A társalgás pszichológiája
Élvezetesen és mégis kellő tudományos megalapozottsággal írni nem
könnyű feladat. Ez különösen igaz akkor, ha az ember egy olyan
tudományág képviselője, mint a pszichológia vagy a nyelvészet. A
fenti könyv szerzőjének mégis sikerült ez a fajta „bűvésztrükk”,
ráadásul nem is akárhogyan. Pléh Csaba rendkívüli igénnyel, és a
személyiségére oly jellemző emberközpontúsággal formálta meg
szövegét.
A könyv témája örökzöld jelenség, nevezetesen az
emberi társalgás és annak építőkövei. A téma igen komplex mivolta
folytán mélyreható körbejárás szükséges, amelynek során a szerző
folyamatosan fogja az olvasó kezét, miközben átvezeti a nyelvészet,
a pszichológia és a szociológia erdején át egészen az életszerű
hétköznapi beszéd pillanatáig. Ettől a ponttól fogva elmerülünk az
emberek közötti beszélgetés, a társalgás legkülönfélébb
variációiban.
A tartalomjegyzéket átolvasva igen sokrétű és
változatos jelenségekkel találkozunk. Olyan kommunikációs témákkal
találjuk szembe magunkat, mint a társalgások szerkezeti meghatározói
(hányfajta személyes társalgás létezik, milyen jellemzői vannak a
társalgás struktúrájának [stílus/regiszter, életkor, műveltség]);
beszélőváltás és megszólítási rendszerek (beszélőváltást előrejelző
jelek, titulusok használata, milyen sorrendben köszönünk); a
beszédaktus-elmélet (hogyan ígérünk meg valamit anélkül, hogy
komolyan gondolnánk, lokúció–illokúció–perlokúció); mikro- és
makroszerkezetek a társalgás folyamatában; udvariasság; a gyermeki
beszéd és annak fejlődése; nemi különbségek és minták a társalgás
során (ki beszél többet, illetve milyen módon, nonverbális
kommunikáció szerepe a férfiaknál és a nőknél); konfliktusok
beszélgetéseken belül (irónia, szarkazmus, provokáció, széthullott
beszélgetések). Talán nem túlzás azt állítani, hogy a szerző a
társalgás minden aspektusával foglalkozik, ám egyet sem kezel
kiemelten; számára mindegyik rész egyformán kedves.
Az egyes fejezeteket kisebb leckékre bontó
Terepmunka című részek segítenek az olvasónak kipróbálni magát,
lemérve az addig olvasottak megértettségét, egyúttal lehetőséget
adnak arra, hogy közelebbről megismerjük a társalgás valódi arcát a
hétköznapi beszélgetések folyamán. Ehhez a folyamathoz további
szellemi erőpróbát jelentő kérdések és kérdéscsoportok társulnak
minden fejezet végén Ellenőrző kérdések formájában, amelyek szintén
az olvasottak alapos megértését és elmélyítését célozzák.
|
|
Számtalan kutatásra támaszkodik a szerző, amelyek
eredményeit megosztja az olvasóval. Ezeket rendszerint diagramok
formájában közli a könyvben, így könnyítve meg, és szemléltetve az
egyes kutatások által feltárt jelenségeket. A kutatások között
találunk az 1900-as években lefolytatott vizsgálatokat, illetve sok
olyan aktuális kutatómunkát, amely néhány korábbi kutatás
újravizsgálása, illetve továbbfejlesztett formája.
A könyvben szereplő jelenségeket számos példával
illusztrálták, így az olvasó áldozatául esik az úgynevezett
„szórakoztatásnak”, hisz játszva tanulja meg a könyvben bemutatott
nyelvi szituációkon keresztül, hogy mik is Herbert Paul Grice
maximái, és hogyan érvényesülnek a kommunikáció során (157–164.),
hogyan jelentkezik az udvariasság a nyelvben (167–196.), vagy éppen
mik a beszélőváltás jellemzői kisgyermekeknél (216–218.). A példák
naprakészek és változatos forrásokból származnak: találunk itt
Facebook-bejegyzéseket, baráti beszélgetéseket, iskolai jeleneteket,
irodalmi idézeteket, sőt, még a szerző családi beszélgetéseiből is
szemezgethetünk. Ha a könyv elolvasása után valakinek mégis
maradnának tisztázatlan fogalmak a fejében a társalgás birodalmában
tett kalandozás után, a könyv végén szereplő Fogalomtár részben
(375–381.) egyszerű és világos nyelven megfogalmazott ismertetést
olvashat ezekről.
A bőséges irodalomjegyzék lehetővé teszi a hazai és
külföldi szerzők ilyen irányú műveiben való elmélyedést, illetve
utánajárást, egyúttal kiváló alapját képezheti egy későbbi
nyelvészeti, pszichológiai vagy éppen pszicholingvisztikai
kutatásnak. Így válhat ez a könyv egy könnyed délutáni olvasmánnyá a
társalgás iránt érdeklődőnek, szakkönyvvé a kommunikáció kutatóinak,
vagy éppen tankönyv, esetleg segédkönyv a főiskolai hallgatónak.
Alapos kutatáson alapuló, szemléletes és az életből
vett példákkal illusztrált, könnyed, világos stílusban
megfogalmazott mű. Pléh Csaba írása mindezen jellemvonásokat magán
hordozza, noha jóval többet nyújt azoknál. Olyan szellemi utazásra
invitál a hétköznapi emberi beszéd világába, amely önmagában a
kutatások végtelen kincsestárának bizonyul. E hosszú és izgalmas
utazás közepette sem feledkezik meg azonban könyvének valódi
főszereplőjéről, arról a személyről, aki ezt a kutatást inspirálta,
és akinek elévülhetetlen szerepe van ennek a műnek a
megszületésében: a társalkodó emberről. Rólunk. (Pléh Csaba: A
társalgás pszichológiája. Budapest: Libri, 2012, 424 p.)
Kárpáti László
Eszterházy Károly Főiskola
Neveléstudományi Doktori Iskola
|
|