazdászunk is van. (Leginkább jogi végzettséggel szokás
közgazdászként tevékenykedni.)
<
6 Hasonlóan ahhoz, hogy
egy gyerek akkor is megkaphatja a hőn óhajtott biciklijét, ha az
összegyűjtött zsebpénze nem elég rá. Lehet, hogy éppen azért, mert a
zsebpénz túl kevés, és nem a gyerek túl könnyelmű.
<
7 E kérdésfeltevés nagyon
emlékeztet az ifjú Selye János kíváncsiságára: mi a közös a sokféle
betegségben, mi a betegség? (lásd Selye: Az Álomtól a felfedezésig)
Kutakodása egy addig nem létező fogalmat szült, a stressz fogalmát,
amelynek használata mára mindennapossá vált, és kevesen tudják, hogy
Selye János alkotása.
<
8 Ez meglehetősen
igazságtalannak tűnhet az alapkezelőkkel, befektetési bankárokkal,
brókerekkel szemben. Természetesen mint minden szakmában, így itt is
vannak felkészült becsületes szakemberek és szélhámosok is. Nagyon
nem szeretnék a bankellenes hangulatkeltés pártjára kelni. Viszont
érdemes belelapozni Michael Lewis Brókerpóker – A leleplezett Wall
Street (2005), Jonathan Knee Tévedésből bankár – Wall Street: az
elveszett illúzió (2008), Roger Lowenstein: Tőzsdeguruk tündöklése
és bukása (2007) c. könyveinek valamelyikébe. Az itt olvasható
történések jól illusztrálják, miként változott meg alapjaiban a nagy
amerikai befektetési bankok mentalitása két-három évtized alatt. Ami
számomra kirajzolódott ezekből a könyvekből és más forrásokból, az
nem szabályozási, hanem morális probléma. Az „irány a golf”
kitételem is innen származik, és konkrétan arra utal, hogy a cég
gépével ruccanjunk át egy-egy hétvégére New Yorkból Skóciába
golfozni, mert ott zöldebb a fű.
<
9 A bal oldali ábrán a
számunkra kedvező árfolyamnál nyerünk, de a kedvezőtlennél (ha magas
árak mellett a határidős ügyletben előre rögzített alacsony áron
adunk el) veszítünk. A jobboldali ábrán a kedvező árfolyamnál
nyerünk, a kedvezőtlennél nem veszítünk. Ez az opció lényege. Sajnos
soha semmi nincs ingyen.
<
10 Vagy utalhatnék Polcz
Alaine Rend és rendetlenség című könyvére.
<
11 A felmentés alapja az
a félremagyarázás volt, hogy ezek az értékpapírok nem voltak
kinyomtatva, ezért ellopni sem lehetett őket (még nagyon
gyerekcipőben járt az értékpapírok dematerializációja, és a hazai
értékpapírjog-alkalmazás is csak ébredezőben volt negyvenéves
Csipkerózsika álmából). A későbbi ítélet azért is tűnt sokaknak
szigorúnak, mert L. J. minden kis ügyfelét kárpótolta, kivéve három
nagyot, így a honvédség és a rendőrség is hoppon maradt. Egy csaló
modern Robin Hood a pesti flaszterről…
<
12 A kormány, a bankok, a
devizahitelesek, a felügyelet és a lakosság nem devizahiteles része.
De lehet, hogy a legfontosabb a hatodik szereplő: a külföldi
anyabankok adófizető állampolgárai, akiknek a pénzéből tőkésítették
fel a válság során a tőkét vesztő bankokat a hazai adófizetők
helyett.
<
13 Ami már csak azért is
megbízhatónak tűnik, mert több mint száz országban alkalmazzák…
<
14 Példának említeném a
Nobel-díjas Yale-professzor Robert Schiller Tőzsdemámor (Irrational
exuberance) című könyvét (2002, 2007).
<
15 Például azért is, mert
ezek igazi intézményekként működnek, a maguk társadalmi
beágyazottságával, körülményes hierarchikus működési renddel stb. Ne
egy gyorsreflexű középhátvédet tessék elképzelni, hanem egy
rendszeresen ülésező területi sportbizottságot. A globális
felmelegedés vagy az ezernyi állatfaj kipusztulása kapcsán is van
egy nagy, kollektív, passzív nyugalom a társadalom döntő hányada
részéről.
<
16 Kornai azt is
érzékelteti, hogy a korlátolt felelősség elvének megjelenése és a
részvénytársasági forma elterjedése nélkül aligha következett volna
be az elmúlt két évszázad robbanásszerű gazdasági fejlődése.
<
17 Ebbe a megközelítésbe
sokkal jobban beilleszthető például a korrupció, a gazdasági
bűnözés, a különböző maffiák léte – mindaz, amiről a sztenderd
közgazdasági tankönyvek illően hallgatnak, de szinte bármely falusi
kocsmáros tudna mesélni róla.
<
18 Sokan kárhoztatják az
amerikai pénzpiaci dereguláció miatt azokat a gazdaságirányítókat,
akik közül többen is a Goldman Sachs befektetési bankból jöttek. A
kritikusok azt állítják, hogy a szabályozás változásai a Wall
Street-i cégeknek kedveztek, nem a társadalomnak.
<
|